Az a bizonyos 'újabb nap'....

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Az arcán nem jelenik meg olyan élesen az érzelem, hogy bármit leolvashassak róla, de a hanglejtéséből tudom, hogy őszintén örül. Nem csak mondja, nem egy üres frázis amit ilyenkor a másik, jelen esetben én, hallani akar. Szavaim után csend áll be, de hagyom, hogy átgondolja a felvetésemet, még egy apró mozdulattal vagy szemrebbenéssel sem próbálom meg sürgetni. Beleegyezése után lopva kiszakad belőlem egy megkönnyebbült sóhaj és bólintok.*
-Persze, csak is azután. Köszönöm. *Én köszönöm, mert nekem fontos, hogy így tegyen. Isabell valószínűleg, ahogy Vincent mondta is, azt tenné amit ő mond, és ha ő azt mondja menjen vissza a vörös ajtón túlra, akkor visszamegy, még ha a lelke bele is roppan. *
-Megkérdezem tőle, hogy maradna-e továbbra is nálunk. *Ez is lényeges szempont. Mert ha mégis úgy gondolja, hogy messzire elkerüli a bárt és Vincentet, akkor bárhogyan is szeretnék rajta segíteni, nem fog menni. Felállok, ha nincs más….egyelőre elég ennyi is a közeli rémes múlt összeragasztásából. Vincent elé lépek lassan és felnézek rá. Kezem a mellkasához emelkedik, egy apró gesztus a szavaimhoz, semmi több. Amit mondok, az viszont súlyosabb egyetlen érintésnél.*
-Tudnod kell, hogy bármi is történt, bárhogyan, nem haragszom rád és nem befolyásolja a kapcsolatunkat, sem a lojalitásomat. *Nem mondom ki, de biztosan tudja ő is, mit jelentenek ezek a szavak. Nem akarom, hogy még egy ilyen legyen. S azt is tudom, hogy nem használja ki a bizalmamat. Az enyémet nem. Kezem a testem mellé engedem, majd inkább mindkettővel megfogom a blézerem szegélyét a gomboknál, mintha össze akarnám húzni magamon.*
-Ha nincs más…még lenne néhány dolgom.

Megjelenés•

#27Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Vas. Feb. 06, 2022 7:08 pm

Az.. hogy Nydát éveken át távol tartottam a sűrűjétől, nem volt véletlen. A biztonsága volt az egyik ok, de a másik a hihetetlen önérzete, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer rájön a valódi viszonyokra az üzletben, azt nem fogja pillanatokra sem szó nélkül hagyni.
A jövő zenéje...

- Rendben.. kérdezd meg.. - ráhagyom, de a hangomon hallani hogy hezitálok. Hogy beavatnám?? Jelenleg semmiképpen sem. Épp elég trauma volt az elmúlt napokban, neki, és nem segít a jelenlegi háborús helyzet sem. Így ezt a beszélgetést egy másik alkalommal fogjuk megejteni.
(Hacsak nem kerül előbb por a gépezetbe.)

Mégis meglep a következő reakcióval, talán mert új még nekem ez a helyzet. Egészen... harmatfriss, és ahogy a kezei megjelennek a mellkasomon, az enyémek automatikusan ölelnek rá a tenyerei hátán.
Egy darabig újra hezitálok, de a kezei után a szemeibe nézek.

- Jó ezt hallani... - és ezt már teljesen őszintén teszem. Mert valóban... jó zökkenőmentesen venni az első akadályokat. Mert lesz még belőle bőven...
És Nyda... bár mindig is közel állt a szívemhez, nem gondolom hogy megkönnyítené.
Talán egyetlen percét sem.

Így csak akkor engedem el a kezeit, ha érzem, hogy kihúzná őket. Akkor viszont eresztem. Nem marasztalom.
És ahogy végül, és ha.. ellép vagy hátrébb lép, csak visszaejtett kezekkel figyelem, ahogy megint megszólal.

- Menj csak. - engedem szabadon, és ahogy amint kilép, _már ha nem gondolja meg_, a szemeim csak alig maradnak utána, vissza, az íróasztalomhoz lépek, visszakerülöm, és lerakom magam, újra, kényelmesen, megpihenve mögötte a fotelben.
Lesznek még itt nehéz idők...
És csak újra az ajtótra nézek.

Folyt. ITT...

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Van egy pillanatnyi hezitálás Vincent hangjában mielőtt válaszolna és bár feltűnik, egyelőre nem tulajdonítok neki jelentőséget. Csak az számít most, hogy Isabell-el minden rendben legyen, ez az egyetlen szempont amit szem előtt tartok és korábbi éleslátásomat elhomályosítja. Rábólintok halványan mosolyogva és látható a megkönnyebbülésem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy Vincent ragaszkodik a lányhoz, de reméltem, hogy meggyőzhető. Az sem tűnik fel, hogy viszonylag könnyű volt elrendeznem, nem volt vita kettőnk között, de annak tudom be, hogy ő is egy kicsit észhez tért, és mindaz ami történt neki is már túl sok volt. Mindemellett tudatni akarom vele, hogy a történtek, noha megrepesztették a kapcsolatunk porcelánját, nem törték darabokra, haragom iránta csupán az akkori estére szólt, és továbbra is az maradok neki aki voltam. Aprót sóhajtok amikor ráfog a kezemre és egy hosszú pillanatra felnézek a szemeibe. Sok mindent látok tükröződni íriszeiben, de talán egy kis megkönnyebbülést felőle és őszinte hálát, amit szavai is tolmácsolnak, a legerősebben. Elmosolyodom, nagy sokára húzom csak el a kezem és lépek el tőle. Nincs más, így távozóra fogom, az ajtóból fordulok vissza egyetlen mondat erejéig.*
-Jó éjt Vincent! *Ma már valószínűleg nem találkozunk, mindig is tovább maradt bent a bárban, egyetlen este kivételével, ami szinte mindent felborított. Még nem gondolkodtam el azon, mi lett volna ha akkor nem vagyok bent, ha Vincentre hárul minden, ha ő intézkedik. Fel sem tűnt volna Isabell hiánya, hiszen nem ismertem senkit a vörös ajtón túlról igazán. Azok a lányok nem túl gyakran jöttek ki és amikor mégis megengedtek maguknak néhány perc pihenőt az azóta véres emléket hordozó szobában, én már nem voltam itt. Elhatározásom az ajtó becsukásával egy időben ver bennem gyökeret, hogy mostantól minden más lesz. Oda fogok figyelni, oda kell figyelnem minden apró részletre és bármennyire is nem kívánok a vörös ajtón túli dolgokkal foglalkozni, muszáj lesz.*

//Köszönöm a játékot, folyt. Köv. Very Happy

//

Megjelenés•