Peter Pan és Csingiling

admin Posts : 819

Peter& Gloria

*Reggel nyolc. Ki sem látok a fejemből, vagy csak annyira, hogy ne menjek neki semminek. Mégis ki az aki ilyen korán kel…vagy későn fekszik. Rendszerint tíz előtt nem nyitok ki, félig bagoly vagyok, inkább dolgozom addig míg el nem üti az óra Hamupipőke idejét, vagy tovább. Szerencse, hogy a kedvenc kávézóm gondol a korán kelőkre is, és van a kocsimban pohártartó, csak ezért nem ömlik ki a kávé – meg a teteje miatt – mikor ledöntve egy kukát, megállok a szalontól pár méterre. Nyolc nulla kettő. Oké, még negyed órát is rá lehet fogni a forgalomra, főleg ilyen korán, amikor mindenki munkába siet. Kivéve engem, de a mai napon én sem vagyok kivétel. Kezembe veszem a nagyméretű Starbuck-os poharat, amiben a kedvenc napindítóm van, melange, és kirúgom magam alól a kocsit. A szalon ajtajánál már áll valaki, remélem nem a nyolc órás. Te jó ég! Nagykorú már az a gyerek? Kis képzavar keletkezik a gondolataim között, de ez betudható a korai időnek, belekortyolok a kávéba, a pohártető kis lyukán keresztül szívom ki az éltető nedűt és láss csodát, egyből jobban látok. A gyerek akkor is gyerek marad, vagy kölyökképű felnőtt, akkor viszont rohadjon meg, hogy nem képes öregedni. Gyanítom ő is mindenre egy tusfürdőt használ, ahogy a pasik többsége, míg mi a világ összes kencéjétől sem leszünk ránctalanítva. Rámosolygok a távolból, majd kinyitom a hátsó ajtót és kiengedem a kisebb oroszlánnyi macskát a kutyahordozóból. Imádom a pofáját, annyira emberi, most olyan, mint egy mérges öregemberé, de méltóságteljesen ugrik ki az öreg Fordból és indul el a már ismert úton a szalon felé. A sleppjeként követem, kezemben a kávéspohár akár egy királyi tanácsadói jogar, vagy országalma amit viszek a fenség után. Az ajtó előtt aztán leül és felnéz a pasira, cserreg egyet-kettőt és elfordítja a fejét, kissé felhúzva az orrát, majd pislog rám kettőt, hogy nyissam már ki, mert ő még aludni fog egy sort. Megteheti. *
-Helló! Rám vársz? Nyolc órára? Kicsit késtem. A forgalom, borzalmas. *Nem túlzom el a panaszkodást, átlagos kedd reggel a szokásos, unalomig űzött harccal a forgalommal szemben. Ma is ő nyert a jelek és az órám szerint, de csak két percet vert rám. Most már hármat. Lassan sétálok álmosan, na. A nagy női táskába túrok és mivel egy tenyérnyi plüss macska van a kulcson, egyből megtalálom. Ajtó nyit, miközben lehet a köszönést és szemrehányást, vagy a kegyes bocsánatot hallgathatom. Az ajtó nyílik és Diablo egyből bevonul, végigcaplat az előtéren, majd az ajtóval szemközt álló kanapéra mászik és ott elnyúlik. Előre mutató kezemmel tessékelem be a korai vendégemet – nem győzöm magamban hangsúlyozni, milyen korán van még nekem – végül én is beljebb teszem magam. Az ajtót egyelőre nyitva hagyom, hadd szellőzzön, felhúzom a rolókat a kirakatüvegnek is beillő ablakokon, majd ledobom a táskám az első székre. *
-Gloria vagyok, az enyém a szalon. Kitől hallottál rólam? *Érdekel. Valakinek a valakijének a valakije, mégiscsak reggel nyolc van, nem mindenkinek teszem meg. Már mosolygok, újabb nagy adag kávét küldök le a torkomon, nem lehet gyanús, ilyenkor mindenki kávézik, aki nem, az vámpír. *
-Van elképzelésed, vagy találjunk ki valamit? *Érdeklődöm máris a munkáról míg neki van ideje körülnézni. A mai ruhám színe is illik a gótikus, szobrokkal tarkított helyiséghez;fekete. Mindegy hány fok van odakint, általában nem időjárásfüggően öltözöm, hanem a hangulatomhoz, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ma komor vagyok és frivol. Nekem a fekete olyan, mint kislánynak a hercegnős rózsaszín, bár nem tudom milyen az, de jól hangzik. Egyelőre csak annyit mozgok, amennyi elég ahhoz, hogy a számhoz emeljem a poharat, aztán majd meglátjuk. Remélem nem valami nonfiguratív ötlettel rukkol elő, vagy az ezredik kereszttel, amit látott valakin. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Posts : 6

-Hidd el nekem kurva jó a csaj.
Hümmögök. Persze, hogy elhiszem. Miért ne tenném? Hiszen a fólia alatt látom a gyógyuló félben lévő munkát. Igényes. Tetszik a stílusa.
-Szerezz nekem egy időpontot.-böffentem oda.

Reggel 7:00.
A Neverland feletti szobám ablakából nézem az ébredő város. Nem tudok aludni. Sosem tudtam. Későn fekszem. Rohadt korán kelek. Mintha, még mindig minden rezdülésre pattanni kellene. Hiába hallom a csendet magam körül. Olyan lehetetlenül törékenynek tűnik ez az állapot.
-Hééé... bújj ide vissza...-édes hangja rekedtes. Belemosolygok a bögrémbe.
-Nem lehet. Mennem kell.-nem fordulok felé. Még a végén meggyőzne, hogy tényleg maradjak. Felsóhajt és hallom ahogyan felül az ágyban. Lerúgja magáról a takarót. Olyan halkan oson mezítláb, hogy ha nem rá koncentrálnék meg se hallanám. Kezei könnyedén siklanak derekam köré és csak a vékony fehér rövidujjú anyaga választja el a bőrét az enyémtől.
-Maradj még...-kérlel. Olyan édesek, amikor akarnak valamit. Kortyolok még egyet a kávémból. Félkézzel hátranyúlok és magam elé forgatom vékony testét. Elkapom a torkánál majd beszorítom a párkány és a testem közé.
Ő pedig szépen beleharap az alsó ajkába. Még csak egy másodpercre sem ijed meg tőlem. A lányok és a fétiseik. A kezébe adom a bögrémet. Még félig tele van.
-Jó kislány legyél.-mintha nem pont leszarnám. Egy gyors zuhany után felveszek egy fekete farmert és egy sötétzöld rövidujjút. Belelépek a bőr bakancsomba és elindulok a dolgomra, mielőtt újabb akadályba ütköznék.
Lent az épület mellett letakarva vár a motorom. Néhány perc múlva már úton vagyok és 7:55-kor már a szalon mellett támasztom a falat. Lenémítom a telefonomat. Most nem akarom, hogy zavarjanak. Egyébként sem hiszem, hogy reggel 8-kor történne bármi, amit Vane ne tudna megoldani nélkülem.
Akkor pedig megjelenik Ő. Előtte vonul egy oroszlán jellegű kormos-szürke macska, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem rezdül meg az arcom annak ellenére, hogy még az életben nem láttam ilyen jelenetet. A macska helyett foglal alig 1 lépésnyire tőlem, mintha ő is időpontra érkezett volna. Rámpurrog én meg biccentek neki egyet a fejemmel, mielőtt a bájos tulajdonosára emelem a tekintetemet.
-Szia! Nincs gond. Vártam már többet kevésbé mutatós nőre.-vonom meg a vállamat miközben leveszem a napszemüvegemet. Egyébként sem figyeltem különösebben az órát, de ha megérzésem nem csal csupán néhány percről lehetett szó.
Nyílik az ajtó. Int, én pedig belépek. Most nem kezdek el viaskodni azon, hogy egy nőt előre kell engedni. Bent viszont megtartom az ajtót, hogy ő is kényelmesen be tudjon jönni a nagy táskájával együtt. Nők és a táskáik. Imádom. Sokan szeretnek kiakadni azon, hogy minek cigölnek magukkal ennyi cuccot, de részemről tudom, hogy ha bármi baj történne. Abból a táskából valaki kényelmesen életben tudna maradni.. kb 1 hétig.
Becsukom mögötte az ajtót és amíg lepakol én körbenézek egy kicsit.
-Peter.-mutatkozok be röviden.
-Néhány srác a sleppemből már járt nálad. Rajtuk láttam a mukáidat.-rápillantok. Végülis a kész munka a legjobb referencia nem?
-Persze. Az öregem emlékére szeretnék valamit-előhúzok egy papírt a zsebemből.
-Nem rajzolok valami jól, de valami ilyet szeretnék.-megmutatom neki amire gondolok.
-A madarak helyett mondjuk lehetne inkább egy kalózhajó.. meg egy kétgeometriai elemet is beledobhatnál.-pillantok az arcára miután átadtam neki a papírt.

admin Posts : 819

Peter& Gloria

*Kicsi utca, nem túl forgalmas, főleg nem reggel, így a motor feltűnik, de csak egy pillantást vetek rá, mielőtt a pasira cserélném. Diablo nem tagadja meg önmagát, ő az úr a házban, és ezért ő köszönti elsőként a vendéget. Ami fiatal arca után elsőként meglep, az az, hogy biccent a macskámnak. Gondolatban kap tőlem egy piros pontot, rendszerint vagy semmibe veszik, vagy szóvá teszik. Sokan allergiásak a macskaszőrre, és már tüsszögve lépnek be a szalonba. Ez a helyzet most nem áll fenn, bátran tessékelem be Diablo után és magam előtt, hiszen vendég. A másik ami mosolyt csal az arcomra a bók, meglehetősen laza, de nem nyegle, nem tolja túl. *
-Hmmmm, köszönöm. *Odabent megkezdem a szokásos rituálémat, fényt engedek be a rolók lapjai között és alatt, lepakolok és feltöltöm magam a kedvenc kávémmal. Közben megtudom a nevét és azonosítom azzal, amit a mai listámra írtam, végül kiderül az is, hogy honnan hallott rólam. A jelek szerint nem csak hallott, hanem látott is. Sok rajzot felvarrtam már sok ember bőrére, abból, hogy „slepp” nem tudom beazonosítani a forrást, de ennél pontosabban nem is érdekel. *
-Örülök, hogy tetszettek annyira, hogy rábeszéld magad egyre. *Újabb korty, majd megindulok a kanapé és az egyetlen fotel felé, ami félkörbe öleli a kis asztalt, ahol azon kevés időmet töltöm, amikor tudok rajzolni, alkotni, újakat kitalálni, vagy épp a régóta fejemben motoszkálót papírra vetni. Palástolom a megkönnyebbült sóhajt, bevallom féltem, hogy ki kell dobnom, de ha már emlék lesz, van történet és jelenteni is fog valamit az alkotásom. Szeretem hallgatni ezeket a meséket, miközben a tű belekap a bőrbe és színnel tölti azt meg. A fotelra mutatok én meg már a papírral a kezemben ülök le Diablo mellé. *
-Nem gond, majd javítok rajta, érdekes. Miért az iránytű? *Hosszan szemlélem, majd felkapom a fejem a kalózhajóra és elmosolyodom. *
-Kalóz volt? *Nem, nem gúnyolom ki, csak vicces a mai világban kalózokról beszélni, jóllehet vannak még, csak nem hosszú fekete szakállal, vállukon egy papagájjal járkálnak. *
-A hajót úgy gondoltad, hogy az iránytű mögött a távolból látszódjon? Ha már a madarak helyett gondoltad….meg tudom úgy is rajzolni….*S már teszem is le a papírt az asztalra, felkapom a ceruzát, amit mindig otthagyok, s a grafit máris nyomot hagy. Néhány madár megmarad, néhány pedig lassan átalakul egy kezdetleges kalózhajóvá. Jellegzetes farrészéből nyúlik a távolba, mintha a madarakból nőtt volna ki, vagy mintha egy felhőn úszna, s mindez az iránytűből. Akár a megkopott emlékek, melyek idővel lassan elpárolognak az elménkből. *
-….így milyennek gondolod? *Elé tolom és várok, figyelem mit mond az arca, mit a szemei, mielőtt megszólalna. Eszmélek, volt még valami amit említett, de azzal egyelőre nem tudok mit kezdeni.*
-A geometriai elemeken pontosan mire gondoltál? És miért? *Fontos, nekem nagyon is, ha már olyasmit kell rajzolnom amit egyébként nem szoktam. Teszek kivételt, ha van értelme. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Posts : 6

Helyet foglalok a kanapén és hamarosan Ő is csatlakozik hozzám és kezdetét veszi a tervezés. Mindigis akartam tetoválást de csak azért, hogy foltokban fekete legyen a bőröm nem feküdtem volna tű alá. Jelentést akartam neki. Valamit, ami fontos. Sosem fogom megérteni azokat akik Spongyabobot akarják nézegeti a bicepszükön a következő 40-50 évben. Kellett valami cél ennek az egésznek és azt hiszem meg is találtam.
-Az öreg adott célt az életemnek... amolyan iránytű volt ebben a világban, amit rohadtul nem értettem soha... nélküle csak egy céltalan senki lettem volna, akit előbb vagy utóbb, de betörnek a társadalom sablonjába..-végülis az a vén szarházi csinált belőlem embert. Nem rendeset... de embert... egy olyat, aki képes életben maradni úgy, hogy a világon semmije sincs, amiből építkezhetett volna. De ő fogott egy marék eldobott tinit és célt adott az életüknek.
Halkan nevetek egyet a kérdésén.
-Igen mondhatjuk így is.. ő úgy fogalmazta, hogy opportunista volt egész életében... elmondása alapján a legjobb dolgait kétszer vette az életben... egyszer észre... egyszer pedig el.. még egy rohadt üvegszeme is volt... mármint nem a szeme helyén.. hanem a polcon... sosem mondta meg, hogy honnan szerezte az a vén nyavalyás...-jót mosolygok az emléken. H papa nem volt komplett az egyszer biztos. De közelebb állt egy szülői figurához, mint bárki, akit valaha ismertem.
Nincs időm válaszolni a következő kérdésre, hiszen a grafit máris serceg a papíron. Igazuk volt. Tényleg jó a csaj. Jobbat rajzol, mint ami eddig megszületett a fejemben.
-Igen... így jó!-bólogatok nagyokat. Tetszik amit csinál.
-Valahogy úgy gondoltam... hoooogy... mintha szilánkokra hullana az egyik része.. mintha kilátszódnának az alkotóelemek..-magyarázkodok, de én sem tudom pontosan így előkapom a telefonom..
-Vagy a grafika körül... hogy legyenek élesebb határvonalak.. szóval így valahogy....-remélem így jobban érti, hogy mit akarok kipréselni magamból. Most örülök csak igazán, hogy senki nem jött velem. Még az életben nem szerencsétlenkedtem ennyit, hogy valahogy elmagyarázzam azt, ami a fejemben van.
-De ha szerinted hülyeség vagy szarul nézne ki fejet hajtok a művészi szakértelmed előtt.. csak gondoltam adnék még hozzá valamit.. amitől egy kicsit jobban átadná, hogy ez nem egy sima könnyed emlék... hanem mintha szilánkosan kirepedne egy része..-kevés dolog viselt meg úgy igazán az életben. Az öreg elvesztése viszont kicsit sem volt könnyű menet... hiszen igazán összeomlani sem volt lehetőségem. Hatalmas felelősség volt a vállamon. Amit tovább kellett vinnem. Hiszen minden nagyképűség nélkül a rendszer alapját a vezér jelenti. A vezér nélkül anarchia van. Az anarchia pedig a pusztuláshoz vezet. Én pedig nem azért dolgoztam annyi éven át, hogy mindent hagyjak a hamuvá válni.

admin Posts : 819

Peter& Gloria

*A tervezés az egyik legjobb és kedvenc rész az egész tetoválásos dologban. Ilyenkor jönnek elő a mesék, a komolyabb történetek, vagy épp viccesek, ki mire akar emlékezni amikor a tükörben meglátja magán a kész művet. Ilyenkor meglódul a fantáziám és én magam is belecsöppenek abba a világba, amit a másik elmesél, elém rak, kiterít. Titkok kerülnek felszínre, olyan vagyok mint egy pszichiáter vagy gyóntató pap. Sokszor nyílnak meg előttem az emberek és mondanak el olyasmit, amit másnak nem, ezért kitüntetve érzem magam és jó érzés, pláne nagy hangsúlyt fektetek a diszkrécióra. Hallgatom a történetet és értelmet nyer az iránytű is, remek asszociáció, meg is mosolygom, örülök, s közben a grafit szántja a papírt. Elnevetem magam az opputunista életszemléleten, de az üvegszemre felkapom a fejem és a ceruza is megáll a kezemben. Szemöldökeim hangsúlyosan feljebb ugranak és hosszú másodpercekbe telik míg eldöntöm, hogy ez csak vicc, vagy tényleg volt üvegszeme az öregnek. *
-Nem mondod! *Hörrenek szavai közbe és már elképzelem a vén kalózt az üvegszemmel, amikor kiderül, hogy a polcon tárolta. Nem tudom melyik érdekesebb történet háttér. *
-Biztosan meg volt rá az oka, mondjuk így tartotta meg a titokzatosságát amiről még évek múltán is lehet beszélni, bosszankodni, emlegetni. *Elmosolyodom, vállat vonok és visszatemetkezem a rajzba. Lassan kezd derengeni egy újabb ötlet, de előbb megmutatom eddig mit alkottam. Tetszik neki. Nekem is tetszik, hogy neki tetszik. A geometriai formákról azonban kissé ködösek az elképzeléseim, segítséget kérek és egy képet kapok. Jól felkészült a pasi, ez is jó, sokszor átgondolta, utazott az időben, nosztalgiázott, megérett benne a gondolat. *
-Mutasd csak. * Nyújtom a kezem a telefonért és ha megkapom arról kezdek másolni, hogy minél pontosabb legyen…az elképzelés. Tűpontos most nem lesz úgy sem, csak a pillanatot akarom megragadni. *
-Egyáltalán nem hülyeség, nekem tetszik. Szóval nem könnyed emlék. Súlya van, kicsit szomorú de annál többet nyújtott a számodra. Szuper. *Értem én miről beszél. Amint kész vagyok az iránytű rajzával, visszaadom a telefont és hozzálátok ahhoz ami nekem jutott eszembe. *
-Ez kicsit el fog tartani, addig nézz körül nyugodtan, macskázz, a kis függöny mögött találsz egy még kisebb hűtőt van benne víz, meg Habanero, szolgáld ki magad nyugodtan. *Lábaimat magam alá húzva felveszem az alkotói testtartást és nekilátok. Jobban kidolgozom a részleteket, árnyékot, sejtelmet adok hozzá, a kalózhajó is új formát kap, legalábbis egy részén. Nem tudom mennyi idő telhet el mire késznek nyilvánítom a rajzot, ilyenkor csak úgy repül az idő és észre sem veszem. Diablo helyettem is szemmel tartja a srácot, ha nem marad a kanapén akkor követi komótos léptekkel, olykor beleszagol a maga után húzott levegőbe, lustán nyújtózkodik, mint aki egészen mással van elfoglalva. Kiváló kém lenne belőle. Végül felnézek, tekintetemmel Petert keresve. *
-Mekkorára szeretnéd és hova? *Ezekkel a szavakkal teszem le az asztalra a képet és elégedetten hátradőlök. A rajz elnyerte szerintem a végső formáját. A kalózhajó néhány madárral kísérve a távolba igyekszik úszni a légben, az eleje ködbe, felhőkbe vész, a hátulja széttöredezett, az idő vasfogának nyomait viseli magán, az iránytű szintén, ahogy azt Peter mutatta, s mintha csak a hajó hagyta volna el, az ember úgy érzi a széttört építményből esett ki. Elveszett emlékek, az elmúlás, a tova tűnő múlt képe.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

» PETER B. ANDERSON
» Peter Pannings
» OH, hi. Nice to meet ya. Benjamin & Peter

Peter Pan és Csingiling

Peter Pan és Csingiling

Similar topics

Similar topics