Csapódok jobbról balra. Izzadt testek érnek mozzám, miközben a saját hajam a számhoz tapad. Már nem tudom, hogy mióta lehetek itt. Az LSD kikapcsolt mindent. Csak fényeket és sziluetteket látok, amik talán nem is ehhez a világhoz tartoznak, hanem egy másikhoz. Hátratúrom fehérszőke hajamat, hogy ne fulladjak meg és jön a nehéz rész. A leszállóág. Levegőre vágyom. Talán csak átmeneti. Kiverekedem magamat a testek tengeréből és a kijárat felé veszem az irányt. Lejjebb rángatom a fehér trikómat, hogy legalább a seggem egy részét takarja. [ így nézek ki ]
Kint megcsap a hűbös levegő. Libabőrös leszek, ahogy a túlhevült testem a kinti világgal találkozik.
Hányni tudnék. Úgyhogy rágyújtok. Majd egy kis fű helyrebillent.
Nekitámasztom a fejem a falnak és valami tróger kis köcsög azonnal kinézett magának. A válla fölött azonban meglátok valakit. Valakit, akit már ismerek. Még tesz felém néhány lépést talán már beszél is hozzám amikor intek neki, hogy tipli van innen.
-hess.
Amint ellép az útból már biztos vagyok abban amit a szemem lát.
-George?-biztos vagyok benne mégis kérdezek.
-Hiányoztam?

Rizsa rizsa rizsa. De a faszom se kiváncsi rá. A srác meg nyomja, de gyorsan koppintom is magamról. Kisfiúkkal már nem játszom. Tanítgassa őket a tököm. Szerencsére tiplizik is el tőlem. Nem keresi magának a bajt... egyébként sem vagyunk egy súlycsoport. Mire lepattintom a srácot valaki más veszi át a helyét. Frissen szerzett új dílerem nem hagy magamra, hiszen szinte az arcomba lép. Mi a fasz? A mellemet nézi vajon vagy a cigim minőségét.
- Nah persze..-bólintok egyet nevetve. Szívok egyet és sokáig tartom lent. Csapja csak szét az agyamat a gecibe. Nem a legjobb anyag, de nem is én szereztem. Alice pattintotta valami partyból. A célnak megfelel, még akkor is ha nem tökéletes a cucc.
George hamarosan választ is ad fel nem tett kérdésemre. A szar érdekli amit szívok. Szó nélkül adom oda neki. Próbálja csak ki, de már most sejtem, hogy fikázni fogja. Ő sokkal baszósabb anyaggal látott el a múltkor... csak sajnos azóta nem volt időm meglátogatni. Illetve egyszer nem találtam ott.
Kérdésén nevetek egyet.
-De, George, lebuktam. Úúúgy megbántam, hogy nem keféltünk a múltkor, hogy gondoltam levadászlak és megerőszakollak.-nevetek tovább.
-Már ha egyáltalán erőszaknak számítana.
Megvonom a vállamat. Erősen kétlem.
-Vége a műszaknak, hogy ilyen korán meglépsz?
Kérdezem felvonva a szemöldökömet. Fiatal még az este. Eddig pedig ő tűnik a legjobb társaságnak, de persze ez nem azt jelenti, hogy még maradna. Lehet, hogy most én leszek lepattintva és itt hagy a gecibe. Mindegy tudok én egyedül is szórakozni... de társasággal azért csak jobb lenne.

Nevetek egyet a válaszán. Tudnám még ragozni, hogy pontosan azt akarta, hogy basszam el... az időt vele, csak éppen a fasz se tudja, hogy hány drogos kurvát dugott az elmúlt időszakban... akkor inkább egy LSD trippes önkielégítés.. ott biztosabb a siker...
-Hééé héé. Ki a fasz mondta, hogy ezért én adtam pénzt?-kérdezem felhúzva a szemöldökömet és vigyorgok tovább.
Szóval tényleg mindent kiárult már a zsebeiből. Visszaveszem a cigimet és beleszívok még egyet. Szar vagy nem... nálam csak ez van most.
-Jajj George.. nem mondj ilyet.. még a végén megsajnállak és örökbefogadlak.-lebiggyesztem a számat. Utálom Alicet. Mármint a legtöbbször. De azért jó, hogy néha legalább félrerúghatom azt az undorító rózsaszín szőrös papucsát. No meg nem egyedül kell megélnem az összes elmebajomat.
Mégis kinyílik a kincsestár. Csak lapul még ez-az a zsebében.
Egy pillanatig nem is merek hinni a saját füleimnek. Na végre valami értelmes dologról is beszélünk. Félre is pöckölöm a picsába a cigimet. Basszunk oda az estének. Hogy a gecibe ne akarnék bulizni.
-George.. ma te vagy a legjobb barátom.-vigyorgok rá és le is csapok az egyik pirulára. Gondolkodás nélkül helyezem a nyelvem hegyére. Ő is bevesz egyet. Ez máris egy sokkal érdekesebb este lett, mint amire számítottam. Huncut kis jószágot kaptam tőle, de nem kint akarom megvárni, amíg komótos áradatként vagy éppen sikító villámcsapásként tarolja le az agyamat a cucc.
Ha engedi akkor a kezemet az övébe csúsztatom.
-Irány Csodaország.-azzal megindulok befelé. Az ígéret földje. A vonagló testek. Lassan válnak masszává... együtt lüktető szobányi óceánná. Megkeresem a helyem az emberek között és megállok. Szembe fordulok Georgeal. Csak egy pillanatig nézem az arcát a villogó fények tündérjátékában. Hátratúrom a hajamat az arcomból, a szemeim lecsukódnak egy pillanatra, de a csipőm már mozdul a zene ütemére.

Nem marad le. És nem is ellenkezik. Helyes.
Könnyedén suhanok az emberek között, csak egyszer vagy kétszer akadok el, amíg találok egy lélegzetvételnyi helyet... mintha csak nekünk tartották volna fent. Elengedem és szembe fordulok vele. A testem automatikusan mozdul, miközben a szemeit figyelem. De ő még vár. Nem túl sokat... pont annyit, hogy a szeme levetkőztessen. Hízelgő pillantások, olyanok, amiket ki kell élvezni, mert felpörgeti az ember pulzusát. Hirtelen lép felém. Mint egy időzített bomba veszíti el lassan a türelmét. Felemelem az állam, hogy lássam a szemeit ahogyan a testem íveit falják. Lassan nyalom meg felső ajkamat és várok. Kiváncsi vagyok, hogy mennyire lesz velem bátor. Nyuszikkal csak szórakozok.. valahol a lelkem pedig rohadtul vágyik rá, hogy ő férfi legyen.
Lehunyom egy pillanatra a szememet, ahogyan megérzem, hogy a pupilláim tágulnak és az egész mozgás lebegéssé válik. Arcom nem rezdül, de az egész belsőm pulzál. Reménykedik... és nem kell sokáig könyörögnie. Amint felnyílnak a szemeim már ott áll előttem. Várok. Ő pedig legyűri a maradék távolságot is közöttünk.
Készségesen simulok a testéhez, erős karja pedig azonnal átölel a derekamnál. Nem finomkodik. Tényleg tudja mit akar, én pedig magamban elmondok egy csendes imát, hogy végre valaki tudja, hogy hogyan nyúljon hozzám. Ahogyan magához húz résnyire nyílnak ajkaim, de nem tiltakozom.
Szinte reflex szerűen nyílnak szét a lábaim és simulok hozzá teljesen. Lábaim közé beengedem az egyik lábát, hogy még a csípőm is teljesen hozzásimuljon. Az egyik karom átkarolja a nyakánál és a testem tovább mozog. Vékony alakon szinte elveszik a karjában és ezt imádom. Lassan kezdek elgondolkozni, hogy tényleg csak szivatom vagy lassan tényleg megadom magam neki.
Lassan csókolom végig a nyakát a vállától egészen a füléig.
Végülis minek tiltakoznék. Kurvára nem vagyok szent és nem vagyok szűz.. ez a játék viszont túlságosan kezd tetszeni ahhoz, hogy pont most vegyem el a lelkesedését. Nem mellesleg pedig.. maximum tényleg csak szórakozunk... Nekem nem kell fehér herceg szőke lovon. Csak valaki aki legalább 5 percig tudja, hogy mit csinál.

Még erősebben magához szorít, én pedig vele együtt veszítem el az agyamat. Gecire nem érdekel, hogy hülyeséget csinálok-e. Hogy miért? Azért, mert most ez esik jól. Ahogyan nekem feszül, ahogyan a bőrömet gyűri, ahogyan a légzése felgyorsul.
Végigcsókolom a nyakát, George agy pedig azonnal elszáll. Pont a füle mellett van még az arcom, amikor a derekamról a seggemre csúszik a keze. Olyan erősen fog rám, hogy felnyögök. Baszd meg George.
Egy rövid pillanatra felakadnak a szemeim amikor alám nyúl. Így játszunk?
A nadrágján keresztül érzem, ahogy kezd állni a farka. A kezem a nyakáról a hajába túr és úgy húzom oda magamhoz és csókolom meg. A drog miatt hiperérzékennyé válok minden érintésére. A lába nekem feszül, én pedig ajkai közé nyögök. Ennyit arról, hogy még tudom majd húzni az agyát. De nem csak az én testem lángol. Szabad kezem közénk simul és a nadrágján keresztül simítom végig a férfiasságát. Kurvára nem akarok már itt lenni. Vizszintesben akarok lenni alatta vagy ha elbír felőlem a falnak is paszírozhat... nem számít. Nem érdekelnek a részletek. Annyit tudok, hogy ha tovább feszíti a húrt lassan ketté szakadok ettől a játszadozástól. Így lesz a vadászból áldozat.
-Lépjünk le.

Kicsit összemosódik a kép a szemeim előtt. Csak azt érzem, ahogyan hozzámér, ahogyan a bőrömet tépi, ahogyan minden érintésével nekem feszül. Érintésem nyomán valamit elpattintok benne. Valamit, amitől már tényleg nincs visszaút.
Teljes tudatában vagyok annak amit művelünk? Úgy 60%-ig.
Kihasznál? Nem.
Én szólalok meg. Kár ezt tovább feszíteni.
Hirtelen kapja el a kezemet és úgy tűnik egy pillanatig, mintha repülnék, miközben minden lelassul körülöttem. Szürreálisan lassan mozognak az emberek, de mi már ki is értünk a tömegből. Beszél. Egy pillanatra összehúzom a szemöldökeimet, mert azt hiszem, hogy hozzám beszél, hiába néz a másik irányba. Csak egy néhány másodpercre ereszt el, amíg a pénz egy kulcsra cseréli.
Mire feleszmélek már tovább is megyünk. Eltűnünk az emberek elől.
Ajtó nyit. Mi be. Ajtó zár.
A következő pislogásnál pedig már puffanok is az ajtón. Durvák a mozdulatai, de nem okoz fájdalmat. Sőt. Hülye aki azt állítja, hogy mennyivel élvezetesebbek a simogató, lassú mozdulatok. George majd szét szakad, hogy bennem lehessen. Ne mondja nekem azt senki, hogy ennél bármi dögösebb.
Ajkai egyből az enyémekre tapadnak, a nyelvem azonnal csússzan át a szájába.
Gyors rutinos mozdulatokkal bánik el a nadrágommal én meg egy gyors csípő mozdulattal segítetek, hogy lecsússzon rólam és rúgom is odébb egy kicsivel. Kezem közben a nadrágjával bajlódik, amit csak a combja közepéig lökök le az alsónadrágjával együtt. A farka azonnal felém mered, de nem vagyok én ijedős lány azonnal ráfogok és kegyetlen munkába kezd a kezem. Velem nem kell finomkodnia. Nem vagyok hercegnő..

Egyetlen pillanatra sem állunk le. Hol én tépem az ő idegeit, hol pedig fordítva. Kemény hévvel csókol és már tudom, hogy ha akarnék sem tudnék kiszállni. De nem akarok. Hirtelen feszül neki a mellkasom, amikor megérzem magamon az ujjait. Ha ajkai nem lennének az enyémeken, akkor ez elég nagyot szólt volna, de így még kontroláltam belenyögök a csókunkba. Egészen addig, amíg nem viszonzom a szívességet és a kezem köré fonódok.
Hirtelen szakad el tőlem, és próbálja magát megtartani miközben mozdulataim nem lassulnak le. Halkan nevetek egyet, mielőtt felnyögnék, amikor belém csúszik az ujja. Akkor feszül vissza a fejem az ajtónak. Könnyen szakad le rólam a fehér tangám. Nem fogom sajnálni... fogyó eszköz. Az egyik lábammal átölelem a csípőjénél, és úgy húzom közelebb magamhoz, hogy alám csússzon, de ne belém.
-Remélem van nálad óvszer vagy feleslegen kúrtad így fel az agyam..

Szinte elesek, amikor ellöki magát tőlem de még időben meg bírok támaszkodni és csak nevetek egyet. Próbálom figyelni a mozdulatait, de minden szétcsúszik, amikor messzebb kerül tőlem. Fogalmam sincs, hogy teljesítette-e a kérésem vagy csak feladta, mert nem talált semmit, de mire kettőt pislogok már újra nekem feszül. A pulzusom még csak csillapodni sem tudott.
Azonnal átkarolom a nyakánál és fel is emel. Talán ha nem így nyúlnának hozzám már nem is éreznék semmit a világon.
Kérdez, de nincs időm válaszolni, mert azonnal belémtör.
-Húú baszd meg.
Hátracsuklik a fejem. Nincs idő, nincs finomkodás. Nem is kell. Nem is akarom.
Szinte kisimul az arca, mintha a mennyország első fényeit látná meg, de nem tart sokáig. Azonnal mozogni kezd alattam. Hangosan felnyögök, amint megmozdul, még azt sem volt időm megszokni, hogy bennem van, de csípője azonnal alám csapódik. Édes Istenem.
Közelebb szorítom magamhoz combjaimmal. Hagyom dolgozni, más nem is nagyon tehetek. A hajába túrok vagy éppen a vállába kapaszkodok. Mindegy. Csak érezni akarok. Valamit.

Szorosan fogom magamhoz és néhány másodperc alatt mintha már csak külső szemlélő lennék. Mintha már csak néznem kellene, ahogyan világos bőröm megpirosodik ujjai alatt. Ahogyan szőke tincseim ütemesen emelkednek, majd zuhannak a helyükre, szinte rugózva. Ajkaim szétnyílnak és már egészen sötét pirosak George csókjától.
Aztán visszazuhanok a saját fejemre és elfog a szédülés, de még mindig nem tiltakozom, csak hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Mintha szétrobbanna az agyam kilométeres távolságokba majd visszazuhanna egy ökölnyi helyre. Minden pulzál és lüktet, miközben a légzésem is egyre gyorsabb és rendetlenebb. Combjaim még szorítják, bár megtartana ő magától is szerintem.

Közel vagyok. Túl közel. De mégis megelőz.
A feje koppan mellettem engem pedig mintha vákuum szippantana vissza a testembe. Tompa marad a kép. Mintha messzi visszhang lenne ahogyan a homloka koppan mellettem. Hátratúrom a hajamat az arcomból és lassan visszarendeződök a légzésem. Még várok egy kicsit majd lassan a saját lábamra állok, ha engedi.
Baszki. Totál szétestem. Megint.. mindig és válószínüleg örökké.
Ha a földön vagyok akkor visszaveszem a fehérneműmet majd a nadrágom.
Végül leülök egy kicsit az egyik padra.
-Ez kurva jó volt..-vigyorgok rá elégedetten, de csak nem akarom összetörni kis önérzetét.. nem mintha különösebben számítana. Nem vagyok a nője, de még csak alkalmi partnere sem... ez szép volt jó volt, de nem leszek senki dugócimborája..

Épphogy kikotrom az arcomból hosszú tincseimet, ő meg már a folytatásról áradozik nekem. Elvigyorodok. Zsák a foltját? Vagy mi a fasz. Nekem nem kell szőke herceg. Nekem senki ne ígérgessen happy endet, mert tudom, hogy egy átkozott átbaszás. De George olyan, amilyennek látszik. Se több, se kevesebb. Nekem pedig pillanatnyilag nincs többre szükségem.
Felállok a padról, amikor felém nyújtja a cigarettát. Ujjaim közé fogom. Szívok és tüdőzök. Majd lassan fújom ki egyenesen az arcába.
-Épphogy kicsusszantál a puncimból és máris repetáznál...
Szívok még egyet, de ezúttal az ajkai közé fújom a füstöt miközben közelebb hajolok hozzá.
-Mehetünk... csak ne okozzon nekem csalódást annak a bizonyos szarkának a farka.
Rávigyorgok miközben szívok még egyet mielőtt visszaadnám a kezébe a cuccot.
-Menj csak. Én követlek.-a szavakkal együtt hagyja el a füst a testemet.

Halkan belenevetek ajkaiba miközben lekap. Férfiak és az ígéreteik. De mentségére szóljon, hogy még nem durmol az egyik padon, mint egy téli álmot alvó medve, aki jól végezte dolgát.
Követem az emberek közé. Szinte elveszítem szem elől, amikor valaki egy nem túl elegáns mozdulattal a seggem alá nyúl. Hátranézek. Fiatal, lelkes, kék szemű. Pont az esetem. Most azonban más dolgom van, úgyhogy csak rákacsintok és követem tovább George nyomát az embereken keresztül. Amikor kiérünk csak akkor lépek mellé. Rám vigyorog, én pedig viszonzom.
A kocsira pillantok és gyorsan behelyezem magamat az anyósra, miután ő is beszállt.
Hátradöntöm a fejemet a fejtámlának és csak bambulok kifelé az ablakon, ha ő nem szól hozzám, amíg meg nem érkezünk a célunkhoz. A második felvonáshoz.

Nem szólok hozzá a kocsiban, mert egy kicsit elfolyik a kép. A testemben jól eső zsibbadás uralkodik, miközben a fejemben az egész univerzum pulzál. Talán másodpercek telnek el, talán percek mire feltűnik, hogy szól a zene. Figyelem a homályosan elúszó város fényeit, de csak az információk töredéke jut el az agyamig. Ha lenne veszítenivalóm az életben most biztos rettegnék, hogy beültem a dílerem kocsijába miután megdugott egy öltözőben. A saját történetem főhőseként csupán egy kellemes hétvégének nevezném.
"Megérkeztünk"
Oké. Nagyokat pislogok és kiszállok a kocsiból.
Követem, mintha ő lenne az egyetlen biztos pont az életemben.
A sikátor túlsó felém hátamat a falnak vetve várok, amíg leszedi a láncot és amint nyílik az ajtó lábamat előre lendítve indulok utána. Gyorsan fut végig a szemem mindenen és a hátam mögött már kattan is a zár. Rezzenéstelenül lépkedek beljebb miközben a graffitiket nézeget.
-Váóó.. hát művész vagy...-incselkedek a hátam mögé nevetve, ha egyáltalán még ott van.
Eldobom magam a kanapén és felcsapom a lábam az asztalra.
-Van varázsgombád?-kérdezem megvonogatva a szemöldökeimet egy pofátlan vigyorral a képemen.