Az a bizonyos 'újabb nap'....

#1Tárgy: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Szer. Május 19, 2021 5:10 pm

Előzmények...

Az a bizonyos 'újabb nap'.... 0e935449eb37ef0ca17805aff6c506fb

Alig pár nap telt el. Talán egy hét is, teljesen összefüggővé váltak az utóbbi napok. Hogy én kerülöm Nydát, vagy ő az aki engem, nem teljesen egyértelmű, de ami a biztos, hogy ha lehet maga az élet is úgy rendezte, hogy ez alatt a néhány nap alatt még véletlenül se találkozzunk.
Vagy legalábbis szeretném ennek betudni.

Sokkal fontosabb dolog az, hogy a pár napja történtek mély nyomokat hagyhatnak a klub életében. Az ember azt hinné bőven elég az, ha a helyi polgármestert részesíted hogyismondjam... némi szükséges mellékesben, és máris minden gördülékenyen sikált, de akkor feltűnik egy ilyen kis nyikhaj, szinte korlátlan hatalommal, és egy igenis zsíros apucival a háta mögött, és azonnal keresztbevághat mindent.
Talán pont ez, ennek a szakmának a fájdalma.

Míg magával a 'kis' szenátorral már nem is volt lehetőségem beszélni, elvégre magasba rántott orral, ő és a teljes sleppje azonnal elhagyták a helyszínt, az ominózus 'asszisztense' - a mi nyelvezetünkben inkább 'intézőnek' mondanám -, a többszöri telefonos megkeresésre végül nyilvánvalóvá tette, hogy a jövőben az 'Úr', többé nem kívánja nálunk múlatni az időt.
Az egyik szemem sír, a másik meg hálát ad. Sose jó kezdeni az ilyen kaliberű emberekkel, de a magasabb kapcsolati háló reménye, olykor nagyobb hajlandóságot ad.
És olyan is van, amikor rajtavesztesz.

Most összetehetem a két kezem hogy a dolog nem futott ennél komolyabbra, - legalábbis egyelőre - és hogy a kisss.. úri ficsúr megelégszik a 'szar hely' szöveggel, a rossz hírem keltése mellett, de talán azokba a bizonyos körökbe, már tényleg nem is lenne életbiztosítás bekerülni.
Nem tudom akarok e belefolyni a gyerekbántalmazásos ügyekbe...
Van amit már nekem sem emészt a gyomor.

Újabb nap a 'Paradicsomban', újabb békésnek tűnő fegyverszüneti helyzet.
A pletykák már folynak, de Heinzék igyekeznek még csírájában elfojtani őket, és a lányok is.. a 'csak történt egy kis baleset' címszavakkal bőven megelégedtek, nem kell a felesleges pánik.
Többet ilyen.. NEM TÖRTÉNHET MEG!
Kezeskedem róla.
Már futnak is közkézen bizonyos hírek, hogy újabb embereket keresünk.
Csakis a legmegbízhatóbbaknak van esélye.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*A történtek óta csupán néhány nap telt el, de elég volt ahhoz, hogy meghasonuljak önmagammal. Fel kellett dolgoznom nem csak azt ami Isabellel történt, hanem azt is ami Vincenttel. Le kellett csillapítanom a kedélyeket, úgy tenni, mintha az egész nem lett volna túl komoly, hazudni és tettetni. Mindez eléggé felőrölte az energiáimat, és bár a végén fegyverszünetet kötöttünk Vincenttel, az elég törékeny volt, ráadásul fájt is. Rosszul esett a vita, hogy nem értettünk egyet, hogy a barátságunk közé tolakodott egy egészen más világ, amit nem tudtam kezelni és nem értettem, Vincent hogyan tudja. Így persze arra már nem maradt sem időm, sem erőm, hogy újra belekezdjünk, kerültem. Szándékosan, de a sors is úgy intézte, hogy ez ne legyen megerőltető. Ami időm a klubon kívül maradt, azt a magánklinikán töltöttem ahol Isabell feküdt. A látvány újra és újra meggyötört, de nem panaszkodhattam, hiszen Isabellnek ennél sokkal többel kellett megküzdenie.
Azonban az élet kegyetlen és megy tovább anélkül, hogy megkérdezné, felkészültem-e a tovább lépésre, és az üzlet sem váratott magára, eljött az idő amikor kénytelen voltam Vincenthez bemenni, annyira látványosan még sem kerülhettem, hogy az aláírandó papírokat és az új jelentkezők papírjait egyszerűen beküldjem Heinz-el. Még tőlem is pofátlanság lett volna, és a történtek ellenére nem gyűlöltem meg Vincentet, csak nem tudtam mit is mondhatnék.
Arról persze tudtam, hogy a szenátor fia hogyan távozott és mit hagyott maga után, arról is, hogy nem kíván többé a klubunkba jönni. Ennek örültem, de Damoklész kardja ott lebegett felettünk, mert mindig van utórengés. Csak reméltem, hogy mégis jól jövünk ki ebből az egészből, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy elkezdjük megválogatni a vendégeket anélkül, hogy visszaütne. Ha már ez történt, igazán megérdemli Vincent, hogy mindez a felemelkedés előszele legyen és ne a bukásé.
Az iroda ajtaján a szokásos protokoll után nyitottam be, kezemben a szokásos paksamétával, minden úgy indult, mint régen, de ez csak a felszín volt. Elég volt csak rápillantanom, hogy lássam, nem csak a klub életében hagyott nyomokat az az éjszaka, hanem Vincent arcán is. Mélyebbek voltak a vonásai, nyúzottabb volt és a tekintete is sötétebb. Ez az a pillanat amikor nem tudom mit kezdjek magammal, mit mondjak, ő mivel kezdi…ha egyáltalán belebonyolódunk bármilyen hétköznapinak tetsző társalgásba. Azonban ahogy megpillantottam, már nem a kétségek voltak fontosak.*
-Szia. Hogy érzed magad? *Néhány lépéssel közelebb mentem, épp elértem az asztal peremét, hogy letegyem a bőrbe kötött irattartót. Nem volt nehéz a szemeibe nézni, azt volt nehéz elviselni, amit láttam.*

Megjelenés•

#3Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Pént. Május 21, 2021 5:25 pm

Az ajtó szokásos pittyegése szolidan szakít ki a gondolatok közül. Nem tudom kit várok, valakit várok e, vagy hogy úgy egyáltalán biztosnak kéne e lennem, hogy az elmúlt napok fenntarthatatlan békeideje nem tarthat a végtelenségig.
Mert hogy kérdései lesznek, abban biztos voltam.
Csak a kérdés, mikor feszít ki a kérdőjelek között.

Maga a megjelenése, semmivel sem ért váratlanabbul, mint alapesetben azt egy átlagos napon tenné.
Mégis rajtafelejtem a szemeimet, talán azt vizsgálom, milyen a kedve, mire készül, vagy várható e trancsírozás.

Mindig a legrosszabból indulok ki...

Aztán amikor a bőr mappa megjelenik az asztalon, már nyilvánvalóvá válik, hogy ez is egy olyan "átlagos" alkalom.
Vagy legalábbis annak indul.

- Kösssssz... megvagyok.

Dőlök hátra a bőrszékemben, de a pillantásom rajta marad.

- Hát te!?? - ez most nem udvariassági formula, nem is visszacsatolás, az az átlagos, amire soha nem vársz semmit, ezúttal komolyan érdekel.
A legkomolyabban.

- Hogyan viseled... aaa.. helyzetet. - hogy miért az elbagatellizáló légkör?? Talán még mindig egérutat keresek. Egy kiskaput. A megnyugvás elodázó démonát.
Talán mindent egy lapra tegyek fel??

Talán elkerülhetetlen.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Sajnálom azt ami történt, sajnálom azt, ahogyan történt és még mindig tehetetlennek érzem magam. Nem tudom semmissé tenni, sem jobbá, sem távolibbá. Ott feszül kettőnk között, így volt az elmúlt napokban is, csak vagy nem vettünk róla tudomást, vagy igyekeztünk kihátrálni előle. Csak akkor tudnám le végleg, ha itt hagytam volna, ha kilépek az életéből és a klubéból is, de azt képtelen lettem volna megtenni. Valahol a múltban, egy fájdalmas és véres éjszakán, akár tetszik akár nem, a mi életünk egybeforrt. Nem olyan könnyű elszakítani a minket összekötő kapcsot, még nekünk sem. S ez hatványozottan érezteti a hatását amikor meglátom, s amikor visszakérdez. Egyszerűen nem kerülhetjük el, muszáj beszélnünk róla és akkor éjszaka is talán pont ezt a pillanatot vártuk, hogy lehiggadva, s talán át is gondolva a történteket, helyrehozzuk azt ami akkor eltört. *
-Pocsékul. *Nem tagadhatom, hogy engem jobban megviselt és az lenne baj, ha nem így lenne. Másrészt minek mondjak mást, amikor Vincent egyetlen pillantás után látná rajtam, hogy nem mondok igazat, bár kegyes hazugság lenne. Az őszinteséget mindig is többre becsültem, még ha fájt is. Ez a barátság alapja. Elsétálok a fal melletti kanapéhoz és leülök, nem menekülök ki az ajtón, ezúttal hosszabban maradok. *
-Isabell miatt is, mert minden nap bent voltam nála…és miattad is. A vitánk miatt, a klub jövője miatt. Mindketten tudjuk min mentem keresztül a múltban, azt is hogyan sikerült felállnom, de attól nem lettem keményebb. Az ami történt, úgy hiszem neked is sok volt. Valamit kezdenünk kell, hogy ne boruljon minden. *Igyekszem végig ránézni, de amikor magamról beszélek, elnézek mellette az emlékeimben kutatva, aztán vissza rá. Megoldást kell találnunk arra, hogy mindkettőnknek jó legyen, mert nem akarom magára hagyni, azzal én is veszítenék, de ultimátumot sem akarok elé tenni. Az tisztességtelen lenne, még a helyzetet tekintve is.*

Megjelenés•

#5Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Pént. Május 28, 2021 4:34 pm

A hangja úgy csattan a levegőbe, mint egy balta. Pedig egyáltalán nem volt hangos. Azthiszem.
Lehet.. csak én vagyok érzékenyebb. Rá.
Mégse szólalok meg, hagyom hogy végigmondja, és ahogy mozdul, elindul a kanapé felé, a szemeimmel mindvégig követem.

Előre dőlök a székemben.

- Sajnálom... - vizslatom az asztalt az orrom előtt. Csak utána nézek fel rá. (Mert megérdemli.) - Nem akartam hogy ezt az egészet át kelljen élned.. - Azt hogy "újra", nem mondom ki hangosan. Mindketten tudjuk ezt jól. - És hálás vagyok - biccentek, csak ösztönösen mellé - hogy mindennek ellenére, a kezeid közé vetted Isabellt. - biccentek megint. De aztán valami azt súgja, muszáj lesz ezt közelebbről megvitatni.

Felállok, kifordítva magam alól a széket, és megkerülve a nagy és robosztus asztalom, már valamivel közelebb hozzá, fenékkel az inkább felé eső oldalának dőlök.
Alul összefűzöm a lábaimat.
(Kényelmes testtartás?? Talán védekezés.)

Mielőtt tényleg belekezdenék, úgy tűnik a karjaimat is.

- Úgy tűnik a klub nem szenvedett hátrányt az eset miatt... - nézek vissza rá. De úgyis mindent lát bennem.
Lehet, talán ezért is van, hogy vissza, kifűzöm a kezeimet, és inkább magam mellett, az asztal masszív szélére marok rá.

- ... eddig, és bízom benne, a jövőben sem fog.- bólintok rá.

- Talán elhamarkodott dolog volt azt hinnem, hogy ezek még azok a szintek, amikhez én is fölérhetek, de bebizonyosodott... - keresem a megfelelő szót.

- Hogy tévedtem. - biccentek megint.

Rövid csönd jön, ha nem szól közbe, és ha nem szól közbe, tovább folytatom.

- Isabell hip-hop meggyógyul, és akkor ez az egész már csak egy keserű emlék lesz, és visszatérhetünk ahhoz... - na, megint az a szókeresés.. - Amiben jók vagyunk. - biccentek újra rá.
Hogy hiszem e azt, hogy ezzel meggyőzhetem??
Nyda mindig is az az ember volt, aki a vesémbe lát. Nála jobban erre csak Raina volt képes, de amióta ő elutazott... Igen, mondhatom azt hogy Nyda a legjobb szövetségesem.
Még úgy is, hogy a feléről se tud ami itt folyik.
Tudott... Eddig...
És hogy hogyan alakul mostantól ez a történet!??
Talán csak én vagyok az egyetlen, aki abban bízik mindent elsikáltunk.

De bizonyos szelek egész másfelé hajtanak...

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Sosem láttam még ennyire megtörtnek Vincentet és azt hiszem, minden történés között ez az ami a legjobban fáj. Mindig magabiztos volt, tettre kész, voltak ötletei, megoldásai a problémákra, de úgy hiszem, ez az ügy a feje fölé nőtt. Nem mintha nem lenne alkalmas rá, épp csak…felkészülve nem volt? *
-Tudom…*Vágok közbe halkan, mintegy megerősítésképp arra, hogy mindezt nem akarta a fejemre borítani. Azonban előbb vagy utóbb ennek be kellett következnie és ő is tudja, hogy nem kerülhette el. *
-Nem tehettem mást. Én köszönöm, hogy hallgattál rám. *Talán a lelkiismerete nem hagyta volna nyugodni, de lehet akkor már késő lett volna. Másképp akarta megoldani, de tudom, hogy ez volt a helyes út és talán…egy kicsit miattam is tette…én meg miatta. Néhány pillanatra elnézek mellette, de látóterem perifériáján érzékelem amikor feláll és az asztalnak dől. Akkor pillantok fel amikor megszólal, de szavaira újra inkább az irodát fogom be, bár nem látom az egyes bútordarabokat, tudom melyik hol van, mit merre találok. Olyan, mint mindig, mintha tényleg nem változott volna semmi, állandó és megingathatatlan. Odakint azonban…hiába minden magyarázat és terelés, én érzem, hogy valami lóg a levegőben, valami baljóslatú, valami sötét. *
-Úgy tűnik….és én is remélem, hogy később sem fog. *Én nem bízom benne, csak remélem és nem véletlen a szóválasztás, most egy kicsit pesszimista vagyok és félek. Igen, talán ezért érzem azt, amikor a bárba lépek, vagy a pihenőbe, hogy valami nem kerek.
Amikor újra megszólal, tudom, hogy hosszabban beszél majd, az évek és a rutin, a hanglejtéséből érzem és nem szólok közbe. A szemeibe nézek, vagy csak az arcát vizslatom, ha a pillantását nem sikerül elcsípnem, nem lepődnék meg rajta, nehéz bárkinek is bevallania, hogy tévedett, de mindenképpen becsülendő. Csak aztán tanulni a hibából…nehezebb. Vincent pedig makacs. Felállok mikor tudom, hogy befejezte, legalábbis az első etapot és mivel nem jön közelebb, nem ül le mellém, én megyek oda hozzá. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor álltunk így egymással szemben, de egy ujjam elég ahhoz, hogy az ilyen szemben állások nehézségi fokozatát sorba szedjem. Karjaimat összefűzöm magam előtt, magamban kapaszkodva, vagy csak azért, hogy ne lógjanak tehetetlenül a kezeim.*
-Vincent. Az ami velem történt, fele sem volt annak, ami Isabellel és hidd el nekem, neki nem csak egy keserű emlék lesz. Ott marad a lelkében örökre és kísérteni fogja, rémálmai lesznek minden éjszaka és rettegve fog bejönni, ha ugyan….másrészt, ha már érzelem nélkül, pusztán üzleti számításból akarnám nézni a történteket, ahogyan soha nem fogom tudni, bármilyen kegyetlenül is hangzik, kárt tettek az áruban. Soha nem fog annyit érni, mint korábban. *Keserű ízt érzek a számban mikor ezt kimondom, ez nem én vagyok, és a hangom is megcsuklik egy szívdobbanásnyi ideig, de Vincentnek másképp kell érvelni és bármennyire is lázad ellene a lényem minden egyes apró darabja, ki kell mondanom. *
-Ha a lányokat véded, a klubot is véded. Kell lennie határnak, kell lennie egy olyan szövetségesnek, akik melléd áll, akinek ugyanúgy fontos ez a hely, mint nekünk és aki nem hagyná, hogy az olyan beteg állatok, mint a szenátor fia tönkretegye. *Vincentnek ez a klub a mindene, az élete és bár nem értek egyet sok mindennel ami itt folyik, szemet hunytam miatta. De van az a pont amikor már nem tudom tovább csukva tartani a szemeimet és Isabell esete az a pont volt. De úgy érzem, ott még nem tartok, hogy Vincentet erről meg tudjam győzni.*

Megjelenés•

#7Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Pént. Jún. 11, 2021 5:37 pm

"Nem tehettem mást.."
Egy darabig még visszhangzik a fejemben. Nyda és az ő áldott jó lelke...
Mellette méginkább gazembernek érzem magam.

De hamar lépek tovább, talán mert nem érzem elérkezettnek az időt az ilyen szintű beszélgetésekre, nameg a helyzet is úgy kívánja, hogy tartsuk meg a tisztes távot.
(Egyelőre.)

Ám a hirtelen beugró közömbös légkör - a szavai - sem zavar meg a mondandómban, eldöntöttem, egyenes leszek, ezért tovább folytatom.
Csak miután mozdul, érzékelem hogy közeledik. Felnézek a szemeibe, és automatikusan terül vissza a nyugodt légkör.
A kevésbé... elbagatelizáló.
Megáll előttem, és kezeim erősebben szorítanak az asztalszélen.
És még csak meg sem szólalt...

Amikor viszont megteszi,
Mégis meglepetést okoz. Féligmeddig.

Talán percekbe is telik... de elég nyilvánvalóan csak hosszúra nyúlt pár másodperc volt, miután válaszra méltatom.
Vagyis... muszáj volt végiggondolni ezen az egészen.

Kifűzöm a lábaimat, és talpra állva összedörzsölöm a kezeimet.
Így tisztességesebb. Legalábbis én így érzem.

- Szövetségesek.. vannak. - hirtelen engedem ki. De csak azután gondolkozom. - A mi világunkban nem telne semmibe helyrerakni egy ilyen mocskot. - vagyis alig egy hónappal ezelőtt még így volt. - Ám itt én voltam az aki hibázott. Olyanba ütöttem az orrom amibe nem kéne, és most már tudom hogy nem kéne. - Tanulópénz. Megfizettük.

Nagy levegő... És ellépek.
Nagy körben megkerülve őt.

- Mindezek mellett...

- ..biztosíthatlak, hogy a jövőben nem kerülünk ilyen kalamajkába. - talán meggyőzni akarom. Lehet önmagamat is. - Már kiadtam egy felhívást, keresek egy... megbízható embert. Aki az egészet összefogja. Aki lép... - pillantok fel rá - ha kell, és kellő lendülettel lép, ha alapesetben azt kéne. Ott és akkor. - állok meg újra vele szemben, ha fordult velem, akkor úgy, ha nem, újra megállva az orra előtt. Csak valamivel közelebb.

- Nem fogunk megvárni még egy ilyen esetet. - nézek a szemeibe.

- Megígérem. - és biccentek rá.

Hogy remények e vagy tervek? Határozottan tervek. Nem hagyhatom... hogy mégegyszer, valami, bármi is, de kicsússzon a kezeim közül, épp elég a jelen kolumbiai helyzet. Talán azt is.. épp ideje lenne megtalálni a kiskaput. Mert kell lennie...
Mindig van egy olyan megoldás, ami egyetlen csettintéssel a helyére rakhat mindent.
Ilyen egyszerű ez!

Nem... nem ilyen egyszerű....

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Nem akarok még egy ilyen esetet, nem akarok megint vért látni a bárban, nem akarok Vincenttel vitázni, mi volt a rossz és hogyan lett volna jobb, és nem akarom, hogy a barátságunk derékba törjön egy ilyen ügy miatt. Ha azt nézem, Vincent fontosabb mint a bár, de a bár Vincent és itt patthelyzetbe kerültem.
Ahogyan testhelyzetet vált, olyan mintha az egész irodában változás állna be, csupán néhány mozdulat és már nem látom annyira megtörtnek, de ennyivel nem lehet eltörölni a történteket. Én tudom. Röviden bólintok a válaszára, arra, hogy hibázott. Így történt, kár is szépíteni a dolgokat, de becsülöm, hogy bevallja és még jobb, hogy látom rajta nem csak azért mondja, hogy azt halljam amit szeretnék hanem önmagának is bevallotta. Másrészt Vincent nem szokott üres ígéretekkel traktálni, elhiszem neki, hogy több ilyen nem lesz, de akár akarja akár nem, ezek után én is ott leszek. *
-Tudni akarom ki az, ha megtaláltad. *Nem kell mondanom, hogy ennél azért többre gondoltam.*
-És kik a szövetségeseid? Kik azok akik segíthetnek? *Ebben a világban senkiben nem lehet megbízni, és a szövetségesek kezéhez is vér tapad, mert hát mégis kik lennének azok akik majd elrendeznek egy ilyen ügyet? Veszélyes világ ez, de nem gondoltam, hogy idáig jutunk. A megbízható embert én tartom majd szemmel, a szövetségeseknek pedig utánanézetek. A bár egy dolog, de ha Vincentet belerángatják valamibe, az egészen más, és mindenki tudja még ha nem is vallja be, hogy a szövetségeseket meg kell fizetni és olykor irdatlan áldozatba kerülnek. *

Megjelenés•

#9Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Kedd Júl. 27, 2021 2:54 pm

Csak bólintok.
Egyszerűen... mindent megadóan.
Arra számítottam Nydával nehéz lesz, ennél sokkal nehezebb, mégis valahol kellemesen ér a csalódás.
Szinte pozitívan..
A saját gondolataimra talán a szám rándul is egyet, egy határozott mosoly lett volna az, de még idejében útját állom. Mert nem végzett. Nyilvánvaló, hogy még nem végzett.

És talán most bánom először hogy nem végzett.

Abbamarad a mosoly, habár az előbb is maximum a szele költözött a szemeimbe. Határozottá válik a légkör.
Én válok határozottá...

- Nyda.. biztos hogy bele akarsz folyni ebbe ennyire? - csak nézem a szemeit. Letapogatom őket. Nem azért mert féltem, vagyis de. Féltem. De tőlem senki nem tudja meg... Hogy ő tud róla. Tud a kényes részletekről, és tud... akár átláthat mindent. Bízom benne. De abban már kevésbé, hogy tudná... képes lenne megfelelően kezelni a helyzetet. Mindent a maga módján. És a megfelelő... alázattal, hisz a kiugró kutyát itt azonnal lelövik, itt nincs helye ellenkezésnek. Vagy legalábbis a hierarchia megsértése mindig áldozatokkal jár...
És én nem akarom hogy vér folyjon.

Az övét meg pláne nem engedem.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Nem gondolkodtam a mostani beszélgetésen korábban, csak annyit tudtam, hogy meg fog történni, meg kell történnie. Ódázhattuk volna akármeddig, de annak nem lett volna értelme. Ez az utolsó pont ami még jó, ami időben van. Lett volna számtalan alkalmam arra, hogy megrágjam a történteket és valamiféle megoldást találjak, hogy lejátsszam a beszélgetésünket, hogy érveket sorakoztassak fel a történtek, még inkább a jövő ellen, de egyszerűen nem akartam ezzel foglalkozni. Jó volt egy kicsit homokba dugni a fejem míg le nem nyugszom. Ahogy a harag, úgy a kétségbeesés és a fájdalom sem jó tanácsadó, nekem pedig mindben volt részem. Most viszont tisztán látom mi az amit akarok, még ha Vincentnek nem is fog tetszeni. Mondjuk nekem sem, de a másik megoldás sem kecsegtető. A kérdését megelőzi a benne felgyülemlő érzelmek és a nem tetszés jele, s talán ez most még sokkal rosszabb helyzet, mint ami azon az éjszakán magába szippantott minket. Nagyobb lelki teher. Azonban határozott vagyok, csak úgy mint ő és kihúzva magam állok elé, jóllehet már előre biztos vagyok mit fog mondani miután elhallgattam.*
-A másik eshetőség, hogy összepakolok és elmegyek és soha nem fordulok vissza. *Ezt képtelen lennék megtenni, de azt akarom, hogy Vincent mondja ki, hogy rájöjjön, hogy elfogadja, hogy ő mondja ki. Sokan ha belelátnának ebbe a helyzetbe, megkérdeznék, hogy biztosan ér-e ennyit nekem a bár. De itt nem a bárról van szó, hanem Vincentről és ő sokkal többet ér, neki pedig tudnia kell ezt, hiszen ismer már jól. Ha mégsem, hát a szemeimből kiolvashatja, melyek most határozottan és minden szót visszavonhatatlanul kapcsolódnak az övéibe.*

Megjelenés•

#11Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Szomb. Aug. 14, 2021 11:24 am

Egy darabig csak nézem a szemeit. Mintha egy percig is, egy átkozott pillanatra egyáltalán elgondolkoznék azon, hogy ez is egy másik út. De valami legbelül.. mélyen, bődületesen ellenkezik, hisz ő a legutolsó, akiben még bízhatok. Akit még nem vesztettem el.

Visszaesőn tekint magam elé a padlóra a szemem, de már nyilvánvaló, hogy megadom magam. Nem kell keresnie fogást.

Csak bólintok.
Már a szemeibe, de mielőtt megszólalnék, ellépek előle, és egy torokköszörüléssel visszakerülök a helyemre. Pont oda, az asztal mögé.
Ez most egy egészen másfajta beszélgetés.

- Foglalj helyet kérlek! - intek velem szemben, az asztalnál álló fotelek egyikére, ez most egy üzleti... beszélgetés.
(Nemegészen az, de muszáj tartani a határokat.)

Ha megteszi, mélyen a szemeibe fúrva a tekintetem _ lévén minden szavam igaz _ lassan beszélni kezdek.

- 8 éve, amikor Rainával idekeveredtünk, nem volt olyan könnyű beindítani a boltot. Kellettek.. támogatók. Akárhol is vagy, lefizetések, szívességek.. néha előre elismert tartozások. - tartom még mindig a szemeit.
- Ez egy kemény világ. És tudom hogy a tv, meg a jog, meg a nagy szavak mást mondanak, de ha nem vagy tisztában azzal ami a függöny mögött van, hamar kibeleznek. - biccentek.

- Nem mondanék el mindent töviről hegyire. Legyen elég annyi, hogy Te is tudod, nem véletlenül fizetünk minden hónapban Ward-nak.
- biccentek megint rá.

- Nos, van... vagyis volt egy másik szövetséges is, aki sokkal nagyobb, sokkal vérszomjasabb, és nem akadályozzák államhatárok.
Vagy akár országéi... -
sóhajtok egyet. De közben elnyomom.

- A helyi kolumbiai kirendeltséggel voltam szövetségben. Vagyok. - pontosítok. - És ha azt mondom kirendeltség, nem a konzulátusról beszélek. - a szemei villanását megtartom.

- Nekem is jó volt, nekik is piac, és nem volt ott a fenyegetés hogy akármikor alágyújtják a klubbot, vagy ellehetetlenítik a beszállítást. - itt jön a kényszerű, de vele rövid szünet.

- A "volt" azért került a képbe, mert az utóbbi pár hónapban a határ meggyengült, és a másik fél előrevonulni látszik. - csak láthatatlanul nyelem le a gombócot. Feszélyez? Feszélyez.

- Szóval! - jobb kezem ujjai visszatarthatatlanul kezdenek dobolni az asztallapon. - Most az a helyzet állt elő, hogy meg kell jósolnunk a jövőt. Meg kell tudni előre, mi is lesz a végkifejlet, és a nyertes oldalon játszani. - újabb önkéntelen köszörülés. - Különben.... - még most is nehéz kimondanom. Hangosan. - Talán 8 év mehet a kukába. Minden amit elértem. -

Ezek a kész tények. Helyzetek. A most dilemmái, és talán beszédes is, miért.. mi a fenéért vagyok az utóbbi időben ennyire szétszórt.

Pedig nem szabadna.

És rápillantok.

- Erről nem beszélhetsz senkinek. - tudja, nyilvánvaló.
De sosem árt a megerősítés.

Így maradtam életben.
Eddig.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Nem tudom még igazán mibe erőszakolom magam bele, de azt igen, hogy most ebben a pillanatban tisztességtelen voltam Vincenttel. Mert szüksége van rám, és ez az egyetlen dolog, tény, ami nem hagyja, hogy elengedjen. Van benne egy kis hazardírozás, és az egymás szemeibe nézéskor is eltelik néhány gyors szívdobbanásnyi idő amikor kételkedem, amikor stílusosan úgy érzem, hogy tizenkilencre húztam lapot. Ám amikor Vincent bólint és tekintetében is a megadás jeleit vélem felfedezni, már tudom, hogy ő volt a kettes. Talán ideje lenne szerencseszámot választanom. Nem vagyok büszke magamra amiért sarokba szorítottam, de most még nem engedem meg magamnak, hogy szemeimbe költözzön a bocsánatkérés fénye. Még nem. Annál is inkább, mert nem a kényelmes kanapé felé veszi az irányt, hanem a robosztus, tekintélyt parancsoló, kissé retró de mégis elegáns íróasztala mögé. Mielőtt még megszólalna, már tudom, hogy nekem az egyik fotel lesz a helyem. Leülök, nem követek semmilyen stratégiát, mindegy melyik fotel az amelyiket elfoglalom, a lényeg Vincent és az amit mondani készül. Végig hallgatom, közben levonom és mérlegelem a következményeket, próbálom megjósolni a közeli és távoli jövőt, leltározok a bár alkalmazottai között. Wardnál bólintok. Tudom mire megy ki a játék, ez itt Vegas és nem most jöttem le a falvédőről, jóllehet Vincent már sokkal korábban, sőt! Ő kötötte a falvédőt. A kolumbiai történetig minden világos, az is felmerül bennem, hogy ezek után nem lesz kettőnk között titok, legfeljebb tabu téma és itt a vörös ajtóra gondolok, bár ideje lenne kivenni a fejem a homokból. A végén – azt hiszem vége – nagyot sóhajtok. Nem gondoltam komolyabbra, minthogy egy szenátor támogatását elveszítettük, vannak még szenátorok…de ez a gond globálisabb.*
-Sajnálom. Jobb lett volna előbb tudnom róla, nem mintha most tudnám, hogy előbb segíthettem volna…*A fejemet rázom, tudom, hogy nem lett volna megoldás, mindenre nincs. A felszólítás viszont a lelkembe tipor, szemeim összeszűkülnek, úgy nézek Vincentre és nem palástolom a pillanatnyi ideig fellobbanó haragot, vagy inkább csalódást.*
-Ezt nem kellett volna mondanod. *Sosem árultam el, nem most fogom elkezdeni.*
-Hogyan segíthetek? Van már terved a jóslásra? *Sejtheti, hogy nem fogok ölbe tett kezekkel ülni és nem csak a könyvelésben veszi hasznomat. *

Megjelenés•

#13Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Szer. Aug. 25, 2021 12:06 am

Az, hogy tudott róla vagy sem, az ő biztonságát hivatott megőrizni. Most sem vagyok nyugodt. Teljesen. Pedig nyugodtnak kéne lennem. Nydában bízhatok. A forró fejében már talán kevésbé.
Még mindig azon latolgatok ugyan jó ötlet volt e ez a kitárulkozás, amikor a következő szavait szinte megjósolhatóan hallom becsapódni a légtérbe.
Ha én azt tudnám...

- Olyan 2 héttel ezelőtt, a mexikóiak embere járt nálam. - (azt nem kell tudnia hogy maga a főnök volt az. ) - Egyértelművé tette, hogy elvárja, hogy nyugodtan szemrevételezze a terepet, amíg én.. "gondolkodom". - nézek fel a szemeibe, egyértelmű, hogy miről is van itt szó.
- Útközben.. híreket kaptam hogy az új góré már repülőre ült Kolumbiában is.
Nem hagyhatom hogy itt érjen utol a háborús helyzet. Sok embernek kéne meghalnia. -

Mint egy kő, úgy szakad le a mellkasomról az egész döntés terhe. Nem mintha átruháznám, vagy neki kéne döntenie, sokkal inkább mart már kegyetlenül a kialakult helyzet. És senkinek nem beszélhettem róla. Most se tehetném...Mégis. Anélkül hogy segítene, hogy bárki segíteni tudna, mégis végtelen levegőt engedek el.
Jólesik, hogy tud róla. Jólesik.
Eggyel kevesebb színészet.
A "minden rendben" fonalán.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Valójában még fogalmam sincs mibe mászok bele, vagy mibe zuhantam amikor Isabell azon a bizonyos éjszakán kirohant a vörös ajtón. Az volt a fordulópont kétségtelen és a történetnek nem volt egyetlen olyan pontja sem, melynél visszafordulhattam volna. Csak ha megtagadom önmagam. Ahogy azt nem lettem volna képes megtenni, úgy Vincentet elárulni sem lennék képes. Ezen minden további szó nélkül lendülünk át, ám a neheze csak ezután jön, s félek nem egészen értem a lényeget. *
-Gondolkodsz? Min kellene gondolkodnod? * Nem hangzik jól. Már a szemrevételezésnél összeszűkültek a szemeim, és legszívesebben felpattannék, hogy végigszántsam a padlót és Vincent imádott szőnyegét faltól-falig. Helyette csak elegánsan a karfára helyezem a kezeimet és addig nyomom míg a fába faragott minták a tenyerembe nem vésik magukat. Kívülről nem mindenkinek szúrhat szemet sem ez, sem a megfeszített izmaim, látszólag és ez a lényeg, nemesi lazasággal ülök a hatalmas karosszékben és még arra is ügyelek, hogy nadrág ide vagy oda, ne tegyem szét a lábaimat. A térdeim szorosan összezárnak ahogy féloldalasan tartva a lábaimat, egyenes derékkal ülök. Ezzel szemben a gondolataim ezerrel cikáznak a fejemben.*
-És mit szándékozol tenni? Hogyan tervezted korábban az egészet úgy, hogy ne vegyem észre? *A legfőbb kérdés pedig még nem is hangzott el. Mi lesz a klubbal? *

Megjelenés•

#15Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Vas. Aug. 29, 2021 2:20 am

Gondolkodni... Nem teketóriázok sokáig a válasszal. Hisz egyértelmű /nincs kibúvó...

Nagyot sóhajtok.

- Azt kell végiggondolnom, hogy hajlandó vagyok e a továbbiakban új Főnököt tisztelni, és az ő utasításaikat követni, - a mexikóiakat - vagy vállalom a kockázatát annak, hogy ha továbbra is kitartok a jelen vezetés mellett, azok esetleg nem tudnak megvédeni. - ez ilyen egyszerű... A mi világunkban. De van itt még némi buktató.

- Hozzáteszem, hogy a jelenlegi információim szerint a mexikóiak messze nem annyira elnézőek, és sokkal... - hogy is fogalmazzak - drasztikusabbak is a megtorló akcióik, mint a jelen vezetésből ez kinézhető.

És pont. És nincs több. Nincsenek érvek.. ellenérvek... jobbra-vagy balra döntő részletek, itt csakis találgatások vannak. Képesek lesznek e a kolumbiaiak megtartani a hatalmat? Alkalmas e az új vezető, hogy egy ilyen vérszomjas brigádot, mint a mexikóiak, újra a helyére tegyen? Egyáltalán képes lesz e hozni, vagy akár kivívni az eddig Cordovát megillető tiszteletet, ha még rajta is át tudtak lépni!?!
Örök kérdések...
És csak a játszmák sorozata fog eldönteni mindent.
A kis halak meg... Azok maradnak életben, amelyek JÓ.. oldalt választanak.
Csak kérdés, melyik is a jó oldal!???

A hosszú gondolkodási időt - vagy lehet csak néhány pillanat volt az - az ő újabb kérdése töri ketté.
Fogós kérdés... a kérdés akadnak e rá válaszok!

- Elhiheted Nyda, nem terveztem én semmit... - hitetlenséggel és kétségbeeséssel vegyes vidámtalan nevetés tör ki belőlem. Talán mert... a nevetés oldja a feszültségeket.
(A bolondok is ezt csinálják.)
De aztán észre térek.

- Azt tervezem, hogy életben maradok. Ahogy mindenki más körülöttem. Még nem tudom hogyan, de bízok az értékítéletemben, és bízok a kapcsolati hálómban is, de azért néhány kóbor ima jól jönne. - ráncolom a szemem. Humortalanul vicceskedem.
Alig néhány hosszúra pillanat telik el, amíg kétségek között, mégis szilárdan magam előtt az asztalt bámulom, de aztán visszapillantok a szemeibe.

- Kíváncsi vagy még valamire, vagy végeztünk?? - a kijelentés kissé gépiesnek hatott. Üzletinek. Holott nem is igazán ilyen a mi viszonyunk, de a megszokás... rendszerré tesz mindent.
És én most nem voltam képes különbséget tenni.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*A rákérdezésem után kapok Vincenttől konkrét választ, de ezzel nem lett jobb a helyzet. Viszont a munka az én elmémben is beindul, most már legalább tudom merre induljak el, és a könyvelői énem is csatlakozik, kibúvót, kiskaput keres.*
-Mennyi az esélye annak, hogy a mexikóiak leváltják a jelen vezetést? Vagy inkább úgy kérdezem, mennyi esélye van a jelen vezetésnek, hogy állják a sarat? *Valamiért megindultak a mexikóiak, nem gondolom, hogy csupán azért, mert olyan kedvük volt. Nem vagyok tapasztalt ezen a téren de a józan paraszti eszem mindig is működött, és a azt mondja, hogy a jelenlegi vezetés berkeiben valami nem kerek. Gyengébbek lettek, vagy széthúzás van, aminek a híre eljutott a határon túlra is. A kérdés, hogyan orvosolható a probléma. Hogy Vincent mit tervezett még akkor, amikor nem voltam a képben, nagy kérdés és szerintem jogos is, de úgy tűnik nem voltak még tervei. A nevetésével lazának akar tűnni de kihallom a hangjából az idegességet. Nem úgy sültek el a dolgok ahogyan szerette volna, vagy ahogyan gondolta. A néhány kóbor imán nem tudok nem elmosolyodni, jóllehet a téma, a helyzetünk és most már mondhatom többes számban, nem éppen kecsegtető. Ideje lenne valamit csinálni is, és Isabellt el is felejtem egy kis időre. Legfeljebb a hétvégéig, amikor újra meglátogatom. Vincent kérdése gondolkodásom mély csendjébe hasít bele és felkapom a fejem, értetlenül nézek rá. A hangja érzelemmentes volt, akárha egy üzletfele ülne vele szemben, akinek ha mond valamit annak úgy kell lennie, ám én nem az üzletfele vagyok. Bal szemöldököm emelkedik meg kissé, aszimmetrikussá téve az arcomat, majd elnézek Vincent feje mellett, az íróasztala mögött álló tükrös bárszekrény felé. Az én ízlésemnek kicsit csicsás, kicsit sok, ahogy az asztal is…*
-Rengeteg kérdésem lenne. Az ima, félek nem segít, másrészt ateista vagyok ha elfelejtetted volna. Nem bízom egy nem létező identitásban, csak magamban és persze benned. Miért indult el a harc? Mi az oka annak, hogy az újak be akarnak törni a területünkre? Valamilyen gyenge pontjuk csak van…és lenne itt még valami. Te kiket látnál szívesen? A régieket, vagy az újakat?

Megjelenés•

#17Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Vas. Okt. 10, 2021 4:38 pm

Úgy megforgatnám a szemeimet... De képes vagyok ellenállni neki. Nydából az üzletasszony tört elő, a gazdasági... megítélő, amit én alapjában véve annyira szeretek, csodálok, meg egész sokminden más, de cseppet sem fog segíteni ezeken a helyeken. Az ilyen problémákon.

- Nyda ez nem így működik... - nem akarom hogy... sértésnek vegye. Pont ő... pont akire számíthatok. De hosszú évek tapasztalata azt alapozza meg, hogy ebben most én vagyok a jobb. És még nekem sincsenek ép válaszaim.

- Pont az a dolog "szépsége" hogy itt kiszámíthatatlan minden. - sóhajtok vele. - Black... Jack. - pillantok fel a szemeibe, de őszintén és végletekig, teljesen komolyan gondolom.
Mégis csak egy negyedfordulatot (kört) teszek a székemben csak egy rövid, és meglépő pillanatra, hogy önmagam legyek.
Csak azután nézek (és fordulok) vissza rá.

Újabbat sóhajtanék, de helyette eszembe jut, mennyire is képes mindent a lelkére venni. Így hát... belemegyek a játékába. Talán. Talán nem is sülhet ki ebből rosszabb, vagy akár mindent tönkretehet. Black... Jack.... Lehetnek mások az esélyek? Mindig minden attól függ melyik lapra teszel!

- Az hogy én kit látnék szívesen, az most mellékes. - mosolyodom el. - Szeretnék nagyhatalmú lenni, egyedül vinni a boltot, de tudjuk itt mások a játékszabályok. - könnyed vidámság csempészve a frusztráló ténybe. - Gyenge pont... A maffia - és most mondtam ki először, ténylegesen - pont azért a maffia, mert zokszó nélkül varrja el a szálakat ami gyengeséget jelenthet, és még mi is lehetünk gyenge pont. - pillantok fel a szemeibe. Mert igaz. Ha a mexikóiakat választom és Kolumbia visszaszerzi a hatalmat, vajon hogyan bánnak majd azokkal, akik azonnal (le)léptek?? - Az egész meg tudomásom szerint a rendőrséggel kezdődött, mert amikor Cordovát letartóztatták, a mexikói banda vette a bátorságot és egyszerűen lemérgezték a börtönben. - pillantok ismét a szemeibe. - Legalábbis ez a hír járja. - Az örök harc kérdések. Ők jó lapot húztak. Merészet. A kérdés, kinek volt az!!!?

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Kérdőn pillantok rá, mert nem értem mi az pontosan ami nem úgy működik. Persze az elemző énem hamar rájön, ebben is, mint sok minden másban, nem a hűvös racionalitás számít és nem grafikonszerűen történnek a dolgok. Látszólag. Meg Vincent szemeinek nem. Nem akarok leállni vele vitázni, de ismét csak nem értünk egyet valamiben, jóllehet jogosan érzi úgy, hogy igaza van, evégre régebben benne van ebben az üzletben, én pedig még a küszöböt sem kaparászom, de egy kívülálló mindig másképp látja a dolgokat, általában élesebb kontúrokkal. *
-A Blak Jack-et is meg lehet nyerni, ha valaki számolja a lapokat. Mindennek az alapja a matematika, csak szebben fogalmaznak. *Oké, ne latolgassuk az esélyeket, de szinte percre pontosan ki lehet számolni a másik lépését, ha jól ismerjük, ha kiszámíthatatlan valaki, annál kiszámíthatóbb. Korábban nem voltam otthon ebben a témában, de Nick Lane megtanított rá, miközben darabról-darabra rakta össze a lelkemet. Hallgatom Vincentet, nem mintha tényleg nagyon bele akarnák folyni a dolgokba, de úgy tűnik most már muszáj lesz. Legalábbis egy bizonyos ponton igen. Nem fizikailag ott lenni, a részese lenni, de Vincentet támogatni a háttérből igen. Nem hiszek istenben, de a sorsszerűségben igen, abban is, hogy semmi sem történik véletlenül. A mi történetünkben most rebbent meg annak a bizonyos pillangónak a szárnya. *
-És mi az igazság? A hír elég kevés ahhoz, hogy biztosra mehessünk. Lehetsz kicsi pontként is nagyhatalmú, csak számolnod kell a lapokat. Vannak a mexikóiak és vannak a kolumbiaiak és vagy te. Osszd meg és uralkodj. Persze tudom, ez nem ilyen egyszerű, de néha sokat segít, ha a legegyszerűbben tekintesz egy látszólag bonyolult dologra. Vagy, ha csak beszélgetsz róla valakivel. Más szemszögből is megvizsgálod a tényeket. *Nem akarom megmondani mit és hogyan csináljon, mi legyen a következő lépése, ahhoz én nem értek. Azonban ezzel az Isabell üggyel sok minden felszínre került, talán elindított egy lavinát is és először láttam őt „kiborulni”. Először láttam, hogy valami képes maga alá temetni, és ebből az állapotból szeretném kirángatni. *

Megjelenés•

#19Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Kedd Okt. 19, 2021 3:22 pm

Hosszan elmosolyodom. Újra megcsillan az az énje, akit mindig is csodáltam. Az erős NŐ! Aki ért mindenhez, aki sosem bizonytalan, - látszólag - és aki szeretne érteni mindent. Pedig ha elég időt töltesz ezen a bolygón előbb - vagy utóbb - rájössz, hogy itt minden bizonytalan. Akárcsak a következő levegővétel.
Mégis képtelen vagyok elereszteni a szemeit.
(Kevés nő képes lenyűgözni.)

- Ez most nem hiszem hogy segíteni fog... - csak csendben bólintok.
És mert halad tovább a történet, így hajlamos vagyok én is az elkövetkező pillanatokra koncentrálni.

Amint befejezte, rövid, de jelenleg hosszúnak tűnő csend következik be. Azután mást gondolok.
Feltolom magam, felállok, és ugyanúgy kifordítva a forgós székemet lépek ki amellett, hogy megkerüljem az asztalt és leüljek mellé, az övé mellett álló fotelbe, hogy félig-teljesen felé fordulva könyökeimmel megtámaszkodjak a térdeimen ahogy leereszkedem,és ha hagyja a kezeim közé veszem az övéit. Ha hagyja..
Leértékelem? Egy kicsit sem. Értékelem hogy mellém áll. Hogy segíteni akar. Hogy meg akarja oldani az ÉN gondjaimat, a magáénak érzi, még ha némileg, és egész nagy mértékben a döntés végülis kihat őrá.. is... de ettől függetlenül nekem kell meghozni őket. Ez az én keresztem...
És senki nem menthet fel alóla vagy könnyítheti meg.

- Nyda... - marad hosszan elnyújtva a következő néhány pillanat a szemeiben, de korántsem balsejtelmes vagy kellemetlen. - Azt gondolom... nem várhatom el Tőled hogy átvedd a döntés terhét. Nem is ez a dolgod. És soha nem is tenném. - gyenge mosoly a szemeimben - Tudom hogy Te vagy az, aki nélkül ez a bár most nem állhatna itt. Aki még a megoldhatatlannak tűnő dolgokat is képes mindig megoldani, fogalmam sincs hogy hogy csinálod, vagy hogy mikre vagy még képes, de kérlek... ezt a dolgot most hagyd rám. - csekély mértékben szorítom meg a kezeit. Már ha a kezemben tartom őket, ha nem, az enyéim, csak egymásra borulva állnak az orrom alatt.
Akárhogy is, van mivel folytatnom.
És folytatom is, nem hagyom hogy ő beszéljen.

- Hinnem kell abban, hogy végül a lehető legmegfelelőbb döntést fogom meghozni. A klubbért, magamért, és érted is. Mindenkiért. Ez az egyetlen lehetőség. És szeretném, hogy ha mégis... valami gikszer iktatódna be, én legyek az egyetlen akit hibáztathatok. És nekem is fog kelleni megoldani. - biccentek rá. - Megértesz? - tartom a szemeit.
De akad itt még valami más is.

- Rád abban van szükségem, hogy a bár dolgait... és egyben Isabellét, addig is a lehető legbiztosabban a kezedben tartsd. Hogy ne kelljen emiatt is aggódnom. Rendben van? Megteszed ezt nekem?? - hogy elvárás? Nincsenek elvárások. Itt megegyezések vannak. Bizalom... összefogás.. és együttműködés. Elvégre mi, mindannyian, együtt hoztuk létre ezt a klubot. És együtt is tartjuk életben. És pont ERRE van most szükségem! Hogy mindenki lássa el a saját feladatait. Semmi többre..

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Ez a mostani „dolog” amiről Vincent beszélt és beszél, egészen más, mint vérben fürödve látni Isabellt. Attól lefagytam, gyomron rúgott, fejbe vágott. A fizikai erőszak minden formája a lelkembe mar és szinte ugyanazt érzem amit a másik, a bántott fél. Most nem kézzelfogható dolgokról beszélgetünk, bár ennek is lehet fizikai megnyilvánulása, de az messze van és most nem zajlik semmi a szemeim előtt. Könnyebb gondolkodnom, elcsípnem a lényeget, és a könyvelői énem máris kiskapukat keres. Tudom, sokat nem tehetek, ez nem az én világom, de erősnek látszani és tervekkel előállni tudok, még akkor is ha mindet megvétózza. A cél, hogy Vincentet gondolkodásra ösztökéljem, mert ahogy látom, nagyon elsüllyedt a problémák mocsarában. Csak röviden bólintok a közbeszólására, de folytatom és végig is mondom ami eszembe jutott, amivel kicsit felrázhatom. Mosolyog rám ahogy mindig is szokott, de tudom előre, hogy mi fog következni. A csend ami körülvesz minket nem a kínosabbik fajta, elég mély és súlyos, de nem fájó, nem nehéz cipelni a terhét míg Vincent meg nem mozdul. Hosszú idő telik el, szinte elveszni látszom a csendben, és az első neszre felkapom a fejem, mint aki sokáig volt a víz alatt, úgy veszem a levegőt, harapva és türelmetlenül. Arra nem tippeltem, hogy megfogja a kezeimet, de nem húzom el. Hagyom, hogy a tenyerei melege átitassa az enyémeket. Ahogy kezdi, már halvány mosolyra késztet. Megbocsátó, elnéző, vigasztaló mosoly, mert tudom, hogy mi zajlik le benne. Nem akar megbántani és nem is becsül le, de…most valahogy egymásnak feszülnek a férfi és női ellentétek. A képességek, az elvárások. *
-Nem is akarom átvenni…*Közbevágok, épp csak egy rövid, elhadart mondat erejéig, de folytatja amint a szemei kimosolyogták magukat. Nem tudom befejezni, lenyelem a mondat másik felét és bólintok, ő pedig mondja tovább. Megvárom hát a következő hoszabb csendet ami jelzi, hogy befejezte, noha van egy újabb, az csak rövid, és éppen arra elég, hogy levegőt vegyek. Egy röpke pillanatra lenézek a kezeinkre, mikor ujjai szorítanak kicsit a fogáson. Nem fáj, csak figyelemfelkeltő. Mint oly sokszor – szerintem – mos is túlértékel. Nem tudok lehetetlen dolgokat megoldani és nem is én vagyok az aki miatt ez a bár még áll és működik. Vincent az egész fundamentuma, én csupán segítettem jobbá tenni. *
-Értelek. *A tekintetünk mindvégig egymásba fonódik, csak az egyetlen pillantás kivételével, amit a szorításkor elvonok tőle. Bólintásom is úgy intézem, hogy ne veszítse el a figyelmem. Amikor kérdez, nem kell már a csendre várnom, ő várja az én válaszom, én pedig ott folytatom ahol nem sikerült végig mondanom.*
-Nem akarom átvenni a helyed, sem a döntést, csak a súly egy részét, mert arra szükséged lesz, hogy ne roppanj össze. Hidd el nekem, egyedül nem fog menni. Nem szólok bele semmibe, de szeretném ha mindent megvitatnál velem, a döntés akkor is a tiéd marad. Nekem is segítség, hogy a bár dolgait intézni tudjam. És a bár miatt nem kell aggódnod, soha nem is kellett. *Azzal, hogy intézem a bár ügyeit, mint eddig, nem segítek neki. Neki kell rájönnie arra, hogy hiába vállalja magára a döntést és válogat a lehetőségek között és teszi le a voksát végül az egyik oldal mellett, mindezt nem lehet egyedül végigcsinálni. Sem elviselni a következményeket. *

Megjelenés•

#21Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Pént. Jan. 07, 2022 12:28 pm

Csak kitartom a szemeit. Hosszan... és a tőlünk telhető beszédes módon. Akarom hogy tudja hogy értékelem. Mindent amit tesz értem. Hogy kitart mellettem. Már hosszú idők óta, pedig biztos vagyok benne, nem minden zajlik az ínye kedve szerint. Mégis ittvan. Még mindig. És kevesen tették ezt meg valaha is értem.

Elmosolyodom, de nem neki szól. Vagyis nem a szavain mosolygok, inkább a lényének.
És beletelik újabb néhány másodpercbe míg észbe kapok, talán a szavaimra vár.

- Rendben.. - biccentek rá. - Minden egyes dologról tudni fogsz ami a klubot érinti, és mérvadó lehet. - és megint. - Ez így rendben van? - tartok a szemeibe, még mindig, és a válaszát várom. A biccentését, vagy csak néhány szót, hogy megegyeztünk. Tetszik ez a 'partneri viszony'.. Valahol. Valahol meg veszélyesnek találom, de most...
Hajlamos vagyok nem törődni a veszélyekkel.
Egyszerűen mert annyira kedvelem.

- Oké! - vágom rá hirtelenül, de egy percig sem hangosan ha megegyeztünk, és egyben elengedem a kezeit. Felállok, lassan, kiemelkedem a mellette álló fotelből, hogy rátérjünk a lényegi kérdésekre is. Ami itt, Isabell. És ha már ennyire a lelkén viseli a lány sorsát _ valljuk be, nem véletlenül _ az is biztos, hogy nem mehet vissza a többi lány közé.

- Van már információ arról hogy mikor engedik ki?? Isabellt. - még mindig ugyanott állok, és a szemeibe intézem. Ha ő is felállt úgy, ha ül, csendben lenézve rá. De korántsem fölényeskedően.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Az, hogy minden körülmények között lojális vagyok Vincenthez, nem abból fakad, hogy annak idején megmentett, hogy segített kimásznom a mocsárból, és összerakta az ezer darabra tört lelkemet. Önmagában véve ez is bőven elég lenne de ő tett hozzá még magából. A véletlen találkozásunk, a következő, és azok melyek már szándékosan követték az elsőt, és az évek alatti összecsiszolódásunk, olyan kötést alkottak, amit ha tudnék sem akarnék széttépni. Szavaim sorai között ez a gondolat fut végig, érti ő is noha soha nem mondjuk ki. Ott feszül. Ahogy az akaratom is, amit talán most először nyilvánítok ki ennyire határozottan. Én is biccentek, de az enyémet egy halvány mosoly is kíséri, csöppnyi diadalérzet amiért beadta a derekát.*
-Rendben, megegyeztünk. *S ez olyan akár két üzletember között a kézfogás, a szerződés amit aláírtak, megmásíthatatlan. Annak ellenére, hogy ezzel kezdődik el igazán minden szar, megkönnyebbülök. S Isabell, aki miatt mindez kipattant, most ismét szóba kerül, mégis túl éles a váltás azzal együtt, hogy Vincent elengedi a kezem és feláll. Mintha kihűlt volna a levegő körülöttem, de nem „rohanok” utána, nem állok fel, hogy tekintetünk egy szintben legyen…majdnem. Úgy érzem a korábbi témából még lenne mit megbeszélnünk, de azt is érzem, hogy Vincent ezt most nem akarja, így kötélnek állok és hagyom, hogy továbblépjünk. *
-Hétvégén. *Bólintok is a kérdésre a hangom mellé.*
-Érte megyek. Azt ugye tudod, hogy nem mehet oda vissza? Azt sem akarom, hogy magára hagyjuk. Van terved vele? *Ezek után törvényszerű, hogy más munkát kap, hogy nem lesz kidobva az utcára. A kérdésre csak megoldás lehet a válasz és ez a hangomból érezhető is. *

Megjelenés•

#23Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Kedd Jan. 11, 2022 4:34 pm

Összedörzsölöm a kezeimet. Csak mintegy gondolkodó jelleggel, beletelik néhány hosszú másodpercbe is miután lassan megfordulok, és most el tőle, magam elé bambulva lépkedni kezdek.
Csak valamivel már távolabb állok meg újra, megfordulva felé.

- Igazad van. - nézek fel újra rá. - Legyen úgy.. - mélázom el - hogy kiveszek neki egy lakást. - nézek fel a szemeibe. - Legyen közel a klubhoz... vagy hozzád. - a nem egészen kérdést inkább neki intézem. - Vagy ha úgy látod jónak, vegyünk fel hozzá egy ápolót. Állandóra. - biccentek. - Te döntesz. Szabad a kezed, mindent kifizetek. - biccentek megint, mert ez csak természetes.
Nem a történtek miatt. Vagyis azért... is. De a legfőképp azért, mert ő törődik vele.
És nem akarok újabb ellenállást.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

Az a bizonyos újabb nap

*Halványan elmosolyodom. Vincent kézdörzsölése olybá hat, mint egy elégedett földesúré, mint aki ismét elért valamit, megszerezte azt amire vágyott....amit akart. S ezzel le is tudjuk a bárt, Vincentet, a minket fenyegető borús felhőket egy időre. Isabell, aki miatt egyébként kiborult a bili, kerül szóba. Értékelem, hogy utána kérdez és azt is látom rajta, hogy őszintén érdekli a lány sorsa. Talán egy kicsit ő is megijedt, átgondolta, átértékelte a dolgokat. Az az éjszaka mindkettőnkben nyomot hagyott így vagy úgy. Isabell szépen javul, jóllehet a sebek ott maradnak a testén, csak elhalványulnak, lassan sápadt rózsaszínűek lesznek, aztán kifehéredik mind, ám a lelkén ott marad a sötét folt, amit soha senki nem fog tudni lemosni. Ezért is mondom, hgy nem mehet vissza a vörös ajtón túlra, de csak úgy elküldei sem lehet. Más megoldás, más munka, de csak annyi, hogy a többi lány ne lázadjon fel, ez persze Vincent dolga, továbbra sem akarok belefolyni, mert az újabb ütközőpont lenne. Vincet eltúlozza aztán egy kicsit, én még mindig a kanapén ülve nézek fel rá, követem tekintetemmel a mozgását, majd a végén megrázom a fejem.*
-Nem szükséges ápoló, Isabell jól van. A lelki sebei súlyosabbak és persze mindennek nyoma marad. Arra gondoltam, hogy talán egy másik munkát szerezhetnél neki, könnyebbet, jobbat. Ha csak felszolgálna a bárban.....mit gondolsz a többiek nem irigykednének rá? Jobb lenne egy másik hely? Te ismered őket. *S ezzel át is adom a döntést Vincent kezébe, csak elmondtam mire van szükség és mi az amit elfogadhatónak találok Isabell számára. nem kevesebbet. *

Megjelenés•

#25Tárgy: Re: Az a bizonyos 'újabb nap'.... Hétf. Jan. 17, 2022 3:02 pm

- Ezt örömmel hallom. - ezt csak úgy útközben, mert egyszerűbb a helyzet, egyszerűbb a bonyodalom, így hát a dolgunkat könnyíti meg ha nem kell felesleges ápolás. Az azt követők viszont meglepetésként érnek, mármint.. oké, igaza van, én sem gondoltam hogy azonnal visszalököm a sűrűjébe, mégis.. Rengeteg bevételtől esünk el, ha csak egy lányt is kihúzunk a munkából.
Percekig gondolkodva, _de az is lehet csak pillanatok_ aztán mégis arra a végkövetkeztésre jutok_ a békesség érdekében_ hogy talán mégsem téved. Egyelőre... Csak egy kis átcsoportosítás, semmi több. Egy időre.
A kérdés egyáltalán a lánynak van e máshoz is tehetsége. Azért ez nyomatékos egy szempont.

- A többiek azt csinálják, amit én mondok. - és ez az első törvény. Igazából ne legyen ebben kétsége. - Szóval ha te úgy látod jónak, hogy a lánynak... akad hozzáértése, nem bánom ha egyelőre más munkára fogod. - ez törvényszerű. - Persze csak amint felépül. - és biccentek, elvégre ki akar itt egy sérült lányt. Látni se akarom, amíg nem gyógyul meg teljesen.
Mert mi van ha valaki valamit kiszagol, és ránk küldi a munkavédelmet?

Nem kell több nehezítés.

_________________

Past
&
Present