Lássuk a medvét! 45 éve megszülettem már, kiskoromba szőke hajam volt, mára mély fekete, bár kezdek őszülni. Magas termettel áldottak meg az égiek, lásd a százkilencven centimet. Viszonylag kedvelt kölyök voltam suliba, mivel apámnak hála gyorsan megtanultam zongorán játszani, anyámnak hála pedig gitáron. Mára egyikük se él, szomorú napok voltak azok mikor távoztak. A világ két legártatlanabb embere távozhatot aznap valószínűleg. Sosem voltam vad gyerek, nyugodt és szófogadó voltam egész életembe, ehhez mérten amolyan csendes lázadás mindig feltűnt a vérembe. Például mikor egy tanárnak úgy szóltam be, hogy semmit nem vett észre belőle. A nyugodt viselkedés máig megmaradt, hiába vagyok egy finomabb lelkületű metál banda énekese, mindig ép eszemnél maradok. Most, hogy öregszem: pláne. Nincs semmiféle háziállatom, csípem a macskákat, de egyet se engednék be a házamba. Az állatnak vagy kint vagy a tányéron a helye. A kedvenc italaim közé tartozik a zöld tea, a kávé és az ásványvíz. Az üdítőkért soha nem voltam oda.