◆ pozitív tulajdonságok: egészen jól rajzol(t), türelmes, önálló, rugalmas, jól alkalmazkodik, elfogadó másokkal szemben

◆negatív tulajdonságok: önfejű, gyenge (minden szempontból), nem egy társasági lény, bizalmatlan, indulatos, ingerlékeny, önbizalomhiányos, nem túlzottan képes a szeretetre, sem annak elfogadására, rideg, cinikus

◆ egyebek: többféle mentális zavarral rendelkezik

Hajnali négy múlt két perccel. És végre felértem! A nyolcadikon lakni egy lift nélküli lakásban nem épp leányálom, de hát ez van. Lezuhanok a kopott matracomra, a rossz szigetelésű, mocsokfoltos ablakon át bámulom az eget és azon gondolkodom, mikor csesztem el ennyire mindent. Nyúlok a gyógyszereimért, a számba tuszkolok néhányat abból a nyüves tablettából. Jóval többet szedek, mint kellene, de mégis ki a francot érdekel?! Én már réges-rég el vagyok baszva, ez nem pár milligramm nyugtatón fog múlni.
Valahol ott kezdődhetett még, mikor apa elment. Fura, homályos ember az életemben. Nem tudom pontosan meghatározni, mi az igaz róla, és mi nem. Kínlódó gyermekkorom emlékei zavarosak, lidérces álomképszerűek és torzak. Anyám sokat torzított mindenen, szuggesztív személyisége és rosszindulata hajlamos még az ember emlékeit is egy kicsit módosítani. Rengeteget hallottam tőle, hogy apa egy szemét önző disznó volt, és csak azért hagyott el minket, mert talált helyette egy szebb nőt, és egy kicsit sem érdekelte, velem mi van, csak kolonc voltam az ő nyakán is.
De ezek mellé ott van egy homályos derengés valami borzalmas ízű csokifagyiról, a teraszon lustulós, jószagú, madárcsicsergős vasárnapokról. Valami emlék arról, amit azt hiszem, szülői szeretetnek hívnak, és nagyon meg tudja ropogtatni az ember gyerek-csontjait.
Nem hibáztatom anyámat. A maga módján biztos jó ember, csak nincs gusztusom ahhoz, hogy két óránál többet töltsek vele. A havi egyszeri tortúrán pedig rendszeresen eljátssza a „hálás lehetnél azért, hogy felneveltelek” és az „ugyanolyan önző dög vagy, mint az az idióta apád” című drámákat. Látványos kirohanásai vannak, belémtörli a lábát, okol azért, mert neki sose lesznek unokái, mert egy olyan ányt, mint én senki sem viselne el hosszú távon. Ráadásul rengeteget hazudok neki. Azt hiszem, szégyellhetném magam érte, de képtelen vagyok rá. Visszaadom neki azt, amit nekem adott.
Lehet, hogy nem siklottam volna kényszerpályára, ha folytatom a rajzot. Matt szerint még jól is csináltam, és egy ilyen nagynevű műkereskedő szava elég sokat ér. Hívogat a mai napig, de már fél éve még az üzeneteit se hallgatom meg. Lehet, hogy pont azért fejeztem be, mert azt mondta, jó vagyok. Megijedtem a felelősségtől. Igen, pont ezt csinálom huszonhárom éve. Ha küzdök valamiért, és már úgy látszik, elérném, gyorsan meghátrálok. Igen, én éppen ilyen gerinctelen seggfej vagyok. Igen, igaza van anyámnak. Igen, tényleg hasonlítok arra az eszményített emberre, akit szülőatyámként állít be.
Kedvem támad elszívni egy szál cigarettát. Kikeresem táskámból a dobozt, majd szép lassan meggyújtok egy kátrányrudat. Lustán eregetem a füstöt.
Valamelyik nap az egyik munkatársam feltett nekem egy kérdést: Phoenix, te szoktál hazudni? Akkor nem szóltam rá semmit, csak egy vacak félmosolyt eresztettem meg felé és mentem tovább. Most behunyt szemmel, gúnyosan nevetve válaszolok.
- Igen, kedveském. Mást sem csináltam egész életemben.