jellem:
A barátkozás mindig könnyen ment, csak kevés barátom volt mert megválogatom a barátaim. Nincs bajom a népszerűekkel, csak én tudom, hogy hol a helyem, és nem köztük. Bármikor szívesen segítek, ha kérik és szívesen megosztom amim van. A mai napig szeretek sokat beszélni, kivéve, ha nincs hozzá hangulatom. Sokan hiszik rólam, hogy türelmetlen vagyok, pedig ez nem igaz. A legtürelmesebb ember vagyok a világon, kivéve ha fáradt vagy éhes vagyok, de ettől a két esettől eltekintve, türelmes tudok lenni. A maximumra törekszem, igyekezek a lehető legtöbbet kihozni magamból, és addig nem adok ki semmit míg olyan jó nem lesz, ahogy én azt szeretném. Szorgalmas vagyok, sokszor tovább maradok a lemezkiadó cégnél, és van olyan is, hogy ott alszom. Nem tehetek róla, egyszerűen nem szeretek egy üres lakásba haza menni, hogy nincs kihez haza menni. Szeretem a helyén tudni a dolgokat, szeretem ha rendben van  minden körülöttem, de nem vagyok megszállott.
Nem vagyok tökéletes, vannak hibáim mint például, hogy szétszórt vagyok vagy ott van az, hogy naiv vagyok, amiről nem tehetek, de szeretném hinni, hogy az emberekben még van jóság. Asszem, van bennem egy kis egészséges féltékenység. Vagy csak szépíteni akarom a dolgot? Majd meglátjuk.
külső megjelenés:
Szerintem, már azzal kitűnők az itteni tömegből, hogy nem vagyok olyan, mint a többi átlagfehér európai vagy amerikai. Ugyanis, Ázsiai vagyok pontosabban Dél-Koreai. A sok ember közt elveszek a magam százhatvanhárom centimmel, de a felső polcot, biztosan nem érném el segítség nélkül. Testem, vékony, szálkásított, és a melleim kicsik, de eredetiek és nem plasztikázottak. Jól érzem magam a bőrömben, és imádok olyan ruhákat felvenni, amik kiemelik a vonalaimat, de van mikor ennek az ellenkezőjét hordom. Sminkből, a vissza fogott változatot szeretem, nem kell, hogy egy kiló vakolat legyen rajtam.

A nevem, Kim Hwa-Yun csak itt fordítva használom, mert Amerikában más sorrendben írják a neveket. Hat voltam, mikor Koreából, Amerikába költöztünk, azon belül is Vegas-ba ahol apa egy egyetemi haverjával ügyvédi irodát nyitott, és nagyon jól ment minden, sok kuncsaftjuk volt/van a mai napig. Anya, egy lemez boltban dolgozik, és imádja a munkáját, ahogyan apa is. Tíz éves koromra, az egész család megszerezte az Amerikai állampolgárságot, így Amerikainak számítunk. Az első ki mit tud után, már tisztán tudtam, hogy a színpadra teremtettem, hogy az a álmom, hogy híres legyek. Ezért, a tanulásra koncentráltam, viszont igen, tudom jól, hogy nem K-pop idolnak készülök, de nekem akkor is fontos, hogy jó jegyeim legyenek, viszont a barátaimat sem hanyagoltam. A tizenkilencedik születési napomra, nővérem azzal lepett meg, hogy a nevemben jelentkezett egy tehetség kutatóra, amiről én azt hittem, hogy a élő műsorig sem jutok, ehhez képest az elődöntő ig meneteltem, a döntőben viszont két pasi is bejutott, az egyik megnyerte a versenyt, de mamár alig hallani róla, néha városokban vagy falukon lép fel, a másikról kicsit többet hallani velem együtt igyekszem nem csak a hazai iparban is megfelelni, szeretnék nemzetközi sikereket elérni, hogy a világ bármely pontján koncertet adhassak, amire nagy eséllyel van a menedzserem szerint. A Youtube csatornának hála, nem csak Amerikában vannak rajongóim, de a világ többi pontján, viszont ismertségben azért le vagyok maradva másoktól, de igyekszem. Csak remélni merem, hogy majd én is megtöltök stadionokat és egyéb helyeket a rajongóimmal, és igyekezni fogok azon, mindig tudjam, hogy honnan indultam, mert az is fontos....

Eljöttem a nővérem által összehozott vakrandira, így Miwoo nem vádolhat azzal, hogy még esélyt sem adok a kollégájának. Szilveszter este van, én pedig egy meghitt Koreai étteremben négy perce várom randi partnerem érkezését, közben egy Pink Venom nevű alkoholos italt iszogatok, és néha egy-egy asztal felől a nevem hallom, találgathatják, hogy vajon mit kereshetek itt, miért nem valakinek a buliján vagyok. Nem tartozik rájuk, de vak randira jöttem, amin remélhetőleg jól érzem majd magam. Az ajtón, egy első ránézésre velem egy korú nő jön be, és egyenesen a asztalom felé halad, céltudatosan. Nem tudom, hogy miért pont ide jön, de biztos nem az autogramom kell neki, s ha tippelhetek, és az is biztos, hogy nem akar közös fotót velem.
- Szia! A te nővéred, Miwoo? - Kérdi, én pedig csak bólintani tudok válaszként. Nem tudom, hogy Miwoo mibe kevert bele, de ha ennek vége, elbeszélgetek vele.
- Tudtam, hasonlítotok egymásra. - Mondja egy nagy mosollyal az arcán, majd a kezét felém nyújtja.
- Nabit Park. - Mutatkozik be, és az arcán még mindig ott virít az a édes levakarhatathan mosoly.
- Hwayun Kim. - Mutatkozom be, és kezet fogok vele.
- Akkor te vagy Miwoo kollégája? Veled van randim?
- Miért, gond? - Kérdezi kissé aggódva.
- Nem, nem, dehogyis, csak nem erre számítottam, ez kellemes csalódás a részemről. - Mondom mentegetőzve, hisz Miwoo csak annyit mondott, hogy egy kollégájával randiznék, azt nem mondta, hogy az illető egy nő. Pár viccelődést követően, mind a ketten felengedünk, és az est további része jó hangulatban telik. Szóba kerül a gyerekkor, a tinikor, hogy ki mit szeret, vagy nem szeret, a család is szóba kerül, és megdöbbenek azon, hogy  szegénnyel hogyan bánt a családja, miután megtudták, hogy mi a helyzet vele. Nekem, szerencsém van, hisz az én családom már jó ideje tudta, és elfogadta, hogy a saját nememhez vonzódom. Inkább ők voltak azok, akik megleptek engem, hogy fogadtak abban, hogy mikor fogom nekik elmondani. Ételből, mind a ketten ugyan azt rendeltük, a kedvenc tésztás ételemet. Miközben elfogyasztjuk az ételt, közben is beszélgetünk minden féléről és az is kiderül, hogy Nabit ének tanár ugyan abban a suliban, ahol a nővérem is tanít. Miután mindent megettünk amit rendeltünk, a számlát felesben fizettük majd elhagytuk az épületet. Még egyikünk sem akart búcsúzni, így a közeli utca bulira indultunk, ahol valahol a tömeg szélén voltunk és buliztunk, táncoltunk, illetve pihenés ként beszélgettünk még pár dologról, főleg a munkámról, és  szeretem-e. Természetes, hogy szeretem csinálni, nem tudnám az életem elképzelni a rajongók és a színpad nélkül, s ha itt befuccsolnék Koreában még újra kezdhetem, vagy nem viszont én szeretném hinni, hogy igen. Beszélgetés közben, pár ital is lecsúszik, amitől jó kedvünk lesz, majd folytatjuk a táncolást. Éjfél elött, mindenki vissza számolni kezd, majd mikor a nullához érünk, mindenki egyszerre kiáltja el magát, hogy boldog újévet, és a párok megcsókolják egymást, és talán az alkohol hatása, vagy egészen más indíttatásból, de megragadom Nabit kabátját magamhoz húzom, és én is adok neki egy csókot, amitől olyasmit éreztem a hasamban, amiről egyes regények csak úgy hivatkoznak, hogy pillangók repkednek a házban, és eddig egy férfi sem.
Valamikor, a délelőtt folyamán a szobámban ébredek, az ágyamban, és nem vagyok egyedül,  valaki van velem és hozzám simul, és átölel amitől biztonságban érzem magam, és nyugodt vagyok. Az éjjeli szekrényről a telefonom csörgése ébreszt, valakinek sürgős, hogy beszéljen velem. Magamhoz veszem a telefont, majd a zöld telefon gombot elhúzom és a telefont a fülemhez helyezem.
- Igen, tessék. - Szólok bele, de a többit a fantáziádra bízom kedves olvasó.