Ha azt mondom, hogy nincs mit megosztanom pluszban, hanem majd figyeljétek a játékokat, és megtudjátok, hogy milyen + szépen pislogok, akkor kihagyhatom ezt a részt?

BTW: Seoul-ban született, de 8 éves korában költöztek az államokba. Az okát nem tudja, nem is kérdezte, de nehezen fogadta el, hogy ott kell hagynia a barátait. Nem titkolja, hogy egyszer majd vissza akar oda menni, bár ez már nem csak rajta függ. Ugyan a szülei nem hallgat már, hiszen mióta együtt van Jin-nel, nem beszélt velük. Valamiért nem igazán fogadják el az ősök, hogy egy másik sráccal kötötte össze az életét, de ez van, ezt kel szeretni. Ha ő így boldog, akkor senki nem fogja benne megakadályozni, természetesen a média ezt nem tudja, és eddig nagyon is jól titkolják. Életvidám, bohóckodó, gamer srác, aki többet tölt a négy fal között, mint kellene... vagyis részben, mert ha ki kell mozdulni, nem fog hisztit vágni, hanem boldogan megy, főleg ha Jin hívja. S ha már itt tartunk, ő az egyetlen, akiért bármit képes lenne megtenni, és csapot-papot félbehagyva rohanni érte. Azt hiszem sok mindent elárultam, de ha nem, hát... idővel úgy is ki fog derülni, hogy milyen srác valójában, csak győzzétek kivárni.

– Ha minden igaz, akkor már megy is, szóval… –pár kattintás után fordultam a kamerába, hogy köszönthessem a nézőket, mert így illő. Amint azzal megvoltam, elmondtam azt is, hogy mivel fogunk foglalkozni a mai stream-ben, bár ez egyik nézőmnek sem lesz meglepő. Kis kocka létemre, LoL-ozni fogok, mint minden egyes élő közvetítésemben, de ez nem kell, hogy váratlanul érje az embereket. Alig két éve kezdtem el játszani a játékkal, de ugyebár előtte is vloggoltam, szóval nem mondható az, hogy nem vagyok kicsit ismert. A nézőimnek tetszett az ötlet, amit egyébként nem csekély számmal megnöveltem a streamelés hatására. Időközben a játékot is elindítottam, és ranked meccset fogok végigkommentálni, méghozzá az AD Carry szerepből, ami a main lane-em.

De, hogy ti ezt ne „hallgassátok” végig, inkább elmesélem, hogyan is kezdődött az egész karrierem (ezt annak lehet nevezni?) a neten. Kilenc éve jött a sulinkba egy srác, aki már ránézésre is fura volt, de engem egy cseppet sem érdekelt. Nemes egyszerűséggel mentem oda hozzá, mutatkoztam be és kezdtem el barátkozni vele. Nehezen ugyan, de sikerült a bizalmába férkőznöm, és azóta is nagyon jóban vagyunk. Az évek alatt megvoltunk, mint két jó barát, aztán úgy négy éve történt valami. Jin vlogolni kezdett. Fogalmam sem volt, hogy azt eszik vagy isszák, ameddig nem láttam az első videót, amit feltett. Mindig is csodáltam érte, bár akkor még nagyon gyerekek voltunk, szóval ez amolyan baráti csodálás volt. Viszont itt jön az a fontos pont, hogy miért is lettem az, aki. Miatta. Ő volt az, aki megszerettette velem az egészet. Jönne a kérdés, hogy ez mennyire ártott a kapcsolatunknak, de semennyire. Volt egy vitánk ugyan, de mindent megbeszéltünk, és néha már közösen vloggerkedtünk. Az, hogy kinek van több követője, egyikünket sem érdekli, legalábbis engem nagyon nem. Én annak örülök, hogy vele lehetek, immáron második éve kapcsolatban, de ezt kevesen tudják, és jól is van ez így.

Szóval, mint azt látjátok, többet is elárultam, mint terveztem, most pedig térjünk vissza a jelenbe, a meccsemhez. Végigdicsértem a supportomat, mert az eddigi legügyesebb, akivel valaha sikerült összefutnom. Neki köszönhetően meg is nyertünk a lane-t, később pedig a meccset is. A streamet viszont lelőttem két meccs után, mert telefont kaptam. Elköszöntem a nézőktől, és mentem a dolgomra.