Tizenkilenc éves korom óta náci vagyok. Nem viselkedek látványosan a feketékkel, de ki nem állhatom a mocskos füstösöket. Barátságosnak sem mondanám magam, de azért csípnek néhányan. Egészen addig míg nem kapnak egy golyót a fejükbe tőlem. Utána akár a markomba is finghatnék és az arcába is fújhatnám, pont leszarná. Érzelmileg és jellemileg kettőség dolgozik bennem. Hogy ez alatt mit értek? Áhh faszom... úgy is látni fogod, aranyapám!
Magasságra körülbelül a 180 centimétert súrolom, hajam látványosan megkopott, seggig érő homlokkal fogok rendelkezni öreg koromra. A pofám olyan akár valami sunyi dög rókáé. Innen ered a becenevem. Közepesen sportos alkattal rendelkezem, mára kicsit megereszkedtek a bicepszeim és egyéb látványosan domborodó izmaim. A bal felkaromon egy horogkereszt díszeleg, hirdetve: A mocskos majombaszó rohadékokat nem kímélem.

- Stuard! Ha az a két fasz nem fogja be, nem várom meg míg leérünk a partra, agyonlövöm őket!
- Ugyan Ellis... te különb lennél?
- Figyelj, meg lett nekik mondva, hogy megfognak dögleni. Most mi a faszt dramatizáljam túl a dolgot?! Szép csendben tűrném, hogy vigyenek a vágóhídra és max akkor kezdenék üvölteni mikor belém eresztenek egy sorozatot! Bár ilyen esetbe hangot se lenne időm kiengedni, nemhogy ordítsak.
- Jogos.
- Szóval az a két lóbaszó nigger is befoghatná már hátul a pofáját mert megfájdul tőlük a fejem.
- Rühellem, hogy pont egy náci mellé tettek be melózni.
- Én se örülök, hogy egy kampós orrú bipsi mellé tettek be.
- Na most telt be a pohár!
Stuard hirtelen lefékez a kocsival. Mielőtt bármit szólhatnék, bal kézfejjel pofon vág. A középső ujján lévő gyűrű, vörös csíkot húz az arcomon. Fájdalmasan felszisszenek de tartom magam. A társam elkapja az ingem és magához húz.
- Nem tűrőm, hogy a jelenlétembe ilyen mocskos mód beszélj azokról akik nem tiszta vérű fehér emberek! Nézd ezt te mocskos buzi!
Azzal elengedi az ingem és a sajátja alá nyúlva előhúz ami egy Dávid csillagot ábrázol.
- Ez a vallásunk jelképe amit nem engedem, hogy ilyen kis...
Hirtelen megmerevedik, szemei pedig elkerekednek, ahogy a hangtompítós pisztolyom lövedéke az oldalába csapódik. Keze elernyed és pisztolyát elejti. Visszalököm az ülésbe majd megigazítom az ingem.
- Tudod... veletek nincsen különösebb gondom. Csak van egy kis gond veletek. Hogy nagyjából 75 éve nem irtottak ki titeket teljesen. Szóval meg kell jegyeznem...
Stuard feje neki koppant az ülése fejtámlájának ahogy az élet utolsó kurva sugarai is kihunytak belőle.
- Bűnős vagyok.
Azzal elsütöm a pisztolyt. Stuard megrándul, halántékából érett dinnye módjára fröccsen szét az agyvelő.
A kocsit így hát egyedül voltam kénytelen elvezetni, a csomagtartóban két fekete sráccal és egy halott gengszterrel. Az eredetileg tervezett tengerparton való élve elásás helyett a kocsit vagy nyolcvan mérföldnyit kocsikáztattam. Rám sötétedett rendesen mire kiértem az egyik elhagyatott szakadékhoz. A második világháború környékén sok selejtes cuccot hoztak ide. Mára a kutya sem jár erre, a lopott járgány pedig egyesbe téve gurult le a szakadékon. A két niggernek még azért megmondtam, hogy zuhanni fognak vagy kétszáz métert, ami által jól hallatszódott a két srác üvöltése.
Ilyen ez a pop szakma...