- Dewey, akkor most mi is az összejövetel lényege?
A mellettem ülő középkorú fickó, Dewey Hannigan. Mióta visszajöttem Vegasban a mellém kirendelt ügyintézőm és barátom. A Vol.2 tagja ő is, a stúdiózás alatt a hangkeveréseket intézi, de most a kis szünet amit tartottunk, átvedlett az én jobb kezemmé. Egy szava nem lehet, hisz jól fizetik, rajtam kívül is akad akinek dolgozik és még Las Vegasban is tengetheti a seggét.
Dewey egy jó srác.
- Egyszerű elit parti, V-Man. - válaszol a srác miközben felhúzza a kocsi ablakot és kikapcsolja a biztonsági övet. - Tudod olyasmi ahol zenészek, szobrászok, művészek, kibaszott pornósztárok összegyűlnek.
A mondat utolsó felén elvigyorodok.
- Szóval, ha szépen mosolygok akkor levarrhatom Lexi Ex Szexikét?
Dewey képe is vastag vigyorba fut.
- Csak ha tejelsz, pajtás. Csak ha tejelsz!
A kocsi motorját végül leállítom a parkolóban és kipattanunk majd a bejáratnál a saját kis meghívónkat felvillantva beengednek minket.
A tömeg tényleg puccos, Deweyval szinte kirívunk a saját ruhánkkal, pláne én. Míg mindenki csokornyakkendőben és Armani márkás fikákba van öltözve, míg én valami snassz zakóban, fekete ingben és vörös nyakkendőben. Na meg, utolsó itt létem óta növesztettem egy emberséges hajtömeget, szóval a vállig érő szőkés-vöröses tincsek szabadon táncolnak a vállam körül.
Dewey egy körbe-körbe járó pincért el is kap és leemeli a tálcájáról az egyik pohár pezsgőt. Én személy szerint passzolok. Mostanság a pia és én nem vagyunk baráti viszonyban, na meg a sofőr szerepét is be kell ma töltenem.
- V, asszem elvegyülök. - szól oda hozzám Dew és egy perc alatt eltűnik a tömegben.
Én kissé elveszve pillantok körül, lenyúlva az egyik asztalról egy kis üveges kólát majd megpróbálom megcélozni a hátsó udvart, ami szinte a "Ragyogás" bokor labirintusára emlékeztet.
Már nem járok messze, mikor valami nyálgép elém lép és pöffeszkedve végigmér.
- Nahát és még azt hittem én öltözködtem szerényen.
Felvonom a szemöldököm, de nem válaszolok, mire a fickó halkan horkant egyet és a kezét nyújtja.
- Richard Einshower. Reformkori stílusú szobrász.
Nézem a felém nyújtott kezet, majd kedvetlen mosolyt eresztve válaszolok.
- Én meg Dugjmeg Duggerson, holland csodaproli hajszalonos.
Azzal elkerülöm a csávót. Én próbáltam kedves lenni... és elbasztam.
Végül sikerül kijutnom a hátsó udvarra, a zakóm belső zsebéből előhalászva a bagót és a gyújtóst. A kis szikragép sárgás lángot ereszt a cigim végére, mire nagyot slukkolok. Egy-két kékes karika eregetés után tűnik fel, a bokrok mellett idegesen álldogáló, fekete fickó. Ne nézzetek rasszistának, de először nem ő, hanem az ezüst színű flitter.
Na bassza faszom, nem csak én szartam a ruhámra!
Komótos léptekkel leballagok mellé majd valamivel közelebb érve tűnik fel, hogy valószínűleg az öngyújtóját keresi, így odaszólok neki.
- Estét, haver! Kisegítselek?
Azzal felvillantom neki a saját fém öngyuszim, aminek a közepén egy V betű van belekarcolva.

Az öngyújtó látványától a csávesz láthatólag megkönnyebbül, én pedig nem vagyok rest megosztani a saját értékem, bár azért lesem, hogy visszakerüljön az én kezembe, ami szerencsére meg is történik. A köszönetre szerényen megvonom a vállam és rávigyorgok.
- Mi casa su casa.
Na ugyan a mondás, nem egészen ide illik, de most megteszi. Hiába, az ilyen puccos helyek kihozzák belőlem a nyelvészt. Ha legurítanék pár piát, hohó! Kibaszott nyelvész lennék öreg és próbáljak csak olyankor megállítani. Mintha egy kibaszott sport kocsit akarnál a piros lámpánál stopra inteni.
A következő mondatától kis híján összerezzenek. A picsába, soha nem csíptem, ha a hirtelen csend után valaki ilyen élesen szólal meg mellettem.
Végül az ijedelmemet elrejtem és csak újra rátekintek, miközben a saját bagómat szívogatom. Mondjuk számíthattam volna valami ilyesmi mondatra tőle, hiszen az előbb még méregetett is. Szerencsére csak felismerésből méregetett és nem azért, hogy a csoki kuki-rudival meg szándékozzon dörgölni.
Apám, ma nagyon humorista KKK gondolataim vannak. Dewey, mi a szart kevertél a kocsid illatosítójába?
Na, de még ott tartunk, hogy felismert valahonnan. A nevemben talán sokat segíthetne, hogy az öngyújtón ott a V betű. Talán Val Kilmer lennék? Áhh, nem. Van Gogh? Nyet, nem tudok festeni. Ville Deadmen Wallow? Melegszik a célirány, de nem.
A cigit a szám sarkába lököm és előre nyújtom a kezem.
- Hadd segítsek! - azzal még egy udvarias vigyort is lökök az arcomra. - Wyatt Trinidad! Vagy V-Man, ahogy jobban tetszik!
Ha kezet fog velem, ha nem, én viszont gyorsan is folytatom.
- Te pedig a naaagy T-Dog, ha nem tévedek!
Végigmérem még egyszer a flitteres fekete srácot és biccentek. Hát bizony, vagy egy fejjel veri az én magasságom. Na persze esetemben nem nehéz, egy kibaszott kerti törpe vagyok a százhetvenhárom centimmel.
- Élőben még magasabb vagy mint hittem.

Hát a kézfogás kilőve, na nem bánom. Nem fogok könnyeket ejteni, mert egy nevesebb stúdiós vagy mi a kutyafüle nem fogadta el a baráti jobbot.
Viszont tetszek neki... áhhh francba, mégse kerültem el, hogy a végén Piroska meg a farkát játszunk. De talán nem kell semmi rosszra gondolni és inkább próbál csak faszikám amolyan keresztapásan bájologni.
- Kösz...azt hiszem. - vigyorgok a...nem is tudom...bókra?
A kérdésen röviden gondolkodok, hogy most valami vicceset válaszoljak vaaaagy...áh, nem is én lennék, ha nem próbálnék valami elcseszett poénkodást betolni, szóval most se maradok rest.
- Alaszkából. - válaszolok fa arccal. - Csak azokhoz a hegybaszó óriásokhoz mérten valahogy én csesztem megnőni.
Ha visszamehetnék az időben, rászólnék a faterékra, hogy ne spóroljanak azzal a töfizéssel, a húgomnál valahogy jobban belehúztak, az a mamlasz lány vagy egy fél fejjel ver engem.
A cigicsikket végül laza mozdulattal a cipőm talpán elnyomom majd belekapargatom a csukám orrával a kavicsos földbe és komolyabban válaszolok.
- A Vol.2 nevű együttes énekese vagyok. Nincs világmegváltó nevünk vagy Európa szerte teleplakátozott koncert hirdetéseink, de itt az Egyesült Államokban elég sokat fellépünk és viszonylag jó kis tömegeket kotrunk össze. Bár, ha akarsz egy szakmai tanácsot hallani: ha Texasban vagy valamelyik tenyészdével telekúrt megyét célzol meg fellépés céljából, készülj hogy azok a cowboy kalapos srácok állati balhésok és elkapja őket a vörös köd, ha legalább egy country számot nem hallhatnak.
Komolyan, Arkansasban (huhh, haver abba se vagyok, biztos hogy az Texasban van, shhh nem vagyok egy baszott földrajz atlasz) vagy merre, ahol az a sok bagórágó, kalapos fazon volt az egyik dobszerkót majdnem tönkre vágták, mert a dobosunk "kövér buzinak" hívta Elvist. Na nem mintha a Nagy Ember countryt tolt volna, de az a fószer aki jól odacsapott a hangszernek, elég érzékeny lelkű cowboynak tűnt.
- És mi hozott egy ilyen neves embert ide? - kérdezem miközben nagyokat szipákolok a tiszta esti levegőbe. - Nem úgy tűnik, mintha szívlelnéd a benti sznob parádét.

- Az, Vol.2. - bólintok rá. - Nem túl nagy szám a név, de könnyen elfér a plakátokon.
Szinte látni is vélem a nagy fekete plakátot.
"OKTÓBER METALFEST!
ELŐADÓK: SLAVES OF HELL, GOJIRA, SABATON, AS I LAY DYING, AMON AMARTH
Előzenekar: vol.2"
Hát, na... nem a kibaszott világot váltjuk meg, csak zenélünk. Azért így is összetudunk egy pár száz fős bulit röffenteni.
- Akárcsak nálam. - helyeslek az alkalmazottakra célozva. - Bár meg kell hagyni esetemben, inkább én vagyok az alárendelt és az ügyintézőm jó pofizik itt a kibaszott előkelő nyakkendősökkel.
Dewey pedig mint a vadalma vigyorog bent, szinte látni vélem ahogy a magukat grófi kisasszonyi szintbe emelő csálé csöcsű picsákról levarázsolja a levarázsolni valót. Dewey kinyitja a whiskytől bűzlő szopónyílását (nem valami olcsólőrének a bűzét érzed meg, ó nem, elsőosztályú whisky szag ez barátom, attól lesz csak igazán bátor) és hopp repül a tanga, cicifix és a nagyibugyi is.
- De azt hiszem, így a legjobb. - vonom meg a vállam. - Ha én próbálnék szponzorokat vagy bármiféle extravagáns szervezőket szerezni, alighanem a jövő héten már a stúdióba se engednének meg.
Pedig én vagyok az előkelőség kibaszott mintaképe.
- Jelenleg egy stúdió váltáson vagyunk túl, miután lejárt a szerződésünk az előzővel szóval jelenleg a Bulkhead Recordsnál tevékenykedünk.
Nem egy hatalmas név, de jól fizető és korrekt srácok. Először mikor bejelentkeztünk azt hittem valami nagyon átbaszós ügynökség lesz, mert olyan serényen nyalták az alfelünk, hogy az már gyanús volt, de aztán látva a tényt miszerint nem egy gatyába húgyáló tini banda vagyunk akik az első bubis víztől kiakarják hányni a belüket mert az nekik túl kemény, elengedték a kezünket és hagyták, hogy tegyünk amit akarunk.

- Váltásra? - vonom fel a szemöldököm.
Mi a fasz, talán akar velem stúdiózni?
- Csak nem ajánlatot akarsz kínálni? - kuncogom el magam.
A rap valahogy nem az én világom, de ha a fickó képes valami olyat ajánlani, ami megfelel mindkettőnknek, why not? Mármint nem hagynám ott az együttest, de nem tudnám összeszámolni nyolc kézen se, hány előadó van akik az együttesük mellett önálló projektbe kezdett.
A következő kérdésre már úgy adom a választ, hogy ő maga is tudja, van esélye.
- Fél kizárólagos.
A Bulkheadesek tényleg jó arcok, de ki tudja meddig maradunk.
- Jelenleg egy amerikai turnén vagyunk túl, úgyhogy most tartunk egy kis pihenőt.
Megvonom a vállam.
- Csak úgy szólok. - teszem hozzá vigyorogva.
A srácok és én is elfáradtunk, de mindenkinek van mivel lefoglalnia magát és keresni az úgymond zsebpénzt. Én személy szerint kicsit belelovagoltam magam a termékek eladásában és a közönség találkozókba. Rohadt jó mókák és igyekszek korrekt maradni pénzileg.
Jobban belegondolva a "talán ajánlatába" és az én faggatásomat, kicsit modortalannak érzem magam, de ki a faszt érdekel? Nem szűzlány vagyok aki a zokniját cibálva próbálja elcsábítani a nagy farkú Charles Bronsont. Ne kerülgessük a forró kását. Bááár...
Jobb tudni, hogy kitől is akarok és mit is.
- És a ti házatok táján mi a helyzet?

- Szóval befutott embereket. - bólogatok. - És van valami konkrét elképzelés vagy ahogy esik, úgy puffan?
Talán szarul hangzik, de megmernék esküdni, hogy gyakran a randomítás őrületei képesek mesterművet alkotni és ha ő megengedi, hogy csináljam ami szerintem jónak tűnik akkor a francba is, miért ne dolgozhatnék neki is? Ha megfizet, akkor pedig pláne. Nem hiszem, hogy a többiek különösebben haragudnának rám, nem az első ilyen az együttes történetében és akkor se volt semmi gond.
- Csak azért kérdem mert tudom milyen zenei stílust képviselsz ami pedig engem illet... na, hát nem vagyok egy Tupac vagy Eminem. Az én erősségem inkább abban van, hogy belefagyasszam az emberek vérét a vénájukba a hangommal.
Annó emlékszem, középsuliban baromkodásból letoltam egy amolyan "ki mit tud" műsor alatt, pár haverommal valami számot a Run DMC-től. Ha azt mondom, hogy a lelkesedésünk vagy hülyéskedésünk (bármi is volt az, már én se emlékszem tisztán a részletekre) nagyobb volt mint a hozzáértésünk, még Trump is elismerné ismeretlenül. Égtünk mint a Reichtsag, de kétségtelenül kellemes perceket okoztak azok az idők.

A fickó buzgó mint a szűz fiú az első csók után az iskola kurvájával és bár értékelem, hogy ennyire gyorsan benne van, de talán jó lenne Deweyval is értekeznem. Bár őt ismerve eddigre lehet már felszedett valami úripicsát vagy brikett részegre itta magát.
Bár meg kell hagyni, ez az "azt csinálsz amit akarsz" határozottan előnyösebben hangzik és az én szájízemnek, határozottan pozitív.
- Jól hangzik. - vigyorodok el. - De azért engedelmeddel előbb küldetek valami alap anyagot, hogy biztosan vevő legyél rá.
Ez pedig amondó vagyok, hogy nem rossz ötlet, szóval érted! Ki tudja, vakon beleállunk aztán az első szám feléneklése után megállít, hogy mégis ez mi a ferde fasz. Lehet ő valami olyasmit akar mint egy "Lose Yourselfet" én meg feléneklek neki egy "I Cum Bloodot".
Aztán persze megjelenik az ügynöke vagy valami ahhoz hasonló öltönyös fószer, aki láthatóan nem kifejezetten azért jön mert én itt vagyok és huh micsoda üzlet lehet bennem, de azért mikor a bemutatásra kerül a sor akkor már jönne a név és...
Na igen, ez megint kimarad, persze nem az én hibám, szóval bármi kézfogás vagy ilyesmi nélkül, foghegyről de azért bemutatkozok.
- Wyatt Trinidad.
Azt hiszem, most a V-Mant kihagyom, elvégre valami hivatalos lófüttyről van szó, mindent a maga idejében.
Nem hiszem, hogy a fickót így is nagyon lenyűgözöm, de mint T-nek a...szóval az izé...ügynöke talán? Szóval mint neki valami ügyintézője, talán ő hallásból többet tud rólam, bár remélhetőleg a múltbeli eseményekből ismerve. Senkinek sem hiányzik a régebbi korszakom mikor felképeltem egy-egy riportert vagy kamerást mert annyira be voltam állva mint a gerely.

A fickó végül kezet nyújt, én pedig elfogadom és összekulcsolom a sajátommal.
- Örvendek. - eresztek egy félmosolyt majd belekezdek. - Nos, szerény személyem a Vol.2 nevű metál együttes énekese és jelenleg egy hosszabb amerikai turnén vagyunk túl, a banda pedig pihenőt tart. Ami azt illeti, nem vagyunk hatalmas nevek, de egész keresett együttes a mienk. Ettől függetlenül a hirtelen felszabadult szabadidőt szívesen tölteném esetleg egy saját projekt belekezdésébe és mint a főnöke, Mr.Purcell...
Na vajon ezért mennyire tépi le a fejem? Nem baj, kössön csak belém, mert nem a megszokott nevén szólítottam. Ha én hozzátudok szokni a Mr.Trinidadhaz akkor ő is csak elviseli a saját úriasabb megnevezését.
Hol is hagytam abba?
-... említette, szívesen fogadnak vállalkozó szellemű zenészeket a stúdiójukba. Tehát bátorkodtam saját magamat felajánlani, tekintve a saját házunk tájékán lévő engedékeny szerződésünket tekintve a kiadóval.
Úgy megcsavarom a szavaimat, hogy még a végén majdnem belezavarodok a mondandómba, de tartom magam és az arcomon ünnepélyes komolysággal folytatom.
- Ugyan ismerve a kiadójuk eddigi szerzeményeit, amik többsége a rap témáival dolgozik, természetesen hajlandó vagyok, sőt inkább ragaszkodok, hogy esetleg egy-egy anyagot elküldjek a zenei stílusomból, nehogy olyan kerüljön ki a kezem alól, ami esetleg az Önök ízlésének nem megfelelő.
Esküszöm olyan szépen fogalmazok, hogy majd elcsöppenek. Soha nem voltam ász a jogi dolgokban, hisz a zenei korszakom kezdetekor képben alig voltam, hogy mit csinálok, mára pedig vannak embereink a bandánál akik intézik a pénzügyi dolgokat. Mi ebből annyit észlelünk, hogy "srácok itt van ez és ez, fussátok át, ha valami kérdés van toljátok, ha nincs, akkor ide és ide kérek egy aláírást, ezt a példányt pedig tartsátok meg".
A mondandóm befejeztével előhalászok egy bagót és rágyújtok majd a fickóra sandítok...izé...Gabrielre.
- Mit gondol? Lát bennem lehetőséget?