Mickey Vallejo
Los Angeles 1980. 05.05. 35 Énekes Stars & celebs Tomi Joutsen | |
Apróságok, amit jó ha tudunk...
◆ pozitív tulajdonságok:
- baromi jó hangja van
- sztár, de nem henceg vele
- egész jól gitározik
- imádja a lányát
- vájtfülű
- bírja a strapát (ja, abban is)
- bőkezű
◆ negatív tulajdonságok:
- imád bulizni, többször későn esik haza
- utálja, ha nem az van, amit ő akar
- zöldpárti (füvezik)
- nem veti meg a piát sem, bár azt egész jól bírja
- szabadszájú
- rendetlen
- nem nagyon fogja vissza magát Ravin előtt sem
- kevésbé erkölcsös
- sokat foglalkozik a hajával, erre igazán büszke, és hiú rá
◆ egyebek:
- nem tud és nem is akar megszabadulni Ravin anyjának (Cassie Everest) emlékétől
- a lányáért tűzbe menne, de simán összeveszik vele a megmentése utáni pillanatban is akár
- a Chaos Instict metál banda frontembere, eddig 3 lemezük jelent meg, a rajongótábor nagyon gyorsan növekszik
- ritkán részeg
- nem hisz abban, hogy újra lesz barátnője, vagy akár felesége, túlságosan a régit keresi
Ha van még mit mondanod...
A vége felizzik, mindig felizzik, majd elhalványodik. A testem is így működik, az előbb még ezer hőfokon égett, és mindkettőnk élvezte. Most már lenyugodott, és Stacey, a legújabb bejárónő elveszi a kezemből a csikket, majd beleszív ő is. Így nyugalomban és sűrű füstben feküdve minden olyan szép, mint rég, amikor még Cassie is velünk volt. Velem és Ravinnal, a kis szarossal, akit rám hagyott, de imádom, a kis ördögfiókát. Viszont rohadtul hiányzik, és nem találom a helyem azóta sem… mármint. Oké, itt vagyok, az álmok földjén, vagy mi a rohadásnak hívják ezt. Két éve még senki sem voltam és most tessék, a zenei lista élén vagyunk a Chaos Instict-kel. Cassie mindig is hatással volt rám, a Remember-t neki írtam, és mindig neki játszom.
Elveszem a csikket és szívok egy utolsót, majd elnyomom az egészet. Stacey azért van itt, mert hasonlít az én Cassiemre, akit kiraboltak és megöltek. Semmi más keresnivalója nem lenne az ágyamban, de úri kedvem ezt diktálta, és ha azt mondom, hogy így van, akkor máris keresik az elveszett tollam, de mást találnak helyette… a többi már gyerekjáték.
- Öltözz és húzz el! – nézek a mellettem fekvőre, akinek lefagy az arcáról a bódulat. Nem érti, persze, hogy nem. Nem helyettesítheti Cassiet, esélye sincs rá, soha nem is volt. De egy numerának azért elment.
- Mi van? – kérdezi, az állát keresgélve a földön, én pedig szigorú tekintettel nézek rá.
- Ki vagy rúgva bazdmeg! – hörgök rá keményebben, aztán végre kapcsol és felpattan, a fejembe vágja a párnát. Keresgélni kezdi a cuccát kapkodva, sajnálom is egy kicsit.
- Hülye barom! – köpi felém, de engem nem érdekel, hogy mi folyik ki a száján, rohadtul nem tud meghatni. nem maradhat a bejárónőm, mivel lefeküdt velem. vannak szabályok.
- Fater, hol van a narancs felsőm? – kiált be egy hang, ami csak kissé tompul el az ajtón. Ravin az, a kis mákvirág, viszont tudom, hogy mi fog történni, bármit is akarok most.
- Be ne gyere te kis… - mire befejezném, kivágódik az ajtó, és bejön Ravin. Körbenéz, nincs meglepődve, már látott így, persze én magamra húzom a lepedőt, az erkölcsök fontosak. Stacey csak hápog, és fogja maga elé a ruháit.
- Már megint lefeküdtél a bejárónővel? – kérdezi a mákvirág, mintha nem lenne tisztába a dolgokkal. Rohadt okos egy kölyök, de az okossága egyenesen arányos a szemtelenségével. Mérges arcot vágok, közben Stacey, a vörös hajával, és a csinos seggével kislisszol a szobából, közben pedig félhangosan szidja a szüleimet, különösképp anyámat emlegetve.
- Mi közöd hozzá töki? Kész a házid? – háhá, most én vagyok fölényben, tutira felé sem nézett. Amúgy gőzöm sincs, hogy hol a ruhája.
- Az alsó szekrényben van a felsőd, Ravin – szól még Stacey, aki köszönésképp bevágja maga után az ajtót. A hülye ribanc, mégis mit képzel?
- Persze, hogy kész van apus – nyilván vetít, mint egy mozigépész, de csak legyintek. Ő azt utolsó, ami megmaradt Cassieből, a tűzbe mennék érte, még akkor is, ha ilyen neveletlen. Pedig én igazán megadok neki mindent.
- Énekelj valamit! – ugrik rá az ágyra, alig bírok elhúzódni, hogy ne lépjen bele az érzékenyebb részekre. Komolyan mondom, egyszer nagy sallert fog kapni, egy olyan apásat.
- Na, tudod, hova menjél, fáradt vagyok, és fürödnöm kell – vonom meg a vállam, amire durcás képet vág. Nem szereti, ha nem az van, amit ő akar, és legtöbbször nem az van.
- Akkor összetöröm a gitárod – vigyorodik el, és felpattan a zeneszoba felé. A kis szemétláda! Elkapom, és felakasztom a szárítóra, ha hozzányúl a cuccomhoz!