Lessa & Leon

- Hidd el cicám jó lesz, Leon nagyon rendes azokkal, akik neki dolgoznak és sokkal jobb pénz van belőle, mint egy onlyfans oldalon. Csak higyj magadban, sokkal többet is tudsz te. Nézz oda. - mutat a tükörbe Nadia, aki minden percben, amit együtt töltünk azt szajkózza, hogy a testem nem csak arra jó, hogy nézzék. Tudja, hogy milyen körökben mozgok, mármint a kamera mögött, szinte mindent bevállalok, nem vagyok szégyenlős, de hogy bárki olyan, akit nem ismerek hozzám érjen, egyelőre hidegen hagy. Volt elég idióta pasi, aki túl sokat fogdosott, hiába a nagy pénz, a lehetőség, hogy még onnan is van feljebb. A testiség, amit egy vadidegen nyújthat nem annyira tűnik jónak. De azt is be kell látnom, hogy a szex, mint munka elég kecsegtető, hiszen ki nem szeretné csinálni, csak hát a csatorna, amin teszem más mint eddig.
- Tudom, Nadi, velem is nagyon kedvesnek tűnt, de még mindig bizonytalan vagyok, majdnem igent mondtam neki és neked is csak megsúgtam, hogy lehet belekezdek ebbe az egészbe, de mindig van egy kis löket, ami nem előre hanem hátrafelé dob és megijeszt. - nézek rá leeresztett vállakkal, amit utál, és máris igazgat engem helyre, hogy húzzam ki magam. Olyan szép cicijeim vannak, imádja őket és ha összegörnyedek mindig olyan furán állnak.
- Jó lesz, sok pénz és vannak nagyon jó kuncsaftok, akik nem is kérnek sokat, még csak engedned sem kell semmit, elég ha nézhetnek és rohadt jól fizetnek érte. - tudom, ő sokkal jobban én mint én, és amiket a férfi elmondott nekem is elég kecsegtetőek voltak, de nem vagyok meggyőzve jelenleg sem, hogy nekem el kell indulnom egy másik úton. Talán most kevesebb a pénz, és nem élek olyan jól, annyira jól, mint szeretnék egyszer de tényleg ez az egyetlen út odáig, ahova jutni akarok egyszer?
Kicsípve, de nem túlságosan, mély levegőt véve megyek le a taxihoz és megadom a kapott címet, nem tudom mennyire jó ötlet ennyire privát helyen találkozni, de a komfortból ki kell ugranom. Másba próbálok éppen egy rohadt nagy fejest ugrani és nem lehetek egy beszari kislány, aki régen voltam. Ki kell lépnem ebből a szerepből és egy igazi vadmacskává válni, szeretem a testiséget, és pénz keresni belőle szinte szórakozás lesz. Ezzel a mentalitással kopogtatok az ajtón és elég hamar kapok is választ és egy nagyon szívélyes fogadtatást, és igyekszem nem a kislány lenni a jelenlétében sem akármennyire is határozott a férfi, sokkal inkább igyekszem olyan lenni, akinek látni akar. Nagyon rossz próbálkozás, de végülis ez olyan, mint egy interjú, csak kicsit más.
- Szia! Igen valami olyat, amitől nem állok fejre és tudok még értelmesen kommunikálni. - kacsintok rá bizalmasan, hiszen ez az elvárt nem? Már találkoztunk akkor is alkotott rólam egy képet igyekszem nem annak az ellenkezője lenni és nem túl sokká válni számára, de azért akkor sem voltam elveszett, csupán bizonytalan.
Annyira ritkán járok ilyen szép helyekre, hogy azonnal megfog a kilátás és az ablakhoz sétálok, ez a város igazán szép és a láakás sok mindent megmutat belőle ha az ember kile az ablakon.
- Gondolkodtam, de még mindig azt érzem, hogy amit ajánlottál nem túl kecsegtető nekem. - bevallom, nem szokásom hazudni, minek is tenném ez a férfi amikor rám néz olyan, mintha a belsőmig látna.

 

Lessa & Leon

A munkája miatt, vagy csak egy alap kisugárzás miatt lehet Leonnak olyan kisugárzása, ami egyszerre ijesztő és mégis izgató. De ez a kettő szélsőséges érzés pont jó arra, hogy kicsit fustzrálva érezzem magam, de csak pont annyira, amennyire kell egy ilyen helyzetben. Komolyan mondom neki, hogy nem akarok fejre állni, ahogy azt is, hogy még nem érzem ezt az egészet, amit Nadival nekem elmondtak. Egyszerűen szerintem ez nem én vagyok, és tudom, hogy ez nagy lehetőség, kitörni abból, ahol most élek, de lehet nem így akarok, miközben meg szétfeszít a vágy, hogy mégis lépjek előrébb.
Végignézem, ahogy a bárszekrényhez sétál, a szoba csodás, nem illik hozzá, de mégis annyira otthonosan mozog benne, hogy ez már szinte fel sem tűnik a szemnek.
A válasza egy egyszerű szó, ami még nekem is kevés, talán ellenállást vártam, vagy egy kis rábeszélést, de olyan, mintha megértene, és közben tudom, hogy nem lesz ennyire egyszerű a helyzetem, fpleg, hogy Nadi szerint sok mindenre lehetek hivatott, még a vak is látja, hát akkor ez a férfi, hogy ne látná, aki ebben mozog. Bátortalanul iszok bele az italba, ami tökéletes, de közben nem veszem le róla a szemem, ahogy ő sem rólam. Szóval most ez lesz ilyen sejtelmesen nézzük egymást? De nem, ő lép, amire összerezzenek, pedig nem kellene, de közben igyekszem nem egy rémült kislányt mutatni, ami nem is vagyok igazából.
Szavai azonnal a lelkemig hatolnak, éreztem, hogy ez jön. Nyelek egy nagyot és igyekszem kiállni magamért, ha meg tud győzni lehet benne leszek, de még nem tartunk ott.
- Tisztában vagyok vele, de lehet a saját utamat kell járnom, amit alapból is akarok, majd egyszer feljebb jutok, lehet ez csak egy kiindulás volt az életemben. - vonom meg a vállam egy újabb korty előtt, de amikor ismét beszélni kezd kicsit változik a hangja, és mintha komolyabban beszélne. Nem akar rábeszélni egyszerűen olyan, mintha tudná, hogy bele fogok menni.
A levegő megfagy, amikor szinte csak kijelenti, hogy már nem választás kérdése, hanem nyíltan közli, hogy Nadi élete a tét, ami miatt lépek egyet hátra, hogy a keze eltávolodjon tőlem és megint azt érzem, hogy ott vagyok, amikor elszöktem. Nincsen semmi reményem arra, hogy olyan életet éljek, ami nekem jól esik, mindezt azért, mert nem adnak választást, és most nem a körülmények, hanem egyszerűen azok, akiket a barátaimnak hittem. Nadi nagyon csúnyán átvert, ide küldött, amikor pontosan tudta, hogy mi fog történni, neki tudnia kellett.
Leteszem a poharat az asztalra és felé fordulok. - A kettőnk érdeke? - nézek rá és elnevetem magam, hirtelen nem tudom mégis hogyan kellene viselkednek, de ha prédaként nézek rá, akkor úgy is fog használni. - Akkor most értsem úgy ha akarom ha nem, lehetek az aki nem akartam lenni. Nem mondom, csodás meggyőző technikád van, de ha igaz is lenne bármi amit mondasz. Ez nekem mégis miért éri meg? - nem hagynám Nadit veszni és ezt a férfi is pontosan tudja, de ha túlságosan könnyen adom magam, akkor nem csak most fog kihasználni és kénye kedvére ugráltatni, hanem bármikor és ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki füttyszóra megdugjon.
- Mi van ha egyszerűen nemet mondok? - tárom szét a karom majd leejtem az oldalam mellé, hiszen nekem ezt nem kötelező elvállalnom. - Tán nincsen annyi lány a kezed alatt? - kezdek szemtelen lenni, de ki ő nekem. Korábban kellemes alaknak tartottam, komolyan még meg is kedveltem, de egyre jobban kezdem azt érezni, hogy ami a felszínen van egy egyszerű álca, amit olyankor dob le, amikor kell neki valami és ő most szépen elvesz mindent tőlem, és nem érzem, hogy bármit kapnék érte.
 

Lessa & Leon

Az üzlet beszél belőle, amit nem szeretek, nem szeretem ennyire tárgyiasan venni az élete, vcsak megléem és tudom, hogy felnőttnek kell lennem, mert egyedül nem boldogul máshogy. De amit mond az baromság, nem fogom magamat mások kezébe adni, mert ez nem erről szól. Mégis úgy állítja be, hogy azt kelljen hinnem, mindenki függ valakitől. Akkor én nem tőle akarok függeni, mert ha ő ebben hisz, azt hiszem már utakon járunk. De annyira határozott és annyira elképesztően méreget, hogy szinte csak kapkodom a levegőt, alig észrevehetően és ő nemes egyszerűséggel dobja le a bombát.
- Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok és mik a céljaim. Azt ismered, akit akarom, hogy ismerj belőlem, lehet elmondott neked Nadi ezt azt, de közel sem tudja ő sem milyen életet éltem és milyet akarok és lehet rohadtul nem így akarok eljutni oda. - komolyan kezdek talán kicsit mérgesebb lenni, pedig nem kellene, egyszerűen el kellene sétálnom, de a pánik, hogy a barátnőmnek komolyan baja eshet, azt hiszem itt tart és mint valami kis szerencsétlen ebihal vergődök, hátha van másik út. De nem hinném, hogy ebbe már lenne beleszólásom, sőt…
Nagyon nem örülök annak, hogy a szépen felépített életem más baklövése miatt alakul így. Felnevetek, amikor minden rá van fogva Nadira, igen hibázott, de miért is kell pont nekem ebbe belemászni?
- Szóval akkor egyszerűen csak mutogassunk Nadira. - mondom neki már szinte kétségbeesve legvelőle kapaszkodva valamibe, ami már nincs itt. Szóval ez eldőlt, mégis mintha keresném a kiskaput, de ezzel a pasival szemben csak illúzió lehet nem a valóság.
- Az a kurva! - szalad ki a számon, de nem folytatom, mert nem rám vall ez a fajta viselkedés, és most pontosan olyan teret engedtem Leonnak, amivel tudja, hogy nem fogom azt mondani, hogy nem. Vennem kell egy mély levegőt, nem okozhatom senki halálát, és végső soron terveim között volt lépni, de nem most és nem így. Mintha valami hurrikán tarolt volna el, most azonnal lépnem kell, vagy lelépek, vagy bele ebbe az életbe, kérdés nincs csak kész tények, remek.
- Megteszem, amit meg kell a tartozását segítek rendezni, de utána nem akarok részese maradni ennek az egésznek. - felelem neki, de erre nem várok választ, nem akarom látni az önelégült képét és azt sem, hogy miként fogja kihasználni a tehetetlenségem. Miket kell majd megtennem mindazért, amiért ennyire felszólaltam ellene, és meddig kell csinálnom majd. Mindezeket meg sem merem kérdezni tőle, csak a szemeibe nézek és igyekszek egy egyszerű gondolatot a fejembe rejteni, ami majd a talajon tart és nem robbanok szét egyszerre a dühtől, a félelemtől és a bizonytalanságtól, ami megint elkezdte körbelengi az életem. Nem ismerem Leont és lehet, hogy volt egy kis mag elrejtve a fejemben, hogy akarok enki dolgozni, de neki voltam biztos benne és én szeretek biztos lenni mindenben, amibe belevágok.
- Mit kell csinálnom? - szívom fel magam és a poharat a kezembe veszem és lassan kortyolok bele az italba. - Ebből kelleni fog valami erősebb. - sétálok a kanapéhoz és leülök. Még nem fogtam fel, hogy mit mondtam, hogy belementem, egész egyszerűen, de valljuk be nem adott más választást a férfi.