Íme egy dalszöveg ami mindent elárul rólam:


Please wrap your drunken arms around me
And I'll let you call me yours tonight
'Cause slightly broken's just what I need
And if you give me what I want
Then I'll give you what you like

Please tell me I'm your one and only
Or lie, and say at least tonight
I've got a brand new cure for lonely
And if you give me what I want
Then I'll give you what you like

When you turn off the lights
I get stars in my eyes
Is this love?
Maybe someday
So don't turn on the lights
I'll give you what you like

Emotions aren't that hard to borrow
When love's the word you've never learned
And in a room of empty bottles
If you don't give me what I want
Then you'll get what you deserve

When you turn off the lights
I get stars in my eyes
Is this love?
Maybe someday
I've got the scene in my head
I'm not sure how it ends
Is it love?
Maybe one day
So don't turn on the lights
I'll give you what you like
Give you what you like

I'll give you one last chance to hold me
If you give me one last cigarette
By now it's early in the morning
Now that I gave you what you want
All I want is to forget

When you turn off the lights
I get stars in my eyes
Is this love?
Maybe someday
I've got the scene in my head
I'm not sure how it ends
Is it love?
Maybe one day
So don't turn on the lights
I'll give you what you like
Give you what you like

What you like

a dalért kattints ide: katt
a magyar szövegért pedig ide: katt

Apró kis láng táncol, egymagában, bár néha megzavarom, nem csak a lélegzeteimmel, mert túl közel hajoltam hozzá, hanem az ujjaimmal is, ahogy szépen lassan végig húzom őket a láng közepén. Nem fáj, nem éget, egész egyszerűen csak megnyugtat. A tudat, hogy elég lenne csak egy picit is megbillenteni a gyertyát és a hajópadló burkolat azonnal lángra is kapna, vagy ha a másik irányba billentem, akkor a könyveim. Vége lenne mindennek, de lenne időm még összeszedni a legfontosabb dolgokat és elmenekülni, egy teljesen új életet kezdeni, de nem tehetem. Nem menekülhetek el az új elől és vághatok bele egy még újabba, egy még inkább ismeretlenbe.
Szeretnék időutazó lenni és visszamenni minimum 15 évvel korábbra, amikor még minden rendben volt, a szüleim együtt voltak én pedig fodros kis szoknyákban és blúzokban jártam fel s alá a házban, hangosan énekelve, vagy éppen kiabálva, mert akartam valamit, amit nem kaphattam meg. Akkor még minden könnyű volt és egyszerű, de pont úgy, ahogy szokott lenni egy nap alatt minden megváltozott. Az anyám engem okol azért is... mindenért én vagyok a hibás, ezt már a tragédia másnapján megtanultam. Én szerettem volna a születésnapomra rózsaszín tortát a város másik végén lévő cukrászdából... arról is én tehetek, hogy január közepén születtem, ezért az összes útcsúszós volt a ráfagyott jégről és arról is én tehettem, hogy egy ittas állapotban lévő férfi akkor és ott az úton sétált.
Tudom, hogy nem tehetek arról, hogy az apámnak balesete volt és ahogy arról sem, hogy a kórházban már nem tudták megmenteni, de ha valamit éveken át minden nap elismételnek nekem akkor azt egy idő után elhiszem. Legalábbis kölyök fejjel elhittem.

Elfújom a gyertyát, most már nem a láng, hanem csak annak a füstje jár érzéki és csendes táncot. Sokkal szebb és nyugodtabb, mint amikor még a láng táncolt. Ha a láng az élet akkor a füst lehetne a halál, de én nem ezt látom benne, hanem csak reményt. Reményt arra, hogy megváltozhatnak a dolgok, pont úgy, mint amikor 17 éves koromban új városba költöztünk. Később ezért is én lettem okolva, bár ezt meg is értettem, hisz valóban ludas voltam, elfogadtam a plusz pénzt azoknak a gyerekeknek az apukájuktól, akikre vigyáztam, cserébe végig nézhették, ahogy átöltözöm az utcai ruhámból a náluk viseletes ruháimba. Nem tudom, hogy erre az anyám hogy jött rá és azt sem, hogy miért kellett emiatt egy másik városba menni, de most már nem is olyan fontos ez.

Előveszek egy másik gyertyát és meggyújtom, ennek is óvatosan játszadozom a lángjával, figyelem az árnyékokat is.  Ez fogja most az új életet szimbolizálni, hisz már egyetemre járok, anyám végre abba hagyta az utánam való leskelődést, leköti magát az új pasijával, aki a gyerekével együtt a múlt héten költözött be hozzánk. Egyelőre minden rendben… elvegetálok, mint valami szobanövény... egyelőre, mert csak idő kérdése és összegyűjtöm a kellő pénzt ahhoz, hogy végre megpattanhassak innen és neki kezdhessek a saját életemnek.