A repülőtéri terminálok egyike sem gyerekbarát, Ravin mégis kihozta a helyből a legtöbbet; amint leszálltunk, elment egy körre a poggyászszállító-szalagon. Komolyan kezd érdekelni, Mick vajon mit ad enni ennek a gyereknek, amitől 7/24 úgy pörög, mint egy golyóálló búgócsiga.
A reptérről kb 15 perc volt az út gyorshajóval a szigetre, ahol nincs olyan ember, aki ne beszélne angolul. Az üdülőbe megérkezve a személyzet végtelen kedvességgel fogadott bennünket, akárcsak a többi turistát, és a gördülékenyen lezajló becsekkolás után készségesen útba igazítottak minket a nyaralóink felé, mely a kéklő óceán felszíne fölé épült.
- A lányoké a nagyobb szoba! – ezzel a hirtelen felkiáltással kapta ki Ravin Mick kezéből a kulcsot, és előrerohant. A miniatűr személyes testőrömnek jobbra-balra lötyögött a hátán a teletömött hátizsák, ahogy végigtrappolt a hídon.
- A jelek szerint egyedül kell aludnod. – döngöm oda Micknek vigyorogva, miközben a kunyhó felé sétálunk.
Mire odaérünk, a bejárati ajtó tárva nyitva várt ránk, és Ravin már lecsapott a jobb oldali szobára. Az ágy tetején ugrálva tesztelte a javarészt rattan bútorok strapabíró képességét.
Mickhez fordulok.
- Nyugtass meg, hogy nem azt szívja, amit te. – inkább csak Mickkel incselkedem, mintsem Ravin tüsténkedését sérelmezném. Egyszer ő is elfárad. Már ami Ravint illeti.
A kislány persze nem elégszik meg ennyivel, neki a többi kunyhót is látnia kell. Egy buzgómócsing felfedező veszett el benne, aki keresi belőle a kiutat.
- Mindjárt jövök, beköszönök a szomszédoknak! – szökken ezzel le az ágyról, és kiviharzik a hídra.
„Fognak neked örülni.” – dünnyög rezignáltan valami effélét Mick a bajsza alatt, miközben én a gurulós bőröndömet behúzom az ágy mellé, abba a szobába, amit Ravin fennhangon leipiapacsolt nekünk, lányoknak. Majd később ráérek kipakolni, előbb inkább szemrevételezem az üdülőövezetet.
Ebben a meleg időben a lenge nyári ruha és a kényelmes szandál tökéletes választás volt.
Kisétálok a teraszra, és rákönyöklök a korlátra. A bal kezemet használva árnyékolóként körülnézek. A látvány lélegzetelállító. Az ég teljesen tiszta és kobaltkék. Alattunk az Indiai-óceán kristálykék és türkiz színben kavarog.
Az óceánról felemelve a tekintetemet a zöld szigetet kezdem tanulmányozni. Pont olyan, mint azokon a képeken, amiket az interneten látni. A puha homokkal hintett, vakítóan fehér parttól a sziget belseje felé haladva virágos bokrok, kókuszpálmák és más trópusi növények nőnek, utána pedig erdős rész következik, ahol a fák annyira közel állnak egymáshoz, hogy a koronájuk egybefüggő takarót képez.
A Nap magasan áll az égen és perzsel. Az óceánon langyos szellő fúj. A hullámok csendes morajával a víz sós illata árad a nádfedeles bungalóba.
- Mick, gyönyörű ez a hely! – fordulok meg a korlátnál, hogy lássam őfelségét, akármerre is legyen. - Jó ízlésre vall ez a választás. – kacsintok rá cinkosan, miközben elismerő mosoly görbül az ajkaimon. - Köszönöm, hogy elhoztál magaddal.
Szépség, nyugalom és kényelem minden mennyiségben. Ha ilyen a milliomos élet, hamar hozzá fogok szokni.

Apám csajozás közben… mint valami vásári látványosság. Inkább lelépek és kettesben hagyom a kiszemelt csajjal, hadd üldözze csak a szivárvány végét.
Kész mázli, hogy még itt, ezen az isten háta mögötti helyen is van ingyen wifi, így nem kell átélnem a civilizáció totális pusztulását.
A szomszédokat egyébként magasról letojom, csak apám előtt kellett bezengenem az alibinek valót. Úgyhogy irány a parton egy függőágy; csak én, és a mobilom.
Pár napja jött ki apuék legújabb videó klipje. Feltöltöttem a Face oldalamra, és nééézd már ki a retket evett oda a penész beugatni? Azt az albínó teletabi Vespat. Apu mesélte, egyik buli alkalmával olyan részeg volt ez a büdös buzi, hogy a saját hajába kapaszkodott, hogy össze ne essen. Na mindegy, a negatív kritikákat már csak nem hagyom szó nélkül. Mit képzel ez magáról? Csak azért, mert ő a hiba a mátrixban, akkor neki már mindent szabad? A francokat! Rossz Vallejoval baszakodik! És különben is, mi a szent hascsikarást keres az ÉN oldalamon ez a májzsugoros agyhalott?
Annyi eszem nekem is van, hogy priviben írjak rá, és ne nyilvánosan romboljam a közízlést, meg apám féltve őrzött imidzsét.

Ez áll a videó alatt:

Vespa: BETONSZAAAR!!!! :DDDD

Rá is bippelek a köcsögre.

Ravin: Te kétéltű lekvároskenyérarcú mókusfingfejűkurvaanyád

És vonalban van! O.O Mert azonnal visszaír, vagy legalábbis ismerkedik az ABC-vel

Vespa: dögöljmeg

Ravin: Te sutyerák vidéki tajparaszt, te! A ti nyálas dalszövegeitek olyan okádékok, mintha egy megbántott csimpánz szarta volna őket betűlevesből.

Vespa: Elkapállak, széjjel dugóm a kitsi bojhos popdat. Anyádét már megvólt

Szerintem „elkaplak”„pelyhes” és „popódat” akart írni, de mindegy. Ahhoz, hogy értsem ezt a kotonszökevényt, külön matematikai algoritmus kell. Ha jó fej lennék, ajánlanék egy magyartanárt is neki.

Ravin: Csak a pofád nagy. Elmanőverezhetsz a náthába kecskét baszni hülyegyerek.

Hűűű mekkora királyság, hogy apám ezeket nem látja!
Egy gombnyomással bannolom a f@szba ezt a gyökeret.