A diákok csodálkozó tekintete kis híján röhögésre buzdít. Meglepődnek, hisz az évnyitójukon nem voltam ott és nem láthatták az osztályfőnökük. Most pedig nem győznek pillázni mikor nem olyan alak jön be akit várnak. A megszokott elvárás mi is? Öltöny vagy legalább is valami csinos felső, szépen vasalt nadrág és lakkos cipő. Az osztályfőnök szigorúan végigtekint a termen, haját katonásan rövidre vágja és arca illatozik még az arcszesztől és sima bőrén nyoma sincs szakállnak.
Erre mit kapnak?
Bejön egy colos, fiatal srác. Vigyorog mint a tejbetök, a haja kócosan terpeszkedik el a fején, már amennyi látszik a fekete sapka alól. Az öltönynek nyoma sincs, kissé kopott Ramones-es pólóba állít be. A vasalt nadrág? Cöhh! Nyoma sincs! Sima farmer nadrág egy tornacsukával összerakva. A fickó arcán nyoma sincs szigorúságnak, lazán tekint végig, a sima profil helyett, egy borostás kép fogadja őket. Mintha nem is tanár lenne. De az arcán látszik, hogy nem hülye. Ó, de nem ám!
Ez vagyok én!
Szóval mikor beérek, a táskám lerakom a székemre. Látom, hogy a diákok már kellnek fel, mire vigyorogva leintem őket.
- Maradjatok csak, a világért nem kell felkelni értem!
Szót fogadnak, mindenki marad a seggén. Elégedetten tekintek végig az osztályon. Nem vagyunk sokan. Sebaj! Kevesebb gond. Ideje bemutatkozni!
- Szóval! Üdv mindenkinek a kilencedik osztályban! Mr. Seth Dromian vagyok! Nincs nagy korkülönbség köztünk, de ez nem jelenti, hogy tegeződni kell, szóval meg se halljak olyat, hogy "hé, Seth". Amit tudnotok kell, hogy harminchárom éves vagyok, Des Moinesből származom. Akik nem tudják merre van, annak megmondanám, hogy Iowa államba található.
Az egyik diákra vigyorgok, mikor kiszúrom a pólóját.
- Hé, öcsi! Tetszik a pólód! Slipknot rajongó vagy?
- Igen, uram!
- Király! Annó mikor még tizenkét éves voltam, a bátyám ott volt az első koncertjükön, a Crow Bar-ba. Én is elakartam menni, de hát nem jött össze! Pedig történelmi pillanat volt!
A srác vigyorog mint az állat. Végigtekintek az osztály többi részén, majd a következő diák felé bökök a fejemmel.
- Te, ott piros pólóba, hölgyike! Megmondanád, a neved?
- Marianne.
- Marianne! Szép neved van! Hogy szólítsalak? Mary, Maria?
- A barátaim Mittienek becéznek.
- És én a barátodnak számítok? - vigyorodok el.
A lány felnevet, az osztállyal együtt. Aprót bólint.
- Szóval, Mittie! Szép tetkó van a kezeden? Jin-Jang, jól látom?
- Igen.
- Nagyon király! Tudod, nekem nem lehet, tekintve a melómat!
Újabb diákot szúrok ki, aki éppen valamit firkál.
- Hohó, haver állj csak fel!
A srác felkel és eltűri néhány szőke tincset a szeme elől.
- Mondd csak, hogy hívnak?
- Michaelnek.
- Mit írdogálsz, Michael? Megnézhetem?
- Tessék csak.
Felkapom a füzetet és beleolvasok.
- Nahát! Ez nagyon bejön! Főleg ez a "Hiába vágyok vissza a múltba, elveszek e Lélek Kútba". Sokszor írsz ilyeneket?
- Ühüm..
- Nagyon jó! Szólok majd az angol tanárotoknak! Biztos értékeli majd!
Ezek után visszatérek a tanári asztalhoz és visszafordulok feléjük.
- Jó látni, hogy ilyen diákokat kaptam! Egyelőre most csak néhányotokkal ismerkedtem meg, de lesz még alkalom beszélgetni veletek, hisz nem csak az osztályfőnökötök vagyok hanem a töri tanárotok is én leszek! Öhm... ha gondoljátok, nyugodtan egyetek, személy szerint nekem kopog a szemem az éhségtől.
Enyhe hangzavar támad, ahogy az osztály egyik része előveszi az uzsiját, de a zajforrásban én is benne vagyok. Előkapok egy banánt majd gyors hámozás és két falat után újra megszólalok.
- Az óráimon nyugodtan ehettek, beszélgethettek. Utóbbit azért csak halkan. Az egyetlen elvárásom, hogy figyeljetek és bátran kérdezzetek. Nos... egy gyors tudás felmérést tartok, pár kérdés lesz csupán. Kíváncsi vagyok, mennyi ész szorult belétek. Khmm... szóval ha feltettem a kérdést, felteszed a kezed és felállsz. Először elmondod a neved majd válaszolsz, stimm?
Az osztály bólogat. Elmosolyodok.
- Remek. Szóval első kérdés: mikor fedezték fel Amerikát?
Egy kéz a magasba lendül. A diák felé biccentek. Csinos, lófarokba kötött hajú lány áll fel.
- Mitchel Daniels vagyok. Az időpont pedig 1492.
- Remek! Leülhetsz! Oké, következő kérdés: Ki volt az első elnöke az Egyesült Államoknak?
Újabb kéz lendül és feláll egy rövid hajú srác.
- Damien Cliff vagyok és George Washington.
- Naaagyon pozitív! Leülhetsz. Okés... kicsit nehezebb. Mit tartanak a második világháború kirobbantásának okaként?
Egy kis hezitálás üti fel a fejét, néhányan a homlokukat ráncolják.
- Gyerünk, srácok! Bátran! - szólok fel. - Nem nehéz kérdés!
Egy lány jelentkezik. Felé biccentek.
- Anne Groel vagyok. Azt hiszem... Ferenc Ferdinánd halála?
- Neee máááár! - bődül fel egy srác mire felé szólok.
- Héhéhé! Nem ugat bele, mert megkötjük!
Az osztály felnevet, én pedig visszafordulok a lányhoz.
- Kicsit eltévesztetted. Az az első kirobbantásához vezetett. A második Lengyelország lerohanásával kezdődött, bár így is elég lőporszagú volt már a környezet, ha engem kérdeztek!
Az óra további része így tellik el, a kicsengetéskor a diákok mennek a következő teremhez. Kifelé menet mosolyognak és láthatóan elégedettek velem. Utolsóként lépek ki a teremből és elégedetten bólintok. Fő a kisugárzás!