Jeffrey Gray
Cleveland, Ohio
1968.február.3 48 V-Rock csatorna alapítója és vezetője Media Jack Black | |
Amit jó ha tudunk...
Tudni akarjátok ki vagyok? Minek ha megismerkedsz velem? Oké, haver. Szóval egy körülbelül 170 centis, kövér alkatú fickót képzelj el, őszülő, gesztenyebarna hajjal és szemekkel. Szerintem ennyivel le is tudhatjuk a kinézetem nem? Mi a franc szépíteni való van ezen? A sok bige a magas és izmos alakokra megy, én rohadtul nem vagyok az, szóval nem leszek egy nő kedvence se. Avagy pon ezért.
Mert!
Rohadt lehengerlő személyiség vagyok, igazi dumagép. Rohadtul tudom mikor mit kell mondani, van elég eszem. Ez pedig elég ahhoz, hogy tudjak irányítani. Van elég humorom is, hogy nehéz helyzetből a legjobbat is ki tudjam hozni. És még valami...
A szendvics és a lányok a mindeneim.
Ha van még mit mondanod...
1988.október.19.
A franc se hinné, hogy én valamikor titkárként tevékenykedtem. Igen, ilyen idő is volt. Nem öltönybe és csokornyakkendőbe, hanem farmerbe és valami kopott zakóba. Na meg alatta AC/DC-s pólóba. Nem volt valami nagy cég, egy kisebb magazinnál voltam a főnöknek a kis csicskása. Nem volt más dolgom mint a kávéját behordani, az iratai amik nála nem fértek el a fiókomba tárolni és a kávéját bevinnem. Gyakornoki meló volt, de nem rossz. Csak kurva unalmas. De azért frankó volt. Egésznap képregényeket olvasgattam, meg faszságokat firkantottam a noteszembe.
Az egyik ilyennél volt az én nagy pillanatom.
Fél álomba hintáztam a székemen, mikor egyszer csak egy krákogás zavart fel. Félig lehunyt szemmel nyúltam a zsebembe és löktem az asztalomhoz a cukorkát.
- Parancsoljon, Negro. Ha mondani akar valamit, tegye meg, ne krákogjon.
Tényleg rohadtul untam magam. Akkoriban az se zavart, ha kirúgnak. Az egész világot egy álomföldnek láttam. Az érkező válasz viszont nem egészen az volt amire számítottam.
- Danke, aber weiß nicht.
A szemeim úgy csapodtak fel, mint a motolla. Hú a francba! Ezek a német kollégák akiket a főnök két-három napja várt. Hogy mi volt a gond? A főnök nem volt ott. Csak az aligazgató vagy mi a tököm a neve. Az meg angolul alig tudott, nemhogy németül. Rohadt nagy szerencséje volt velem. Valamicskét tudtam.
- Entschuldigung...öööö...kann...öö...kann ich helfe?
Erre elkezdett darálni mint a rossebb, amiből csupán a direktort értettem meg a suchent. Nem volt nehéz kitalálni mit akart. Na persze az én kómás agyam kicsit nehézkésen forgott. Pláne, hogy gyér német tudásom volt.
- Öööö... Der Direktor ist....ist nicht hier...verstehen Sie?
A fickó képére széles vigyor ült ki és elkezdett röhögni.
- Ja, natürlich!
- A kurva anyádnak röhögsz... - morogtam az orrom alatt. - Mázli, hogy lófaszt nem értesz...
A fickó arca elkomorult és enyhe német akcentussal megszólalt.
- De mindent értek, Herr Gray. A főnöke küldött, mert azt mondta magának jó a német tudása és képes velem tárgyalni.
- A faszom...mélységesen sajnálom...
A fickó felhorkantott majd egy "blöde Schwanz"-al letudta. Két nap múlva az utolsó fizetésem megkaptam és elküldtek a francba. A kezdet vége...
2016.május.1.
Az irodában ültem mikor bekopogtak.
- Nyitva!
Az ajtó kinyílt és egy pillanatra a kinti fény eltűnt. A hirtelen sötétségre felkaptam a fejem és kis híján felüvöltöttem mikor megláttam azt a baszomnagy medvét. Hatalmas egy dög volt. Vagy kellett öt másodperc mire felfogtam, hogy az új emberem látom az irodámba. Don....Hakli? Pakli? A Don az tuti.
- A...picsámba ember....muszáj ilyen kurrrva nagyra nőnöd?
A csávó unott arccal nekidőlt az ajtófélfának és szó nélkül bámult. Totál hűvös volt a pofája.
- Na, lökjed Yeti, mi a probléma?
- Átfáradnál velem a stúdióba?
Ennek az állatnak még a hangja is olyan volt mint a Yetinek. De ezt úgy mondta, hogy majdnem becsináltam. A rádióba pörgősen beszél és hangulatot teremt, de magánéletbe lassú és mély volt.
- Öhmmm...utolsó szó jogán...te is fiam, Brutus?
- Don. - javított ki a colos.
- Nem nyugtattál meg, pajtás.
- Csak gyere velem, légyszíves!
- Ha valami bajod van....
- Emeld már fel a segged, főnök!
Erre már felkeltem és követni kezdtem a Yetit. Két szobáig sétáltunk, mígnem beléptünk a stúdióig. A látványtól leesett az állam. Az összes eddigi és mostani műsorvezetőink ott volt, köztük a legelső, Lena O'Fraldie ült a mikrofon mögött.
- Most pedig köszöntjük a tíz éve megalapított V-Rock csatorna igazgatóját, Jeffrey Grayt!
- Lena, mi a lófa....
- Gyerünk Jeff, ülj már le! - nyomott az egyik székbe Toby Jodson.
Kába mozdulatokkal vettem a fejemre a fülest és hajoltam a mikrofonhoz.
- Üdv mindenki, itt Jeffrey Gray és az egész V-Rock legénysége! És...és utoljára akkor láttam ennyi embert itt mikor a szülinapom volt...de ha február van akkor lehidalok...
- Nyugi nem, Jeff!
- Akkor okés...
- Mesélnél nekünk, hogy miképpen alakult meg a csatorna?
- Hát...aki ismeri a Shop Stop című filmet és annak a múltjának a hátterét, az tisztába lehet. Aki nem annak elmondanám, hogy nagyon bírom a képregényeket és elég jó kis gyűjteményem volt. És akárcsak a film alkotója, Kevin Smith, én is eladtam őket valamint keserédes múlt...de a szüleim sajnos akkoriban hunytak el. A ház pedig hatalmas volt, szóval eladtam őket. A kettő árából pedig egy középszerű rádióállomást dobtunk össze. Normális helynek se mondanám, pincéből kezdtük és a régi CD-im játszottam le. Végül szép lassan minden elkezdett gyarapodni és idáig jutottunk. Ha megbocsátotok...
Azzal lekaptam a fülest. Don állta az utam. Az a kibaszott Yeti még mindig ijesztő.
- Hova-hova?
- Ember! A frászt hoztátok rám, a minimum hogy most a meglepődéstől megpróbálok nem behugyozni!
Kezdőlap
by 
Tárgy: Jeffrey Gray 
