Diem Solis
Allentown 1990. Okt. 12. 26 Ékszertolvaj, bankrabló Criminals Marie Avgeropoulos | |
Apróságok, amit jó ha tudunk...
Jellem:Az, hogy milyen napod lesz, attól függ, melyik csapatban játszol: az enyémben, vagy nem.
Nem moralizálok. Nem hiszek sem a mennyben, sem a pokolban.
Mások véleménye lényegtelen. Csak az számít én mit gondolok magamról.
Ha valakinek szúrom a szemét, akkor annak kurvára szúrom. Többek közt, mert egy lépéssel előtte járok, az eszem vág mint a borotva, és villámgyorsan képes vagyok felszívódni. (Csekkold le, megvan a tárcád.
)
Apróságok:Becenevem: Money
Imádom a száguldást, a bulikat, a pénzt, a luxust és a vad szexet.
Ha farkasok közt élsz, farkas módjára kell üvöltened.avagy
A túlélés „tízparancsolata”- Ragaszkodj az elveidhez! Hosszú távon megéri.
- Szeresd a munkádat, akkor egész életedben nem kell egyetlen napot sem dolgoznod.
- Dugd el a fegyvert, és segítsd át az öreget az utcán!
- Hogy ne végezd egy kocsi csomagtartójában, kerüld a hivatali intrikákat.
- Egy profi nem jegyzetel. Pallérozd az elméd, és légy tájékozott. Nem, Platón nem az a fószer, akinek swingerklubja van a szomszéd utcában.
- Fő a bizalom. 3 ember akkor tud titkot tartani, ha 2 közülük halott.
- Temetésekre járni jó dolog, amíg nem téged temetnek.
- Vedd észre a lehetőségeket! Szarból nem csak várat lehet építeni, fegyvert is.
- A szókincs sokat számít… Most akkor kifényezted a kocsid kipufogóját vagy megdugtad?
- A Szívességek Bankja fizeti a legnagyobb kamatot.
- Ha nem akarod a varázsgolyót, ne legyél egyetlen jó ötlet hóhérja sem!
- Ásd el a csatabárdot, de ne a másik fejében.
- Hozz határozott döntést. Ragadd meg a szarvánál a bikát, és tépd le a golyóit!
- Légy rugalmas. Csak végezd el a munkát.
- Ha túl gyakran forgatsz köpönyeget, biztosan kiráznak belőle.
- Ha a győzelmet nem követi egy újabb, az olyan, mint az ebéd desszert nélkül.
- Mindig a belső sugallatra hallgass. Attól, hogy valaki azt állítja, még nem biztos, hogy megéri egy üzlet.
- Mindenre megvan a megfelelő ember.
- Ne hagyd, hogy elkapjanak
Ha van még mit mondanod...
Egy mocskos kis porfészekben nőttem fel, ami a térképről is lemaradt, mint zabigyerek a vidám családi fotóról. A szüleim két rakás szerencsétlenség voltak: apám egy üzemi balesetben halt meg, mire anyám rákapott a piára és elkurvult. Hogy azóta mi lett vele, lövésem sincs, mert elpályáztam otthonról.
Mint mindenki, én is az amerikai álmot kergettem már pisis korom óta, elvégre rohadtul szabadulni akartam a fojtogató nyomorból, amibe beleszülettem.
A célom eléréséhez a legegyszerűbb megoldást választottam…
New York, december 24. 2014 – Csak egy meló
Didergető karácsonyeste. A kopár fákon égők ragyognak, az elegáns butikok kirakataiban csillognak-villognak a drága holmik. Jószerivel záróra van, amikor a fekete Bentley megáll a divatos ékszerüzlet előtt. Hárman szállunk ki; talpig szőrmében, tűsarkú csizmában, hosszú, hullámos, szőke hajjal, és a szürkület dacára sötét szemüvegben. Hermes táskákkal, elegáns bevásárlószatyrokkal.
Az egyenruhás biztonsági őr, miközben minket szemlél, ahogy feléje igyekszünk, azt is látja, hogy a Bentley már dugig van bevásárlótáskákkal. A fejünket összedugva nevetgélünk, az arcunk nem látszik, miközben közeledünk. Az őr mosolyogva tárja ki előttünk az ajtót, mire fekete hangtompítós pisztolyt nyomok a hátába.
- Befelé, de ne emelje föl a kezét. – döngöm a fülébe. A többiek erre előrántják szőrmebundáik alól a fegyvereiket.
A pisztolyom ismét a biztonsági őr gerincének feszül.
– Normálisan járj! – vakkantom oda.
Az őr engedelmeskedik.
A boltban már csak két eladó rakosgat, a vitrineket ellenőrzik, a szivárvány minden színében sziporkáznak a gyémántok. Amikor bemegy az őr, nyomában hármunkkal, felnéznek. Sóhajtanak, hiszen későre jár, karácsonyeste van, és otthon szeretnének lenni a családjukkal. Az üzlet azonban üzlet, s az ilyenforma, drága prémekbe bugyolált nők esetében akár nagy fogás is lehet. Az efféle gazdag asszonyok gondolkodás nélkül vásárolnak. Elvégre karácsony van.
A boltvezető csupa mosoly. Az eladók hangosan köszönnek.
– Jó estét, hölgyek. Kellemes karácsonyt!
A biztonsági őr mögött állva lövésre emeljük a pisztolyainkat. Hátralökjük hosszú, szőke loboncunkat, s bizarr Marilyn Monroe-álarcok villannak elő: a híres mosolyra húzódó vörös ajkak.
Alison elintézi a biztonsági kamerát, majd őrt áll, Cristine pedig durván utasítja a boltvezetőt, hogy nyissa ki az üvegszekrényeket meg a széfet. Mégpedig gyorsan.
A férfi tétován toporog. A nevetésünket elfojtja az álarc.
– Meg se forduljon a fejében a riasztó, uram. Rég halott lesz, mire egy zsaru ideér. És biztos vagyok benne, hogy látni akarja ezen a karácsonyestén a srácait. Hiszen mindenkinek jár ajándék a Mikulástól, nekünk is. – magyaráz Cristine.
A boltvezető sietve nyitogatja az üzletben lévő vitrineket és a kirakati tárlókat. Cristine sakkban tartja a pisztolyával. A két rémült eladónő holtsápadtan reszket a háttérben, az egyiknek mozog a szája, imádkozik. A fiatalabb a tenyerébe temeti az arcát, képtelen nézni a műsort, ahogy kipakolom az ékszereket a vitrinekből.
A kezem végigsöpör a tárlón. Gyűrűket, fülbevalókat, karkötőket, káprázatos nyakékeket hajítok a táskámba, aztán kirámolom a páncélszekrényt is, ahonnan ékszereket és egy halom foglalat nélküli sokkarátos briliánskövet gyűjtök be.
Végül a pult mögé sorakoztatjuk fel az eladókat, a boltvezetőt és a biztonsági őrt. Alison és én célra tartott fegyverrel, az ajtóhoz hátrálunk, mire Cristine a rémült személyzethez lép. Külön-külön mindegyikükre rászegezi a pisztolyát.
– Adják ide az üzlet kulcsait és a mobiljaikat. – utasítja őket. Szó nélkül engedelmeskednek.
Degeszre tömött márkás szatyrainkban a zsákmánnyal sétálunk ki az ékszerüzletből. Cristine kulcsra zárja mögöttünk az ajtót, a személyzet meg dermedten áll.
Odakint már nem a Bentley várakozik, hanem egy szürke furgon. Nyílik az oldalajtó, és villámgyorsan beugrunk. A kocsi pillanatok alatt elvegyül a karácsonyesti forgalomban.
A rablás legfeljebb öt percig tartott, és a zsákmány sok millió dollárt ért.