Két hete:
Ezt a részt utálta a leginkább. Nem elég, hogy valami mocsok munkát kellett elvégeznie, ahelyett, hogy önvédelmi oktatáson venne részt, a csinos kis seggecskéjét a székhez kellett rögzítenie és az etika tanárt kellett néznie. Nem bámulni, mert az illetlenség. Lufit fújt a rágójából ráérősen, hagyta is kipukkanni azt, amivel magára vonta a figyelmet. Az öreg, és annál szigorúbb apáca-féle – legalábbis úgy nevezte el ; az isteni ribanc – rámeredt. Elnézést kérve a többiek köréből kihúzta a sötét hajú nőt, suttogva szemrehányást téve neki:

- Miss Maddox, már három hónapja van velünk, de erről még nem szokott le. Eleinte folyton megszólt mindent, amiről sikerült lenevelnem Önt, hogy hölgyet faragjak a nyers alapanyagból, de tesz rá. Nem érdekli, hogy a jó ügyet szolgálná a segítségem. Mindig mindent megkérdőjelezett a lázadó énjével és ha nem sikerült a kedvében járnom,  szinte féltem a temperamentumosságától. Ez már a harmadik figyelmeztetése a héten! Nem tűröm el, hogy egy diákunk is így viselkedjen közösségben, megértette, Raina!

A nő lesajnáló mosollyal pillantott végig a diktátor nőn, és ahelyett, hogy kulturáltan zsebkendőbe rejtette volna az előbbi bűnös élvezetet jelentő rágót, egyszerűen csak kiköpte. Egyenesen az apáca cipőjére egy elégedett, csak-azért-is mosollyal, beszélni kezdett, hogy mindenki jól hallhassa.

- Ha már nagyon tudni akarja, imádom a kikötözős szexet is. Na meg ha durvábban d*gnak meg. De persze azt ne mondjam már a nagys’asszonynak, igaz, mert a végén még helyettem szalad és meggyónja az én bűneimet a papnak, nem? Nincs szükségem a szaros kis illemtanokra, ha már harmincegy évig nem haltam meg, nem most fogok kapni egy golyót a fejembe, csak mert nem vagyok hajlandó olyan szavakat használni, mint zimankó. Az fagy és kész. Nem mellesleg mindenki unja a szar dumáját. Senkiből nem lesz hölgy, csak az elkényeztetett fruskákból, akinek a kis pukija is rózsaillatú. Vágja?

Azzal hirtelen elkapta a nő arcát a kezeivel, odahajolva hozzá a még színpadiasabb verzióért meg is csókolta, ha már lúd legyen kövér alapon. A jelenlévők felé meghajolt, végül kiviharzott az épületből, ráülve a motorra pedig egy pubnál kötött ki.

Egy órával később:
- Te, látod azt a tyúkot ott a pultnál? – biccentett a fejével a kopasz a nő felé a haverjának címezve a kérdést. Amaz csak megrázta a fejét, értetlenül nézett végig azon a pár nőn, akik délután háromkor a magasított bárszékeken üldögéltek. – Nem igaz, hogy nem látod. Hosszú, fekete hullámos haja van és olyan hagyma segge, hogy menten behalok. Keskeny csípője van és döngethető. Ha jól láttam, mogyoróbarna szemei voltak és olyan a szája, hogy el tudnám képzelni a f*rkam  körül – folytatta az elemzést a fickó, mire a hajas vigyorogni kezdett.

- Ja, megvan. Vele soha ne kezdj – böffentette oda a másiknak, mire amaz értetlenül nézett rá. – Mások ilyenkor még javában ebédelnek, ő meg már most whiskey-zik. Nem normális. Meg nézdd meg jobban, egy tőr van a combjára erősítve. Valószínűleg nem Halloween tököket formáz vele. Biztos zakkant. Nekem meg szükségem lenne a golyóimra az esti ribancokhoz is – vigyorogni kezdett, de a kopasz nem tágított. Sokáig nézte a nőre tapadó feszülős fekete nadrágot, a szegecses magassarkút és azt is, hogy a dekoltázsát mennyire jól kiemelte a mélyen kivágott felsője. Ha egy kicsit alacsonyabb lenne, pont az esete volna ezekkel az arcvonásokkal. Olyan, akit előbb megdönget, aztán megöl. Vagy előbb ölné meg, hogy aztán meg elszórakozzon vele? De ennél már csak a nő átható tekintete és ajkai voltak hívogatóbbak. Felkelt, ledobta magát a csaj mellé, aki felé fordult:

- Húzz innen, de nagyon gyorsan. Gyűjtöm a skalpokat. A tied jól mutatna egy orángután mellett – ridegen rámosolygott, lehajtotta a következő adag barnás löttyöt is, végül felkelt, a pultosra rámosolygott. – Az a kopasz elefánt fizeti a fogyasztásom – rákacsintott a dagadt fickóra, hogy innen is elhúzza a belét, de nagyon gyorsan.

Aznap este:
A falat támasztotta, lassan kifújva a füstöt. Tudta, hogy nem lehetne bagózni a főnök irodája előtt, de tett rá. Régi haverja, nem fogja letépni a fejét, csak mert nikotinra volt szüksége. Percekkel később nyílt az ajtó, amin Hannah futott ki sírva. Raina felvont szemöldökkel nézett be az asztal mögött ülőre, aki szenvtelenül viszonozta a pillantását.

- Vonszold be a segged, Rita – látva a nőt kivett a dobozból egy szivart, lecsippentette a végét és ahogy a filmekben látni lehetett, úgy kezdte el szívni azt, mintha ő maga lenne Al Capone fia. A nő belépve az irodába becsukta az ajtót, leült a férfivel szemben.

- Mondtam, hogy ne hívj így. Nem akarom, hogy megint belekeveredjek abba a sz*rba – elnyomta a cigijét, de ahelyett, hogy a hamutálba tette volna a csikket, visszatette azt a cigis dobozba. – Mit akarsz, Vinnie? – körbejáratta tekintetét a fényűző berendezéseken, amitől hányhatnékja támadt. Ez olyan luxus, amit ha megtehetne sem lenne barokkos a lakása. Utálta a túlzásokat.

- Pont erről akarok veled beszélni. Azzal, hogy köptél, még nem volt vége. Azt hiszed, hogy a tanúprogram és a költözés segített neked? Egy nagy lósz*rt. Ugyanolyan mélyen benne vagy a kamuban Rainaként is, mint nyolc éve Ritaként. B*sztál elmenni arcátszabásra, úgyhogy ne lepődj meg, ha a seggedbe tolnak majd egy shotgunt baby és megdöglesz – a nő nem szólt semmit, csak az érdeklődés jelét megmutatva felvonta kérdőn a szemöldökét, fogalma sem volt, miről volt szó. Folytatást várt Vincenttől, akivel még San Franciscóban ismerkedett meg, ő volt az egyetlen, aki ismerte a múltban is, és számíthatott rá. Pontosan ezért is vállalt a clubjában munkát, mert így értesülhetett a nagybani mozgásokról, már ami a bandákat illette. Leginkább csak elvegyülni akart, nem a középpontban lenni. Nagyjából ez sikerült is az utóbbi években, de Vegas olyan volt, mint egy bűnbarlang.

- Gabe itt van. A városban. De eszedbe ne jusson felkeresni őt, mert elég volt téged elrejtenem három évre Salt Lake Cityben is, nem akarlak még egyszer kihúzni a sz*rból, hogy aztán meg tegyél rám. Eleget takarítottam már utánad, Rita. Megértetted?! – hangja fenyegetőnek hatott, Raina pedig csak ült és a sok beszédből egy, pontosabban két szó jutott el hozzá. Gabe.. a városban.

- A rohadék – ingerülten felpattant a nő a székből, nem érdekelte, hogy munkaidőben fog inni, töltött magának egy pohárba vodkát, azt le is húzta. – Hogy a p*csába. Honnan tudod? Meg miből gondolod, hogy felkeresném? – mérgesen nézett Vinnie-re, odaadva neki az újabb adag piát. Azt hitte, hogy lerendezte magában, hogy az új névvel új életet is kapott, de a fenéket! Utálta, hogy egy fedősztorit kellett beadnia mindenkinek, úgy, ahogy Darren Shan is kitalálta a Város trilógiában Capac történetét. Nem emlékezett a múltjára az idő nagy részében, és úgy tűnt, mintha csak egy báb lenne, aki óriási slamasztikába keveredett volna akkor, ott, nyolc éve. Ami tényleg úgy is volt, de a fene gondolta volna, hogy az a bizonyos maffiavezér ennyire pipa lesz. Mindig emlékezni fog a találkozásra, nem véletlenül díszíti a bordái feletti bőrt egy nagyjából tíz centis heg.

- Ismerlek. És inkább látnád holtan, mint élve azok után, amit csinált. Még mindig nem bocsátottál meg neki, igazam van? – a nőre sandított, de már tudta a választ. Nem véletlenül voltak olyan jóban. Sosem volt köztük testi kapcsolat, ahhoz neki a nő túl vadnak és dominánsnak tűnt. Jobban szerette azokat a nőket, akiket képes volt kikészíteni. Megsirattatni, összetörni, hogy aztán a fellegvárat tudja nekik kínálni egy-egy fülledt éjszaka után maximum pár napra, ameddig egy újabb nőt meg nem hódított ugyanazzal a módszerrel. Rita vállat vont, pillantása az asztal fiókjára tévedt, ahol Vincent egy 9mm-est tartott.

- Oké, apu. Majd nem töröm el az állkapcsát, ha látom – csikorgatta a fogait mérgében, hosszan kifújta a levegőt, és ahogy Miss Luvnya tanította az illemre még egy dögölj-meg-mosolyt is felvillantott. Belül úgy érezte, hogy ez bűbájos megnyilvánulásra sikeredett, de hát.. ahogy hallotta, lenne mit tanulnia még. Nyers volt, de nem izgatta. Aki nem fogadja el, az haljon meg. – Mennyi rájuk a vérdíj most? – a kérdést hallva Vincent megrázta a fejét.

- Eszedbe ne jusson, Rain!  Feldobtad Torettoékat, szerinted miért kellett tanúprogramon részt venned? Ha akkor Gabe-ék seggét védted, ne most kezdj el amazonkodni, a rohadt életbe is. Örülj neki, hogy élsz és kimaradtál abból a lövöldözős buliból.  Ha meghalsz, esküszöm letépem a fejed! – dühösen állt fel az asztaltól ezzel a nő fölé magasodva jó huszonöt centivel, amitől Rita kicsinyek érezte magát a maga 175 centijével is. A nő megvonta a vállait, igyekezett nem kimutatni semmit az érzelmeiből.

- Jól van, ne legyél már éhes disznó. Nem mártok be senkit. Akkor hülye voltam. Megfizettem az árát – morcosan válaszolva az ajtóig sétált azon agyalva, hogy mit akar. Tényleg nem akarja látni az említett férfit? – Dolgom van. Hannah a végén még megmérgez valakit – azzal otthagyta Vinnie-t az irodában, hogy a gondolataiba merüljön a múlttal kapcsolatban. A bankrablás.. Szerencsére visszamondta az utolsó pillanatban, így csak kintről, járókelőként látta, mi folyt odabent. Golyózápor, vérfürdő és sok holt test, akikkel akkor jól megvolt. Nyolc év telt el azóta és még mindig élénken él az emlékeiben az a nap. A halálhír, ami akkor kikészítette, csak átverés volt. A harag kavargott benne és talán egy kis hiányérzet is, így inkább a haragra koncentrált. Azzal túlélheti.

//Múltban történt cselekményszál, nem ma történt mindez.//