Mint mindig, Becca mindent remekül elintézett. A magam fajta keresve sem találhatott volna jobb titkárnőt, mint ez a vörös bestia. Bár, inkább asszisztensnek mondanám. Bárhol, bármikor akadjak el ez a nő ott terem, persze képletesen, és mentőövet dob a szartengerbe. És az istennek se akar kötélnek állni, ez a másik, amit imádok benne. Ha jól emlékszem még csak egy hónapja dolgozott nekem, amikor nem átallott face to face le-"vénbuzi"-zni. Egy óra múlva végtelenítettem a szerződését. Az igazi, maffiózók által irigyelt megoldó ember, szóval semmi kétségem nem volt, hogy most is betűre úgy intézett mindent, ahogyan megbeszéltük. És láss csodát, nem tévedtem. Szoba a Bellagioban, nyolcvanhármas magyar tokaji a minibárban, szigorúan a negyediken. Ez már sajnos hozzá tartozik a korom előre haladtával egyre másra tapasztalt rigolyákhoz. Negyedik emelet, nem más! Nem a harmadik, nem az ötödik, a negyedik! De ez a nőszemély azt is elintézné, hogy ha nincs negyedik emelet, akkor építsenek egyet érkezésemre. Ennek megfelelően most is azt tapasztaltam, hogy minden pontosan úgy van, ahogy szeretném. Egyetlen dolog volt csak érkezésemkor kétséges, mégpedig az a dolog ami miatt ide jöttem, de nem kellett erre sem sokat várnom, hiszen alig tettem be a lábam már morgott is a telefon egy kurta üzenetre adva figyelmeztetést. "Elintézve! Vén szarházi". Tehát biztos lehettem benne, hogy Gigi nem fogja tudni, hogy ki is a kuncsaft, és ez így is van most jól. De hagyjuk most Beccát. Nem járhat el helyettem a klotyóra is.
Magamhoz mérten meglehetős korán, délben vetett ki az ágy. Ezt a kis pillangót kora délutánra vártam, szóval nem volt sok időm felkészülni. Még szerencse, hogy nem is kellett. Egyetlen kellék volt csupán, amire szükség volt és azt a poggyászom rejtette. Egy olyan igazi cukiság volt, egy eredeti és hamisítatlan hetvenes évekbeli rendőrségi bilincs. Még szerencse, hogy az ágy egy rácsos háttámlával bír, nem okoz túl nagy gondot rá-erősíteni ezt a szép, muzeális darabot. Jól láthatóan persze, hogy mikor Gigi belép a szobába az első dolgok között vegye észre.
Egy kicsit a szobát is át kell rendeznem. Az egyik fotelt az ággyal átellenes sarokba vonszolom. Innen fogom fogadni a lányt. Az a jó ezekben a szobákban, hogy mindenre gondoltak. Fel vannak készülve az otthon üzleti utat hazudó pacákokra, akik nem átallanak pár órára kuplerájt faragni ebből a kis helységből és itt fogadni a pillangókat. Ennek megfelelően a szobához tartozik egy színváltós, az ágyra irányítható spotlámpa, amolyan kúrófény. Kis is választom a vöröset, valami istenien néz ki. Ez is megvan!
Még egy dolgot meg kellett tennem. Lecammogtam a recepcióra és a lelkükre kötöttem, hogy feltétlen értesítsenek amint Senorita Ruiz megérkezik. Már kezdtem volna kézzel lábbal elmutogatni ki is az, akit várok, persze a pult mögött álló hamar félbeszakított. Jól ismerik Gigit, ez világos. Egy ötvenest hagytam ott letétben. Tény ami tény, nem nagy pénz ez egy ilyen helyen, de ugyebár a munka sem nagy. Így esett, hogy mikor Gigi a bőröndjét otthagyta megőrzésre és elsasszézott a lift felé a recepciós már emelte is a telefont, tárcsázta a nullát a négyest, megint a nullát és a kettest és csak ennyit búgott a kagylóba: "Megérkezett"
Az ajtó nyitva és a szoba teljesen elsötétítve. Csak az ágy és persze a bilincs fürdik bíbor fényben. Én a fotelban ülök, egyik kezemben a helység többi fényének parancsoló távirányítóval, másikban egy zsebkendővel. Ebbe fogok beszélni, nehogy a kis hölgy ideje korán felismerje a hangom. Olyan lesz, mint egy meglepetés party, csak jóval kevesebb szereplővel. Várom a szolid kopogást, amiért átszeltem a fél országot, és nem is kell sokat időznöm.
-Gyere be! - hallatom a reményem szerint kellően eltorzított hangom. Ha belép, és miért ne tenné, megvárom amíg kicsit közelebb jön.
-Állj oda a fényre! Hagy lássalak szépségem! - utasítom. Hiszen itt én vagyok a fizetőképes vendég.

A kopogásra válaszként egyszerű invitálás hallatszik. Biztos egy szégyellős vén barom dekkol odabent aki rohadtul vigyáz az inkognitójára.
Lassan nyitok be, majd csukom az ajtót.
Odabenn sötétség, amit csak egy vörös fény tör meg. Megmosolyogtat a dolog. Akár valami régimódi bordély egyik szobája. Valaha én is ilyen díszletek közt kezdtem.
Ami kisebb aggodalomra adhat okot az a bilincs...Már múzeumi darabnak számít, de így az ágy rácsán fityegve elég rémisztőnek tűnik.
Még időben gondoskodni kell róla hogy a funkciója csak dísz legyen, semmi több.
Ezek szerint mégsem lesz ez olyan egyszerű és felejthető "találkozó"

A kliens kilétéről fogalmam sincs, de még a kinézetéről sem. Elbújt a sötétség leple alá. Egyelőre csak utasít álljak a fénybe, hogy jobban szemügyre vehessen.
Kezd úgy tűnni, mintha valami meglepetés ajándék lennék egy haverjától.
Teljesítem a kívánságát és igyekszem úgy helyezkedni, hogy jól lássa, nemcsak egy optikai csalódás sunyi ígérete az, amit a ruhám rejt.


-Nos? Elégedett vagy a látvánnyal, vagy többet akarsz? - érdeklődöm olyan hangon, hogy már attól elélvezhet egy gyakorlatlanabb fajta.
Sokba volt ez a tökéletes test annak idején a főnökömnek. Azóta persze eltelt már némi idő, de mostanra már saját pénzből is könnyedén fizetem a plasztikai műtéteket.
A doki minden alkalommal szép munkát végez, amit én meg is hálálok neki...Nem, nem csak egy zsíros csekkel. Szerencsére nem egy vénülő, ocsmány trotty, úgyhogy nem okoz nehézséget a sajátos hálálkodás.
Bízom benne, hogy az ismeretlen is elégedett lesz.

-Én mikor láthatlak téged? Vagy csak nézegetni akarsz? Úgy is jó, bár nem tudod, mit hagysz ki. - búgom és kicsit kelletem magam a fényben. Épp csak a jó ízlés határáig.
Persze, meglehet, hogy most ébresztettem fel az eddig szunyókáló szadista sorozatgyilkos énjét.
De remélem nem.

Az ajtó becsukódik és az a picike fény ami a folyosóról beszűrődött is semmivé lett. Csak a hófehér lepedő az, ami valamelyest visszaveri a vörös lámpa picike fényét. Hangulatos, azt meg kell hagyni, és éppen ilyesféle pásztorórákra való, mint amilyenre első hallásra számíthatott. Vagy mégsem?
Minden esetre teszi amit kértem. Az ágyhoz tipeg és lágyan riszálja azt a gyönyörű kis fenekét. Igazi kis kezesbárány látszatát kelti. Ez volt az egyik ok, amiért imádtam vele dolgozni. Hat vagy hét filmet rendeztem a szereplésével és mint aki az anyatejjel szívta magába a szakma minden fortélyát. Úgy és akkor tett mindent, mint ahogy és amikor azt kellett.
-Kicsit sok a ruha, de elégedett vagyok! - búgom még mindig a zsebkendőbe. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg sikerült megtévesztenem, vagy tudja ki vagyok és csak játszik. Mindkettő elképzelhető.
-Hamarosan látni fogsz, de addig még van dolgod!
Hogy mit hagyok ki? Hát nem tegnap volt, de jól emlékszem. Már látványnak sem utolsó, nem hiába, ha az anyatermészet és a modern orvostudomány összedugja a fejét, abból csoda sülhet és sült is ki. És hát amit nyújtott, az sem volt kutya. Részben miatta lett oly emlékezetes az utolsó filmszerepem, ahol is kölcsönösen mély benyomást tettünk a másikra. én ugyebár szó szerint, Gigi meg képletesen. Alig múlt el huszonegy, mégis úgy izzott a lány odalent, mint egy ausztrál erdőtűz.
-A bilincset tudod használni? Hát rajta!
Na erre mit lépsz kisanyám? Maradsz a kezesbárány és felpattintod a karocskádra azt a hideg fém izét és ezzel teljesen kiszolgáltatod magad egy ismeretlennek? Vagy pofán versz azzal, ami a kezed ügyébe kerül? Utóbbi esetben sajnos véget kell vetnem a kis színjátéknak, de még elszórakozom pár percet ha módom lesz rá....

Halkan kuncogok amikor a ruhát sokallja. Bár a körülmények és a láthatatlan kliens hangja igen fura, ha többet kíván látni abból amiért fizetett, ám legyen.
Lehámozom magamról a rövidke ruhát és csak a cipők, egy apró tanga és az ékszereim azok amiket még sokallhat.
Még csak tippem sincs ki lehet, de ha szerencsejátékra vágyom, itt vannak a kaszinók.

-Szóval legyek türelemmel! -biccentek mosolyogva. -Rendben. Fizettél és én várok.
Szófogadóan állok a tompa fényben, néha kicsit illegetem magam, elvégre nem szoborhoz kértek modellnek.
A bilincs említésére viszont meglepődöm egy pillanatra. Aki engem akar, annak ismernie kell a szabályokat. Ezek egyike, hogy szado-mazo, kikötözős dolgokba nem vagyok benne. Az ilyen beteges dolgokat kérjék az útszéliektől. Még van pár ilyen szabály, de ez le van írva szépen, érthetően.
Lehet, hogy nem olvasta? Vagy nem akarta elolvasni, mert ő felette áll az ilyeneknek? Számára nincsenek szabályok? Na, majd meglátjuk.

-Azt hiszem elfelejtettél valamit...Hadd emlékeztesselek rá. Vannak dolgok amiket én nem teszek meg...Sem kérésre sem parancsra. Ezek egyike pedig...-leülök az ágyra és megzörgetem a bilincset. -Ez itt. Sem ezt, sem hasonlót nem tehet rám senki. Én egy drága játékszer vagyok, nem egy ócska, vásári rongybaba, amivel a padlót is feltörölheted azért mert fizettél érte.

Ott maradok az ágyon ülve és várom, mi a válasza. Nekem esik, vagy elmond mindenféle ócska ribancnak és kihajít? Vagy elfogadja és lehull a lepel a betonvastag inkognitójáról?
Nekem oly mindegy. Van aki csak úgy tanul, ha a pénztárcáján keresztül szorongatják meg.

Egy hang nélkül nézem végig, ahogy kibújik abból a pici ruhácskából. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha valaki lenne olyan tökös, hogy készít egy listát, hogy ki hány különböző női keblet látott életében... Hát azon a listán biztosan benne lennék az első ötvenben. Meg merem kockáztatni, a húszban is. Szóval azért van tapasztalatom a témában és tanúk előtt ki merem jelenteni, hogy ennek a lánynak a mellei mindenképpen és kétséget kizáróan elérik a "Hűha" kategóriát.
Azt sem nevezném mindennapi látványnak, ahogy a fény visszaverődik a tökéletes bőréről. Szakmai ártalom, hogy már nem hoz lázba a meztelenség a szó szoros értelmében. Mert ugye a szülészorvosnak sem hagyja el a vér a fejét valahányszor pinát lát. Kissé nyersebben fogalmazva nekem akkor áll fel, ha én is akarom. De ez a lány, nem szégyenlem bevallani kissé megihletett. Tejfeles szájú létére pontosan tudja mit kell tennie és mivel kell várni még, hogy a lehető legnagyobb mértékben tüzelje fel a... nevezzük kuncsaftnak, bár gyűlölöm ezt a kifejezést. Nem csoda, hogy olyan jól megél belőle. Igen igen, azért utánad kérdeztem kislány.
Jól látom az arcát és mikor említem a bilincset, mint aki citromba harap. Tényleg nem tudom miként cselekszik. Illedelmesen magára aggatja a vasat vagy megsoroz egy szitok áradattal... sajnos túl régen találkoztunk ahhoz, hogy jellemének ezen részére emlékezzek. Azonban nem kell sokat várnom rá, hogy kiderüljön. Az iménti arckifejezése és a szavai, amiket rám zúdít olyan összhangban vannak, mint egy Harley hengerei. Hogy miért ez az ütemes be-ki mozgás jut mindenről az eszembe...
Illedelmesen, mert ugyebár én egy illedelmes úri ember vagyok, végighallgatom a kis monológot, de mielőtt belekezdek a sajátomba kénytelen, kelletlen de kiszalad egy amolyan sátáni kacaj.
-Kedvesem! - tartok némi hatásszünetet, persze a fő oka a habozásnak, hogy elkezdtem kotorászni a jobb zsebemben és sehol nem lelem azt, aminek ott kellene lennie - Egy ilyen testtel vétek lenne padlót törölni. Tisztában vagyok vele és a szabályaiddal is. Legyél te is tisztában az enyémekkel!
A bal zsebemben volt, nem a jobban. Hiába, idén hatvan leszek. Az a lényeg, hogy megvan. Egy apró kulcs az, amit nem vagyok rest az ágyra hajítani az immár ott ücsörgő lányka mellé. Ez a kulcs első látásra akár a bilincs kulcsa is lehet, ki tudja.
-Nem lesz nehéz, nincsen sok. - simítom végig a bajszom - A legfontosabb, hogy semmi nem kötelező! Bármikor elmehetsz, bilincsben vagy nélküle. Már ki vagy fizetve, innentől a te döntésed az, hogy most elhagyod a szobát az ezreseddel gazdagabban, vagy itt maradsz még és talán milliomosként teszed!
Felállok a fotelből, de még továbbra sem mutatkozom.
-Vegasban vagyunk, itt emelni szokás a tétet! És az ajánlatom arra a vacakra az ágy végében kerek ötvenezer amerikai dollár!

Türelmesen megvárta amíg végigmondom. Nem ordította le a fejemet. De a homályból sem mászott elő. Kezd egy kicsit zavarni ez az időhúzás.
Némi csend után felhangzik a sátáni kacaj és ez határozottan zavarba ejt. Utálom, amikor nem tudom hova tenni a klienst. Pff..

Aztán végre megszólal. Saját szabályok? Most sírjak vagy nevessek?
Apró tárgy repül felém és csillan meg az ágyon. Egy kulcs. Nagyon ragaszkodik a bilincshez. Ijesztő és egyben dicséretes a kitartása.

-Ötvenezer?? -visszhangzom döbbenten. Nem tudom ő mennyit lát belőlem, de remélem eleget ahhoz, hogy lássa a sokkhatást amit az ajánlata váltott ki.
-Szóval, nagy tétekben akarsz játszani és reméled nyersz. De azt várod bízzam benned. Nem fogsz összeverni és feltörölni velem a padlót. Mert mint mondtad, "ezzel a testtel vétek lenne".
Felveszem a kulcsot. Lehet hogy a bilincsé, de lehet, hogy nem. Ha most elmegyek, csak azt a pénzt kapom ami egyébként is jár. Ha vállalom a bilincset gazdag leszek. Kérdés, valóban az leszek-e? Túlélem-e ezt az egészet, vagy nem.

-Nem ismerlek, nem tudom hogy ki vagy...De ez az esetek nagy többségében így van az én szakmámban....- felsóhajtok mint valami drámai hősnő egy ósdi lányregényben, majd egy határozott mozdulattal felcsattintom a bilincs egyik felét a csuklómra.
-Biztos utánanéztél, ki vagyok, mielőtt kiválasztottál magadnak. Vajon azt is tudtad, hogy egy rohadt pénzéhes kis dög vagyok? Nyertél, megkapod amit akarsz, de  ha átversz...
Nem mondom tovább, mert tényleg mi is történne? Valami biztos..Úgyhogy marad a remény, hogy életben maradok és gazdagabb is leszek ötvenezerrel.

Mi tagadás, felettébb kíváncsi vagyok, hogy mi a válasza. Emlékeim szerint egy kurva szó nélkül felcsatolja magára azt a szart. Jobban szereti a lóvét annál, mintsem tartsa a prospektusában leírtakat. Persze sosem lehet tudni. Az emberek változnak, főleg akkor ha ilyen fiatalok még, mint Gigi. De tényleg, megöl a kíváncsiság.
Elismétli az összeget és láthatóan tátva maradt a szája. Sokat elárul a tekintete, de közel nem mindent. Mit gondolhat? Ez olyan "most komolyan beszélsz baszd meg? Ötven rugó?" vagy lelki szemei előtt ott ül egy szoba közepén a pénzeskupac mellett és egyesével minden bankón csókot lehel Franklin portréjára? Hamarosan ezt is kiderítem. A jó öreg Ben Franklin és mind a négyszázkilencvenkilenc ikertestvére. Így lesz egy exelnökből leányálom.
-Baby! Mindig nagy a tét... és mindig nyerek!
Direkt nem válaszolok a kérdésére, kicsit azért hagyok neki izgulni valót. Természetesen szó nincs padlótörlésről és a verekedést is kihagyom ha egy mód van rá. De vajon tényleg megteszi? Melyik nyuszi lesz az erősebb? Az a nyulacska, aki egy cseppet sem bátor és nem tudja, hogy netán farkas lapul a sötét erdőben? Vagy az a nyuszi, aki dacol a farkassal és elindul megszerezni a káposztát, még akkor is ha otthagyhatja a fogát a mohósága miatt?
Nem is kell sokat várnom, hogy fény derüljön az évszázad talányára. Ennek a káposztának ugyanis ötvenezer szép húsos levele van és a nyuszi nagyon szeretné megízlelni. Magasról tojik a farkasra, fél ugyan de a káposzta gondolata csak viszi előre. Még mond valamit, majd felteszi a bilincset. Pillanatokon belül olyan kiszolgáltatott lesz, hogy ha akarná, egy tíz éves is pontot tehetne a karrierjére.
Most kedvem lenne azt mondani, jobban mondva a genyóbbik énemnek, hogy "itt áll az ajtó előtt a komplett Harlem Globetrotters és szépen egyesével az összes fekete srác megszeretgeti a popsidat egy további százasért" De sem ennyire szemét nem vagyok és maximum a liftes fiú van odakint, rátapadva a kulcsnyílásra.
Felállok eddigi ültömből és szépen lassan elindulok felé. Amolyan medvecammogás tempóban.
-Hogy tudtam-e? Te, mint pénzéhes kis dög? Kedvesem...... - ebben a szent minutumban felkapcsolom a lámpát. A hirtelen fény biztosan megvakítja egy röpke pillanatra addig, amíg a szeme hozzá nem szokik az új helyzethez és előbb homályosan, majd egyre élesebben láthatja a csínytevés elkövetőjét - .... naná, hogy tudtam!

-Mindig nyersz? Te vagy Fortuna kegyeltje? - Ez csak amolyan költői kérdés, mert sejtem, hogy mindig nagyban játszik és MINDIG nyer.
Én meg fél kézzel az ágyhoz bilincselve várom, hogy végre kiderüljön az igazság. Róla és arról is, hogy mit akar.
Másik kezemben persze ott lapul az apró kulcs és csak remélni tudom, hogy tényleg a bilincset nyitja. Különben oltári szószban vagyok.
Úgy látszik, ennyi év után is érhetnek meglepetések vagy kiderülhet, hogy óvatlan voltam.

Hallom, ahogy megmozdul és elindul felém. Szégyen és gyalázat de kicsit félek.
Miközben közelít, még gúnyolódik is.
Vajon tényleg tudja, hogy egy rohadt pénzéhes kis dög vagyok?

Hirtelen fény árasztja el a szobát, szabad kezemet a szemem elé kapom, mielőtt kiégetné a retinámat ez a kedves kis viccelődés.
Eltart egy ideig, amíg összeszedem magam és mikor elveszem a kezem...James Hyatt áll előttem személyesen!

-Madre De Dios! - kiáltok fel a döbbenettől és ha nem lennék az ágyhoz láncolva, rögtön a nyakába ugranék, a rég nem látott ismerősnek. Valamikor együtt dolgoztunk. Hááát....Nem volt piskóta!
-James Hyatt! Tényleg te vagy az? Úristen, el sem hiszem! Jól kitervelted ezt a kis "játékot". Elismerésem...De szükség van még erre? -rázogatom meg a bilincset.

Rég láttam már az "öreget" De emlékszem rá, milyen volt vele dolgozni. Nagyon elégedett volt velem. Ó, ha tudta volna, honnan is jöttem és valójában hány éves is vagyok. Bár az sem lepne meg, ha nem érdekelte volna. Neki az volt a lényeg, hogy a film klassz legyen.

-James Hyatt, te sunyi róka, semmit sem változtál..-nézek rá és elnevetem magam, amúgy gonoszkásan.

Egy régebbi kérdésem is megválaszolásra került. Lövése nem volt róla, hogy ki vagyok. Szóval vagy vakmerőbb lett ez alatt a pár év alatt, vagy valóban nem kopott a pénz éhsége. Azt hiszem sínen vagyok, mint József Attila. És meg kell tanulnom spanyolul!
-Ejnye kislány! És ha a Hasfelmetsző ült volna ott? - szegezem neki a kérdést, persze válaszként mindent hajlamos vagyok elfogadni. A diplomatikus hallgatástól kezdve egy doktori disszertációt is megszégyenítő kis előadásig bezárólag. Igazából mindegy is, hiszen nincs veszélyben. Sem olthatatlan vágyat nem érzek arra, hogy belsőségei felhasználásával írjam ki a nevem a szállodai szoba szőnyegére, és uralhatatlan késztetéssel sem rendelkezem, hogy az évek alatt felgyülemlett feszültséget egy védtelen teremtés laposraverésével enyhítsem. Nem, nem. Aki erre számított az most kénytelen pofára esni. Persze nem csak azért utaztam több ezer mérföldet, hogy viszont lássam az "ikreket". Igen, vén kecske is megnyalja a sósat. Naná, hogy stíröltem a csecsét.
-Szeretek játszani. Na  de mutasd magad? Ruhában alig ismertelek meg. - idő közben persze megérkeztem az ágy széléhez, így alkalmam nyílik alaposabban megvizsgálni a portékát. No persze nem amolyan atlantai rabszolgapiac-stílusban. Inkább mint egy reneszánsz műértő, aki egy olasz festményben gyönyörködik.
-Amint látom... - nyúlok mutató és középső ujjammal a bal melle alá, hogy kétszer-háromszor megemelgessem - .... a műanyag ipart továbbra is lelkesen támogatod. Ja, hogy ez? - Pillantok a karja felé, ha már egyszer rákérdez az epizódszereplőként remekül alakító bilincsre. Sarkon fordulok és újfent lehuppanok a fotelembe, kimondottan kényelmes volt.
-Ahogy mondtam baby. Azt teszel, ami jól esik. Meg is tarthatod, ki tudja mikor lehet szükséged rá.- mert ugye lehet gondolatébresztés lett ebből a bilincsből és a kis mértékű félelem, amlelyet minden bizonnyal érzett és az ennek okán felszabaduló endorfin okozhatott egy kellemes, bizsergető érzést.
Nem változtam? Bár úgy lenne, de sajnos nem vagyok már az a huszonöt éves suhanc, aki három különböző forgatást is megcsinált egy nap, bár panaszkodni most sincs igazán okom.
-Te viszont huszonéves csitriből huszonéves nő lettél. Mesélj kérlek, hogy megy sorod? Esetleg hozassak neked valamit? - pillantok a dohányzó asztalon pihenő telefonra.

-Hasfelmetsző? -pislogok szelíden, miközben megszabadítom magam a bilincstől. Ha már megkaptam a döntés jogát. Leteszem a kulccsal együtt az éjjeliszekrényre. Máris jobban érzem magam.
-Drágám, Hasfelmetsző és társai nemigen költenek ennyi pénzt nőre...és aztán felnégyelik, kibelezik mittudomén. Az ötvenrugós ajánlatod inkább azért volt furcsa, mert aggódtam, hogy netán valami szenátort kell szórakoztatnom. - Felnevetek - Vagy az elnököt és a felesége nézni akarja.
Jót szórakozom a sajátos gondolaton. Még előfordulhat, de akkor tutira idehívom James Hyatt barátomat a kamerájával.

- Mindig is szerettél játszani. - jegyzem meg és úgy helyezkedem, hogy alaposan megnézhessen. Mondhatnám, hogy mestermű vagyok, de a dicséretet szívesebben hallanám tőle. Úgy mint régen, bár akkor nem a testemet, sokkal inkább a képességeimet dicsérte.
Most leginkább a testemben gyönyörködik, az egyik mellemet még kézzel is ellenőrzi, egy piszkálódó megjegyzéssel.

-Ne mond hogy nem tetszik.-sandítok rá. -Tény hogy nem igazi, de gondolj arra a régi mexikói lányra...Gondolj bele..Szeretsz játszani...Melyikkel játszanál szívesebben?
Provokálom rendesen a vén rókát, mert kíváncsi vagyok a válaszra, no meg arra, mire képes mostanság.
-Jaj, hát ajándékba szántad? -veszem újra kezembe a bilincset és alaposan szemrevételezem, miközben James visszaterpeszkedik a foteljába.
-Azt hiszem megtartom...Talán tényleg jó hasznát veszem egyszer...párszor.
Huszonéves? Ó ha tudnád...

-Nemrég kiszálltam a filmezésből és most ezt csinálom. Partikra járok, szórakozom és szórakoztatok, ki mit akar és mennyit fizet. Mint láthatod jól fizet. - simítok végig a testemen. -Már saját pénzből fizetem a karbantartást.
Tudod, nem akkor kell abbahagyni, amikor már egy kiégett senki vagy...Kell hogy legyen még pár jó éved és a magad ura légy.
És én még csak...26 vagyok...
Nem véletlenül tartottam hatásszünetet a koromnál. Érdekel, vajon elkezd-e fejben számolni, mert akkor őt is érhetik meglepetések.

-A bőröndömet felhozathatnád...Meg némi egyszerű kaját...Ha a minibárt kifosztottad, akkor valami italt is. Remélem, sokáig leszek itt...- kacsintok rá.

Az első mustra eredménye a következő: megjelenés jeles, bőrfeszesség jeles, hegek eltüntetése jeles, mellek állaga és formája jeles, a pofija meg mindig is gyönyörű volt. Ezen gondolatok fogalmazódnak meg bennem miközben alaposan végigmérem.
-Mondtam én, hogy nem tetszik? Meg kell hagyni, nem rossz munka.
Kész anyagi öngyilkosság lenne ha az egekbe dicsérném. Nem mintha gondom lenne a gázsija, jobban mondva a leendő gázsija (ha ugyan lesz neki) kifizetésével. Magas költségekkel számoltam és jelentős része eme két szép cici közé fog vándorolni, na persze csak akkor ha sikerül meggyőznöm. De mint már mondtam ezzel nem lesz gond... szerintem. Ha a bilincset felvette egy ötvenesért minden teketória nélkül, akkor a nagyobb kaliberű ajánlatot úgy bekebelezi, mint keselyű a döglött pockot.
-Az a mexikói lány kifejezetten ügyeske volt. Feltéve ha ugyan arra a lányra gondolunk, aki abban a filmben alakította a stoppost, amelyikben utoljára csillogtattam meg színészi tehetségemet.
-Hogy játszanék-e a mostanival? - Azt meg kell hagyni, hogy tizenéves suhancok már kettőt lőttek volna a gatyába pusztán a látványtól is ami most elém tárul. Ami engem illet... Jimmy Jimmy, vigyázz mit mondasz!
-Hatvan vagyok baby, nem eunuch!
Na bassza meg, hát nem kiszaladt. De tényleg jó lesz vigyázni. A szerződésig feltétlen rajta kell tartanom a bugyit, vagy ég veled nyereség. A legjobb az lesz, hogy ha most kicsit kussban maradok és csak a szemem legeltetem. A fotelből kényelmesebb is, meg az sem utolsó szempont, hogy látom azt a szép kerek.... szép kerek egészet.
Nagyokat bólogatok, mikor az escortlány mindennapjait ecseteli. Igen, nagyon szépen fogalmazok de nem oktalanul. Hiszen ez amit csinál mégsem a sarki lotyó feladatköre és természetesen nem tartom és soha nem is tartottam annak. És beszarás, már most tagad a korából, még jó hogy nem köszöntöttem fel a harmincadik szülinapján, de várjunk csak? Mi van ha..... Na ne bassza meg a Heródes! Hamar gyors fejszámolás, hogy mennyi lehetett amikor én... ó igen... James Hyatt a liliomtipró. Ezzel még baj se lenne, de egy évre rá rendeztem is neki és ha jól tévedek még akkor sem volt nagykorú. Ejnye ejnye, ebben már úgyis benne vagyok nyakig.
-És mond csak... Nem hiányzik a kamera? A hírnév? A nagy lóvé? - még véletlenül sem kérdezek rá a korával kapcsolatos meglehetősen bosszantó gondolatomra. Felemelem a telefont és megrendelem a kaját. Nem kell hosszasan ecsetelnem, a szobapincér pontosan tudja mi kell egy magam fajtának hölgy társaságban. Kalóriabomba! És persze a bőrönd. Te aztán felkészült vagy kislány!
-Pár perc és hozzák! És igen, legyél csak sokáig! Mit szólnál két hónaphoz? - fogom be pár pillanatra a pofám, hogy leolvashassak valamit az arcáról. - Nem kertelek baby! Dolgozz velem még egyszer!

-Na ugye, hogy klassz! Megérdemli a doki a kis pluszt érte! - vigyorgok mint egy kezdő kisördög. Jimmynek nem kell elmagyarázni mi is az amit a doki tőlem kaphat és kap is.
Közben elfekszem az ágyon, de úgy, hogy továbbra is a legjobb látványt nyújtsam.
Kíváncsian várom, mikor adja fel és veti rám magát a kényelmes fotelből. De lehet, még tervezi, mi mindent fog velem csinálni. Üsse kő neki mehet a bilincselés is. Mert ő haver!
-Ó, igen a kis stoppos lány! -mosolygok elégedetten, mert felötlik bennem az első filmkocka...aztán a második..és a többi. Hülyén hangzik, de szerettem azt a filmet.
Jimmy utolsó naaaagy alakítása.

[b]-Drágaságom, nem érdekel, hány éves vagy! Tudom, hogy még nem húztad le a rolót! Ezt csak akkor teszed meg, ha tényleg eunuch leszel. De előtte úgyis telefonálsz, hogy próbáljak életet lehelni...beléd.
Tudom én, hogy alig bír magával, hatvan ide vagy oda. Csak tudnám, minek kínozza magát? Mindketten tudjuk, hogy nem Monopolyzni jöttünk össze.
Úgy tűnik, az új munkámmal sincs baja, bár kis időre mintha elkomorult volna. Lehet, hogy tényleg számolt? Nem kell ebből ügyet csinálni. Nekem nem volt baj és neki se..Ennyi...

-Hogy hiányzik-e a régi élet? Még nincs egy éve hogy abbahagytam. Nem is tudom..Talán ha kapnék egy különleges ajánlatot...Talán újra visszamennék....talán...Egy filmre...

Megvárom amíg elintézi a telefont. Abban reménykedtem, hogy utána végre felkel és átjön hozzám az ágyra.
Ehelyett egész mást csinált...Vagyis inkább mondott.
Először csak annyit, hogy maradjak ott két hónapra. Úristen, hát még engem is meg lehet unni annyi idő alatt!
De aztán jött a az igazi nagy durranás! Forgatni akar velem.

Beletelik egy egész percbe, mire meg tudok szólalni.
-Hogy mi? Egy utolsó utáni közös munka? Nem semmi ötlet! De azért mesélj róla bővebben, hátha tetszeni fog.
[/b]

-Legalább letesztelte a munkáját! - mert nagyon is pontos elképzelésem van róla, hogy miképpen nyilváníthatta ki köszönetét annak a jótét lélek és minden bizonnyal szerencsés doktorembernek. Kíváncsi lennék, hogy mire gondolhat, mikor learatja munkája gyümölcsét. Talán éppen arra, hogy ha Giginek nem hétfőn, hanem kedden támad kedve melleket töltetni, akkor bizony most nem ő lehetne itt és nem ő tömné a tuning popót.
Elheveredik az ágyon és ez is csak a már említett dokinak egy nagyon jó reklám. A keblek egy szemernyit sem veszítenek formavilágukból így fekve sem ahhoz képest, mint amit ülő helyzetében mutattak. Csak törnek az ég felé, mint a Himalája csúcsai egy jókora barackot nyomva a gravitáció feje búbjára.
-Igen kedvesem, jól látod, kefélés közben halok meg! Hogy pont te leszel-e az, aki tanúja lehet utolsó perceimnek? Nos, bármi megeshet. - persze azért siettetni nem fogom, de lássuk csak be, az lenne a szép elmúlás. Meghát, mindig is a munkám volt a hobbim. Gigi persze feszegeti a határaimat és nagyon közel áll hozzá, hogy nagyon alattomosan meg legyen baszarintva.
Minden esetre a szavai megdobogtatják a szivem. Tudtam én, hogy hiányzik neki a kamera. Talán nem is a saját döntése volt, hogy leállt. Nem forszírozok erre rákérdezni, hiszen nem az én dolgom. Az én feladatom, hogy újra a rivaldafénybe álljon, jobban mondva térdeljen.
Előadom magam és hát...
-Jól vagy? - kérdem tőle, persze tudom, hogy kutya baja.
-Egy utolsó utáni közös munka igen. Olyannyira az utolsó, hogy ha ezzel megvagyok bezárom a boltot. Egy nagy film, nem olyan amivel mostanában tele van az internet, nem csak jelene....
És persze belekopogtatnak a mondandómba. Ajtót nyitok és a szobapincér becibálja a kis kocsiját. Mondanom sem kell, hogy tátva marad a szája az ágyon heverő kis híjján anyaszült meztelen nőstény láttán. Ilyenkor jön csak elő belőlem igazán a gondolta, hogy "Igen Jimmy, egy kibaszott mázlista vagy". Bizonyára ez a félnótás is tisztában van ezzel, de a gondolatmenetét olyasmivel kezdheti, hogy felemlegeti a közelebbi női rokonaimat nem kimondottan baráti hangnemben. Abban is bizos vagyok, hogy feláldozná élete összes további borravalóját csak azért, hogy még egy percet maradhasson és tovább csorgathassa a nyálát erre a hús-vér (és persze rengeteg kőolajszármazék) vénusz szoborra. Azért egy ötvenessel megerősítem a hétvégi buliját és útjára eresztem.
-Hol is tartottunk baby?

Egy kacsintással hozom tudtára, hogy nagyon is jól értem mit is akar bújtatni a szavak mögött, melyekkel az orvost méltatja. Profi az ipse, semmi kétség. Komolyan, ha összehoz a sors egy szende, vékonyka szűzlánnyal elkérem Gigitől a számát és hozzá megyek kurtításra.
-Azért nem most jön el ez a nap kedvesem. Feltett szándékom száz évig élni! Hogy mondod? Saját filmek? Ennyire nárcisztikusnak gondolsz?
Bár, mond valamit. Azért több tíz év magamutogatás nem múlik el nyomtalanul. Ez az oka annak is, hogy amolyan Tarantino-módra rendre feltűnök a saját rendezésű filmekben. Persze mostanság már csak pár kocka erejéig és azt is felöltözve. Talán ez alól csak két három alkotás volt kivétel, azóta is bánom.
Azért egy ilyen szőrös szívet is meg lehet dobogtatni, mint amilyen az enyém. Szinte repesek mikor meghallom, hogy tetszik neki az ötlet, de ezt ha egy mód van rá nem kötném az orrára. Remek színésznő, ezt tudom róla, de én sem vagyok kismiska. próbálom rezzenéstelen ábrázattal fogadni a szavait, bár az anyagi részre felhúzom a szemöldököm.
Bejött ez a félnótás és erősen kétlem, hogy akár az anyja nevét képes lenne tudtunkra hozni. Ez nem ért meglepetésként. Gigi reakciója azonban alaposan. Megint egy új oldaláról ismerhetem meg, vajon mit hoz még ez a nap? Komolyan azt vártam, hogy mikor megpillantja a szobapincér megszeppent tekintetét egy laza mozdulattal szabadul meg attól a falatnyi tangától, amit ez időben visel és hüvejkujján megfeszítve csúzlizza le vele szegény fiút. Ezt vártam és mi történt? Takarja magát, mint a szemérmesség iskolapéldája. Nofene.
Felnyitom ezt a kis guruló bőségszarut, amit a pincér behozott és előhalászom belőle a pezsgőt. Ugyan nem kérte, de kénytelen lesz inni belőle. Közelebb sétálok hozzá és megragadom az alkalmat, hogy sokadszor is jó alaposan végignézzem és a legelégedettebb pofával üljek le mellé az ágy sarkára és kezdjek el a pezsgős dugóval bíbelődni.
-Tudod te kedves mennyit buktam az, ahogy nevezted internetes tucatszemét miatt? - kérdőn a szemébe nézek - A szakma haldoklik, ez ellen nem tehetünk semmit, még mi ketten sem. Amit tehetünk, hogy feltesszük az i-re a pontot! Nem mással, mint egy amolyan békebeli filmmel. Egy kétórás mozit tervezek, történettel. Jól hallod, igazi sztorival. Nem csak kiragadott jelenetekkel. Hogy mit érünk ezzel?
Lábaim közé szorítom a pezsgős  üveget és határozott mozdulattal kirántom a dugót. A méregdrága nedű jelentős része végzi a szőnyegen.
-Pont ezt érjük el! - mutatok a pezsgőre utalva arra, hogy az iménti jelenet mire is hasonlít.
-Említetted a csábító anyagi vonzatát. Ugye nem arra az ötven rugóra gondolsz a bilincs miatt? Kedvesem! Vádolj nárcizmussal egészen nyugodtan, de kisstílűséggel soha!

-Én nem akarom megszabni, meddig élj! Szívesen köszöntenélek azon a bizonyos századikon. Remélem, meg fogsz ismerni, bár addigra már nem leszek ilyen szép. Tudomány ide, vagy oda, a plasztikának is van határa. Egy nap én is megunhatom és én is csak egy leszek a sok mexikói nénike közül.

Ha harmincöt éves koromig csinálhatom ezt, akkor már klassz volt. Negyvennél viszont nem húzhatom tovább, esetleg üzemeltethetek, egy színvonalas escortszolgálatot magam is.
És elkövethetem azt a csúnya balesetet is, hogy szerelmes leszek és urambocsá' gyerekem is lesz. Ó, az úr mentsen meg ettől a "botlástól!"

-Drágám, ha nem lennél nárcisztikus, soha az életbe nem jutsz el oda ahova végül is eljutottál. A mi szakmánkban előírás a nárcizmus.
Figyelem, ahogy a pezsgővel felém veszi az irányt majd leül az ágy szélére. Mégis közeledünk a lényeghez...Ha bolhalépésekkel is, de igen.
-De kérlek, én csak őszinte voltam!  Az interneten csak szemetet lehet találni. Olcsó, mulandó dolgokat.

Mindig is szemmel tartottam, mi történik az "ipar" háza táján. Egy-két alkotásba bele is néztem és őszintén megdöbbentett. De igaza van Jimmynek. Haldoklik a szakma, a rohadt internetes oldalak miatt.
-Egy igazi, kétórás mozi? - Úgy nézek rá, mint a kisgyerek, akinek Disneylandet ígértek hétvégére.
-Hmmm...Mint a régi szép időkben...-merengek el egy kicsit, majd mikor a pezsgő durran, kacagásban török ki.
-Igeeennn! Ezt kell elérnünk! Meg fogjuk csinálni, Jimmy!

-Mondtam, már hogy a nárcizmus nem vád! A kisstílűség meg nem a te stílusod. Úgyhogy megkérdezem, mennyire gondoltál, ha már egy egyszerű bilincselésért is ötvenezret raknál le?

Némiképp humoros ez a helyzet. Persze csak a megfelelő szemszögből. Két ember ücsörög egy szállodai szobában. Egy kiöregedett pornószínész és egy közel sem kiégett nő, aki önszántából lépett másik ösvényre. És éppen a történelembe készülnek beírnia magukat. Felvésni neveiket egy jelképes barlang falára, ahol az arra járó a végtelenségig csodálhatja. Nem kirívó eset, hogy egy férfi és egy nő között megfogan valami. Különösen megnő ennek a lehetősége, ha oly lengén van egyikük öltözve, mint jelenleg Ruiz kisasszony. Ebben a szobában most a pornóipar jövőjének fogantatása történik
-A századikra valami hatalmas ajándékot kérek tőled! - vigyorgok a pofijába és természetesen nem fejtem ki mire is gondolok. Legyen csak elfoglalva a piszkos kis fantáziája.
Kifejezetten jól esnek az elismerő szavai, hogy értékeli az eddigi munkásságom. Jómagam is hasonlóan érzek vele szemben. Hangot ugyan nem adok ennek, de ezért a szerepért sokan aljasodnának le a legmélyebbre is. Nem véletlenül választottam éppen Gigit. Azon kevesek tagja ő, akiben a képességet is érzem, hogy elhozza azt a kis ölelkezős szobrocskát és még érdemesnek is tartom rá.
Megpróbáltam megvetni a lábam magam is ebben a.. nevezzük el új műfajnak. Nem mondom, hoz a konyhára rendesen, de hol van már a hőskor, amikor mérföldes sorok kígyóztak a videó-kölcsönzők előtt egy új alkotás bemutatásakor. Még a dvd korszak sem volt halálos seb, bár az is nagy érvágás volt. Az internet azonban végleg és megmásíthatatlanul kirúgta alólunk a széket.
-Igen drága, mint a régi szép időkben! - mondom ki kissé nosztalgikus hanghordozásban mi közben lesöpröm a térdemről a pár buborékot, melyet a kis kaland eredményezett a pezsgővel.
Ide is elérkeztünk. Egy jól irányzott dicséret, melyben méltatja nárcizmusom és rá is tér a lényegre. Kíváncsi vagyok hány számjegyet vár most tőlem? Hamarosan kiderül.
-Mondjak egy összeget? Én már adtam egy árajánlatot egy bilincsre. Most pedig hallgatlak téged. Mennyiért vállalod? Mennyiért adod a neved és a tested egy olyan filmhez, amiért garantálom, hogy az AVN Award átadásakor te nagyon nagyon mosolyogni fogsz. Szóval baby? Hallgatlak.

Örülök, hogy végre lehullt a lepel a tervről is. Két órás mozi nem mondom! Ahhoz tényleg az olyanok kellenek mint ő, meg én. Kíváncsi vagyok, hogy akik velünk kezdték, hol vannak most.
Valószínűleg a temetőben..vagy az elfekvőben...Esetleg..Najó, talán az elvonón.
Ha sikerül a terveket valóra váltani, a végeredmény túlmutat majd a pornóiparon is. Lesöpörjük a nyamvadt kultfilmeket!

-Bármit kérsz, megszerzem! Összeszedek neked egy busznyi remek csajszit, hogy szórakoztassanak! Én meg majd pezsgővel a kezemben nézem!...És visszagondolok arra, amikor még én voltam ilyen kis üde és aktív, mint azok a kis tündérkék.
Nem viccelek, felejthetetlen szülinapot akarok neki..De nem kell ehhez a száz. Bármelyiket feldobom én neki, hálából amiért megkeresett ezzel az igen érdekes ajánlattal.
El kell érnünk, hogy csökkenjen az érdeklődés a netes mocsok iránt. Vissza kell hozni a régi időket.
Na, de semmi sincs ingyen...Mielőtt nagyon elérzékenyülnék, ki kell alkudnom egy szép kis árat. Mert van a barátság és van az üzlet.

-Régi szép idők! El fogják dobni az agyukat a netre nyáladzók! - kuncogok, mert jó lenne látni, a kockákat, ahogy rájönnek, hogy az amit eddig néztek, ócska amatőr szemét.
-AVN? Ó de szép is lenne! Olyan, de olyan ruhát csináltatnék a bulira, hogy mindenki a gatyájába élvez, ha meglát!
Elégedetten simítok végig a melleimen. Ezeket tényleg látnia kell mindenkinek. A régi rajongókat fel kell rázni...és újakat is kell gyűjteni.

-Tudod, az ár sokmindentől függ. Egy kétórás, igényes mozi, nem piskóta a mi szakmánkban. Meg az is számít, mit kell csinálnom, és hányszor ez alatt a két óra alatt.
Valamint nem mellesleg elmesélhetnéd, kik lennének még benne a filmben. Na, nem mintha válogatnék. Ha jól csinálja és te bízol benne, akkor okés. Feltételezem, hogy válogatott gárdát akarsz felvonultatni, ha aratni akarsz az AVN-n.
De, hogy a lényegre térjek...Én olyan 5 és 3 millió közt ingadozom. De mint mondtam, a végleges megállapodás előtt, tudnom kell a részleteket.

Kérdőn nézek rá. Biztosra veszem, hogy sokallja az árat. De nemcsak ő a nárcisztikus.

Könnyen meglehet, hogy egy újabb megegyezés is születik eme falak között ma, és Gigi elvállalhatja a közelgő hatvanadik születésnapom megszervezését. Kissé ugyan nehéz elképzelnem ebben a szerepkörben. Nem azért, mert nem tartom képesnek rá, talpraesett egy mexikói vadmacska ő. Inkább a papírcsákó gondolata csal mosolyt az arcomra és ahogyan fogadja a "buli" vendégeit jó háziasszony módjára egy fügefa levelet mintázó tangában, a mellbimbóin pedig teljesen hétköznapi X-et formáló ragasztó szalaggal. Na és persze az a kurva papírcsákó.
-Vigyázz a szavakkal kedves! Bármit kérek megteszed? És ilyenkor nincs itt a kamera bassza meg! - mosolyogva körbepillantok a szobán, mert ugye sosem lehet tudni.
De ha már a hatvanadik szülinap, kezdem érezni a hatásait. A pezsgő a kezemben, de a poharakról bizony megfeletkeztem. Nem maradt más, mint hogy a palackot letéve az ágy mellé elsétáljak a zsúrkocsiig és előszedek belőle az italhoz megfelelő poharakat. A nyakukat az ujjaim közé fogom, így képes leszek a másik kezemmel tölteni.
-Ha engem kérdezel, így gyere ahogy vagy! - utalok az AVN gálára mi közben a poharakkal visszasétálok az ágy mellé. Felveszem a pezsgőt és bármixereket megszégyenítően töltöm meg az egyik poharat. - Az a szerencsétlen flótás az előbb, most is a foltot takaríthatja.
És bizony szent meggyőződésem, hogy a szobapincér ha nem is lőtte el a tárat mikor bent volt, most éppen könnyít magán. Szemét szigorúan lehunyva, hogy a lehető legjobban legyen képes felidézni az emléket.
-A szerepet a kisujjadból kirázod, hiszen magadat kellene alakítanod. A történet nagy vonalakban, egy szende, burokban nevelt lány egy hétvégére jön Vegasba ahol összehozza a sors egy befutott színésznővel..... ez lennél te! Bemutatod neki miből is maradt ki. De ez csak a lebutított sztori.
Idő közben megtöltöm a másik poharat is. A pezsgős üveg visszakerül az ágy mellé és átnyújtom az egyik poharat.
-Rajtad kívül egyetlen egy szereplőhöz ragaszkodom. Egy teljesen amatőr, elsőfilmes lányhoz. őt leszámítva várom a kívánságlistád. Kivel szeretnél dolgozni? És mivel főszerep a tiéd ezért a jelenetek 60-70 százalékában fel kell tűnnöd valamilyen formában. És öt?
Öt! Hát nem mondom, van itt bátorság.
-Öt...
Végezzünk gyors fejszámolást. Csak az hoz három millió nézőt, hogy Ruiz kisasszony ott van a stáblistán.
-Öt...
És még nyereségesnek sem kell lenni. Egy karrierzáró alkotástól bőven elég lesz, ha behozza az árát. Úgyis a díjak lesznek az igazi nyereség, meg persze az, hogy cikkezzenek az újságok hónapokig.
-Öt... -vigyorodom el, mint egy halloweeni töklámpás és átnyújtom az egyik poharat. - bassza az ég! Legyen Öt!

Nem vágott agyon, amikor bedobtam mennyit is szeretnék azért a filmért. De hát ez nem valami laza kis alkotás, hanem egy kétórás meló...Az én szakmámban! Nem, nem arról van szó, hogy megerőltetőnek érezném! Mi vagyok én, nyugdíjas jegyszedő a buzibárban?
A nevet meg kell fizetni. Én nem a szőnyeg alatt kullogtam el, kiégve mint egyesek. Még mindig jól nézek ki és a közönség törni fogja magát.

-Miért vigyázzak? Megérdemelsz egy óriási bulit! De igazán! Jobbnál-jobb csajok, kaja, pia dögivel...Na meg úszómedence és kevés ruha. Nagyjából amennyi most rajtam van.
Nagyot kell szólnia annak a bulinak!

Figyelem ahogy az italokkal "bűvészkedik". Drága jó Jimmy! Kívánom, hogy még a százat is tiszta aggyal érje meg! Az se baj, ha utána beadja a kulcsot, persze valami jó csajon fekve...Vagy mittudomén..A lényeg, hogy kedvenc tevékenysége közben lépjen át a túlvilágra.
-Nem, szerintem egy rafinált ruci, ami alatt semmit sem viselek sokkal jobb lenne. Főleg mikor rájönnek a kis titokra.

-Lehet, hogy kegyes leszek a kis tökfejhez...Bár ez attól függ, milyen hangulatban leszek, amikor ismét összekadunk...-gonoszkásan felnevetek. Most hogy érőben van egy jól fizető munka megengedhetem magamnak hogy osszak egy kis "alamizsnát".

A sztori tetszik...Egy kislány akit be kell avatni...Eszembe jutnak a régi dolgok, de ezúttal már mosolygok rajta. Visszatekintve, nem is volt olyan rossz, mint Mexikóban és ezért rendesen fizettek.
-Egy elsőfilmes? Nem mondom, merész! De legalább lesz valaki aki hálás lesz nekünk egy életen át, hogy befutott. Akárhogy is mondod, hogy öregszel, nagyon ravaszul forognak azok a kerekek az agyadban.

Arra, hogy kivel játszanék szivesen a filmben, hirtelen nincs név szerinti ötletem. Sosem kérdeztek ilyesmit tőlem.
-Szerintem tartsunk egy szemlét, hogy kik azok akikre lehet számítani. Régiek, újak egyaránt...És talán kereshetnénk olyat is akit méltatlanul hanyagoltak el mostanáig.
-Öt... - biccentek, amikor átveszem a poharat. -Hidd el, nem sok az...Ennél sokkal de sokkal többet fogsz kaszálni. Na persze, én is.

Izgatottan várom, a döntést és csak egy picit aggódom. Nem szeretnék alkudni. Öt és kész.
Éééésss kimondta! Belement!
-Remek döntést hoztál! Akkor ihatunk a sikeres, közös munkára? - emelem meg a poharat.