Danielle Cora Portland
Los Angeles 1989.05.19. 27 Tetováló Addicts Hattie Watson | |
Amit jó ha tudunk...
pozitív tulajdonságok: hatékony, produktív, megbízható, talpraesett, önálló, őszinte, nehezen megtörhető, elvek szerint él
negatív tulajdonságok: ingerlékeny, kritikus, makacs, néha kötekedő, ironikus, néha logikátlan, vakmerő
egyebek: 1. Imádja a tetoválásokat: rajta is akad egy pár, de annál többet készített. Szereti a kütyü hangját, ahogy dolgozik. Szereti a mintákat, szereti az alkotás szabadságát és azt, hogy elégedettek a munkáival.
2. Legtöbbször csak könnyű droggal él; marihuána, hasis.
3. Detoxikáló, fogda, elvonó, beszélgető szakkörök részese volt már.
4. Van egy pitbullja,
Bones névre hallgat.
5. Átlagos magasságához nem túl kerekded idomokkal rendelkezik.
6. Az étkezése nem túl vitamindús és rostdús: gyorskajáldákat látogat, imádja az energiaitalt, chipset. Nem tömi magát, egy ovis adaggal bőven elvan fél napig is akár. Gyűlöli az uborkát.
7. Nem eszik csokit. Ha mégis azzal látni, beütött nála a krach és lelkiválságban van.
8. Twitch a főnöke, az esetek 90%-ában ölik egymást. A feka létra csak amiatt viseli el, mert Danielle jól végzi a munkáját és elégedettek a vendégei vele.
9. Az egyetlen rokona, aki életének részese: Trevor.
Ha van még mit mondanod...
We need some social activity / Physically in this reality
Fogalma sem volt, hogy mit vigyorgott a másik, ennyire azért sosem volt vicces. Oké, betépve, vagy tök részegen azért sikerült neki néhány poén, de most csak annyit tett, hogy beleegyezett valamibe, amihez amúgy is több kedve volt már alapból, mint hogy itt a tesztoszteronhegyek közt piruettezzen, mint valami elbaszott balerina. Mert a darázscsípésnyi mellkasa, meg a rohadtul vékony, semmire sem jó testalkata megengedte volna, hogy folyton spárgákat dobjon és pörögjön, mint a búgócsiga egész napon át. Csakhogy kurvára nem izgatta az ilyen cucc, így tett is az egész világra. Elvolt ő a maga világában és kész, baszogatva másokat.
- Oké, csináld csak - mosolyodott el, felcsapva a bandázsokkal a kezeit, amikor Jake közölte az egyszemélyes hadműveletét, aztán jött a fantasztikus ötlete. Egy pillanatra azért sikerült maga elé merednie, hogy mégis mi a lófasz volt ez, de aztán ahogy meghallotta a pacák hangját, fellesett a megint és mindig hirtelenkék szemekbe. A válaszra csak bólintott egyet, aztán még egyet, elnézve a felfeszülő vad vigyorgást, aztán a megkomolyodást.
Ahogy Jake eltűnt, ugyanúgy tett Danielle is, a női öltözőben bepakolta a szekrénybe a cuccait, ami senki másé nem volt. A saját szekrénye.. fű nélkül, amiért a szíve is vérzett. Kifogyott a készletből, és ez egy pillanatra idegesítette, de aztán ahogy a tükörben meglátta magát egy szál vörös csipkében, késztetést érzett, hogy magára vegye a korábbi cuccait; fekete trikóra egy bővebb, lyukacsos felső és a rövid, szaggatott, rojtos farmernadrág, ami még csak combközépig sem ért, tökéletes volt rá. Úgy nézett ki, mint egy hajléktalan modell, csak épp nem volt büdös és nem használt cuccok fedték a testét. A haját hagyta lazán begumizva, a sminkkel és egyéb női szarságokkal nem foglalkozott. Mert minek? Tényleg feleslegesnek érezte az egész felhajtást, a tetszeni akarást, főleg most, hogy még csak sötétedés sem állt be odakint.
Egy hosszú, elcsigázott sóhajjal hagyta el az öltözőt, lesett gyorsan Trevor irodája felé, ahol még mindig nem volt senki, aztán inkább a bejárai ajtót célozta meg, ahol leparkolt, bevárva a fickót, akire nem kellett sokat várnia. Szótlanul, de annál döbbentebb pillantással vette tudomásul a külsőségekbeli különbségüket, és ahogy az öltönnyel szembesült, megköszörülte a torkát.
- Vagy te vagy túlöltözött, vagy nekem kellene valamiféle függönyt magamra teregetnem - vigyorodott el, ahogy a közelébe ért Jake. De nem fogja a vérét szívni, ezt már most megfogadta. Általában minden ilyesmiben elbukott, szóval itt sem esküdözött feleslegesen. - Mehetünk, Agent Jake? - tartott ki a vigyora. És tessék, az első akadály, képtelen volt a kis tünci fosságokra. Nem úgy volt programozva.
The dreams in which I'm dying / Are the best I've ever had
Ő maga is tudta, hogy veszett ügy lesz az, amit Danny hirtelenjében felajánlott. Mert ők ketten? Tuti, hogy legyilkolnák egymást az éj leple alatt. Vagyis a fickó őt, mert hogy most nem volt agresszív kedvében, egészen addig, ameddig a pasas meg nem szólalt. Többször is.
Persze sejtette, hogy az a kulcsos ötlet nem igazán fog beválni, de azért ezeket a szavakat akkor sem érdemelte volna meg. Főleg amiatt, mert amúgy sem gondolta volna komolyan. Nem egy rohadék bank volt, ahol a széfjében bármit megőrzött volna. Különben is, ahol és amit magába tudott fogadni.. na nem egy kulcsra vágyott volna, most meg főképp nem.
- Hé....! - kezdett volna bele, de volt még ott, ezért tüntetőlegesen addig, ameddig Danny be nem fejezte, az ablakon kifelé bámult, és csak akkor szólalt meg, amikor már csak a motor zúgása töltötte be a teret. - Hogy mentsd az életem? Te voltál az, aki pár órája majdnem elcsapott, rémlik?! És ami odabent történt, rohadtul nem kértem, hogy csontkovácsot játssz azzal a nyomival. Nem igaz? Mondd, hazudok? - csattant fel, meghúzkodva a mellkasa előtt idegesen is a biztonsági övet. Persze, kövesse az utasításokat, legyen jó kislány, csak mert akkor nem fognak úgy beszélni vele, mint egy debillel. Hát a francokat!
És aztán meg... barátkozás? Mégis mi a fenéről beszélt a fickó? Odakapva a fejét figyelte csak Szakállkát, ahogy magyarázott, de egyáltalán nem volt olyan a hangulata, mint előtte. Vagy előtte. Vagy.. a franc se tudja, milyen hangulata volt már!
Nem válaszolt. Egyelőre csak tartogatta a mondanivalóját, még akkor is, amikor Dupla Dé és Há bemutatkozott. Sőt! Többet is kapott, mint akarta volna, és csak akkor nyúlt meg a képe igazán, amikor..
Zsaru!
- Bassza meg... - motyogott csak ennyit, még mindig morogva, fújva a másikra. Ő meg itt ajánlgatja a nem létező füvét, hogy tessék-lássék, szívja boldog-boldogtalan. A franc essen belé! Idegesen rágcsálni kezdte az alsó ajkát, megint elnézve a pacákról, és miután - talán egy perc is eltelt némaságban a részéről - felhagyott a csendjével és egy hatalmas sóhajt hallatott. Amolyan drámai felhanggal, elszúrt ötvenes évekbeli filmeset. Semmi sem volt okos ötlet egyikőjük részéről sem. Az fix!
- Nem értem, minek csinálod a fesztivált exzsernyák - forgatta meg a szájában ezt a különös szót. Feleségből lehetett valaki ex. Papírok nélkül is lehetett valaki ex. De hogy ex rendőr.. Miért? Az állammal lett volna kapcsolata, vagy mi a szar? Persze, persze, a három hatalmi elv, vagy valami ilyesmi, de pont tett erre az egészre. - Ha ennyire szar ötleted támadt, akkor ismerd be, de ne mondd nekem, mit kellene csinálnom és mit nem. Már azzal elszartuk az egészet, hogy majdnem elcsaptál, én meg beültem. Aztán meg megmentesz, de most meg megint ott tartunk, hogy menjek a picsába - darálta el, de még nem végzett, ezért is folytatta, amint vett egy újabb levegőt. Oxigén is kell, valamire csak hasznos. - A kocsiddal az árokban kötnék ki már fél percen belül. Fingom sincs a vezetésről, maximum bicajozni tudok és gördeszkázni - bökte oda a másiknak morcosan, de rá nem nézett volna közben.
- Rakj ki az utca sarkon, ha ennyire nem okos ötlet, és akkor te mehetsz a dolgodra, én meg felhívom a drogtanyát. Majd bejelentkezem egy kis "hóesésre" - tette idézőjelbe az ujjaival is mutogatva az utolsó szót, mert remélhetőleg Danny is tudta, mire akart célozni. Még ha rohadtul nem is volt igaza a pacáknak. És hogy bizonyítsa is, megteszi, ujjait a biztonsági öv csatjára csúsztatta, és ki is kapcsolata azt, mire a jobb keze az ajtónyitóra vándorolt.
- Megállsz, vagy menet közben szálljak el, mint a vadlibák?! - határozottá vált a hangja, és most nem viccelt. Egészen addig sikerült komoly ábrázattal néznie a másikat, ameddig rá nem jött, mit is mondott. Ilyen szar poént még betépve sem sikerült neki elejtenie, de most.. most igyekezett nem elvigyorogni az egészet, mert akkor száz százalék, hogy nem fogják komolyan venni.
...I can't feel my face when I'm with you / But I love it, but I love it...
- Nekem pisilnem kell! - vágott közbe kurva értelmesen az éppen zajló beszélgetésbe, ami az univerz.. averzió témát feszegette, tök mindegy. A lényeg, hogy neki pisilnie kellett! Márpedig fog is! Feltolta magát, az még ment. Irányba pakolta virgácsait és megindult. Baszottul homorú röppályán közlekedett érintve az egyik asztalt, a bárpulthoz átkanyarodva, csak hogy megpihenhessen az egyik melák medvén, aki vigyorogva kapta le, ő pedig élvezettel mászott bele a faszi szájába. Aztán partyyyyyy felkiáltással pofán csapta a szemtelensége miatt, végül sikerült elkormányoznia magát a mosdóba, ahol félrelökött egy szőke ribancot is az útból, hogy letehesse a seggét az éppen megüresedő porcelán kisasszonyra, jólesően, szexéhes sóhajjal pedig elvégezte a dolgát egy jointot a szájába lökve, odakintről köhögés zaja szűrődött be hozzá.
- Kussoljál, éppen áldozok! Hát ez kurvajó! - nevetett fel szórakozottan hátradőlve a csempéhez, a biztonság kedvéért azért kitámasztotta magát. Csak egy pillanatra sikerült elgondolkodnia azon, hogy mit öntött le a torkán. Egy abszint, három whisky, kettő vodka, két tequila és még egy kis szovjet szart is, amire már nem emlékezett, csak odapakolták elé. Ja! De, ivott még valami Bloody Mary nyálat is, meg valami mojito-t. Most kibaszottul bármit a szájába vett volna, amit csak elé raknak, egyáltalán nem volt válogatós, annál inkább telhetetlenebb.
Leejtette a padlóra a csikket, csizmája talpával elnyomva azt kiszabadult a kis térből, kezeit a víz alá tolva kisebb árvizet okozva, de sikerült kezet mosnia. Na meg a fél mellkasa is vízben úszott, de leszarta, úgyis megszárad és egyébként is kurva melege volt. Mindenhol! Ha így folytatja, rá kell kacsintania a kibaszott egyszeműre, hogy végre lenyugodjon a picsába. Ahogy sikerült magát megtalálnia a tükörben, végigvezette magán a pillantását. Égővörös haj szabadon hagyva a nyakát is, egy pánt nélküli szarrá lyuggatott felső a vörös pánt nélküli csöcstartóval és egy fekete bőr picsaszoknya volt csak rajta a fekete tangát nem számítva. Na meg a ribanc csizmát. De most megtehette. Elégedetten megfogdosta magát mellkas tájékon és egy úgyis megdöglesz mosollyal vágódott ki a mosdó ajtaján, hogy újra igyon egy kört, kezdett kurvára porzani a szája már.
A korábbi fürdő után már egyenesebb utat követve indult meg a bárpult felé kikerülve a debella Kent, aki korábban a szájában járt, és ahogy megkapaszkodott tőle pár méterre pultban, a segge automatikusan megindult az éppen váltó zene ritmusára. Nem kellett neki most manson, ahhoz túlságosan is jó hangulatban volt.
- Te! Ott, adjál még! - mutatott rá a csapos fickóra, és ahogy az csak rázta a fejét, Danielle kurva morcossá válva nézett a csókára. Neki kellett, nem akart egy cseszett Szaharát a szájába. - Léééééégysziiii - váltott át kérlelő bociszemekbe, és ringyósan megrázta még a seggét is illegetve-billegetve magát, amit egyébként soha nem szokott. Utálta az olcsó szajhákat. Egy dugd fel magadnak morgással előszedte a táskájából az öngyújtót, ahogy a szájába tolta a cigit. Néha elvétette és fű helyett csak egy kurva Dunhill szál cuppant a szájába. Ahogy most is. Negyedik próbálkozásra sikerült is meggyújtania azt, alaposan megszívva azt engedte le a tüdejébe a füstjét. - Írni fogok abba a kurva panaszkönyvbe, hogy nem szolgálnak ki engem - morogta maga elé, vagy inkább a mellette terpesztő fickónak, aki olyan idegen volt neki, mint ET a filmben, újra bepakolva a szájába a cigit. - Te megkaptad, amit akartál? Vagy veled is baszakodnak? - elnézte a csapos kölyök mozgását, és ahogy eltávolodott a közeléből, Danielle akcióba lendült, felnyomta magát a pultra, hasra, közszemlére téve a formás seggét, csak hogy szerezzen egy poharat, és már a keze a sörcsapoló gépet kereste. Cigivel a szájában.