Nadine az az édes, aranyos és csendes kislány. 95-ben, május végén hagyták a lépcsőnkön, emlékszem mert én voltam az éjszakás felügyelő amikor szegényt kegyetlenül sírva találtam meg a bejáratnál. Csak ő volt meg a kis pólyája még nevet sem adtak neki. 4 évet volt nálunk az árvaházban. Már olyan pici korában láttuk, hogy csodaszép kislány lesz és ekkor már tudtuk, hogy hamar elfogják vinni. Szép, ügyes és okos nem telt el sok idő amikor az első pár jelentkezett érte.  

- Katerina Bezinova, nevelőnő

Olyan kedves kislány volt. Én nem értem mit ronthattunk el, mire nem figyeltünk és hogyan juthattunk idáig. Minden olyan csodálatosan idilli volt, hogy alig hittem el. Amikor először találkoztunk vele már láttam, hogy más mint a többiek. Csendesen ült, távol a többiektől és játszott a kis játékaival, amikor viszont lehajoltam hozzá és a tekintetünk találkozott megrémültem attól ahogy az a 4 éves kislány rámnézett. Méregetett és próbálta kitalálni miért vagyok ott. Amikor elkezdte az iskolát ugyanígy viselkedett, csendes volt és mindenkit először hosszasan megfigyelt, egyaránt fürkészte a gyerekeket és a felnőtteket. Kezdtem aggódni, de egy év múlva barátkozni kezdett és úgy tűnt a többiek befogadják, a tanárok szerették és a év végére népszerű és okos diák lett belőle. Minden rendben ment, aztán jött a középiskola.

- Irina Viljakov, Nadine nevelőanyja

Nadine Miharev igazán összetett és érdekes jellem. A kevés idő alapján amit a vizsgálatával töltöttem majdnem 100%-osan biztosra kijelenthetem, hogy a fiatal hölgy bipoláris zavarban szenved, ezenkívül erősen antiszociális és egy valamifelé rejtett, elfojtott agresszíó torzítja el a jellemét ami ridegségben és mások lelki bántalmazásában vetül ki. Szeret a figyelem középpontjában lenni és talán ez egy ilyen szép fiatal tinilánynál nem meglepő ám ez a figyelemhajhászat nála már mitomániában azaz kényszeres hazudozásban nyílvánul meg.

- iskola pszihológus

Az isten szerelmére az a lány! Én esküszöm, hogy nem nyúltam hozzá egy ujjal sem, hogyan is tehetném hiszen több mint húsz év van közöttünk! De, de ez a lány elvetemült! Ijesztő és gonosz. Látnom kellett volna, észre kellett volna vennem ahogy az iskolában kelleti magát és ahogy a tekintetét végigfutattja rajtam. Istenem de hülye voltam! De higyjék el nem volt köztünk semmi! Kitalálta az egészet! Ő jött be az osztályba a fogadóórám vége előtt nem sokkal. Megállt az első pad előtt a nagy üres teremben és akár egy macska dorombolt és hízelgett. Leállítottam és talán túl durván mondtam meg a véleményem a visekledéséről mert láttam ahogy a szeme furcsán megvillan. Egy pillanat alatt megváltozott a viselkedése, azonnal feltépte az osztályterem ajtaját és hangosan zokogva elviharzott. Másnap már rendőrök vártak az iskolánál. Az iskolánál ahol 6 éve tanítok, ahol mindenki ismer. Nadine feljelentést tett ellenem szexuális zaklatás vádjával és három tanut is szerzett akik hallották és látták őt sírva és összetörve elrohanni az iskolából. Amíg az eljárás folyik felfüggesztettek, a párom elhagyott a szülőktől pedig hihetetlen hangvételű leveleket kapok. Ez a lány tönkretette az életem.

- Daniel Zimakov, irodalomtanár

Az az álszent kurva! Mindenki úgy odavolt érte a középiskolában mert szép volt és vagány, a fiúk imádták, ő meg csak úgy válogatott köztük. Mindig éppen az aktuális legjobb partival járt. A csapatkapitánnyal, a tanár fiával vagy diákönkormányzat elnökével. Én személyszerint utáltam mert átláttam rajta. Mindig addig volt valaki mellett amíg megérte neki, ha utána kerested vagy számitottál rá egyedül maradtál mint a kisujjad. De nem húzta nálunk sokáig, ahogy jött úgy ment, nagy hévvel. Miután megvádolta a saját nevelőapját is zaklatással áttették egy másik suliba, valami speciális nevelő intézetbe ahová az ilyen szarkavaró hazug dögök járnak.

- egy kedves volt osztálytársnő

- a tönkretett csalfa (volt)férj

Nadine bombaként robban be az életünkbe, amikor megjelent párizsi otthonunk kapujában. Akkor még csak annyit tudtam róla, hogy nevelőapám egy régi orosz kalandjából született szerelemgyerek aki most örökségi kérdés miatt bekerül a képbe. Anyám, Yvonne és az ő apja egyfajta érdekházasságban éltek, mivel Nadine apja szépen szólva is totális csődbe vitte a cégét így ügyesen és okosan magába bolondította az én szegény naív anyámat aki első férje - édesapám - halála után megbolondulva a magánytól valószínűleg nem volt beszámítható. Victor Miharev nem volt mintapolgár de legalább békén hagyott minket anyámmal. Általunk megkapta a tőkét amivel újra céget alapíthatott, anyám pedig látszólag boldog volt vele így mindenki nyert valamit. Aztán anyámnál rákot diagnosztizáltak ez pedig előhozta az üzleti emberek legördögibb gerincetelen énjét. Mindenki a végrendelet miatt örlődik, kik lesznek a kedvezményezettek? Anyámnak és Victornak van közös vagyona ám van egy nem kis pénzösszeg ami felett kizárólag csak Yvonne rendelkezik. Fogalmam sincs honnan és hogyan de megtalálta ezt a Nadine-t és beleírta a végrendeletbe, sőt arra is sikerült rávennie Victort, hogy a nevére vegye a lányt bár ezt egy csúf dns vizsgálattal egybekötött procedúra előzte meg. Hiába mindig ilyen volt, mindenkinek a baját és nyomorát átvállalta ahogy ezt az eldobott lányt is meg akarta menteni, így hát kizárólagos vagyonát rám és az ismeretlen orosz lányra hagyta amikor végül hosszú és gyötrelmes küzdelem után feladta a harcot a gyilkos kór ellen. Nadine úgy érkezett meg akár egy hurrikán, egyetlen bőrönddel és úgy állt a házunk ajtajában mint aki hazajött. Abban a pillanatban már ott letaglózott. Nagyot nyeltem amikor megláttam és egy furcsa érzés fogott el amikor rám nézett. Végigmért. De nem kifejezetten úgy ahogy egy fiatal lány egy fiatal fiút. Felmért. Agyalt és vadul gondolkozott láttam rajta, aztán a szemembe nézett és egy hosszú pillanatig fogvatartotta a tekintetem. Alig egy évet lakott nálunk, könnyen és hamar beilleszkedett. Anyám végrendelete által pénzt és haszonélvezeti jogot is örökölt. A természetét különösebben nem kedveltem, a testét annál inkább és bár elborzasztott a gondolat, hogy mostohatestvérek vagyunk mégsem tudtam ellenállni neki. Victor és Nadine egyetlen egyszer beszéltek egymással, legalábbis amikor én is ott voltam és azon az estén rémisztő volt látni ahogy az a fiatal gyönyörűlány olyan ridegen és gyűlölködve tud beszélni a vérszerinti apjáról. Kicsivel 1 évre rá, hogy Nadine odaköltözött hozzánk egyik napról a másikra minden holmijával együtt eltűnt. Azon a délutánon felfordult az életünk. Nadine, 21 évesen ellopta a családi vagyon egy nagy részét, mindezt úgy, hogy meghamisította az én aláírásom és Victorét is, hogy egy meghatalmazással felvehesse a pénzt. A bizarr és furcsa kapcsolatunkról is kitálalt az apjának aki önkívületében és dühében többször megütött. Eltűnt. Valószínűleg már az országban sincs, legalábbis jobban teszi ha elhagyja minél messzebbre mert ha az apja elkapja neki ott van vége mint a botnak. Személy szerint én nem tudom eldönteni, hogy csodáljam vagy gyűlöljem ezt az agyafúrt gyönyörű nőstényördögöt.

- Max, mostohatestvér