Sötét volt, csak az üzletek kirakatai valamint az épületeken lévő óriás kivetítők adták meg Vegas hangulatát. Éjjel volt, talán egy vagy két óra lehetett, ahhoz képest rengetegen mászkáltak a városban, köztük én is. Fura alakok vagyunk egytől-egyig. Nem ítélem el az embereket, de némelyik nőn több vakolat volt, mint a házak falán. Fúj.
Zsebre dugott kezekkel sétáltam, hol a földet s cipőorromat figyeltem, hol felnéztem, hogy el ne csapjon valamelyik autó. Aznap este szabad estém volt, nem kellett egész éjjel hajnal hatig bent rohadnom és sok részeg faszparasztot kiszolgálnom sörrel és röviddel végig művigyorral a képemen.  Nem fizetnek eleget azért, hogy én ott jópofizzak a csőcselékkel, bár azt meg kell hagyni, hogy a verekedést élvezni szoktam, sőt néha még szurkolok is valamelyik félnek, mielőtt szétrobbantom őket. Csak azt sajnálom, hogy nincs popcorn automata, bár lehet, többet zabálnék belőle, mint amennyit eladnék. Lol. Ma viszont ez kimarad az esti elfoglaltságaim közül. Ugyanis ma betaláltam valami diszkóba és ott töltöttem párórát. Ne gondolj valami táncos lábúnak, mert nem táncolni és ismerkedni mentem oda. Egy ideig elegem van a nőkből. Csak szexpartnert kerestem, akit beginázhatok és megdughatok. Csak erre volt aznap este szükségem, de sajnos nem volt ott semmi normálisan kinéző cafka, a java 13-14 évesnek tűnt. Tudod, ki fog gyerekkel….. én biztos nem, és aki az ilyet megteszi, azt helyben lőném főbe… hatszor-hétszer és még meg is verném. Úgyhogy hoppon maradva, egyedül sétáltam hazafele azon agyaltam, melyik kész mirelit kajámat melegítsem meg a mikróban, mivel a főzés nem az én szakterületeim közé tartozott. Jó nekem a gyorskaja meg a mirelit, igaz, nem olyan finom, mint egy házi koszt, de az éhséget elmulasztja. Még ha az íze szar is.
Hamar hazaértem, betettem két-három percre a mikróba gyorsan a kaját, aztán bekapcsoltam a laptopomat. Rögtön fel is mentem az internetre, s az emailjeimet kezdtem nézegetni. Hoppá, valaki rám talált a darkweben, mert kaptam egy megbízást. Állítólag a pénzt is elutalta előre, majd azt is meg kell néznem. Végig pörgettem az üzenetet, hogy kit, miért kéne eltenni láb alól, közben a sütő végzett s pityegéssel jelzett, hogy kivehetem az ételt. Egyszerű megbízásnak tűnt és szerencsém volt, mert azt is megadta, hogy hol találhatom esetlegesen holnap az illetőt. Ennek nagyon örültem, mert nem kellett azzal bajlódnom, hogy kitaláljam ki az, és kövessem napokig, mint az első megbízásomkor. Azon behaltam. Ahogy böngésztem a napirendet, az ugrott be, biztos valami főmufti, mert elég sűrű időbeosztása volt. Végül, amikor az ötödik pityenést megelégeltem, felálltam az asztaltól és kivettem a párolgó kaját. A tányér alja még hideg volt, káromkodva pakoltam be, még két percre vissza a kaját.
Másnap délelőtt azzal foglalatoskodtam, hogy a távcsöves puskámat megtisztogassam és a lőszereket rendbe tegyem, amit használok majd. Ha besül a fegyver, azt nagyon megszophatom. A célpontom aznap tárgyalásra ment egy bazi nagy üvegből készült felhőkarcolóban találtam rá a betondzsungel közepén. Valamiért meg sem lepődtem, hogy ilyen helyen lesz. Bár tökéletes volt számomra, így egy másik bazi nagy nem üvegezett felhőkarcolóról leszedhetem anélkül, hogy észrevenne bárki is.
Amint elfoglaltam a helyemet, összeszereltem a kicsikémet, még egy cigire is rágyújtottam, s vártam, jobb szememet a távcsőre tapasztva, míg szintén jobb kezem mutató ujja a ravaszon pihent, készen álltam arra, hogy egy lövéssel leszedhessem a rohadékot és bezsebeljem a megbízótól a pénzt. Eltelhetett egy-két óra, mire megjelent az ürge, én meg már majdnem elszívtam egy fél doboz cigit, faszért ilyen drága. Tölteni meg tudod, kinek van ideje, nekem pont nem! Lényegtelen.
- Végre, már kockásra ültem a seggem – dörmögtem, ahogy a puska csövével követtem a férfi mozgását. Szinte szinkronban mozgott vele a fegyverem, s amikor megállt a terem egyik végén, nekem háttal, tudtam, hogy eljött az én időm. Megfeszítettem az izmaim, mélylélegzetet vettem, s mire már nem remegett a kezeim közt a fegyver, azonnal meghúztam a ravaszt. A golyó sikítva süvített végig a levegőn, keresztülmenve a vékony üveglapon egyenesen a célpontom fején áthaladva  vagy benne maradt, nem tudom pontosan. Ahogy elterült a pacák, én a lehető leggyorsabban szedtem a sátorfámat és elpárologtam a helyszínről, ügyelve arra, hogy minden lehetséges nyomot eltüntessek. A tűzlépcsőt használtam egérútszerzésre, mivel így nem kellett emberek közt mocorognom vagy liftben nyomorognom, mint felfele menet. Igaz, ez egy hotel volt és nem lettem volna túl feltűnő, de hé! Jobb szeretem a saját logikám szerint intézni a menekülést, ha muszáj.
Szerencsére a hazaúton sikerült beolvadnom a mindennapi emberek közé, senkinek sem tűnt fel, hogy néhány perce épp hidegvérrel gyilkoltam le egy olyan személyt, aki valószínűleg még a létezésemről sem tudott, nemhogy keresztbe tett volna nekem. De hát a pénz diktált, és ha ölnöm kell, nagyon szívesen megteszem.
Hazaértem, ledobtam magamat az ágyamra, aztán jutott eszembe, hogy üzennem kellene a megbízómnak, hogy a munka el van végezve, és ha nem hiszi, nézze meg a híreket, nekem meg utalhatja a nyilvános számlámra a pénz. Szerintem a felét kurvákra fogom elbaszni. Ezt rád bízom, hogy értelmezed. A másik fele pedig elmegy a kajára, fegyvereim rendben tartására és a számlákra. Kicseszett számlák.