Amit jó ha tudunk...
Ha van még mit mondanod...
Nyomokban erotikus tartalom +18Egy évvel korábban…
Anyám egyre gyengébb napról napra, bárcsak tudnék neki segíteni, rajta valahogy, de a rák már csak ilyen, belülről rohasztja el az ember szerveit. Találtam pár napja egy újabb orvost, aki azt állítja, hogy azon kísérletezik, hogy megállítsa a rákot. Csupán támogatni kéne őt, és mint fiatal üzletember, akinek három menő, jól működő tőzsdecége van, igaz csak örököltem, de az utolsó centemet is képes lennék anya gyógyulására költeni.
-
Kisfiam, jó lenne, ha végre bele törődnél ebbe a dologba, én már megbékéltem a halállal. És nem fogjuk apád vagyonát elherdálni valami harmadik világból érkezett orvosnak mondott valakinek.- jelenti ki határozottan. Ahhoz képest, hogy már csak hónapjai vannak vissza még mindig az az erős, kemény, szigorú nő aki felnevelt engem. Victorra pillantok, jelezve, hogy talán ő is elmondhatná a véleményét ez egyszer. De tudom, hogy meg fog futamodni. Hiszen a kapcsolatuk, a házasságuk egyoldalú amit az érzelmeket illeti. Amúgy egy igen igazságos megállapodásról van szó. Mi adjuk a pénzt az ő tőkéjéhez, közben anyát boldoggá is teszi, de tudom, hogy nem szerelmes belé. Talán ebben a korban nincs is szükség a szerelemre. Mikor megszólalnék, csöngetnek. Az órámra pillantok, úgy gondolom, hogy még korán van ahhoz, hogy valakit meglátogassunk, gondolom olyan lehet az illető aki nincs tisztába a protokoll eme szabályával. Lisa az idős házvezetőnőnk épp a konyhában próbál valami kávénak csúfolt lét kotyvasztani. Így aztán úgy döntök, hogy ajtót nyitok, mikor már vagy ötödszörre fekszik az a valaki a csengőre már eléggé lila színűre változhatott a fejem a méregtől. Csak úgy kirántom az ajtót a tokjából, és már a számon is van a véleményem, hogy hova is húzzon el. Amikor megtorpanok, elkerekedett szemekkel bámulom a szépséget aki az ajtónk előtt toporog, egy apró bőrönddel a kezében. Mire össze tudom szedni a gondolataimat annyira, hogy megszólaljak ő berobban mellettem, mintha haza érkezett volna. Majd bűbájos mosollyal rongyol a konyhába.
-Szia apuci…- én nem tudtam nem észrevenni azokat a gyönyörű kék szemeket, tökéletes idomait, amit egész nap simogatnék. Ő a mostohahugi, mostohahugi… nem szabad rá sehogyan sem pillantanom, de az az igazság, hogy csak a nőt láttam benne akit meg kell döntenem…
Azóta annyira közel került anyámhoz, hogy a vagyonát rám és rá hagyta, Victor azóta a nevére is vette. Sőt van egy kisebb összeg amit anyám ennek a lánynak adott. Mindig is sajnálta az olyan lányokat akik egyedül nőttek fel. Nadine pedig ezt használta ki… Úgy manipulálta és csavarta az ujja köré az embereket ahogyan nem szégyellte, és… higgyétek el ez a bestia semmit sem szégyell.
Napjainkban…
Victor dühös hangjától hangos az egész ház, engem szid, ezt tisztán hallom, csak hogy konkrétan mi baja…. azt nem tudom.
-
Te álszent dög!-kiabál ahogy az ingem gallérjánál fogva kap el, és ránt magához, mire védekezhetnék ökle durván csap le az arcomra. hallom ahogy reccsen az orrcsontom. Aúch!
-
Mi a fészkes….- próbálkoznék nyugodtan megtudni mi a f.sz történt is! Megint emeli a kezét, de elhajolok előle, így majdnem lefejeli az íróasztalt. Ha még egyszer próbálkozik én húzok be neki, de akkor kórházba is szállítják, ezt garantálom! Végül mikor fél óra után sikerül lenyugodnia, elmeséli, hogy a drága lánya lelépett a vagyonunk elég jelentős részével, majdnem az egésszel. Meghamisítva az én, és apja aláírását, a kis szuka. De ajándék gyanánt elmesélte, hogy az elmúlt egy éven át, hogyan dugtam szét gyönyörű testét minden lehetséges módon és helyen. Próbálok nyugodt maradni, de nem megy, az a ribanc!
-
Megkeresem és el látom a baját!- sziszegem, azonnal hívom a magánnyomozómat, hogy keressék meg Nadine-t. Nem nem érdekel a pénz, vannak tartalékaim, titkos számláim, de a büszkeségem, ezért megfizet, úgy meg fogom gyalázni…
Pár nap múlva már a Las Vegasi gépen ülök…