Ez vagyok én

Hihi! Cuki vagyok! Cuk..Cukiii. Nah hátrébb az agarakkal, vagy kiloccsantom a tökfejed! Nem azért létezem, hogy te örülj nekem, mint egy négylábú koszos korcs kutya a gazdájának. Kerüljük a nyáladzást, vagy a túl romantikus dolgokat, mert bevallom, tökmindegy ki vagy, de biztos nem az esetem. Van aki megfog, de az sincs biztonságban, mert maga vagyok a dinamit, ami robban és öl, egy egész életre. Kevés barátom van, ami egyáltalán nem gond, szerintem a legjobb dolog kötöttségek nélkül lenni.  Utálom az unalom minden fokozatát, s ha nem tudsz újdonságot mutatni, akkor jobb ha menekülsz. Én be vagyok sózva, s cseppet sincs halpofám. Én élvezni szeretem az életet, kikapcsolódni és olyat tenni, amit más nem mer. Hogy kerültem ide? Nos ha nem erős a gyomrod tartalma, ne kérdezd, egyrészt felkavaró, másik részt rázós út lesz. Ha van bennem kis jóság, akkor azt ritkán láthatod, jobbára gyenge pillanataim egyikében. Kihasznállak, megalázlak és kinevetlek. Nah szeretnél velem tartani?


Kinézetem, különös ismertetőjegyeim

Babaarcú fiatalos nő vagyok. 164 centiméter magasságú, emellett karcsú kellemes formás alkattal rendelkezem. Hosszú barna hajam a lapockámig ér, amit legtöbbször hátul lófarokban fogok össze. Egyik különös ismertető jelem a nyakamra tetovált pók, míg a másik a combomra tetováltatott kígyó, ami a saját farkába harap bele. Ezen felül a két tenyeremre az van felírva, hogy „ Rage Queen” szép cirádás betűkkel.

Este van, ilyenkor a legtöbben aludnak az ágyukban és a legszebb álmaikat kergetik. Mind idióták! A valóságban kell élni, s elérni a kitűzött célokat. Sose tűzz ki olyan célt, amit nem érhetsz el viszonylag gyorsan. Haladok nyugodtan, azonban egy öt perc után az a érzésem támad, hogy valaki követ. Felsóhajtok, mert az ismerkedés az mindig a legkellemetlenebb rész, már ha arra érdemes. Ha nem, akkor rendszerint lekoptatom őket, ha pedig nem értenek a szép szóból, akkor teszek olyat, ami kiveri náluk a biztosítékot. Egy sötét sikátor következik, így azon nyomban eltűnök ott, s rögtön lesbe állok. Kíváncsi vagyok, hogy miféle alak lohol a nyomomban. Nem kell sokat várnom, mert egy izmos, de sebhelyes arcú férfi áll meg a bejáratánál. Felém tekintget, de szerencsére nem szúr ki a mozdulatlanságom miatt.
- Oh hogyaz a! Pedig annyira szép hátsója volt! Azt hittem, hogy egy kurva és benne lenne egy menetben – szól a férfi, mire én csupán fintorgok magamban. Egyáltalán nem lenne ingerem hozzányúlni bármilyen testrészéhez. Ki tudja, hogy milyen mosdatlan koszos csavargó. Ám mivel úgyis unatkoztam, így minden további nélkül szólok meg váratlanul mellette
- Fizet is érte? – hangzik tőlem mázos hangon, sőt kissé kidomborítom a szép kerek telt idomaim. Az illető először megijed, de aztán látva a dombjaim felcsillan a szemében az a reménysugár, hogy lehet itt szex is lesz. Magamban morgolódok ezen a tényen, s nézem, ahogy a szemei az enyémet keresi.
- Hát hogyne! Amennyit csak szeretnél, de aztán ne vágj át, mert elvágom a torkod – keményíti meg a hangját a végén, mint ha ő lenne a helyi nagyfőnök. Egyáltalán nem tetszik a hangneme, de viszont a pénze kell. Pár perce elcsendesedek, aztán így szólok.
- De én igazán drága vagyok, s szeretem ha előre fizetnek. – káromkodik egyet a sebhelyes, aztán a zsebeiben turkál némi pénz után. Mikor felmutatja a legkisebb címletet, s azt a kevés pénzt, amit birtokol, akkor az agyam elborítja a düh köde. A rejtett késem előkapom, s azon nyomban hasba szúrom. Erre az káromkodik egy jóízűt, s próbál a szúrásaim védeni, de egyre kevesebb sikerrel. Lekever két nagy pofont, amitől csak cseng a fülem. Eldűlünk, s némi dulakodás után elvágom a torkát. Mikor végzek, akkor csupa véres a ruhám. Ennek nem örülök, így nem marad más, mint várakozni egy áldozatra. Mikor egy körülbelül hasonló magasságú és alkatú nő halad el, akkor én berántom, miközben a szájára tapasztom a kezem. Próbál szabadulni, de én egy határozott ütéssel kábítom el.  Ezután jön a vetkőztetés és átöltözés. Nem szórakozok azzal, hogy a sajátjaim rá adjam. Odalököm a hullára meztelenül, s mint aki jól végezte dolgát indulok tovább...