A gyerek korom felhőtlenül teltek. Imádtam a szüleimet, a barátaimat, és bármennyire meglepő de suliba is szerettem menni. Főleg azért, mert a legtöbb időt ott töltöttem a barátokkal. Nem mondom, hogy jó gyerek voltam, mert engem is utolértek a csínytevések. Már akkor valami különös folytán felnéztek rám, mint valami vezetőre, de ennek sosem tulajdonítottam jelentőséget. Talán kellett volna.
Mikor átléptem a 15. életkorom, akkor derült fény mindenre. Épp hogy hazaértem, apám rémült arccal lépett felém, és olyan erővel kapta el a karomat, hogy behúzzon az ajtóból, hogy azt hittem kitépi. Nem értettem mi történik, bőröndök a folyosón, anyám sír, apám pedig üvöltözik. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogtam, amikor apámat egy jól irányzott lövéssel fejbe lőtték. A vére rám fröccsent, én pedig sokkot kaptam. Anyám sírva futott a földön fekvő apámhoz, és engem is lerántott a földre. Rémülten forgolódott, de egyedül csak a konyhában lévő ablakon látta a golyó lőtte lyukat, ahonnan érkezett a lövés. Ő tudta mi történik, én biztos voltam benne. Hirtelen pattant fel, magával rántva és épphogy felértünk az emeletre, amikor berúgták a bejárati ajtónkat. Fogalmam sincs, hogy volt neki lélekjelenléte, hogy még velem is foglalkozzon. Szerintem az anyai ösztönök felbecsülhetetlenek. A szüleim szobájába sikerült bemenekülnünk, én próbáltam magamhoz térni, míg ő az ajtót barikádozta el az éjjeli szekrénnyel. Egy jó nagy pofont kaptam arra, hogy végre visszatérjek a valóságba. Abban a pillanatban ahogy csattant a keze az arcomon, húzott magához. Ölelt és puszilt, de éreztem nem tud megszólalni, mégis megtette. Egy borítékot húzott ki a zsebéből, majd dugta az enyémbe és az ablakhoz lökdösött. Mikor kinyitotta, ő nézett ki rajta először, majd kituszkolt rajta, hogy a tetőn legyek. Az utolsó szó, amit hallottam tőle, hogy „siess”. Suttogva ejtette ki, mégis úgy érzékeltem, mintha üvöltötte volna. Abban a percben törték be az ajtót, én pedig az ijedtségtől sikeresen lezuhantam a tetőről, be a bokrok közé. Talán ez volt a szerencsém, hogy túl éltem pár karcolással, és lüktető karral. Egy utolsó lövést, és anyám sikolyát hallottam, ami arra késztetett, hogy mentsem az életem. A lélekjelenlétem és a túlélési ösztön tömbölt bennem. Nem kellett sok, hogy felkeljek a bokrok közül és futni kezdjek a kertek közt, hátra se nézve.
Pár napig bolyongtam, bujkáltam Los Angeles városában és azon gondolkoztam, hogy kivel vegyem fel a kapcsolatot, aki tudna segíteni. Ha ilyen brutálisan kinyírták a családomat, vajon ugyanezt tennék-e velük, ha az egyik barátomhoz mennék. Nem kockáztathattam, és ahogy a filmekben is szokott lenni biztos voltam benne, hogy a rendőrség is felejtős. Egyetlen esélyem, ha elhagyom a várost.
Pénz, iratok, telefon nélkül viszont elég nehéz lesz, bármit is csinálnom, de nem volt más esélyem. Felszöktem az egyik vonatra, amelyik Las Vegasba tartott. Elbújtam a wc-be és az első, ami velem történt, hogy elkezdtem sírni. Kijött belőlem a sokk, és fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek.
Könnyeimmel áztattam az arcomat, amikor hátamat döntve a wc falán lecsúsztam a földre. Csak üres tekintettel magam elé bámultam, és kerestem az okokat, hogy miért?
Egy zsepi keresés közben bukkantam a borítékra a zsebemben, amit még anyám dugott oda, miközben engem menekített ki a házból.
Előhúztam és kibontottam. A levelet is szétnyitottam, bár voltak rajta vércseppek, de szerencsére még olvasható volt.

„Drága Luke

Ha ezt olvasod, akkor nem sikerült a tervem, miszerint új személyiséggel máshol kezdünk életet. Elszúrtam és ez csak az én hibám. Hogy biztosítani tudjam nektek a jólétet, beléptem egy maffia csoportba. Igazából nem is az én választásom volt ez. Belecsöppentem, én pedig élveztem, hogy annyi pénzt keresek némi fegyver tárolásból cserébe. Semmi dolgom nem volt, mindössze raktárat kellett bérelnem, hogy ott legyenek az illegális fegyverek. A probléma ott kezdődött, hogy egyre több ’tárgyaláson’ kellett részt vennem. Ezért voltam sokszor napokig távol. Sokan haltak meg miattam és én általam is. Bevallom, ez sokkal nagyobb lelki teher volt számomra. Kezdtek elszabadulni. Már nem olyan volt, mint ahogy kezdtük. Sokkal nagyobb hatalmuk lett, ahogy terjeszkedtek, én pedig nem bírtam tovább. Veletek, a családommal fenyegettek engem, ezért is voltam sokszor feszült és ingerült. Ne haragudj érte, drága fiam. Bajba sodortalak titeket csak azért, hogy egy kicsivel nagyobb házban éljünk. Kiszállni nem tudtam, így elmentem a rendőrségre, hogy tanúvédelmet kérjek magamnak és nektek. Cserébe tanúskodok és felszámoltatom a maffiát Los Angelesben. Persze utána a börtön büntetéstől sem tekintettek volna el, csak kevesebbet kellett volna leülnöm a közreműködésem miatt.
Borzalmas látni, hogyan huny ki a fény egy másik ember szeméből és ezt nem bírtam tovább. Üldöznek engem, és a titeket, amiért elárultam a bandát. Menekülnöd kell! Ne bízz senkiben!

Puszillak,
Édesapád”

Ahogy olvasom egyre jobban folynak a könnyeim. Komolyan maffia tag volt én pedig semmit sem vettem észre belőle? Persze láttam, hogy furán viselkedik, de azt hittem, hogy szimplán a hivatalban volt valami gond. Apám volt a legjobb könyvelő és sosem gondoltam volna arra, hogy ilyen a másik énje. Fogalmam sincs, hogy mire gondoljak, de tényleg csak az forog az agyamban, hogy ebbe belekényszerült, és nem miattunk elsősorban.

A wc ajtón lévő dörömbölésre felkaptam a fejemet. Elhúztam a szám, hisz nem kaphatnak el, akkor rendőrségre visznek és elkapnak. Igazából még most sem értem, hogy kik elől menekülök, de nem akarok meghalni. Sőt! Bosszút fogok állni, hogy csak így leszámoltak a családommal! Ahogy erre gondolok, úgy fonódik ökölbe a kezem, gyűrve össze ezzel a levelet. Annyi szerencsém van, hogy megállt a vonat és a dörömbölés megszűnt. Gondolom, hogy a kalauz volt, sokan próbálnak bliccelni úgy, hogy az utat a wc-ben töltik. Épphogy kidugtam a fejemet az ajtón, és mivel tiszta volt a levegő, így a kijárat felé indultam. Sikeresen leszálltam valami istenverte helyen, de nem kockáztathattam, hogy Las Vegas előtt elkapjanak. Bementem az állomásra, miután a vonat elindult és a térképet böngésztem, merre is vagyok és milyen messze van még Las Vegas. Miért odamegyek? Őszintén szólva fogalmam sincs.

Las Vegasba stoppolással jutottam el végül több nap múlva. Pénz nélkül még mindig elég bajban vagyok, így behúzódtam egy elhagyatott gyárba. Persze, hogy rám találtak a helyi randalírozók, akiknek ez a törzshelyük. Több verés után, csak befogadtak a bandába. Kitanultam a zsebtolvajlást, kocsi elkötést és minden olyan élethelyzet fenntartásához szükséges utcai „szakmát”, amire szükségem lehet a túlélésre. Még esélyem se volt arra, hogy befejezzem a sulit és valami rendes munkát kapjak. Teljesen zavarodott vagyok.

Pár évvel később

Miután befejeztem estin a gimnáziumot és letettem egy marketinges diplomát, már hivatalosan is „jófiú” lettem. Ami a nevemet illeti, már jó pár évvel ezelőtt lecseréltem. Brett Rogers vagyok, egy olyan háttérrel, amit mindenki irigyelne. Pont ennek hatására magabiztosan sétálok a folyosón egyenesen a főnököm irodájába. Már épp ideje volt, hogy előléptessen irodavezetővé. Bár sosem voltam az a vezető típus mégis izgultam az új szerepem miatt, hogy mennyire is leszek alkalmas arra, hogy ellássam a feladataimat. Egy pár perces beszélgetés után, csak megkaptam az előléptetést, a mosolyt viszont nem bírtam levakarni az arcomról.

5 évvel később

5 éve vagyok a cég marketing részlegének irodavezetője és mintha megálltunk volna a ranglétrán. Már régen a vezérigazgató mellett kéne lennem. Hiába dolgozok jól, ha egy helyben topogok. Épp a szülinapomat ünneplem, az egyik bárban, amikor egy olyan emlék ugrik be, amit réges-rég az agyam hátsó részeibe rejtettem. Az anyám sikolya újból a fülemben hangzott és az esés érzésétől még mindig sajgott a karom. Megráztam a fejemet, fogalmam sincs ez, hogy jött. Nem akarok erre emlékezni. Persze nem felejtettem el az ígéretem, hogy bosszút állok, de az évek során egyre jobban más kötött le. Más volt az életcélom. Ami feltűnt, hogy ebben a bárban eléggé összetömörültek a pult mellett és egy női hangot is véltem felfedezni a férfiak gyűrűjében. Próbáltam fókuszálni, elég sokat ittam és a fény is tompa volt. Valami oknál fogva viszont felálltam és odasétáltam. Ami nem volt a legjobb döntés, mert azon kaptam magam, hogy a bár hátsó kijáratához cibáltak, ahol kilöktek az ajtón és a földön fekve egy-két rúgást is rám mértek. Ennyit arról, hogy lovagias vagyok.

Még később

Az évek alatt eléggé megkeményedtem. Éjszakai bárokba jártam, kerestem a bajt. De csak azért, hogy egyszer én is szembe kerüljek a maffiával. Nem kellett sokat keresnem, az egyik éjszaka sikerrel jártam, amibe majdnem az életem került. Mint kiderült egy helyi bandával keveredtem össze. Mit is hittem, egy ilyen szervezetet/csoportot nem lehet csak úgy felfedni. Viszont a célomnak tökéletes ez a helyi banda is, amúgy sem volt más választásom, mint csatlakozni hozzájuk. Bár annyival talán szerencsésebb voltam, mint apám, mert nekem jelenleg nincs családom és senkim, akivel tudnának fenyegetni. Viszont ezzel a csapattal le tudok számolni a Los Angeles-i csoporttal. Már csak rá kell jönnöm, hogy hogyan győzzem meg a bandavezért, hogy terjeszkedjünk arra. És ekkor jött az ötlet. Nekem kell lennem a vezető és akkor senki sem szól bele. Csak, hogy ez nem ilyen egyszerű. Egy ilyen posztra vagy csak arra, hogy a bandavezér közelébe kerüljön valaki iszonyat mázlistának kell lennie. Viszont nekem valahogy sikerült, és az évek során nem hogy a jobb keze lettem, de sikerült pár emberét manipulálnom is, akikkel szembe tudtam vele szállni. Nem volt egyszerű az árulás, viszont mindenkit, aki nem állt át kegyetlen mód megöltünk. A lelkemen szárad sok ember vére, de én vagyok a vezér. Nem volt könnyű a hatalom átvétel, de ez a csoport sem volt egy hű de nagy. Mondhatni szerencsém volt?
Viszont egy másik név. Nem lehetek a saját nevemmel vezér. Így lett az éjszakai alvilági nevem Victor Wells.

Jelen 32 éves vagyok és szabadidőmben a bandámat irányítom. Muszáj, hogy megszilárdítsam a hatalmam, hogy ne történjen meg ugyanolyan árulás, amit én akkor tettem. Ez miatt viszont kegyetlennek kell látszanom, ami elkerülhetetlen a gyilkolás. Kimondottan élvezem ezt az életformát. Mivel más a nevem, így nappal élhetem a normális, egyszerű ember életét. Természetesen ehhez az is kellett, hogy senkivel sem tárgyalok már személyesen. Már csak az hiányozna, ha az egyik „ellenségem” elkapna a munkahelyemen és kinyírna. Ennyire hülye még én sem vagyok.
A bizniszem nem veszélyes, de a konkurenciával küzdeni kell. Egyszerű zárjegy nélküli piákat árusítunk a bároknak és védelmi pénzt is szedünk a területünkön lévő bároktól, éttermektől, éjszakai klubboktól.

A bosszú ott érlelődik bennem, csak ügyesen kell manipulálni az embereket, amit az évek során egész jól elsajátítottam. Már érzem egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy leszámoljak a bandával, akik megölték a szüleimet és az életemre törtek.

És így lettem Luke Myers-ból Brett Rogers nappal és Victor Wells éjszaka...