I can be a good girl..... if you want me to

Lábaimat felhúzva a padon, hanyatt dőlve bámulom a..... a fasz tudja micsodát. Valahol a tizensokadik repülő magasságában meguntam számolni őket is. Hülye turisták... A Ray-Ban csodásan csillámló lencséi mögül mondjuk a komplett város rózsaszínben tündököl. Kész Disney mese ráadásul a cukormázasabb fajtából...
Oda sem figyelve matatok a táskámban sokadjára is módszeresen végigtapogatva az összes cseszett zsebet amíg meg nem találom amit keresek. Kész szerencse, hogy mindig ugyanabban a zsebben veszítem el ezt a szart. A gyújtó legalább a dobozban, a szám sarka pedig elégedett félmosolyra kúszik. Ajkaim közé csúsztatok egy szálat, sercen a láng s vééééégre mélyre szívom a füstöt. Valahogy ez az áfonyás íz még mindig elég bizarrul hat.. de nem is olyan rossz!
Fejem fölé emelve a telefont oldom a billentyűzárat és cirka ezredjére tekerem végig a névlistát újra megakadva ugyanannál a névnél.

Random gyerekzsivaj... kuncogás majd a anyuka szövegel valamit, de csak tompa zúgásként hallatszik át az egész Marilyn Manson kellemesen duruzsoló hangján.... anyuka viszont csak elállja a napot, én pedig kénytelen vagyok kivenni legalább az egyik fülest, bár valahogy nem különösebben mozgat meg a mondandója...
-........ ráadásul egy játszótér mellett!!! Hát nem zavarja, hogy mindenhol gyerekek szaladgálnak? Mégis hogy képzeli? Felháborító!
Félig felhúzott szemöldökkel figyelem, a nőt pedig láthatóan csak tovább hergeli, hogy nem fostam össze magam reflexből. – Nos? – érdeklődik bájosan, mintha legalább is tudnom kellene mi a frászról beszél. Persze... meglehet, hogy segített volna, ha nem maradok le a szóáradat elejéről. Well.... így jártunk, babám...
Lassan fújom ki felé a füstöt, anyuci pedig már veszi is a levegőt egy újabb hisztirohamhoz, de az újabb kölyöknevetés kizökkenti. – Jake! Mondtam már, hogy ne nézz oda! – hangosabb kuncogás, én pedig immár tényleg érdeklődve pillantok a kölyök felé aki láthatóan eddig szemezett a tangába és miniszoknyába csomagolt seggemmel.
– Gyere! Megyünk! – fogja karon a túlzottan is pedáns vörös, s határozptt lptekkel indul el feltehetően valamerre qrvamessze tőlem.
– Legközelebb kihívom a rendőrséget! – vágja még felém a tanárnéni, de már egy pillantásra sem méltat én pedig szélesen vigyorodok el és búcsúzóul dobok még egy csókot a srác felé. Futó kapcsolatok...

Tekintetem visszasiklik a kijelzőre... Csak egy hívás és az a kölyök talán már nem csak a seggemmel szemezhet...
Szórakozottan pöccintem el a csikk végét valamerre és... végülis... mi a fenéért is ne?
Tárcsázok és hallgatom ahogy búg a vonal, s ha felveszi... hagyok időt, hogy beleszóljon, de ha mégsem teszi hát az sem frusztrál különösképp.
- Mr. Hyatt! Veronica Thorne vagyok. Nem ismerjük még egymást, Eric Wargas-tól kaptam meg a számát. Alkalmas időben zavarom? Volna rám egy kis ideje?
Bűbájcica hangnem, mintha minimum egy szájbabaszott porszívót akarnék rásózni. Persze kétsége sem lehet afelől, hogy ez most élete legtutibb szájbabaszott porszívója lesz....

Posts : 26

-Értse már meg jóember, hogy nem megvenni akarom ezt a kócerájt teljes személyzettel, hanem hat órára kibérelni!
A hangom persze nyugodt, mint majdnem mindig. De hogy mindenki az én hátamon akar meggazdagodni….. Mert ugyebár a pornóban sok pénz van és ezek aranyat szarnak. Van az az egyre erősebb érzésem, hogy ezt gondolja mindenki.
-Nézze, ennyi pénzért három stúdiót összeraknak nekem, szóval ha nem akar pénzt keresni egy olyan időpontban, amikor úgyis zárva lennének, hát ne tegye!
A pár másodperces csendből arra jutok, hogy megértett. Tapasztalatból tudom, hogy most pár perc hebegés-habogás jön és már forgathatunk is, akár ma is. Persze eszem ágában nincs most összerittyenteni az egész stábot.
-Rendben, jelentkezem! - és kinyomom a telefont. Nem is indulhatna jobban a délután. Egy kiváló helyszín, nem kell díszlettel szarakodni….. és nem is kell annyit kiadni, mint Honduras tíz éves bevétele.
Persze pihenni nincs idő, reteksok dolog van, amit még el kell intéznem. Senki, ismétlem senki ne válassza ezt a szakmát, és megint csörög ez a vacak….
-Hyatt! - a detroiti iroda. Vajon mi ilyen sürgős?
-Hát hívj hozzá orvost! Menni fog? Köszönöm. - telefon újfent kinyom.
Hát ez nagyszerű, az egyik ló belázasodott. A jószág természetesen NEM főszereplő a filmben, de mégis visszaveti a forgatást. De hát ez van, a jó hír után kell egy rossz is…. És megint csörög… de ezúttal egy ismeretlen szám….
-Hyatt!
….. kellemes hangú max harmincas nő. A nyakamat rá, hogy vörös….. és tényleg. Wargas említette, hogy tud valami csajszit, aki nagyon szeretne pénzt keresni. És rája adásul itt él Vegasban.
-Üdv kedvesem! A nőkre mindig van időm, lássuk csak…. Hol a pokolban is vagyok most – pillantok körbe sebtében. Nem ismerem még ki magam a városban, de ezt is megtanulom egyszer.
-A hotel, ami előtt az Eiffel torony áll. A bárban húsz perc múlva? És még egy dolog – önkéntelenül emelem fel a mutató ujjam, mintha az látszana a vonal végén. - Eric említette ugye miben utazom?

Alig lepődök csak meg a találkozó ötletére. Valahogy eszembe sem jutott a lehetőség, de... Mi a pitsáért is ne?
-Ohh, az remek volna! - osztom meg vele is. Csak sikerül azt is megszülni, hogy hol és mikor és ami azt illeti...... - Viszont a város másik végén vagyok. Lehet, hogy kevés lesz a 20 perc. - jegyzem meg csak úgy mellékesen. Nekem kell a meló, de igenis várjon csak, ha kellek neki. Elvégre a nőkre ezek szerint mindig van idő....

Csak a szemöldököm szalad fel a megjegyzésere... Hogy tudom e miben utazik? Noss....
- Erik szerint ha nagy tételben szeretnék venni babapiskótát, jobb embert nem is találhatnék Önnél... - búgom a telefonba. Hát persze, tudok én komoly is lenni, ha akarok. De az olyan hihetetlenül.. elcseszetten unalmas dolog!
-Akkor nemsokára látjuk egymást. - köszönök el, s felülök a padon, no nem mintha most azonnal futásnak akarnék eredni. Lassan körbenézek, de úgy tűnik minden elégedetlen anyuka inkább a tér másik oldaláról utálkozik. Mégiscsak tökös volt a kis vörös, hogy legalább ide mert jönni.
Elpöckölöm a csikket, majd vállamra kapom a tatyóm és elindulok a főút felé. Muszáj fognom egy taxit különben a veszett életbe nem fogok odaérni.... Mondjuk a délutáni forgalomból kiindulva.. erre még most is remek esélyem van.

Bő 30 perc múlva gördülünk be a Paris hotel elé. És le sem kellett cummantani a kis arabust, hogy nyomjon oda a gáznak! Na nem mintha épp szabad lett volna a szám... Tekintve, hogy nem épp készültem egy rögtönzött állásinterjúra kénytelen voltam a hátsó ülésen egy minimál arcot rajzolni magamnak. Baszommázli, hogy nem ez volt az első alkalom, így a tussal sem mázoltam magam valami elcseszett, ribis sámánasszonynak.

Bruttó 12 centis tűsarkakon szelem át az előteret a bár felé. Nem ismeretlen a terep. Vegas legtöbb hotelében tartanak fotózást vagy bemutatókat, így kevés olyna hely van ahol ne ismerném ki magam. Az egyetlen bibi, hogy nem épp úgy öltöztem reggel, hogy ma bárkit is levegyek a lábáról, de még mindig milliószor jobb, mint egy szakadt farmer.
Körbenézek, de ha nem találom, hát leszólítom az egyik lótifutit. Biztos úgysincs semmi jobb dolga, mint hogy engem útba igazítson.

-Mr. Hyatt! Veronica. Üdv. - nyújtom a kezezem, ha végre egymásba gabalyodunk és bassza picsa, a bűbájcica hangnem is maradhat. Elvégre mégiscsak a leendő új fönci előtt kell cseszettjó első benyomást tenni. Végülis, ha szereti a késést akkor máris van egy hatalmas pirospontom nála.

Posts : 26

A feladat, hogy a babapiskóta hallatán ne röhögjem el magam.. hát mi tagadás elég nehéznek bizonyul. Az ügy érdekében biza rá kell harapnom a nyelvemre. Nem mintha probléma lenne egy jó ízűt kacagni a telefonba.
Humorérzéke minden esetre van a kis hölgynek, ez mindenképpen dicséretes. Az, hogy másban milyen tehetséget mutat, majd kiderül.
-Várom a találkozást! – és ezzel a lendülettel kinyomom a hívást.
És akkor most csináltam magamnak legalább húsz perc szabadidőt. Na nem baj, el tudom én ezt tölteni kellemesen. Az idő szép és a lányok sem csúnyák. Igen, igen. Nevezhetjük szakmai ártalomnak is a csajok stírölését, vagy csak nevezhetnek egy hatvanas évei elején járó kéjencnek. Döntse el mindenki saját szájíze szerint.
Nosza, keressünk egy megfelelő helyet a hotel bárjában!
Akár hiszik, akár nem, a színész-jelöltjeim majdnem két harmada csak eddig, az első beszélgetésig jut el. Mindenhonnan azt hallja az ember, hogy a belső értékek számítanak, amivel hajlamos vagyok egyet érteni… feltéve persze ha nem a pornóiparról beszélünk. Itt igenis a külső adja a sztár 80 százalékát. De ezt úgyis tudják anélkül is, hogy itt adjam az okostojást.
Hátra, félre eső helyet keresek. Nehogy itt berezeljen nekem. Volt már erre is számtalan példa. Nem mintha Wargas beszari lányokat küldene, de jobb biztosra menni. Nem kellenek itt olyan zavaró tényezők, mint az a három baszomhangos kínai közvetlen a bárpultnál.
Amint leülök a pincérlány oda is siklik mellém és mit ad isten, azt kérdi mit hozhat.
-Egy méreg erős kávét kérek szépségem! És kérem kerítsen nekem valahonnan babapiskótát! Sok babapiskótát!
A leányzó mereszti egy darabig a szemét, majd tovariszálja azt a kis kerek seggecskéjét. A szakmai ártalom ugyebár.
A lány a vártnál hamarabb tér vissza… és mi van nála? Bizony a babapiskóta. Ebből bizony borravaló lesz.
-Nagyon köszönöm! Várok valakit, kérem igazítsák útba. A nevem Hyatt.
Csinipopsi biztosít róla, hogy ez így lesz. Minél tovább nézem, annál inkább érik itt neki is egy szerződés.
Leküldöm a kávét és a fennmaradó kb negyed óra a manapság régimódinak számító újságolvasással és az elmaradhatatlan nőbámulással telik. Meg is akad egyen a szemem, valamit nagyon keres a lelkem. Szerintem ő lesz az. És tényleg! Egy pingvin – sajnos nem a kis kedvencem – már kíséri is Veronicát az asztalomhoz.
Nem egy élsportoló sebességével ugyan, de felpattanok és fogadom a kézfogását. Ebben a magassarkúban pár ujjnyival magasabb nálam és egész formáska….. okés, lesz ebből üzlet.
-Drágám! Kérem szólítson James-nek! Kimondhatatlanul örülök a találkozásnak. Fogyaszt valamit?
Megvárom amíg helyet foglal és opcionálisan rendel valamit. Magam is leülök és a rend kedvéért még egyszer végignézek rajta. A már sokszor emlegetett szakmai ártalom.
-És mondja csak kedvesem. Mi vezette a szórakoztató ipar ezen sokak által megvetett szegletébe? – teszem fel a kérdést, mint első találkozások alkalmával már annyiszor. Sajnos sokan már itt elrohannak. Remélem ezúttal nem így lesz.

Épp csak egy leheletnyivel tartom tovább a kézfogást, mint ahogy az indokolt volna, de nem csempészek bele semmi extra tapit. Ki tudja, még az is megeshet, hogy a pasi nem preferálja, ha reflexből benyalnak neki…
-Igen, köszönöm. - húzódik bájos mosoly az arcomra, majd a pingvin felé fordulva folytatom. - Egy presszó kávét, egy cukorral, tejszínnel legyen kedves. Köszönöm. - jutalmazom meg őt is egy mosollyal hiszen oooolyan elcseszettül jó kislány is tudok én lenni, ha egy hangyafasznyit összeszedem magam. Szinte már meggyőző az összhatás. Végigsimítva a szoknyámon foglalok csak helyet, elvégre kellemes, ha csak akkor van ki a hátsóm ha épp én is úgy akarom. Türelmesen megvárom, hogy végigpásztázzon a tekintete. Nem vagyok szégyenlős… sosem voltam. Az évek során pedig tökéletesen sikerült elsajátítanom hogyan álljak, üljek, szálljak ki egy kocsiból vagy térdeljek az új aszisztens előtt úgy, hogy mindig a legelőnyösebb profilom láthassák. A szilikon sosem vonzott ugyan, de ezt leszámítva biztos vagyok benne, hogy semmi kivetnivalót nem találhat a látottakban.

És hogy mégis mi a cseszett fenéért is vagyunk most itt? No igen. Erre a válasz tulajdonképpen meglehetősen egyszerű. De ne szaladjunk ennyire előre...
-Noss, Mr. Hyatt…. James - javítom ki magam, mintha hibáztam volna, s csak egy röpke bocsánatkérő mosoly suhan át arcomon - hat éves korom óta modellkedem. Ha szentimentálisan akarnánk megfogalmazni, ez az életem. És imádom! - nyomom meg a szót komoly átéléssel. - Imádom a bemutatókat, a ruhákat, a reflektorfényt! És imádom a belvárosi apartmanomat, az egzotikus nyaralásokat és hogy olyan szakmám van ahol nem kell azon gondolkodnom vajon megengedhetek e magamnak 10 pár új cipőt egy héten ha épp ahhoz van hangulatom. - húzom angyalian féloldalas kis mosolyra az ajkaim.

- Nemrégiben viszont…. Támadt egy kis nézeteltérésem a főnökeimmel… Mondjuk úgy, a szakmában a látszat a minden, és nem különösebben kifizetődő dolog a pletykák kereszttüzébe kerülni. Így hát fájdalom, de elváltak útjaink, én pedig úgy éreztem ideje új vizekre evezni. - mesélem kedélyesen. Közben megérkezik a kávém is, a pincérnek csak egy biccentéssel köszönöm meg, de nem állok még neki felhajtani… Ujjaim lazán futnak végig a csésze peremén, oda sem figyelve igazán. Tekintetem és figyelmem most teljes mértékben a férfié.