Cassandra Matthews
USA, Nevada, Vegas 22 1995.02.01. Fényképész Addicts Marie Avgeropoulos | |
Amit jó ha tudunk...
◆ pozitív tulajdonságok: humoros, szenvedélyes, hiperaktív, rátermett, éles elméjű, minden helyzetből ki dumálja magát.
◆ negatív tulajdonságok: szemtelen, makacs, önfejű, lobbanékony, szeszélyes, mindennek hamar a függője lesz, hamar eljár a keze.
◆ egyebek: Imádja a veszélyt, az adrenalint, valamint kleptomániás, minden balhéban benne van.
Ha van még mit mondanod...
Két év hosszú idő. A bátyám nélkül. De biztos vagyok benne, hogy még mindig zabos rám, amiért egyszer csak leléptem, hogy az egyetem utolsó két évét máshol fejezzem be. Európában. Arra a kérdésre még magam sem tudom a választ, hogy miért is léptem le, és miből is lett elegem. Brandon biztosan nagyon morcos emiatt rám. Ő egy személyben volt az apám és a bátyám. A szüleimet tíz éves koromban vesztettük el. A bátyám akkor volt húsz éves, fényes jövő előtt állt, hiszen bármilyen használt, rozsdás cuccból működő szerkezetet csinált. Hivatalosan autóbalesetben haltak meg, de azt hiszem sosem tudjuk meg. Apu nem igazán tartotta a kapcsolatot a nagyapánkkal, nem is olyan véletlenül. Még képes vollt nevet is változtatni. Ugyan is, apa olasz, nagyapánk mélyen gyökerezik az olasz maffia amerikai részében. Úgy tervezte, hogy a boltot átadja apunak, hogy az majd Brandonnak. Ez amolyan családi vállalkozás lett volna, csak, hogy apa kijelentette, ő nem fog bűnöző lenni. Nem sokára rejtélyes módon meghalt anyuval együtt. Brandon ott hagyta a sulit, hogy megteremtse az otthont számunkra, egyszerre lett az apám és a testvérem. Az autólopásban elkezdett remekelni, nagyapánk sokszor kereste fel őt, hogy csatlakozzon, hogy egy családdá kovácsolódjunk, de ő tartózkodott. Minden amit elért, a sajt erejéből lett, amiért én baromi büszke vagyok rá. De elegem lett, besokkaltam a basáskodásából, hogy húsz évesen még mindig meg akarja mondani hova mehetek és kivel. Ezért felkerestem az egyik unokatestvérünket, hogy segítsen megpattanni az országból. Ilyen családi háttérrel nem volt nehéz dolgom. Azt hittem Olaszországban minden sokkal szebb lesz, a szabadság ízét már a repülőn a számban éreztem. Sajnos, hamar rádöbbentem, hogy nem biztos a féktelenség a legjobb módja a lazulásnak. Mégis képtelen voltam ellene tenni, igen hamar rossz társaságba keveredtem, igaz, az egyetemet sikerült befejeznem. De az egyik buli alkalmával megismerkedtem egy dílerrel, ő valóban igazán nehéz fiú volt. Úgy gondoltam könnyen az ujjam köré csavarom, mert jó poénnak tűnt, mert imádom a kihívásokat. De az igazság az, hogy szerintem ő volt az, aki az ujja köré csavart, lassan elkezdett rászoktatni a drogra, először a fűre, aztán a tablettára. Mindig is hamar függővé váltam, bármi, ami egy kicsit is élvezetes az emberi szervezet számára, hamar rákapok az ízére. A tiltott versenyeken folyton le akartuk győzni a másikat, megleckéztetni. Ez a kaland is így indult, egy éven keresztül húztam az agyát, mire sikerült a bugyimba bejutnia, azelőtt csak a mézes madzagot húztam el az orra előtt, minden este úgy tettem, mintha aznap éjjel birtokba vehetné testemet. De nem tehette. Ez azonban más volt, különleges. A pezsgőjébe annyi altatót raktam, hogy egy lovat is kiüthettem volna vele. Míg ő békésen aludt, addig én leléptem egy csomó pénzével és némi droggal is. Kő gazdag, tehát biztos vagyok abban, nem nagyon fog ennek hiányától az utcára kerülni. Ez három hete volt, tudtam, hogy ideje vissza térni Vegasba. Na meg menekülni, Victoriától, az unokatesótól, aki segített elszökni, kértem segítséget. Nos naiv ötlet volt azt gondolni, hogy nem fog a nyomomra akadni, már a sivatagban jártunk amikor utánam küldte az egyik emberét. Sajnos egészen véletlenül sikerült elütnünk, Vicnek az az őrült ötlete támadt, hogy gyújtsuk fel. Senkinek nem fog hiányozni, pláne itt, Nevadában. A drogot addig eladtuk, és elszívtuk, a pénzből is kevés maradt, de pár hétig még kihúzom vele. Addig is ideje meglátogatni a bátyámat. Ismét tévedtem, ahogy a lepukkant környéken igyekszem a táskámat magam után vonszolva, egy újjá épített ház előtt állok meg. A cím stimmel, de ez a ház… ez nem az amit elhagytam, sokall jobb, sőt a környéken ahogy nézem ez a leggazdagabb házikó. Olyan mintha hirtelen a lilaakác közből kiemelnének egy nagy villát és a gettó közepére varázsolnák. Mivel teljesen biztos vagyok abban, hogy a kulcsom nem stimmelne, csöngetek. Tíz perc múlva egy hatvan öt év körüli fószer nyit ajtót. Még sosem láttam, legalábbis nem emlékszem rá, de valahogy ismerős, ugyan úgy csillog a tekintete, mint az enyém.
-Cassandra, isten hozott,- tessékel be, én szinte fel lököm ahogy beviharzok, majd megtorpanok ez a ház sokkal mesésebb mint gondoltam.- Hol a bátyám, beszélni akarok vele!,- sziszegem szembe fordulva vele, mire ő megigazítja a nyakkendőjét.
-Örülök, hogy haza találtál, már repülőre akartalak rakni,- szólal meg nyugodt hangon, amitől én szívesen megfojtanám. A nagyapám, akit soha nem akartam ismerni, akiről apu annyit mondott, hogy a sátán ivadéka.
- Brandon nem sokára jön, beszélnem kell veletek, költöztök, hozzám.- jelenti ki egyszerűen, mire én az előszoba asztalról felkapom a vázát. A virágnak nevezett gazt kiveszem majd képen löttyintem a vízzel. Ez a válaszom a mondatára, dugja fel a seggébe az egészet!