Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
#1Tárgy: Dunno ~ penthouse Vas. Május 21, 2017 12:40 am
Blondie vs. Pinky
- Tyler lakása, Amy kulcsa, a nyulak bosszúja...
Tudatom ignorálja a motoszkálást az ajtó felől... Biztos a prosti ment el. Elvégre Vegasban a munka soha nem áll meg, még ilyenkor sem... Hát becsülendő, ha ennyire karrierista egy nő. Hát nem? Hát de... Én lennék az utolsó, aki megvet egy sztahanovistát... Azt a logikai lépcsőt már nem sikerül megugranom a párnába fúrva arcom, hogy az estém egyedül töltöttem. Az ilyen nüansznyi tények soha a jó életben nem zavartak, ha egyszer aludni akatam. Kis túlzással a mélynyomón képes vagyok rá. Csendesen süppedek vissza a jótékony langymeleg homályba. Valahol ott tartottam, lefekvés előtt, hogy számoltam a... Mióta van ilyen hosszú fülük a bárányoknak, és mióta ugranak ilyen jól...? Süllyed mellettem a matrac, én meg egy morranással veszem, hogy mégse ment el. Hajt a reggeli prémiumra... A kitartást is sokra becsülöm... Aztán összeomlik minden... Egy pillanat alatt tűnik el a takaróm, és bár igazán nem mondanám magam territóriális alkatnak, erre már kisöpri a vihar előtti hűvös levegő az álomport a szememből. Egy ingerült morranással könyöklök fel, csak hogy a félhomályba is retinán verjen az ismerős kóctömeg deja vuje... Hogy a földikutyákkal ásatná el magát a szerencse kétarcú istennője ma este! Fortuna az utóbbi időben elég gusztustalanul viselkedik, és ennek álomittas rekedtséggel hangot is adok. - Te meg mi a jó francokat csinálsz? - de kibaszott szofisztikált vagyok ébredés után fél perccel... Megpróbálom kikuszálni a hajam az útból, majd realizálva, milyen esélytelen harcba kezdtem kávé előtt, inkább visszahanyatlok a plafonra meredve egy halk sóhajjal.
-Hol a fenébe........????? – túrom át a veszettül biztos, hogy nem ennyire nagy táskámat a tetves kulcs után kutatva... újra..... és újra...... és valahol a negyedik kör fogócskánál unom meg az egészet a picsába és megfelelő nőiességgel a seggemre huppanva öntöm ki magam elé az egész maradékát. Erre már bezzeg az ajtónyitogató, jónapotkihezjött?.... portás! Az! Tudtam, hogy van erre valami jó szó! .... szóval a portás srác figyelmét is felkeltem és szemmel láthatólag nem túl boldogan szemrevételezi amint mostmár két kézzel túrok egy halom fogkefe, buborékfújó, nyalóka, bugyi, napszemüveg, koton, körömlakk, szaténszalag, neccharisnya, szöszhenger és tudja mi a fene között. -Kisasszony...... – kezdi, de oda sem figyelve rá cipzározom ki a neszeszerem és borítom annak a tartalmát is a többi vacak mellé. A fejem fölül érkező lemondó sóhajt lazán engedem el a fülem mellett, s egy rövid sikkantással karöltve taperolom végig magam, majd a telót megtalálva izzítom az instant zseblámpát. Hogy ez előbb nem jutott eszembe?! -Kisasszony..... ne haragudjon a zavarásért, de elárulná kérem mit csinál? – érdeklődik módfelett barátságos és nyugodt hangon, csak ahogy a sorozatgyilkosokkal, vagy a komplett elmeháborodottakkal beszélne az ember. Mondjuk igazán nem hibáztathatom. A fejem két oldalán ágaskodó élénk rózsaszín copfok már eleve nem kelthetnek túl megszokott látványt a számára. Sebaj. Legalább ő sem uncsizik így vasárnap hajnal 5kor. -Keresem a kulcsom. – felelem magától értetődően és egyben égetem ki a retináját, ahogy jólnevelt kislány módjára felé fordulok és pofánvilágítom a telómmal. Még egy bűbáj mosoly, majd vissza is térek eredeti küldetésemhez. -És melyik volna az Ön lakása Miss.... ? – Kitartó a rohadék... vagy ennyire nem izgi a sorozat, amin eddig aludt? -A fölső szintre megyek. A penthouseba. – felelem mostmár fel sem nézve és ignorálva a szerintem koránt sem kötelező bemutatkozásomat. -Mr. Christiansen várja Önt? – csendül némi érdeklődő szemrehányás a kölyök hangjában, de még mindig tartja a kötelezően előírt udvariassági formulát. Nem mellesleg... ezek szerint annyira nem új itt a kölyök, csak engem evett a fene erre veszettül régen. Kár. A régi srácot egészen csíptem... -Persze, hogy vár. Csak nem találom a kulcsomat.... Magának nincs egy tartalék? – fordulok újra felé, s időlegesen megszakítom a kupachalom szétpalokását az őskáosz és a már átnéztem, de nem kulcs jellegű őskáosz szortírozása között. -Nincs pótkulcsom a lakásokhoz Hölgyem. De.... engedelmével szólnék Mr. Christiansennek, hogy megérkezett és így nem szükséges a kulccsal bajlódnia. – húzódik kedves mosolyra az ajka, s már el is indul a kis pultja felé. Nem hisz nekem. Teljesen egyértelmű. - Te valóban fel akarsz telefonálni Tylernek hajnal 5kor? – bukik ki belőlem a nevetés, s ezzel elérem, hogy a kölyök is megálljon pár lépésre tőlem. -Noss.... – kezdi bizonytalanul. Egyértelmű, hogy nem ma kezdett és volt már dolga az én kedvenc szöszkémmel. Lassú, magabiztos mosolyra húzódik a szám s újra lepillantva..... basszameg! Úgy rikít az a vacak.... csodálom, hogy eddig nem szúrta ki a szemem. Felemelve lóbálom meg a srác felé. -Noss.. nyilván Tyler nem osztogatja csak úgy mindenfelé a lakáskulcsát, tehát... ha ezzel a vacakkal el tudom indítani a liftet az azt jelenti, hogy teljesen jogosan megyek fel a lakásba.... Ha nem akkor pedig azonnal lelépek. Mit szólsz? – bűbájmosoly, kiskutya pillantások, s láthatóan Mucóka is megnyugszik ettől a megoldástól. -Noss.... kétség kívül nem sok embernek van bejárása abba a lakásba. – kezdi, s egy újabb telibe vigyor után nekilátok visszatűrni mindent a hátizsákomba amikor pedig kész vagyok..... még nyújtja is a kezét, hogy felsegítsen a márványról. Mijjjjjen figyelmes! Együtt sétálunk el a lifthez, én levakarhatatlan bűbájvigyorral ő pedig udvariasan mosolyogva. Tehetek én róla, hogy még mindig nem hisz nekem?? Megnyomom a gombot, beszállok és az érzékelőhöz nyomom azt a kis hülye fityulát..... a lift pedig engedelmesen csippan és már jelzi is az emeletet. Szélesen mosolyogva integetek még ki Mucókának, aki olyan meglepett fejjel pillog rám, mintha minimum anyaszültmeztelen lennék pedig... azt azért nem is! A fenetudja hanyadik emelet előterében elcseszekedek még egy kicsit a kulccsal, majd elégedetten szusszanva nyitom végre az ajtót, rúgom le a bakancsot, a szoknyát és a melltartót. A táskám valahol a kanapé irányába dobom le majd mezítláb indulok el a háló irányába... út közben mintha súrolná a lábam valami mocorgó szőrös, de találtam én már pár fura szexjátéknál durvább dolgt is ebben a lakásban. Kedvenc szöszim az ágy egyik oldalán meglepően egyedül.... így én a szabad oldalra mászom be és nekilátok kényelmesen elfészkelődni mikor..... -He? – érdeklődöm módfelett szofisztikáltan. – Alszok. – teszem még hozzá nemes egyszerűséggel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, majd rövid nyöszörgéssel kiszedem még a gumikat a hajamból és újra visszahanyatlok a párnára részemről egyelőre lezártnak tekintve a beszélgetést...
Beletelik egy idegőrlő örökké valóságba, mire választ kapok. Méghozzá olyan kielégítőt és alaposat, hogy azonnal utánna be is gerjeszt újra... Nem hiába, vannak olyan nők, akik ezt el tudják érni. Csak épp Amy nem úgy és nem annyira. Gyűlölöm a reggeleket. Ha pedig van olyan szakasza egy reggelnek, ami ocsmányabb, aljasabb, és elbaszottabb, mint a sima reggel, akkor az egészen biztos egy olyan reggel, ami éjfél és dél közé pozicionálja magát. Nem lehet egy reggel olyan rohadék, hogy délelőtt legyen... De ma... Ma képes erre! Majdhogynem kereken fél útra tette a mércét, ami igazán pofátlan! A telefonom kijelzőjét vizslatom hunyorogva fél teljes percig, aztán kikapcsol a hattérfény a bolygó, meg az energia védelmére. Alszik. Ismétlem magamban szépen, és nyugodtan, de valószínű olyan ábrázattal tehetem, mint a hörcsög, ami leesett a kanapéról. A gumicincán már meg sem lepődök, mint ahogy azon se, hogy arcon töröl a vattacukor illatú copf elszabadulva. Elvégre én se alszom belőtt frizurával. ...Kivéve, ha részeg vagyok. De a részegség minden fizikai törvényszerűséget felülír. - Kiscsillag... Már csak annyit árulj el, miért nem volt erre jó a saját házad, és a saját ágyad... - meg honnan a búbánatos életből van kulcsa... kezdem sorolni felülve, de ahogy leteszem a lábam, egy sötét árny iszkol el a szoba homályába. Mi a.... Faszom... Tényleg szünetet kéne tartanom... Egy kicsit leállni az alkohollal, a drogokkal, elmenni egy tengerpartra, és ott keresni valami egzotikus dealert ínyenc kínálattal, és olcsó töménnyel... Igen, a szünetnek és a repülőútnyi józanságnak pont itt lenne az ideje. De... Előtte még kell egy utolsó szál spangli, csak a szép álmok kedvéért, és egy másik takaró... Mert... Mert néha egy férfi, amikor elég intelligens, bölcs, és tapasztalt, szimplán megérzi, mikor stílszerűbb, nemesebb, nagyvonalúbb és kibaszottul bölcs dolog meghátrálni egy nő elől. Egy sóhajjal küzdöm talpra magam.
Hatalmas ásítást nyomok el egy finomabb nyávogással karöltve. Fel sem tűnt, hogy tényleg álmos lennék, egészen addig amíg át nem ölelt a paplan és az ágy és magához nem láncoltak volta egy nagy és boldog szendvicsben. Tökéletesen biztos vagyok benne ugyanis, hogy ez a két piszok a felelős azért, hogy alig érte a párna a fejemet, de már ragadnak is le a szemeim. Vagy Tyler keze van a dologban és megvuduztatta az ágyát, hogy az ember lányafia ne akarjon kimászni belőle. Mondjuk..... azt erősen kétlem, hogy instant álommanót is vuduztatott bele. Persze lehet hogy szimplán csak lejárt a szavatossága a varázslatnak...
Deeeeeeee hogy mit is...?
-Nem lehet. Ott most egy kis vietnámi család van. - pillogok fel Tylerre miután nagynehezen átfordultam felé. - Elég cukik. - vigyorgom még mellé, mintha ez mindent megmagyarázna. Mert hát.... magától értetődő, hogyha kicsi ferdeszeműek héderelmek épp a lakásodban akkor nem fogsz otthon szuszukálni. Ennyike.
Fél kézzel már az éjjelibe vagyok. Zseniális az ember, és az indokolatlanul hosszú végtagjai... Egész hatékony dolgokra képes vele egy humanoid, ha tud koncentrálni. Én most egyérteműen képtelen vagyok rá. Két koton között megtalálom a cigaretta papírt, és kicsit mélyebbre ásva a dohányt is. Amy pedig komfort mozog, és teszi ezt a teljes színes szagos valójában, az ágyam nagyobbik szeletén... Azonnal kell az a cigi! Valahol a spangli precíz hajtása közben ér a kissebb idegrendszeri kimaradás, de végül tökéletesen felveszem a fonalat, már csak azért is, mert utálok ágyat húzni, és még két szó, és konfetti módjára borítom a dohányt. - Elég cukik... - hümmögök egyetértően, de igazából már a szó is idegenül áll a számba. Leszarom. Vannak dolgok, amikre az egyetlen, működő, és igaz út csakis a hatékony leszarás kifinomult művészete. Az a fajta leszarás ez, amiben rég nincs indulat. Csak a jó édes búbánatos közönyös kínkeserv. - Életem szerelme... Ugye nagyon álmos vagy? Hát persze, hogy álmos vagy... - szakítom meg a mézes mázas gagyogásom, amíg nyálazom a papírt, és egy jól irányzott sodrással bevégzem a cigit. Egyszer, ha valami baleset folytán nekem valami fattyam lesz, az biztos, hogy egy ilyen hangszínnel életreszóló traumákat fogok okozni. - Szeretném, ha estimesének elmondanád nekem, hogy mi a faszt keres nálad egy vietnámi család... - dünnyögöm olyan babusgató tónusban, amennyire csak kitelik a nagyon rekedt "elmész ám te a jó büdös...."-jellegű ébredés utáni sziporkás hanglejtésemből. Aztán belehunyorítok a félhomályba, azon filozofálva, vajon megéri a szoba másik feléig elmenni egy nadrágért, vagy teljesen felesleges energiapazarlás erre fecsérelni a tehetségem...
Lassan fészkelődve fordulok az egyik oldalamra.. vissza a hátamra, majd a másik oldalra elszántan keresve a pózt ami igazán ölel és álomba ringat. Tyler mocorgása csak valami távoli kis kellemetlenség. Ha elég álmos vagyok akkor akár a létra tetején is, deeeeeeeeee valahogy mégis olyan hülyén tekeredik és nyom....
-Ahham.... - hümmentem mély átéléssel. Félig nyílt pilláimon keresztül nézem csak a Szöszit ahogy rutinlétezni próbál több kevesebb sikerrel. És hogy mi a faszt.... - Jahm.. az egy vicces sztori. - húzódik félmosolyra a szám, majd egy újabb ásítás, deeeeee van egy olyan furcsa érzésem, hogy még Tyler végtelen béketűrésének is megvannak a határai, aminek egyre rohamosabb ütemben döngetem a falait, úgyhogy..... nyögvenyelősen kecmergek fel valami félig ülő pozícióba és fókuszálok a szőke hajzugatag irányába. -Amikor a múltkor Michiganben jártam felcsesztem a kecót Airbnb-re, hogy ne álljon már üresen arra a 2 hónapra. Hát..... a jelek szerint elfelejtettem inaktiválni a profilt... Elegáns vállrándítás, fogsorvillantó dekorvigyor. Hisz bárkivel előfordulhat, hogy a semmiből hirtelen kibérelné valaki a lakását egy röpke másfél hétre. - Jól jön az a plusz pénz. - fűzöm még magyarázatképp az amúgy is magától értetendőt, nameg... a szomszédok sem fognak repesni az örömtől úgyhogy jobb elkerülni őket. A múltkor már a franciáktól is tépték a hajukat, persze.. lehet hogy jobban bejönne nekik az egzotikum. Tudja picsa. Legalább színesítem a látókörüket.
Megrezzenek, azon a kelletlen módon, mikor a tanár végigkaristolja körömmel a táblát... Mint amikor az epikus fináléban melléver a dobos... Mint most. Hirtelen elég sok kérdés tódul a fejembe, de mielőtt bármelyiket is feltenném, a szám sarkába biggyesztem a cigarettát, és azonnal transzcendálok egy másik problémát. Felkelve átszelem azt az öt lépes távot, és a kanapén pihenő fekete farmerem nekilátok felcibálni. Ennek több praktikus oka van. Például, hogy nadrágban könnyebben tudok gondolkozni, és hogy mindenki sokkal fenyegetőbb legalább félig felöltözve, mint egy szál faszban. Az utóbbinak az elcsomagolásával elpepecselek egy fél pillanatig, mert a szűk szabás, a zaklatott idegállapot, és a zipzár nem jó kombináció. - Értem. - hümmögök a zsebeimben kajtatva egy gyújtó után, majd némi bizonytalansággal hátrasandítok, végül meggondolom magam. Előbb kattan a gyújtó, és pár mélyebb slukk, csak utánna támasztom meg hátrafordulva csípővel a padlótól plafonig nyúló üvegtáblák egyikét. - Neked pedig feltett szándékod nálam héderelni... Meddig is? - stroke-ot fogok kapni, ezt már most tudom... Fél kézzel nyitom az egyik üvegtáblát, lezserül kihamuzva valahova vegas szívére. Bamm. A nappaliból jövő tompa dobbanásokra csak fáradtan meggyűröm a halántékom, újra összecsókolózva a jointtal. Végülis mégegy potyautas, már mit számít ebbe a lakásba... Nyugalom szigete, mi bazdmeg? Be fogom perelni az ingatlanközvetítőt...
Minimál érdeklődéssel követi a tekinttem ahogy felkel, slattyog, öltözik. Végtelenül lassúnak tűnik az egész, de jól nevelt kislány vagyok én kérem. Hamár egyszer letépem valakiről a takarót illendő megvárni, hogy az illető saját tempójában álmodja meg, hogy kihajint e az ablakon vagy sem. Gondolom...
Ééééés méghogy az udvariasság kezd kimenni a divatból?!
Rutinszerűen emelem a kezem és jólesően túrok a hajamba. Meghúzta az a cseszett gumi így tegnap.... előtt??? Kábé... Jól esik kicsit átmasszírozni. - Hmmmmm..... - húzom a szám, majd egy laza vállrándítás. Húzom fel a lábam, de így csak hátra dőlök, amitől megint kezd veszélyes közelségbe kerülni a fejem a párnához, deeeeeee még bőven nem járunk ott. - Tudja fene. Ennyire előre nem gondolkodtam... - rántom meg újra a vállam... - Keddig maradnak. - csak az illendő kiegészítés végett.
- Nem gondoltam, hogy itthon leszel. Pláne hogy egyedül. - húzódik vigyorrá a mosoly. Na nem mintha elszámolással tartozna nekem. Persze Tylernél sosem lehet tudni... mint ahogy ezt a következő, tompa puffanás is ékesen alátámasztja. Csak nézek rá érdeklődve, de nem kérdezek rá. Persze... lehet hogy mégsincs egyedül, csak szegény kislány bealudt a fürdőben? Tudja picsa. Az ágynak ezt a felét már ziher, hogy elfelejtheti. Nem adom!
Keddig... Meggyűröm a halántékom, és újra összecsókolózok a cigarettámmal. Szerencsés mázli, de az anyagot cseppet sem kíméltem, így már most kezd beszédíteni az áldásos thc... Méghogy a drog ártalmas! Talán egy normális idegrendszerre az, de hogy engem ez tart a józanságban, az hótziher! - Vannak elcseszett esték. - vonok vállat, és nem, még véletlen sem hoz zavarba a lány incselkedése. A francokat nem! - Természetesen, mint az ismert világ csúcspasi-tenyészállata - indexelek magamra egy széles mozdulattal, mintegy mellékesen újra kipöccintve a hamut az ablakon - ...kikérem magamnak a feltételezést is! - morranok fel, de azt hiszem az álomittas drogos nyűgön kívül nincs igazi sértettség a hangomban. - Rajtunk kívül még legalább heten vannak itt... Valahol... Felcsaptam Hugh Hefnernek... - teszem hozzá olyan csöpögős iróniával, hogy érzem a komoly veszélyt, hogy összekenem magam vele. A nappli felől érkező motoszkálás kezd idegőrlő lenni. Nem igazi zözgés ez... Inkább olyan piszmogó cseszmergés, ami miatt a hangtechnikus ölni tudna, én meg szerződéseket felbontani, emberek életét keresztül húzni, ha munka közben ezt hallanám... - Ezek sosem alszanak? - teszem fel inkább magamnak a költői kérdést hátratúrva tincseim. Aztán valami megfogan a fejemben.... Az asszisztensem szerint ezek nagyon taigetosz pozitív pillanatok, mikor ilyen elgondolkozó arcot vágok spanglival a kezemben, de talán nem is annyira hamvába holt a gondolat... Felpillantok, a tipikus kamerák előtt untig csiszolt megnyerő félmosolyommal, és még egy nyomatékos slukk után eltökélten bólintok. - Tőlem maradhatsz...
Vannak hát.... Nekem nem kell bemutatni őket. Persze nagyon gyanítom, hogy a Szöszi egészen másokat listázna ide, mint az emberiség maradék 99,999 százaléka, deeeee nahh. Ízlések és pofonok vagy mi a pitsa.
Röpke szemforgatás csak a nárcizmusra, a gruppen gondolatára viszont már csodálkozva tátom el a számat és nem is próbálom meg leplezni a meglepettségem. -Miiii? – nézek körbe, de sehol egy elhagyott bugyi, alig használt koton vagy akármilyen ruhadarab ami árulkodna a többiek hollétéről... vagy létéről egyáltalán. Nem volt egy prosti sem a kanapén..... vagy csak túl fáradt voltam, hogy feltűnjön egyáltalán?????
-Ezek?? – nézek rá kérdőn, de még mindig nem sikerül összeraknom a képet. Az a fruskáknak és fotósoknak tartogatott ezer dolcsis mosoly viszont semmi jót nem sejtet.
-Na neeeeeem. – pattan ki az álom újra a szememből, mintha eddig ott sem lett volna. – Nem tudom mit csináltál Tyler, de ha ekkora a szarkupac akkor inkább hagyjuk a fenébe az egészet. Tudod, hogy imádlak és isteni volna az idegeiddel ugrálókötelezni egy egész héten keresztül, de akármit is műveltél azokkal a csajokkal én tuti nem segítek neked feltakarítani a hullákat. – jelentem ki eltökélten és már mászom is ki a takaró alól, mert ha ez a csúcspasi-tenyészállat így vigyorog rám az eggészen biztos, hogy nekem nagyon fog fájni és minimum feldarabolt / ledarált hullák vannak a képben, vagy épp a kádban, ehhez pedig most túl hajnal..... qrvakorán van.....
Bosszúsan fújtatok fel. Vélemenyem szerint untig ostoba dolog velem visszakozni, amellett, hogy haszontalan időpocsékolás is. Kihamuzok egy sajátos pöccintéssel az ablakon, és teljesen komoly ábrázattal folytatom. - Először is, szar, de nem olyan nagy. - bökök a levegőbe tárgyilagosan. Ezaz... Csak maradjunk a realitás talaján. Spanglival... Nem létező napszakban... Honnan van kulcsa... - Tudod Nyuszifül... - épphogy egy fintor akar kikívánkozni, de elnyomom. - Halvány lila dunsztom sincs, hogy csajok-e egyáltalán... Szettbe adták. - tárom szét megadóan a kezeim, az esélytelenek beletörődésével, ami tőlem kissé szokatlan. Nem vagyok biztos benne, hogy bármely normál emberi mérce értelmében ez lenne a jó válasz... Sőt, ahogy kimondom, az agyam valahonnan kap oxigént két slukk közt, és arra is rájövök, hiányoznak bizonyos alanyok, meg állítmányok... Megesik az ilyesmi. Igaz, velem mostanában átlagon felül. - Hát fogja a rosseb tovább stírölni ezeknek a seggét, mint amennyire szükséges! Egyébként is folyamatosan dől belőlük, mint tehénből a trágya... - adok egyszerű és nagyszerű magyarázatot. Eltökélten veszem fel a farkas-szemezést az ágyamba trónoló viharos vattacukor felleggel, és engem ugyan nem ijeszt meg a vihar előtti csend. - Tudod, nem szerénykedhetek a kapcsolati hálómmal, és még ennek dacára is azt kell, hogy mondjam, te erre a feladatra születtél! Én hiszek benned... - forgatom meg az ujjaim közt a jointot egy irreálisan gyors mozdulattal. Nos, nem olyan könnyű eltéríteni a pályámról, kivált, hogy a koffein adagom előtt leginkább az ütköző pályákra vagyok hietelesítve.
Szóóóóóóval nem olyan nagy. Ez mondjuk akár még megnyugtató is lehetne HA nem épp ennek a bizonyos szöszinek a mércéjével mérnénk azt a nem is olyan nagyot. Így lehet hogy csak az emberek 60% a kapna sikító síkideggörcsöt vagy szívinfarktust attól...... de mi a fasztól is??? Eskü egyre kíváncsibb vagyok, hogy mennyi a hulla és hova a retkes lócitromba rejtette el őket lefekvés előtt életem legszőkébb csillagvirágszála.
Lassan kúszok az ágy szélére, szemem a szöszin és bacottul eltökélten próbálom összepakolni ezt a minimum 5000 darabs virtuális kirakóst.
-Szóval szettben..... Ne.. ne is mondd. Így volt akciós? – szalad az a félmosoly... vigyor! a képemre. Na nem mintha olyan fukar lenne a pasas.... Szimplán csak egyre biztosabb vagyok benne, hogy vagy én nem vagyok elég ébren ehhez a beszélgetéshez, vagy ő. Persze lehet hogy a spangli sem segít sokat, de nahh! Mindig lehet tovább rontani a szituáción, nem? És ha lehet akkor KELL is!
Kikászálódok az ágyból az alvórucinak szánt póló-bugyi kombóban és komótosan sétálok el a konyhapult irányába. Közben halványan hümmögök és bólogatok a hozzám intézett szózaton, s amikor talán a végére ér jól hallhatóan nyugtázom.
-Ahha. Így már minden világos. – nyitom a hűtőt, de semmi izgi úgyhogy csukom is be. Egyik szekrény, majd a másik mire vééééégre..... csavarom is le a kupakját annak a nem is olyan szar brandynek ami varázslatos mód minden látogatásom végére valahogy elillan. Mázli, hogy Tyler mindig van olyan édes és pótolja a készleteket. Ráérősen sétálok és huppanok vissza az ágyba törökülésbe húzott lábakkal.
-Szóval én vagyok a legalkalmasabb mi? A végén kiderül mekkora mázi, hogy éppen a te ágyadba evett ma a fene... Folytasd, cicám... – vigyorgok rá ahogy komótosan kortyolom az üveg tartalmát. Valahogy az az érzésem, hogy akármi is az amihez én a legalkalmasabb vagyok, ahhoz nekem semmi de semmi kedvem nem lesz alkalmasnak lenni.....
Tekintetem óhatatlan követi a ringó csípő útját, amíg a konyha ajtó mögött el nem tűnik előlem. Ez már-már szakmai ártalom. Legalább ennyi jó legyen a mai kibaszott napban... Újabb mély slukk, hosszan benttart, majd egy jóleső sóhajjal eresztem a világba egy csendes szitokkal. Alkohol? Az alkohol jó, az alkohol mindig segít mindenen... - Nézd, kurvára nem vagyok megfizetve az állatvédőkhöz. - még egy slukk, az agyam kellemesen kezd zsibbadni. Elnyomom a párkányon a cigarettát, és kipöccintem az ablakon. Most jön a nehez, de előre érzem, hogy mind az időzítés, mind a spangli, mind a nyúzott idegeim itt provokálják ki az idegrendszerem utolsó rángásait... Odalejtek az ágyhoz, és egyetlen mozdulattal dőlök el valahol Amy lábánál a plafont mustrálva. - Az van, Cicabogár, hogy... Nyulak. - és ebbe a néhány szóba az összes kénpoklos fröcsögő gyűlöletet sikerül belesürítenem, ami a lelkemet nyomja. A tenyerembe gyűröm a maradék ábrázatom, és teszek egy kísérletet, hogy lemasszírozzam a mimikát a fejemről.
Értetlenül húzom fel a szemöldököm az állatvédők hallatán, de az istennek sem áll össze a kép. Ugyan mégis mihez kellenének ide állatvédők? Hiszen az utóbbi időben nem hallottam, hogy gondja lenne velük a Szöszinek. Vagy mégis? De.... ha újfent hátba lőtték paintball lövedékkel a szöszmöszdzsekijét akkor sem értem hogy a kénköves istennyilába keverednének most ide azok a zöldek.
-Ahham. – nyugtázom kevés meggyőződéssel, s újra emelem az üveget. Két korty után elégedett mosollyal a képemen támaszkodok meg félkézzel magam mögött. Figyelem ahogy közelít és már nyújtanám is neki az üveget, de úgy tűnik mégsem ez volt a cél. Csak eldől én pedig elmosolyodom. Egészen addig amíg nevükön nem nevezi az új lakótársait. És nem mondom, azért milliószor jobb, mintha valóban hullákkal kellene megbirkóznunk, nade...
-Nyulak???? – emelkedik a szemöldököm és tökéletes értetlenség szökik a hangomba.
-Miért van az az érzésem, hogy ezek nem azok a hirtelenszőke, szilikonnal dúsított, Playbol fajtájú nyuszik? – kérdem tök fölöslegesen a költőit, de nincs szükségem a válaszára. Elvégre rajtam és Tyleren kívül senki nincs az ágyban, ez pedig máris kizárja a fentinek még a lehetőségét is. De a felismerés csak ekkor hasít be. Egy pillanat alatt áll össze a kép. Tyler utalásai és azok a fura, fel-felcsendülő zajok és puffanások amik eddig fel sem tűntek igazán. Elvégre nem ez lenne az első alkalom, hogy kissé eldurvul az alsó szomszéd bulija és bagzanának, mint a nyulak....
-Uram atyám, Tyler! Ki volt az a félkegyelmű idióta aki bármiféle élőlényt bízott rád???? Mióta vannak nálad és mikor adtál nekik utoljára enni?
Elszabadul a tornádó, és én aztán kurvára próbálom megőrízni a hidegvérem, de itt és most cseszettül én vagyok az áldozat. Ingerülten felfújtatok. - Nem bízták, tukmálták. Ha úgy tetszik, a buzeráns szponzorok behisztiztek, hogy zsebreteszik a pénzüket ha a tapsik tepsibe mennek a forgatás után. - ezt a kálváriát olyan fintorral tudom elmondani, mintha egy inkvizítor csalogatná belőlem válogatott retro középkori kelléktárral. - Több mint egy hete túlélnek, szerintem nem kell nekik enni adni. A designer kanapém felét megették már, ellentétben a fánkkal és a szponzorokkal... Ha legalább ez az egy hasznuk lenne, hogy eléjük vethetném azt a pacifista vadbarmot, aki szerint szerető otthon kell ezeknek... - tajtékzok, majd egy hirtelen mozdulattal felülök. - Tudod hova valóak ezek? A kénköves pokol legmélyére! Semmiben sem intelligensebbek, mint a modellek akikkel jártam. Tömik a salátát, mindenbe beleszarnak, a kefélés érdekli őket, és teljesen életképtelenek, az egyetlen ami a világon tartja őket, hogy esztétikusak, és az embeteknek ez fontos! - hadonászok kissé indulatosan gesztikulálva, majd elkapom az üveg nyakát. Ma kimerítettem az őszintézés fogalmát. Ezt mindig meg kell ünnepelni... Meghúzom a brandyt.
Csak ülök és hitetlenkedve hallgatom a szóáradatot. Lelki szemeim előtt pereg a mozi, bár tök őszintén nem tudom elképzelni hogy a francba kerültek egyáltalán Tylernek még csak a közelébe is a nyulak, mert hogy nem az ő fejéből pattant ki az ötlet abban teljesen biztos vagyok. Baromi skilles lehet az a bige aki erre rádumálta. Muszáj lesz valahogy kiderítenem ki volt ez a pitsa!
-Ahham. És gondolom az meg sem fordult a fejedben hogy elajándékozd vagy beadd őket egy menhelyre, mi? Neked feltétlenül haza kellett hoznod őket, hogy megegyék a fél kecódat. - nézek erre az egyre durcásabb szőkére és meg sem próbálom leplezni a vigyoromat. Végüls... ha a nyulaknak egy hete van annyi eszük, hogy ne rágjanak meg egy kábelt sem a kecóban talán nem most fogják feladni ezt a baromora egészséges diétát... Egyre szórakoztatóbb az előadás. Nem tiltakozom mikor az üvegért nyúl. Végülsis... volt még egy a szekrényben.
-Deeeee nagyon hős vagy ám, hogy eddig életben tartottad őket. - dícsérem meg alig vigyorogva, s ha el nem húzódik ujjaim lazán futnak végig a szőke tincseken. Baccus de imádom Tyler szőke loboncát!
-Mit szólnál hozzá Szivi, ha felkapnál egy inget és megoldanánk ezt a te nyúlproblémádat. Szépen elmegyünk egy boltig, veszünk nekik valamit amiben több zöldség és rost van, mint a kanapédban, holnap pedig utánanézünk hova lehetne elpasszolni őket. Van egy olyna sanda gyanúm, hogy neked és nekik is sokkal jobb lenne, ha könnyes és nyúlszaros búcsút vennétek egymástól. Minél hamarabb. - vigyorgom és ezzel a lendölettel elnyújtzok a legközelebbi villanykapcsolóig. Lássuk mennyire sikerült drága Szöszkém új házikedvenceinek leamortizálniuk a kecót.
Egyetlen pillanaton múlik, hogy kitörjön az állat, és nem az a jobbik fajta szexi, amiért a bulvármagazinok címlapján járok évek óta... Aztán lenyelem az őrjöngést, és hosszú pillanatokig kiismerhetetlen arccal bámulom Amy-t. Kelletlen hunyorgok a hirtelen jövő fényárra, és felfújtatok. - Soha a büdös életben nem fogod ezt újra hallani, úgyhogy kibaszottul élvezd ki! - emelem a levegőbe a kezem, és ellejtek a szekrényig, ahonnan kicibálok egy fekete atlétát (meg húsz másik ruhadarabot, amit leszarok). - Idegállapotban vagyok, szóval... Te vezetsz... - emelem az égre a tekintetem, és jelentősségteljesen túrok a nadrágzsebembe az ágyra hajítva a kocsikulcsot. Pontosan tudom mikor csinálok orbitális hülyeséget, és a másodperc tört része, mikor a sportkocsi kulcsa a takaróra huppan, egészen biztosan felkerül erre a listámra. A következő egy zokni, mert az úr a pokolban is úr, aztán zsebre csapom a cigarettás dobozot az éjjeliről, meg a tárcám. - Ha megszabadítasz tőlük szivi, a szavamat adom, hogy leszoplak... - gyűröm bele az arcomat a tenyerembe ignorálva a nappaliból jövő csörömpölést, ami valószínűleg valami illékony életű, és horribilis értékű dologhoz tartozott.
A lakás….. noss, baromi finoman fogalmazva is pont úgy néz ki, mint amiben legalább egy tucat jószág már egy hete szabadon garázdálkodik. Az, hogy a szag eddig nem utalt erre minden bizonnyal a takarítónő hihetetlen tehetségét jelzi. El ne felejtsek valami extra borravalót eldugni neki a kecóban valamerre. Tylernek kétségkívül szüksége van erre a nőre… még ha életem legszőkébb selyemmackója nem is tud erről.
Vigyorogva nézem, ahogy összekapja magát, majd az elém pottyanó kulcs és….. jópár éve ismerem már Tylert, de eddig a kocsijai közelébe is alig engedett. Nyúlok is utána mielőtt még meggondolná magát. -Noss…… Tudod, hogy neked bármit… Nyuszifül. - mosolygok rá bájosan, s végre én is felemelem a seggem az ágyból. Szempillarebegtetve lejtek el Tylerig és egy hatalmas cuppanós puszit nyomok az arcára. Egyszerűen imádom amikor ilyen ideg. Meg lehetne zabálni!
- Húzok valamit a seggemre és indulhatunk is. – kacsintok rá, aztán összevadászom a motyóimat és nyomom is a lift hívógombját. - Hozz pénzt, Szivi! – csak biztos ami tuti, bár lehet megszokta már, hogy a randijaink mindig az ő kontójára mennek. Nade… valamit valamiért ugyebár. Elbűvölő személyiségem pedig pont megér ennyit.
A porta most kimarad, így nem tudom Nyünyőke arcába tolni a szöszit, hogy debizonyénakkorisismerem!!, de nem is baj…. ha Tylernek sincs semmi nyűgje akkor megyünk egyenest a mélygarázsba. Fasz tudja már milyen stricihintót kell épp keresni, de a pasit ismerve valami elcseszettül figyelemfelkeltő (igen, még Vegasban is), pasis és túlrázott szutyok lesz a nyerő, amit még megérinteni sem lenne pénzem a büdösqrvaéletbe, de most……!
Ha nem igazít útba önszántából hát csippantom a nyitót és a hang alapján csak betájolom azt a…… aztaqrva!!!!Lamborghini Tudjafasz-t. Még egy bájos, bár kissé ragadozóvigyor a szöszire ahogy nyitom a vezető oldalit. -Na ezt mikor sikerült beújítanod? – Beszállok, hacsak nem gondolja meg magát mégis… megvárom amíg Tyler is a helyén és indítom is be a dögöt. Cél a Tropicana Ave és a Walmart.
Bevágódok az aventador másik ülésére Amy mellé, és egy mozdulattal kötöm be magam, rábízva a teljes káoszra az életem, mint általában... - Mittudom' én, valahol a ketitörpék földbe döngölése környékén vettem, mikor totálkárra dózeroltam az előzőt egy nappaliba behajtva. - nem kommentálom többel a kocsit, vegas összes kibaszott lapja, de még a napi hírek a tv-ben is erről cikkeztek hetekig, szerintem nincs olyan élő ember amerikában, aki ne lenne naprakész az esettel kapcsolatban. Csikorognak a kerekek kihajtva a mélygarázsból, és meglehetősen furcsak érzés a saját kocsim luxus bőrülésébe süppedni, miközben más vezet. Ehhez nem vagyok szokva, a vegasi rendőrök legnagyobb bosszúságára én részegen is bármikor hazavezetek, de ez most nem az a nap... - Utána kaptam egy bírósági végzést, hogy sitt, vagy dilidoki... Az emberek nem normálisak. Mondtam...? Persze, hogy nem mondtam. Szerintem a fickó eszelősebb mint az összes betege együtt véve, de ez maradjon köztünk. - gesztikulálok a levegőbe, mit sem törődve a dudálással, mikor Amy letol egy szerencsétlent az útról. Egyetlen pillanatra kapaszkodok csak meg egy éles fékezésnél a műszerfalon, milyen mázli, hogy alig vagyok másnapos, mert most biztos életet adnék egy rókának. - Nem valami bolthoz megyünk? Csak mert erre a sivatag van szivi... - mutatok rá a nyílvánvaló tányre, mikor rákanyarodik a sugárútra, am egyre csak kijjebb visz a városból. Néha még engem is meglep, milyen gyorsan el lehet érni hajnalok hajnalán vegas egyik végéből a másikba, kivált ha valaki megdöngeti egy aventador motorját...
Mondanám, hogy eszem ágában sincs finomkodni a kocsival, de azért kell egy pár erősebb fékezés, mire összecsiszolódunk a drágával. Nem volt még ilyen komoly cucc a seggem alatt úgy technikailag… eddig még soha a pitsába.
-Jahhogyaz! Az látod egy szép manőver volt. - vigyorgok telibe, de inkább előre figyelek, mielőtt én is elegáns ívben csapódnék be valamelyik rommávilágított kirakatba. - Akartam is kérdezni… hogy a picsába nem vették még el a jogsidat? Az a jószág nem az első volt amit ilyen ... látványosan leamortizáltál volna… ha jól emlékszem. - érdeklődöm bájos ártatlansággal.
Ahogy csiszolódunk össze a lóerőkkel azért kicsit bátrabban lépek a gázba amikor tehetem éssss….. Valahogy eszem ágában sincs reflexből letudni azt a boltot. Végülis ha eddig megvoltak a nyuszik kibírnak még egy órácskát Tyler bútorait majszolva, nem?
A szöszi fecsegése ugyan nem zökkentene ki alaphangon. Megszoktam már, hogy ő valahogy egészen más dimenziókban létezik, mint egy átlag humán ebben a cseszett univerzumban, de hogy erre rajtam kívül végre más is rájött… Kész csoda!
-Dilidoki vagy sitt? Szép kilátások... - erről muszáj még többet hallanom! - Részvétem a dokinak, btw. Na és mióta boldogítjátok egymást? - szegezem neki, és úgy ahogy még figyelek is.. figyelnék ha ezek a béna pöcsök nem vacakolnának itt előttem, nade majd kicsit később… végig a sugárúton ésssss….
-Jaaaaah, jah. Boltba. - fordulok fülig vigyorral a kedvenc szöszim felé. Hamár úgyis piros a lámpa miért ne gyönyörködjek abban az elragadó ‘telibeszarom’ ábrázatában? - De gondoltam az elmúlt egy hét után rádfér kicsit, hogy kiszellőztessük a fejed. - kacsintok felé és ha zöldre vált taposok is bele újra. Ki a telibecseszett sivatagba. - Amúgymeg… te mondtad, hogy élvezzem ki.
- Hmpff... Tudod a pénz és a hatalom olyan dolog, amivel akárhány jogsid lehet a nyilvánvaló tény ellenére, hogy kecskén tanultál vezetni - cöccentek a levegőbe, és fél könyékkel az ablaknak támasztom magam, mielőtt matrica módjára felkenődnék rá. - Mittom én mióta, kérdezd az asszisztensem, mert én csak azt tudom, sokkal több ideje idegesítjük egymást, mint az indokolt lenne. Elég lenne neki írni egy telibevert papírt, hogy minden fasza, mindenki nyugodjon le... Vagy hogy kurvára nem. - vonok vállat - Biztos vagyok benne, hogy van azaz ügyvéd, aki ezzel is megbirkózik. Szellőztetés... Az égre emelem a tekintetem, de rég rutinosabb vagyok annál, mint hogy elhiggyem, hogy bármilyen istennek köze van ehhez a katyvaszhoz. Nincs egyetemes rendje a világnak, ez a rendszer lényege és esszenciája. - Szóval most ott vagyok ezzel az idiótával, aki tuti valami perverznek gondolja az anyám Freud miatt... És legyünk nyíltak, valószínű igaza is van. - kotrok a kesztyűtartóba és meg is találom a teljes szettet, hogy nekilássak egy olyan igazi agyelszállós jointnak... A dolog nehezítése az a balos, amivel kis híján Amy ölébe landolok. - Aaaa... Másik balra. - bököm közbe nem igazán idegesítem magam, hogy ha nem követi az útmutatásaim, akkor valószínű jobban fennakadunk ezzel a lapos kocsival mint a Titanik. Engem most csak az tud lekötni, hogy egy fél mozdulattal hátra fogjam a hajam, a másikkal meg a számba bigyesszem a cigarettát. - Szerintem az airbnb-vel jobban jártál, mint én azzal a marék szőrszarral.
-Pedig biztos voltam benne, hogy a kecskéket már messziről elkerülöd. - vigyorgok rá, de ennél jobban nem merülök el a témában. Pont én kritizáljam a stílusát? Csak hümmentek és bólintok egyet és ha nem felejtem el mindenképp felhívom Sharont. Gyanúsan a részletek nála landoltak, minden managerek legszőkébbike ilyen apróságokat nem fog számon tartani. Az viszont meglep, hogy Tyler nem akarta a dokit is lefizetni. Vagy az nem hagyta magát? -Nocsak! Lelkiismeretes a szentem? Azt ne mondd, hogy megtaláltad Las Vegas egyetlen pszichomókusát, aki a pénztárcád helyett inkább a lelkedben akar tudkálni... Mindenképp be kell mutatnod a faszinak. - vigyorgok rá telibe. El tudom képzelni mennyire irritálhatja a szöszit már csak a gondolat is. Fenomenális! -Ugyan Cicám. Ha minden család funkcionális lenne csődbe mennének a pszichológusok és a gyógyszeripar nagy része. - nyugtázom a gondolatot, de csak félig figyelek rá. Lábam a pedált tapossa és hagyom, hogy doromboljon az aventador ahogy szeretne. Neeeem a piros lámpák kényszermegállóihoz lett tervezve a kicsike és szabályosan hallom a panaszait minden fékezésnél. -Picsába. - szalad ki érzéssel ahogy korrigál, de annyira nem forgalmas már ez a szakasz, szóval gyors körbepillantás után rántom a kormányt, hogy némi elégedetlenkedő dudaszó kíséretében vágódjunk át bruttó 4 sávon a másik bal irányba, majd egy masszív fékezés, mikor túl akarnak pörögni a kerekek, és maaaajdnem sikerül is sávon belül maradni… Egy olyan valamilyen sávban. - Nem rossz a kocsi. - fordulok oldalra telibe vigyorral, de már nyomom is újra a gázt és igazítom egyenesbe az orrát. - Ha ezen múlik a boldogságod….. Egy szavadba kerül és cserélhetünk. A tapsik jönnek hozzám, cserébe megkapod a vietnámiakat. Biztos értékelnék az upgradet. - jegyzem meg félvállról. Az utcai lámpák ritkulása jelzi, hogy egyre kintebb kerülünk a városból, de kell most ez a szabadság. Kis tapogatózás után nyomom le az ablakokat, hadd kapjon a hajunkba a menetszél!
- Cicafül, én az emberismeretből élek, és az a faszi egy dákóval a seggében létezik... - fújtatok fel nyúzottan. Nem mintha nem fordult volna meg a fejembe a dilidoki lefizetése, de az igazat megvallva... Nos, lehet túl beállt voltam az első pár alkalommal, utána meg olyan mindegy... - Szerintem az egyetlen, ami le bírja fizetni az ötven miaty... - felnyögök az újabb fékcsikorgásra - ...tyánk lenne. - fejezem be, és némi kotorászás árán megtalálom az öngyújtót is. Hümmögök egyet az autó verbális cirógatására - nem hiába, egy férfinak a kocsija olyan, mint a farka térbeli kivetülése a valóság szövetén - és már gyújtanám a cigarettát, amikor kiemelem a számból sóhajtva. - Az attól függ... - vérbeli profi vagyok, azonnal tudom, mikor valami irdatlan sántít, márpedig itt valami kurvára nincs rendben. - Hány tagja dugható a családnak? És olyan thai-maláj hímkurva is van, vagy csak az unalmas alapszett? - ejtem vissza az ajkaim közé a napom remek művét. Már-már mosolyra görbülne a szám szeglete ma éjjel először, amikor kattan az öngyújtó a kezembe... Az aventádor finommotorikás ablakemelője pedig csak egy icike-picikét gyorsabb, mint a reflexeim így a Vegasi hajnal-hasadtában... - Faszomat...! - első, ami arcon csap az a lófarokból kiszökött tincsek kavalkádja, a második a felismerés, hogy a menetszél kiverte a számból a spanglit. Ez is csak egy ilyen nap történhet! - Elátkozottak azok a szőrös szaros rohadékok... - mormogom fél kézzel Amy könyökét tessékelve magasabbra, a másikkal kikapcsolom a biztonsági övet, és már rutinosan fél arccal a combjában... Nem azért mert annyira megcirógatta lelkem húrjait a langymeleg romantika kétes deja vu-je a vezetéstechnikára... - Komolyan, milyen vadbaromtól tanultál vezetni? - nyögöm a neccharisnyába, holott pontosan tudom a választ, és a mai nap második legrosszabb felismerése az, hogy... - Hm... Szivi, szerintem valahol itt lesz egy égő cigaretta alattunk... - teszek egy rezignált kísérletet, hogy visszaegyenesedjek miekőtt újra lefejelem a kormányt, vagy a térdét...
Hallgatom a szöszit és hümmentek egyet. Érdekes kombó lehetnek ők a karótnyelt dokival. - Ahha… Ne is fáradj, kitalálom.. Nincs időd ötven miatyánkra. - hangzik ki csak egy iiiiigazán enyhe cinizmus. De ennyi kell a hitelesség megőrzéséhez. Alig figyelek csak rá, ahogy Tyler komfortmozog. Elvégre ez mégiscsak az ő kocsija. Legalább minimálisan otthon érezheti magát benne. -Neked Szivi az egész család… Persze egy átlagember a nagyit és a kiskölköt talán kihagyná a sorból. - vigyorgom telibe. -Most, hogy így mondod fingom nincs hogy férnek el nálam hatan. De ki vagyok én, hogy kritizáljam a nyaralási szokásaikat? -csúszik ki a költői. Én csak örülök amíg fizetnek. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy így mégsem lesz olyan jó ez a csere üzlet. - Kicsim, ha lett volna köztük hímprosti is akkor nem a te ágyadba másztam volna be. - teszem még hozzá. Osztozkodni egy dolog, de nahh. Nem lehet minden egyből Tyleré aminek farka van és szexi. A város széléhez érve csak úgy brahiból is tökig nyomom a gázt. Elvégre muszáj kipróbálni mire is képes a cucc. Tyler ügyködése pedig már csak akkor tűnik fel mikor a feje az ölemben landol. - Ehhez ki sem kellett volna másznunk az ágyból Szivi. - nevetek fel és csak fél kézzel igazgatom a haját oldalra, úgy megszokásból. -Franc sem emlékszik már rá. Kissé be voltunk állva. - jegyzem meg ahogy az emlék feldereng…. A legjobb életvezetési tanácsokat persze mindig Tylertől kaptam. ‘Naszóval.. Vezetni elég idegőrlő tud lenni, pláne mikor rajtad kívül valaki más is bohóckodik az úton, szóval a legbiztosabb, ha józanul meg sem próbálod elindítani ezt a szart.' -Hehh? Alattunk? Mi a francért szórod te szét az égő szarjaidat? - érdeklődöm bájosan, de egye bassza, kicsit lassítok a kocsin, vagyis lassít rajta a motorfék.. csak hogy elkezdjek én is nézelődni az ülés körül. Baromira nem szimpi viszont az az opció, hogy vakon tapogatózva találjam meg az égő csikket így aztán inkább bebukom a saját ülésem alá és ha ott nincs meg hát át a szöszi oldalára. Kicsit pipiskedős, de megoldható ez kérem. Amúgy meg.. Ez már a telibebaszott sivatag. Csak nem ugrik közben elénk egy önjelölt tequila alapanyag a semmiből...
Hmpff... Kommentálom Amy combjába, aztán némi nehézségek árán felegyenesedek, és azt hiszem, az idegrendszerem most kezd rájönni, hogy ma koffein nélkül kell ezt elkezdenie. Egyetlen pillanatra nyitnám a számat, már a nyelvem hegyén a csípős válasz, amikor Amy nemes egyszerűséggel lebukik... Robotpilótán fut az agyam... A faszt, inkább úszik a pillanatok alatt megszaladt adrenalinban, és elsőre nem is tudatos a mozdulat, ahogy elkapom a kormányt. - Ne a gázpedálon támaszkodj! - tör ki egészen megemelt hangon, amire valljuk be, nem sűrűn van példa... Az én idegrendszerem sztoikus nyugalommal lábon kihord pár infarktust rendszerint, mielőtt ide jutna. Az aventádor búgva porzik végig a jobb időket is látott aszfalton... Nagyjából az aszfalton. Egész nagy hatékonysággal a kurva aszfalton! Egy csodával kerül ki egy kaktuszt, és egy mágikus csillag állással egy kisebb sziklát, és valami elmormogott imám is célba talál egy éles légvétel és egy elharapott káromkodás között, mert az útjelző tábla mellett úgy hasítunk el, hogy a tükör épen és sértetlen megússza. - FÉK! - csattanok fel, majd ahogy megérzem a húzást, már vissza is szívnám. Vegasban kibaszottul kell vigyázni, mert ha tréfás kedvében van Fortuna, akkor megadja, amit kérsz. Mint most... Alkarral támasztom magam meg a műszerfalon, elrebegve egy hálát Jézusnak, Krisnának, és Buddhának, hogy csak motorfék tompított, máskülönben ez egy önkéntes szervdonor manőver lett volna. Hörögve lassul a kaszni, amit sikeresen leszálló pályán tartok. Ennek záloga, hogy fél kézzel a kormányt szorítom, a másikkal pedig Amy hajába markolva tartom ott ahol, mert hirtelen nem tudom mi a rosszabb forgatókönyv... Ha megmoccan, és a bájos csülkei újra elérik a gázpedált, vagy ha nem teszi, de idejekorán kinyitja azt az imádnivalóan cserfes száját, hogy rám boruljon a maradék univerzum, ami most úgy egyensúlyozik remegve, mint a porcelán bolt kirakat üvegének darabjai egy elefánt után...
Kezdőlap
by 
Tárgy: Dunno ~ penthouse 
