Esti csicsergés Vinnie-vel

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Ma sincs pangás, ahogy soha nem is szokott lenni, pedig még nincs csúcsidő. A tumultus ellenére sikerül kizárnom a zene és a nevetős-kiabálós beszélgetés hangjait és csak a papírokra koncentrálni. Időszerű már egy leltár, újabb megrendelés, a számlák kifizetése és mindehhez kell Vincent is pár másodperc erejéig. El kell csípnem mielőtt elmegy. Apropó számlák. Több kell mint pár másodperc. Nagy sóhajjal rakom össze egy csomóba az iratokat és nyúlok a poharamért amit a pultra készítettem, de nincs ott. Enyhe zavar fodrozódik a gondolataim körül az elfelejtett ital miatt, a pultos lány felé nézek. Még új, nem pörög annyira, nem tud ezerfelé figyelni, ezért vannak ketten. Még két estényi ideje van, aztán vagy megy vagy marad, itt nincs lehetőség arra, hogy várjunk amíg belerázódik a ritmusba. Pontosan tudom mennyi jelentkező vár egy-egy állásra, jobb életet remélők, idecsábítottak és pofára ejtettek, otthonról elszökők….*-Carol! Mit tudsz arról a pohárról ami itt volt a pulton? *Érdeklődöm mosolyogva, s bár kedvesnek próbálom eladni, a másik, már veteránnak számító lány pontosan tudja, hogy ez a frászhozó mosolyom. Carol homloka gyűrődik a gondolkodástól, már az is levon egy pontot az értékeléséből, hogy nem válaszol kapásból, szerintem azt sem tudja mit kértek tőle legutóbb. Aztán értelem csillan a szemei mögött és gyanútlanul válaszol.*-Ja az! *Bólintok, igen az.*-Hát elvitték a többi itallal együtt, amit kértek. *Az asztalok felé fordulok, keresem a probléma kirobbanását és lám, már indul is. Személyesen. *-Te eladtad az ásványvizemet vodka-toniknak? *Nem vagyok olyan penge, hogy minden rendelésre emlékezzek, de momentán a sunyiszemű, brillantin hajú pasi pont akkor csípett fel egy nőt amikor ott álltam Carol mellett. Már csak pár lépés, Carol lapít, ami ráteszi a pontot az „i”-re. Visszafogott ingerültséggel teszem le a Vincentnek összekészített paksamétát, hogy készítsek egy vodka-tonikot, de a pultosok gyöngyszeme – az egyik. A másik Raina, de ő most igazoltan van távol. - Bess már teszi is az érkező fickó elé mielőtt még megszólalhatna.*-Elnézést kérünk, tévedés történt, erre az italra a ház vendége. *A fejemben megszólal a pénztárgép hangja, de ugyanezt tettem volna én is. Bólintok Bess felé, felkapom a csomagot és elindulok Vincent irodája felé. A hűtőből még kiveszek menet közben egy kis üveges ásványvizet, visszaszorítom az önkéntelen felszisszenést ami a vállamba villanó fájdalom sleppje, a hirtelen és meggondolatlan mozdulat miatt, majd átvágok a színes forgatagon. Immár eggyel több megbeszélnivalóval a tarsolyomban ütöm be a számkombinációt a vendégteret és a hátsó, üzleti szekciót egymástól elválasztó ajtó zárján. A halk pittyenés szinte elvész a a hangszórókból áradó zene hullámaiban. A túlsó oldalon csend fogad, megkönnyebbülve veszek egy mély levegőt, átveszem az ásványvizes palackot a már egyébként is túlterhelt kezembe és előveszem a háromajtós szekrényeket üdvözlő mosolyomat.* -Hello Heinz…Günter. Hogy s mint? *Nem sokat beszélnek azt is rosszul. Noha évek óta itt vannak már Vegasban, a német nyelv vonalzóval húzott hangjain érett nyelvük nem képes ráhangolódni a csavaros angolra. *-Költői kérdés volt. *Mondom mielőtt még nekiveselkednének válaszolni, rányomom az ujjam az ovális leolvasó szenzorra, majd mikor nyílik az ajtó, körülményesen, hogy lehetőség szerint ne nagyon használjam a jobb karomat, belépek Vincent szentélyébe. Az egyikbe. Az elegáns monstrumra – lásd státusz szimbólum íróasztal – teszem a paksamétát, kinyitom és tollat ragadok amit Vincent felé nyújtok.* -Mielőtt elmennél ezeket alá kellene írnod és lenne néhány megbeszélnivalóm is és nem a születésnapi ajándékomról lenne szó. *Érzésem szerint nem tudja, hogy megbeszélése lesz a beszállítókkal, legalábbis azt mondta nem kell idehívjam, mert majd „én elintézem” mondta a szokásos gyanús félmosollyal az arcán, és némileg le fog izzadni, mert azt hiszi, elfelejtette a születésnapomat. Pedig nem. Két hónapja megkaptam, pont időben.*

♫ Zene ♫•

#2Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Hétf. Május 20, 2019 11:37 pm

A kinti tájat bámulom...
Azt a tájat, az ablakon át, amit jobb napjaimon se neveznék se nem megkapónak, se nem legalább lehengerlőnek az elmúlt éveket tekintve, mégis szívesen nyugtatom ott a tekintetem. A szemközti raktárház messze omladozó falain..
A szivarból áramló füst csak lassan keveri meg az orrom előtt lejátszódó teret, a lábaim csaknem az ablakpárkányon, és továbbra is csak elmerengve kényelmesen feszítek a bőr forgószékemben.
Le kéne már cserélni ezt a darabot...

Ujjaim önkéntelenül csúsznak végig a gyengén kopott kartámaszon, még az első dollárjaimból vettem, az első igazi nagy haszon...
Emlék.
Most viszont egész másmilyen eszmékkel kell birokra kelnem.
A kolumbiai-mexikói helyzet kiélesedésével a hullámok előbb-utóbb ide is elérnek, és akkor muszáj lesz válaszútra térnem. Nincs kiszámítható jó választás..
Tovább töröm a fejem a megfejthetetlenen, sorra hozom a pro és kontra érveket, számolva a legrosszabb végkifejlettel, és azt is bőven belekalkulálva a kérdésbe, hogy melyik kapcsolatok azok amik hasznossá lehetnek, amikor meghallom azt a messziből jövő pittyenést.
Ez csakis Nyda lehet...

Nem fordulok meg, neki háttal, továbbra is az ablakkeretet bámulom. Csak amikor érzem, a suhanást ahogy közeledik, csakis akkor veszem le a lábaim, és készülve az összecsapásra (székkel együtt)fordulok meg.
Belenézek, egyenest a szemeibe.
És nem tévedett nagyot, tényleg lefagyok.

- Azt mondod.. - tenyereim az előbbi karfát szorítják. De nem.. az nem lehet. Nem úgy volt hogy...!? Aztán a szemei, vagy az én épre tért eszem az ami korrigál.

- Már megkaptad... - a szemeim hosszú csíkká nyúlnak össze, és az övé is jelzi hogy megint lóvá tett. Megpróbálta... Legalábbis.

- Szóval mit kell aláírjak? - húzódok az asztalhoz közel, nem pazarolva több időt humorizálásra, valahogy az előbbi gondolatok nyílegyenest lökték ki a humorom. Ez egy ilyen világ.
Szóval.. ??

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Vincent remek kísérleti alany arra, hogy: Hogyan hozzuk rá a frászt a főnökre? Nem túl gyakran élek ezzel a kis játékkal, de most valahogy élvezem a kezét látva, miként szorul rá az imádott karosszék karfájára. Röpke pillanat mielőtt ellazulna…mielőtt alig észrevehetően elmosolyodom az újabb átverésen. Végül is sikerült, igaz nem tartott sokáig. *-Szeretem ezt a „Mit felejtettem el már megint?” arcodat. *Mosolygok rá most már szélesebben, de azért túlzásba nem viszem, és szinte rögtön el is tűnik az arcomról, ahogy belekezdek a hivatalos ügyekbe…azokba melyeknek a papírjai ott fekszenek immár a terebélyes asztalon, Vincenthez közel. *-A beszállítók megrendelései. A biztosítás meghosszabbítása, és az új lány szerződése a próbaidőre. *Jelentőségteljesen tolom még közelebb a papírokat, elfelejtve, hogy a vállam ma nem azt akarja amit én és ezt némi fájdalommal adja tudtomra. Önkéntelenül is felszisszenek és a mozdulat félúton elakad, csupán a mutatóujjammal lököm tovább a paksamétát és ejtem rá az imént felvett tollat. Végül az asztal sarkára ülök félfenékkel és keresztbe teszem a lábaimat egymáson. *

♫ Zene ♫•

#4Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Vas. Május 26, 2019 3:25 am

- Te mindent szeretsz bennem.. - ez erős túlzás, de mosolytalan arcom mögött végig ott az a hangomban rejlő ugratás. Azután viszont a papírokra figyelek. Azokra, amiket egyetlen mozdulattal tol felém, és bár beszél, a hangjában mégis az az apró szisszenés, ami pillanatok alatt felé tereli a figyelmemet.
Ránézek.

- Minden rendben..? - csak egy szemöldökemeléssel tűzöm meg, de útközben, ha beszél, ha nem, az oldalsó nagy hamutartóban jobbra, elcsavarom a kezemben csüngő szivaromat. Ez a dolog most sokkal fontosabb...
Már a személye.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

-Ez azért erős túlzás, de a legtöbb tulajdonságoddal már kibékültem. * Még a mosoly eltűnése előtt kontrázok rá az ugratására a sajátommal és vetek egy pillantást a füstölgő szivarra. Hányszor mondtam már neki, hogy egészségtelen és nem éri meg kockáztatni azért, hogy tekintélyes keresztapának tűnjön, mint Marlon Brando az egyik kedvenc filmemben. Az ittlétem okára térek rá, de a megszokott mozdulat most nem esik jól. Az asztal sarkára ülésem azonban nem téríti el Vincent figyelmét, roppan a szék ahogy mozdul, és végre elmorzsolja a szivar végén a termetes parazsat. Egy hosszú pillanatig a füstjét vesztett, pofátlanul drága bűzrudat nézem, majd újra mosolyt festek az arcomra mikor felé fordulok. * -Persze. Bár az új lány eladta az ásványvizemet vodka-toniknak, aminek az árát máris levonhatom a próbaidős fizetéséből, a beszállítók pedig pampognak az ár miatt. Azt ígérted elintézed. * S újfent az elé tolt papírokra bökök, koppan az asztal. Most azonban résen voltam, és a másik kezemmel bökdöstem, ami miatt kissé el kellett csavarnom a derekam. Majd jelentőségteljesen a karórámra nézek. Késésben van. *

♫ Zene ♫•

#6Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Szomb. Jún. 01, 2019 2:20 am

- Ez is egy nézőpont.. - csak az orrom alatt dünnyögöm, de közben erősen vigyázok, hogy ne lássa meg az útközben arcomra kiülő ~jól szórakozó~ gyenge mosolyomat.
Azután már a papíroké minden figyelmem. Mármint a munka, szent és sérthetetlen, egészen addig, míg nem töri ketté a közben beékelődött fura hang.
Egy darabig figyelem.. még akkor is, amikor ecsetel... De aztán nem nyugtat meg, mégis ráhagyom. Nagylány már, jól tudja mi merre, és abban is remekül beletanult szakember, hogy hogyan menjen az agyamra. Mármint egyes esetekben.

- Azt ígértem..? - hezitáló, leplező hangnem, lévén nemegészen vagyok biztos abban hogy tisztán tudom mit is vár tőlem. Mi az amit ígértem!??
A papírokat persze azért átfutom. Jól tompítja a tudatlan élt, na meg hátha attól valamivel okosabb leszek.
Valamivel...

Élni kell a reménnyel!

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Nem tud átvágni azzal, hogy megpróbálja elrejteni a mosolyát, még ha az igen gyengécske is, persze vigyázni kell az imázsra…na de előttem? Jól ismerem már, szinte az összes arcát láttam kezdve az aggódótól, a ravaszul kombinálón át, a rezzenéstelenig. A könnyű kis évődésünk betalált a másiknál, ezzel le is zárjuk a röpke kis szórakozást és áttérünk az üzletre. Fájó vállam immár zsibbad, remekül palástolom, mert Vincent hagyja elmenni a témát maga mellett. Láthatóan jól vagyok, ami nem látszik, azt meg majd elmondom ha fontos, ezt ő is jól tudja. *-Igen. Azt ígérted. Tegnap, amikor szóltam, hogy nem érkezett meg a whisky szállítmány, mert újra akarják tárgyalni az árakat. Arról rebegtek, hogy magasabb lett az adó, de szerintem szőkének néztek…bár telefonon keresztül még egy látnoknak sem menne. *Ez van amikor nincs mindenbe beleszólásom, persze megértem. Ő a tulaj, én csak könyvelek, számolok és olykor kiakadok az egyes kifizetésein. *-Szóval ha ma nem intézed el, akkor holnap nem lesz mit adni a kényes vendégeidnek. *A „mindent szeretek benne” állításához hasonlóan ez is erős túlzás, de Vincenttel csak így lehet beszélni. S ha még mindig nem értené, jobb kezem mutatóujjával megkocogtatom a karórám számlapjának üvegét.*

♫ Zene ♫•

#8Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Szomb. Jún. 22, 2019 2:56 pm

- Áá, szóval tegnap.. - így már körvonalasabb valamivel, mondhatnám egyenesen rémlik, de akkor nem lennék őszinte. Ennek ellenére viszont vannak ötleteim hogyan is intézzem el az ügyet.
Úriemberek módján.
Kezdésnek..

Aláfirkantom az orrom előtt feszítő szerződéseket, csak lépten-nyomon nézek bele. Megbízom benne. A fél karom is odaadnám, Rainán kívül ő az akiért az egyetlen. Talán még Jamil.. Részben.

- Egyéb kér(d)és!? - rendezem össze kezeimben a papírlapokat, ahogy halkan koppanva az asztalon az élére állítom. Aztán.. Azután átnyújtom a kezeibe.
Ha érte nyúl, az övé, viheti. Ha nem, bátran hallgatom, van időm még. A beszállító meg várhat. Nem ő diktálja a feltételeket. Ha kell a pénz, az a minimum hogy megdolgozik érte!
A részleteket pedig meg majd megbeszéljük.

A hogyan-t...

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Nézem ahogy magabiztosan aláírja a papírokat, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy van fogalma miről csacsogtam neki. Mindegy, a kezdőlökést megadtam, a kellő információk birtokában van. A felém nyújtott papírokat elveszem, a combomra állítva tovább igazgatom, nem mintha kellene. Vincent annak idején sok mindent rám bízott, rendbe raktam a helyet, és nem vagyok ostoba, hogy ne higgyem, olykor félrelép az üzletben, mint kanos pasi a házasságában. Nincs is ezzel semmi gond, mindenki ezt csinálja, ügyeskedik, ahogy én is kihasználok minden kiskaput, hogy neki jó legyen. Ha neki jó, nekem is jó. *
-Lenne még valami. Talán nem fontos, de jobb ha megemlítem. *A papírokról felemelem a tekintetem és egyenesen a szemeibe nézek. Csak egy könnyed mosoly ami az arcomon játszik, de a hangom komoly marad.*
-Tegnap bent volt egy zsaru. Csak a jelvényt láttam és lehetett véletlen is, de ma megint itt van. Tudnom kellene valamiről? *Tegnap sem, ma sem tettem semmit, úgy tekintettem rá mint a többi vendégre. Nem rezzentem össze és nem figyeltem amikor úgy éreztem nem engem néz. Igazából átnéztem rajta. De attól még láttam amit láttam és piszok jó az arcmemóriám. *

♫ Zene ♫•

#10Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Hétf. Feb. 17, 2020 9:28 am

- Hm!?? – olyan hirtelenül kapom fel a fejemet, hogy egyből feltűnhetett. Ez az amit nagyon nem szeretek. Ha ezek a mocskok erre szaglásznak. És eddig nem is volt hiba a megbeszéltekben, most vagy nem helyi, másik város vagy körzet, és csak eljött játszani a faszagyereket vagy Ward akar nyomatékosítani a kialkudott feltételeken.

Azt a büdös disznót!
Annak a világ pénze nem elég a zsebébe!
És mert a mexikói-kolumbiai helyzet jelenleg ilyen éles, ez a bevételeken is meglátszik.
Vagy legalábbis a profit számolásakor.

Megfintorodik az orrom, de nem tudom mit láthat meg belőle. Nem is érdekel. Ezek azok az ügyek, amiket nemigen kötök az orrára. Nem kell mindenről tudnia. Viszont ki kell aknázza az ilyen helyzeteket, és valamit... kell hogy ő is kapjon.
Legalább egy morzsát...

- Arról, hogy igazolta e magát. - kitérő válasz a kérdésre. Ami nekem kérdés. És rá válaszokat várok. - Eljárt valamiben vagy csak fű alatt szaglászott!? - váratlan szemöldökemeléssel kérdezem, csak hogy tudjam melyik az új momentum. Merre kell lépnem. Újból perkálni kell, vagy beéri a dolog egy kis megfélemlítéssel.

Nem szeretem ha ide zsaruk járnak.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Nem tudom nem észrevenni ahogy a híremre felkapja a fejét. Naná, senki nem szereti ha zsaruk szimatolnak a háza táján, megértem. Akkor is ha sok mindenről nem tudok, de sejtéseim vannak, melyeket Vincentre való tekintettel nem feszegetek. Ha minden borul, legalább őszintén tudom azt vallani, hogy nem tudtam semmiről. Ám vannak dolgok, melyek megnehezítik a munkámat ha csak sejtéseim vannak róluk. Nem kerüli el a figyelmemet arcának rezdülése, mivel azt nézem, lecsapva minden apróságra. Nem mintha ki akarnám faggatni, egyszerűen csak bizonyosság kell, hogy én is lépni tudjak valamerre.*
-Nem. Egyelőre. *A zsaru nem tett semmi olyasmit, ami arra engedett volna következtetni, hogy sárba akarja rángatni Vincentet, ám az, hogy ma visszajött, már kérdéseket vet fel. *
-Csak fű alatt szaglászik. Csak? Ez nem elég? *Bármit is akar a zsaru, az nekünk nem jó, én meg nem szeretem a „csak”-okat, mert azokból mindig több lesz. Lemondó sóhajjal, hogy ma sem kapok rendes választ, magamhoz szorítom a paksamétát és visszaadom Vincentnek az asztal sarkát, egy lépés után amit az ajtó felé teszek meg, ismét felé fordulok.*
-Oké, tudom, nem kell tudnom. De ha nem kell tudnom, akkor nem is tudok mire figyelni. A szállítókat ne felejtsd el. *Ezzel akár el is mehetnék, de nem teszem. Egyelőre, ahogy a zsaru sem igazolta magát…még. Várom erre mit lép, de erős a gyanúm, hogy a vége az lesz, hogy bólintok és magára hagyom, és megint arra a következtetésre jutok, hogy a számokhoz jobban értek mint Vincenthez.*

♫ Zene ♫•

#12Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Szer. Feb. 19, 2020 3:10 am

"Nem. Egyelőre"

A jelen körülményeket tekintve, nem tudom hogy ez jó hír e. Persze nincsenek illúzióim, a balfék akarta hogy lássák. Ha nem, nem teszi a jelvényt közszemlére, és ez egyre inkább arra enged következtetni, hogy itt Ward lesz a tényleges probléma.
Hogy baszná meg az a rohadék..

- Dehogynem elég... Még sok is.. - morgok az orrom alatt, de elengedhetetlennek látok még egy dolgot hozzátenni. Vagyis inkább kérdés. - Ward.. nem keresett?? - ez már égetőbb. Ha nem személyesen keres meg, célozni akar valamire. Ha Ward célozni akar, nem biztos hogy pénz lesz itt a megfejtés. Lehet valami mást akar. És (polgármesterként) nem átall előbb tisztán mutogatni a hatalmát.
Nem ismeretlen tőle...

Nyda elindul, a papírok rendben visszakerültek a kezeibe. Én újból visszatérek az ügyeimhez, már ha lennének egyáltalán ügyeim, de az előbbi gondolat éles szöget ütött a fejembe. És Ward képzete nem fut ki olyan gyorsan.
De aztán mégis visszaszól.

Nagyot sóhajtok, és eldobom... hát azt a nyamvadt tollat a kezemből.

- Idefigyelj Nyda, tudom hogy Neked csak annyi tiszta hogy havonta mennek az utalások Wardnak. - alig szünetet tartok. - És abban is biztos vagyok hogy nem veszed be a közhelyes szöveget. - ez nyilvánvaló. Ahhoz hogy az adóhatóság ne lépjen közbe, nem véletlenül kerül az apró kis rovatba az ilyen-olyan adó kifejezés. Néha meg más. - De nem vagyok benne biztos hogy az életedet szolgálná ha mélyebben belecsúszol ebbe... Mint amennyire feltétlen szükséges.. - megköszörülöm a torkomat. Nyilvánvaló? Ez is.

- Csak szólj kérlek legközelebb is ha valami furcsaságot tapasztalsz. - és biccentek.
Rövid szünet... Aztán még valami az eszembe jut.

- Ja igen, a szállítók....

Azzal feltolom magam.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Hazudnék ha azt mondanám, sosem akartam többet tudni a kelleténél, hogy könnyedén elboldogulnék pár zavarba ejtő kérdéssel…ha egyszer előkerülnének, másrészt viszont nem akarom eljátszani Vincent bizalmát. Szökőévben egyszer előtérbe kerül néhány pillanatra a kíváncsiságom, olykor eszembe jut, hogy nagyobb segítségére lehetnék, ha kitágítaná a bizalmi körét…de mindig lebeszél róla. Könnyedén. S aztán megy minden ugyanúgy ahogy régen. Ahogy mindig is. *
-Nem, eddig még nem jelentkezett. *Ez a mai nap is egy ilyen hosszú pillanatot hordoz. S tudom, hogy Ward polgármester távolmaradása többet jelent, mint amennyit Vincent megoszt velem. Azzal tisztában vagyok, hogy bizonyos ügyek miatt meg kell kenni, máshol is ez megy s bár nem helyeslem, a mai világban kikerülhetetlen. Máskülönben elvesznénk a bürokrácia útvesztőjében, számtalan kiskapu becsukódna…és ezek még a legenyhébb verziók, mellyel meg lehet keseríteni egy bártulajdonos életét. Mégis tovább feszegetem, és…akaratlanul összerezzenek attól, ahogy a toll koppan az asztalon. Csak egy toll, de túl éles a hang és még soha nem koppant Vincent asztalán miattam. Érzem ahogy a vér a fejembe száll, melegség önt el és arcomra ül a pír. Le kell nyelnem az ajkaimra tolakodó szavakat, vennem kell egy nagy levegőt és lassan kifújni. *
-Neked sem szolgálja az életedet Vincent. *Lenézek a cipőm orrára, s mikor újra őt fogom be a tekintetemmel, már mosolygok. Mintha semmi nem történt volna. Mintha az elmúlt néhány perc, csak valami lázálomban létezett volna.*
-Rendben, ahogy mindig is. Szólni fogok. *Az utolsó mondata már a hátamat éri, az ajtóhoz fordulva teszem kezem a kilincsre. A szállítók nem sok vizet zavarnak, minden más sokkal többet. Aggódom? Minden ilyen „valami furcsaságtól” igen. Hallom amikor megmozdul, a szék lábai diszkréten karcolják a padlót, a csend várakozással tölt el. Kérdőn nézve visszafordulok, ha nem költői a szünet, ha még mondani akarna valamit…*

♫ Zene ♫•

#14Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Vas. Márc. 01, 2020 6:32 am

"Nem, eddig még nem jelentkezett."

Az a korábban a fejemben megakadt szög, egyre inkább kezdi körvonalazni a ki nem mondott szavakat. Itt lesz valami... Biztos hogy lesz valami, és még ha nem is tudom még, abban biztos vagyok, hogy nem fog tetszeni.
Megfintorodik az orrom, de arra vigyázok, hogy semmit se lásson belőle. Egy egyszerű biccentéssel intézem, felírva egy képzeletbeli noteszbe: ennek minél hamarabb utána kell járnom.
Sosem szerettem a bizonytalanságot. Ha meg fenyegetnek azt meg méginkább nem kedvelem!
Talán el is vesznék az egészben, ha útközben nem fordulna vissza. De megteszi, és az időközben becsúszó kis... 'gikszer', elengedhetetlenné teszi, hogy az övé legyen minden figyelmem. Már megint itt tartunk.

"Neked sem szolgálja az életedet Vincent. "

A szavai mintha igazat szólnának. Mert igaza van. Tudom hogy igaza van. És ez a legrosszabb benne. De hogy is rángathatnám őt bele! Őt.. akit nem tud róla, de a legjobban tisztelek. Őt, aki nap mint nap képes vezetni az üzletet, úgy, hogy közben tudja, más is folyik a háttérben. Úgy, hogy nem vak. Nem süket, és nem is ostoba, mégis képes hogy mindenen átlépjen, pedig nagyon is tudom, nála hogy futnak a válaszok. Nem helyeselne. Sokmindent. Csak ez egy ennél sokkal őrültebb világ...

Aztán mégis gyorsabb, mielőtt szólhatnék, vagy meggondolhatnám az előző szavait. Felállok, de hiába a befutó "szállítók" szöveg, mégis megállásra késztetem.

- Nyda, várj! - engedem el, nem is kapkodok, ha de ha nem lép meg, lassan kerülöm meg az asztalt, és sétálok oda a közelébe. Egyenesen az orra elé. Csakis a szemeibe nézek.

- Évek óta mindent megteszel értem. Tudom jól. - csak alig biccentek - És nem akarom hogy azt hidd kételkedek a hűségedben, vagy bármiben is korlátoználak, hisz te vagy az egyik legfontosabb ember akiben bízhatok. - ez is nyilvánvaló. - De azt gondolom, vannak dolgok amikről jobb ha nem tudsz. Nem miattam, miattad. Mert nem helyeselnéd. - biccentek - Felbolygatná a lelki békéd, vagy egyszerűen rájönnél, milyen ember is vagyok. - a szemeiben ragadok. Hogy őszintén? Talán azokon a dolgokon már túl vagyok, hogy bárki előtt is bármit szégyelljek. De ő... Ő teljesen más tészta. Néha még eszembe jutnak azok az emlékek, mikor ott, Salt Lake Cityben, még minden olyan könnyű volt... Bizonytalan, és szabad. Mennyire jól.. is megértettük egymást, nem álltak közénk nyílt titkok. Az az élet egy másik élet volt. Egy sokkalta szebb, mégis gyenge. Most pedig... csak a valóság köszöntött be, ahol minden napos a megalkuvás. Nem szeretem, de az élet ilyen.

Nem szoktam ilyet, de jobb kezem felemelem, és ha nem rántja el, finoman végigsimítok az arca-haja vonalán. Talán az emlékek... Vagy csak azt akarom hogy tudja, értékelem.
Én lennék az utolsó aki semmibe venné.
De mást nem tehetek.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

* Mikor a kilincsért nyúlok, már rég meg is bántam a szavaimat, a kíváncsiságomat, mindent ami nem ahhoz a pár aláírandó papírhoz tartozott, amit behoztam neki. Megbántam, mert tudom, hogy ha egyszer mégis meggondolná magát és mesélne, nem tetszene az amit hallanék...és nem csak azért, mert törvénytelen. Minden áldott nap teszek én is a lelkiismeretemre néhány súlyt, mikor átírok pár számot...de ott egye meg a fene. Attól még...nem történik visszafordíthatatlan.
Már mennék, hagyva az egészet, hogy magamban lerendezve újara visszaálljon a béke...de utánam szól . Felé fordulva nézek fel rá, hagyom, hogy elmélyedjen a tekintetemben, és hagyom, hogy most miatta furdaljon a lelkiismeret. Csak halvány, de őszinte mosolyra futja, hallva mennyire bízik bennem, mennyire...gondol rám, még most is, és...az utolsó mondata már szélesíti a mosolyom. *
-Nem hiszem, hogy kételkedsz bennem. Pont azért, mert fontos számodra mit gondolok rólad. * Hogy tudom-e milyen ember? Tudom, már lekésett arról, hogy jobb képet mutasson magáról, még ha csupán sejtéseim is vannak, pont elég. S lehunyom a szemeimet, mikor a karja mozdul, mikor ujjai megsimogatnak. Régi, szép emlék ver tanyát a lelkemben, szeretném visszahozni azokat a napokat...nem mintha most nem érezném jól magam a bőrömben, de ezt is, mint minden mást, neki köszönhetek. Akkor régen pedig...volt pár nap, amikor semmi rossz nem volt képben. Megfogom a kezét, elhúzom az arcomtól, de nem engedem el, még nem. *
-Bocsáss meg. Nem akarom, hogy miattam is aggódj. Nem kérdezek többet. Azt hiszem, pont azzal rombolnám le a bizalmadat. * Hogy lesz-e valaha is...egy kicsit olyan, mint rég? Azt hiszem soha...mégis, ennek a létnek van ereje, hogy életben maradjon. *

♫ Zene ♫•

#16Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Pént. Márc. 06, 2020 2:31 pm

"... mert fontos számodra mit gondolok rólad. "

Fontos. Ha ő azt tudná.... De nem engedem tovább burjánzni ezt a gondolatot, mert jól tudom, nem vezet sehová. A kettőnké egy egész más világ, és még ha ott, a múltban rejlő messziben el is tudtam volna képzelni egy teljesen más életet, azóta ez megváltozott. Megváltoztam. És ő is, sokkal karakánabb lett. Talán ezért is szeretem ennyire.
Képes felállni.

Elmosolyodom, de nem az az igazi, örömteli mosoly ez. Inkább csak megalkuvó. És ahogy a keze belefűz a kezembe, nem ellenkezem, engedem.
A szavaira viszont egy kimerítőt sóhajtok.

- Nem hiszem hogy képes lennél valaha is lerombolni... - ez az igazság. Ezt az egyet tisztán érzem, de ahogy érzem, ideje mennie, kihúzom a kezem a kezéből.

- A szállítók várnak. Mennem kell. - és ahogy ellépek mellette alig, hogy lenyomjam a kilincset és nyíljon az ajtó, nyilvánvalóvá teszem hogy ideje mennie. Nem mert ezt akarom.. hanem mert mennie kell. Különben a dolgok egész másféle irányt is vehetnek.
És az egyikünknek se lesz jó.
A jövőnket tekintve!

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda

*Csak néhány pillanatig merülhetek el a múltban, abban az érzésben, hogy „mi lett volna ha” amire épeszű ember sosem gondol, de a reménykedő mindig beleesik ebbe a csapdába. Olyan vagyok mint a strucc, sejtek dolgokat de inkább a homokba dugom a fejem, mintha nem is léteznének azok, melyekről igazán nincs konkrét fogalmam, de tudom, hogy léteznek. Addig jó míg megfoghatatlan, míg csak sejtelmes és bár kíváncsiságra ad okot, Vincent nem hagy teljesen elcsábulni. Olyanok vagyunk mint két mankós ember, egymás „rossz lábát, oldalát” támogatjuk a jobbikkal. Ismerős mosolyára még nem, de szavaira már én is elmosolyodom, hasonlóan megadón, egy csipetnyi hálával…mert megint megásta azt a rohadt gödröt, hogy bele tudjam dugni a fejem. Vincent kész bűvész, egy illuzionista. Tudom, hogy a kezeit kellene néznem, mert csal, de a szemei mindig magával ragadnak…*
-Ne kíméld őket. *Nekem kell mennem, a mosoly mely arcomat lágyabbá teszi, keserédes. Mielőtt kilépnék a nekem kitárt ajtón, elengedett kezemmel leheletnyit végigsimítok a felkarján, ezzel mintegy lezárva mindazt ami az elmúlt két percben ott lebegett kettőnk között. Otthagyom bent, valahol a monumentális, ódon íróasztal karmos lábai alatt. A folyosó szőnyege elnyeli a cipőim sarkának kopogását. *

♫ Zene ♫•

#18Tárgy: Re: Esti csicsergés Vinnie-vel Hétf. Márc. 09, 2020 4:19 pm

Kilép. És egy részem hálásan tekint a hűlt helyére. A mai megint egy olyan nap. Egy olyan.. bonyolult és bonyodalmakkal teli nap, amikor megint elgondolkozom. Mire várok még!?? Nagyszerű.. gyönyörű, okos... és még az egekben is a talpraesettsége! Igazi küzdőszellem... De az alig 4 éve Grace-el történtek óvatosságra intenek. Felnyitják a szemem. Nem vezet sehová egy újabb bonyodalom....

Utolsó pillantás vissza az asztalomon, aztán újult eltökéltséget veszek, és kitárva magam előtt az ajtót teljesen, magam is kilépek, el, Heinz őrző szemei előtt. Nem kell jeleznem hogy kövessen. Ismeri már a rítust, és ahogy megcélzom a hátsó részleget, a kiterjedt ária végig ott van a közelemben. Ideje megmagyarázni a miérteket.
És a szállítóknak... nem árt egy tisztes összkép.

Hát íme!

ZÁRÁS

» Vinnie's Night
» Vinnie "udvartartása"...
» Vinnie & Robert - Üzleti ügyek...
» Helyszín képei, leírása

Esti csicsergés Vinnie-vel

Esti csicsergés Vinnie-vel

Similar topics

Similar topics