◆ Tulajdonságok:
Kiszámíthatatlan... Igen, ez így van. Néha még én magam se tudom mit-miért teszek. Nem érdekelsz te, vagy mások. Hogy ki mit gondol, ha egyszerűen az esik jól, megteszem. Ha épp szarrá kell vernem a kocsidat, akkor arra számíts hogy csak egy roncs marad belőle. Ha a házadhoz támad kedvem, felgyújtani csak mert jó hecc, akkor már tárcsázhatod is a 911-et. Hogy miért? Mert egyszerűen ez esik.. JÓL! Szarom le az életet! Utálom az életet... Utállak téged, mert neked jobb mint nekem! Ki vagy te!!? Egy SENKI!! Egy sokkal nagyobb senki mint én vagyok, csak neked egyszerűen minden megadatott. Ezért is élek egyedül. Úgy a legjobb nekem. Úgy legalább senki nem baszogat...

◆ Külső:
Nézz csak rám! Hogy szakadt vagyok? Lehet. Nem igénylem az úri igényű kikent-kifent nagypofájú ribiket, max egy durva menetre, de aztán takarodjon előlem. Ez vagyok. Kell-nem kell! Nem fogok sírva fakadni, csak mert leköpsz vagy nem jön be a fejem. A pofám olyan amilyen, anyámtól kaptam, ő meg ki tudja hány geciből gyúrta össze. De nem érdekel.. Leszophatod az egész életem!

◆ egyebek:
- Egy Sebhelyes Frank gúnynevű elosztó kisstílű dílere
- Szabadidejében, - amiből rohadt sok van neki - graffitiket festeget, a képességeit egész.. művészire fejlesztette, mégsem áll szándékában bármihez is kezdeni vele
- Folyton az utcán lóg, néha klubbokban, ahol az elosztó rendesen tejel, néha felszed egy-két luvnyát, igénytelen, habár ő is harap a pipihúsra
- Egy kivénhedt raktárlakásban lakik. Egy kanapé.. egy ágy, a hűtő a söröknek és téglákból összerakott dohányzóasztal. Kell ennél több..??

Engem akarsz megfejteni? Ehhez egyetlen szót kell ismerned: Káosz!

Tudod milyen érzés, valamikor reggel, egy mocskos sikátorban ébredni, ahogy a fejed tövig merül egy retkes pocsolyába gyűrve.. a hányásodban fekszel.. bűzlesz, és fogalmad sincs, róla mi történt tegnap, hogy kerültél ide, vagy hogy egyáltalán mégis mi a pöcsöt keresel itt!?? Tudod milyen érzés két nővel az ágyadban, amikor azt se tudod már melyiket hol szedted fel, és az egyik már bőven túl van az ötvenen, a másik meg olyan ronda, hogy ha a sötétben jönne szembe veled, tökös vagy, de messzire futnál!? Vagy épp bekerülni egy banda kereszttüzébe.. csak azért, mert épp akkor te pont ott fújtad a falat, aztán a golyók csak úgy repkednek, te meg a földre vágva magad, próbálsz üvölteni, hogy: Te kurvára nem akarsz megdögleni! Nem így, és nem most, és különben is neked kurvára semmi közöd az egészhez!!?

Ennyi az életem. Ahogy az is amikor hirtelen valami elpattan a fejedben és egyszerűen úgy érzed megőrülsz! Nem tudod miért, de pusztítanod kell! Bármit! Ami csak a kezedbe kerül.. TÖRJÖN! Zúzd darabokra! Ahogy a legszívesebben darabokra törnéd a saját életed, de ahhoz mégis túl erős vagy, hogy azt mondd vége, és egy hamis imát elmormolva egy stukker dördüljön a fejedben...
Igen, káosz. Talán ez a legmegfelelőbb szó. Az élet rabja... A kokainé.. a whisky-é, a pusztításé és a céltalanságé. Hogy ezen nevelkedtem? Nem tudom. Ahhoz ismerni kéne milyen más bőrében élni. Másként. Realista vagyok. Annyi biztos. A fogd és vidd híve! Az Amiért megdolgoztál, az jár neked, amiért meg nem, azt vedd el! parancsolatok követője. Agresszív? Egyesek szerint. Hogy van rá okom? Ez sose számított. Nem érdekel ki mit gondol, vagyok aki vagyok, élek, és ide a rozsdás bökőt nekem!
Persze vannak jobb napok. Amikor nem hív olyan erősen a kokain istene, akkor festek. Benn a lakásban, a falat, vagy épp kinn ahol van egy mocskos falfelület és ott fújom fel a műveimet. Graffiti... Azt mondják művészet. Én csak azt mondom én vagyok. Mindaz ami vagyok, ott virít a falon. Belőlem jön. Aztán van hogy tönkreteszem. Egy más hangulat, más gondolatok és az egészet darabokra töröm, vagy tépkedem.
Egy raktárban lakom. Vagyis valami ház féle, még valamikor kártyán nyertem, de nem volt még.. időm felújítani. Az utóbbi 8 évben. De jó ez így. Csak azért hogy valahol eldőljek, aztán jön egy újabb nap, egy újabb.. kibaszott nap és én még mindig élek. De nem számít. Addig is élvezem...