Egy újabb nap. A sokadik? A kevesedik?
Hogyan feledkezhetett meg rólam?
A drága megrendelőm, aki igen tetemes összeget tett le értem meg sem látogatott. ÉRTED EZT? Ez már a pofátlanság határait súrolja, hiszen .. hiszen.. megfeledkezni? Rólam? Ch.
A székben ébredtem... majd jöttek az ismerős betonfalak, a nagy ajtó... és egyetlen matrac. Türelmes voltam. Hiszen mi mást tehettem volna. Fűtött a kíváncsiság. De nem tért vissza és nem kaptam választ.
-UNATKOZOOOOOOM!
Hangom visszhangzik az épületben, de hiába ütöm az ajtót nincs válasz. A bőröm nem heverte ki az utazás következményeit. Véraláfutásos vagyok, de az alvadt vért már lemoshattam magamról és tiszta ruhákat is kaptam.
-KUSSOLJ!-jön a válasz a túloldalról.
-ARRGHHHHHHH!!-megint ráverek az ajtóra majd megtántorodok és kontrolálhatatlan köhögés tör ki belőlem. A torkomhoz kapok miközben hanyatt esek a földre.
-Mi a szar?-tépik fel az ajtót a gorilláim és futnak. Nem dögölhetek meg idő előtt.
-Megfullad te marha!-erre ez a barom pulzust akar ellenőrizni. MINEK? Te jó ég..
Erre elmosolyodok. Miközben lábra ugrok már lefejelem az egyiket majd tarkón rúgom a másikat. Felkapom a fegyverét a földről és amíg a kettő nem tud a világáról rájuk csukom a zárka ajtaját.
-Na pááá. Majd küldök képeslapot!-HAHAHAHAAAA. Nevetésem még visszhangzik egy darabig. Az épületben már nem találtam senki mást. De egy jó darabig a kijáratot sem. Ki csinál egy átkozott labirintust?
Egy szó mint száz kijutottaaAAAaaaAAm.
Szupi.
O-o.
Vagy mégsem. Két fekete autó parkolt a bejárat előtt. Ahogy nyílt raktár ajtaja úgy nyíltak a kocsi ajtók is.  

-Franc.-már fordulok is sarkon és futok miközben a talpam alatt szikráztak a golyók. Puffan a vállam a falon, mert nem tudok időben lefékezni, de legalább gyorsabban be tudtam venni a fordulót. Már hallom ahogy futnak utánam, így nem lassítok, bár fogalmam sincs, hogy merre tartok. Felszaladok néhány dobozon és kivetődök egy félig nyitott ablakon. Baszki. Puff. Gurul. Nyög. Tovább. Futok. Közben a fegyvert a gatyámba tömködöm. Egek. Máris koszos lett a tiszta rucim. Picsába.  Néhány sarok múlva kifulladok. Ott azonban beleütközök valakibe. Vagy éppen valakikbe. Egy magas srác hátáról pattanok vissza.
-Hó hóóóó csinibaba.-a kezét nyúltja felém én belekapaszkodom és felröppenek máris a földről.
-Kergetnek, hogy ennyire szaladsz?
-AAaaah. Szóval szerinted csini vagyok? Egyébként igen. Súlyos arcok. Gyors fegyverekkel.-vonom meg a vállamat ő pedig nevet. Majd elképed. Ja. Ezzel most nem viccelek.
-Gyere csini. Mutatunk egy jó helyet.
-Okidoki.-csillan fel a szemem. Hát én mekkora egy kibaszott mázlista vagyok. Máris barátokat találtam. Körülállnak és elindulunk. Hova? Franc tudja. De ezzel most Tééényleg jó előérzetem van. Ez egy rohadt útvesztő ez a város is. Úgy tűnik itt csak ilyenek laknak...akik szeretik a labirintusokat. Bemegyünk egy épületbe és lelépcsőzünk egy dohos sötét helyre. Alagutak vezetnek a város alatt. JUUUJ de izgi.
Aztán kiérünk egy nagyobb részre. Fémhordókban tűz ég és mókás ruhás emberek tanyáznak mindenfelé. Apró tasakok cserélnek gazdát és hát... igazából minden bűzlik.
-Na csini... Tom és a bandája itt tanyázik.-lepuffan egy kanapén és rám tapasztja a tekintetét.
-Ha szétteszed nekem a szép kis lábaidat lehetsz a héten a kiváltságosam.
Mosolyra húzódnak az ajkaim.
-Nem kössz.-sarkon fordulok és elindulok.
-Hozd vissza.-löki meg az egyik srác vállát aki el is indul utánam. Befordulok egy másik járatba. Kell egy hely, ahol pihenhetek kicsit. Egy kéz ragadja meg a vállamat és fordít vissza. Mire azonban szemtől szemben állok vele már az álla alatt van a fegyver csöve.
- C-c-c. Késsel a golyó ellen? Számold újra az esélyeket drágám..-bizony. Érzem ám a pengét a hasamnál... de azt is érzem, hogy megremeg a keze. Félsz drága. Nem baj. Majd én kivezetlek a tébolyba. Egészen a falig tolom.
-Most pedig... kérem a kabátodat.. tudod hűvös van itt. Kérem a késedet. Mert tetszik.-megvárom amíg levetkőzik.
-Takarodj.-amint elszalad magamra rántom a kabátot. Máris jobb..