Amit jó ha tudunk...
Ha van még mit mondanod...
Picsanaci, sportmelltartó, balettcipő, a csípőjére kötözött öv, amiről türkiz szalagok lógnak a földig és az elmaradhatatlan iPod a zenével. Más nem is kell a próbához, a meghallgatás viszont délután lesz így minden maradék idejét szeretné addig kihasználni. Félretolja a bútorokat amennyire csak tudja, gyorsan felsepreget, mégsem szeretné saját magával felnyalni a padlót, majd ha mindennel kész van a szoba közepén letérdel és ráül a sarkaira. A kezeit lazán leereszti maga mellett majd elindítja a zenét és mehet a menet.
Pachelbel Canonja, halkan, alig hallhatóan kezdődik. Nem biztos, hogy a legjobb választása volt a meghallgatásra, de újra és újra hallgatva beleszeretett ebbe a zenébe. A koreográfiája főként a modern balett elemeiből építkezik, de a próbák során sok klasszikus elemmel is bővült. Nem szerette volna túlbonyolítani de azért nem fukarkodott a komplikáltabb lépéssorokkal, ugrásokkal; ha nem is pont ilyen showra számítanak, látszik, hogy szorult némi tehetség a lányba és akár más stílust is tudna hozni ha kell.
Lassan, lágyan kezd mozogni, a zene ütemére emelve fejét, kezeit s nyújtózkodna még feljebb is, de a szalagok végeire rögzített súlyok lehúzzák a lányt, s a földhöz szögezik. Próbál felkeni, de újra és újra a padlóra zuhan. Makacs elszántsággal próbálkozik tovább kisebb mozdulatokkal- emelve, nyújtóztatva, míg egyszer sikerül elemelnie pár szalagot a földtől. Lelkesen és kitartóan próbálkozik újra, míg végül sikerül felkelnie, s bizonytalanul, meg-meg botolva, de táncolni kezd.
A zene legmozgalmasabb, legdinamikusabb része majdnem a 2 percben érkezik el. Lily számára ez a rész jelképezi az álmot, a kitűzött célokat így aztán lelkes buzgósággal tele is tömte bonyolultabbnál bonyolultabb lépésekkel, forgásokkal, ugrásokkal, s addig gyakorolta ezeket, amíg tökéletesen össze nem csiszolta a mozdulatait.
Ahogy a zene változik úgy hullámzik a lány teljesítménye is, bár a botlásokon is látszik, hogy előre megtervezték őket. Talán kockázatos nem egy tökéletes produkcióval előállnia egy meghallgatásra, de annyira makacsan ragaszkodott a zenéhez és az alap koreográfiához, hogy a legtöbb amit tehetett, hogy kihozza belőle a maximumot. És ez sikerült is neki, Lily érzése szerint legalábbis. Ugyan a zene tetőpontján már rég túl van mégsem érzi, hogy lazíthatna, vagy hogy ne teljesítene tudásához képest a maximumon.
A zene végén egy laza forgással zár, szalagjai engedelmesen lengenek a csípője körül, majd szusszan egyet és meghajol a lelkesen doromboló hűtőszekrény felé. Hiába, ezt is kell gyakorolni, nehogy aztán kimaradjon, vagy elszédülve eltanyáljon közben. A tapsvihar ugyan elmarad, de helyette egy flakon víz is megteszi, mielőtt kezdené az egészet elölről. Még háromszor próbálja el az egészet, majd jókislány módjára felcsimpaszkodik a frissen beújított húzódzkodó rúdjára és elkezd nyújtani. Elég furcsán néztek rá az üzletben, mikor ragaszkodott hozzá, hogy kipróbálhassa vásárlás előtt, s a kedves eladó sietett volna kijavítani, hogy ugyan nagyon formás feneke van, ilyen szögből meg pláne, de ezt inkább karizom alkotására találták ki. Meg is kapta szerencsétlen az „idióta” címkét Lilytől az összes többi vásárlóval egyetemben, akik lelkesen mutogattak rá, miközben ő épp fél lábbal lógott a kiállított rúdon fejjel lefelé az üzlet közepén és lelkesen mocorgott rajta, mert hát tesztelni kell, hogy mennyit bírnak. Mind a három fajtát. Dehát ha egyszer azt mondták, hogy ki lehet próbálni.....
Miután befejezte a nyújtást elengedte magát és csak lógott bele a világba. Hagyta, hogy az izmai teljesen elernyedjenek és csak azért nem zuhant bele fejjel a padlóba, mert olyan átkozottul magasra pakolta fel a húzódzkodót, hogy szabályosan ki kellet hajtogatnia belőle a lábait, ha le akart mászni. Még a hajgumit is száműzte a csukójára, így szöszi tincsei az épp tűrhetően tiszta padlót seperték. Lehunyta szemeit és hallgatózott – már egészen kezdett hozzászokni az utca forgatagához. Nem kisvárosi lány ugyan és járt is már korábban Vegasban,de azért látogatóba jönni és ideköltözni.. ég és föld, mint kiderült.
Ahogy esélyesen a legtöbb kezdő, ő is elkövette azt a szarvas hibát, hogy spórolni akart a lakbéren és elsőre csak egy szobát keresett. Pár hónap után azért ő is rájött, hogy jobban ragaszkodik a ruháihoz, kajájához, az időkorlát nélküli fürdőhasználathoz és hogy a fogkeféje csakis az ő szájában forduljon meg, mint a lakótársakhoz és alkalmankénti csatolmányaikhoz. Azért még így is beletelt jó két hónapba és sok szőrszálhasogató albérletnézőbe mire hajlandó volt végre alább adni a nagy önállóságából, felhívni Jonny bácsikáját és ráhagyni a lakáskeresést. Inkább nem kérdezte meg utólag honnan lőtt a bácsikája pár nap alatt egy viszonylag központi, tiszta egyszoba-konyhás kecót, ami ugyan még tele volt a dobozaival, de egyébként egészen lakályosnak is lehetett mondani. Mégsem lehet elvárni, hogy egy hónap alatt kirámoljon az ember közel 10 dobozt....
Amikor meghallja a kopogást kinyitja a szemeit. Elkezdi kihajtogatni magát, de még csak az egyik lábával végez, mire újra kopognak az ajtón..
– Egy pillanat! – kiabál, majd hozzáteszi.
– Ki az?– Henry Morrison nyomozó. – jön a válasz amin azért szépen kerekednek Lily szemei.
– Miss Demian?Végre sikerül eltámolyognia az ajtóig, kinyitja és úgy folytatja a beszélgetést.
– Én vagyok. Miben segíthetek?– Ismer Ön egy bizonyos Jonas Hensent? – Igen, a bácsikám. Miért, mi történt?– Ezt szeretnénk mi is kideríteni. Tegnap este meghalt. Gyilkosság. – Teszi hozzá tárgyilagosan.
– Be tudna fáradni velem az őrsre, kérem?Erre minden szín kifut a lány arcából.
– Most? Nem lehetne esetleg holnap? –kérdi, mire csak egy jelentőségteljes pillantást kap válaszul. Nagyot sóhajt, majd kelletlenül hozzáteszi.
– Azért átöltözhetek? És fel is kell hívnom valakit.Morrison nyomozó látványosan végigméri, majd alig észrevehetően elhúzza a száját.
– 10 perc elég lesz? – Láthatóan nem nézi ki a lányból a gyors öltözés és telefonálás rendkívül bonyolult képességét.
– Megoldom. Addig jöjjön be. – áll el az útból, majd rongyol is be a szobájába felkapni valami utcai göncöt és be a fürdőbe. Cicamosdás, átöltözés, közben pedig már hívja is a bár számát, hogy megpróbálja eltolni a meghallgatást. Miss Hogyishívják ugyan rendkívül megértően hümmög a telefonba, de segíteni persze már nem tud, vagy nem akar. A táncosokat ma választják ki és kész. Nem tud ott lenni? Klónozza magát. Minimum. Úgy egyébként is sokkal izgibb lenne a műsor. Nem kicsit morcosan indul vissza a nappaliba. Kilenc perc. Új rekord.
– Miért kell az embereknek mindig a leglehetetlenebb időpontokban meghalniuk? –bosszankodik.
– Gondolom maguknál sincs épp szabad állás... – szól oda a nyomozónak, mintegy jelzésértékűleg, hogy visszaért.
– Hogy mondja? – néz meghökkenten a férfi, majd ha már adja magát az alkalom még egyszer végigméri a lányt, bár láthatóan a szakadt farmer és póló kombó sem nyeri el jobban a tetszését, mint a picsanadrág.
– Nem. Attól tartok nincs.– Hát akkor, csak Ön után. – int az ajtó felé, jelezve hogy indulhatnak elszúrni a táncos karrierét. A fotelből még felkapja a táskáját, zsebre rakja a mobilt és ő is kisétál az ajtón