Remegve áll előttem miközben tekintetem szemérmetlenül siklik végig rajta a sokadik alkalommal. Nem mer megszólalni. Nem mer ellenkezni. Kiszolgáltatott velem szemben, és most úgy érzi magát, mint egy őzike a felvillanó autó fényében. Sokmindent mondhatnak rám. Aljas, szemétláda, csaló, manipulatív, agresszív, forrófejű, meggondolatlan..... de nem tudom, hogy bármelyik pontos képet festhet-e rólam. Ősszetett vagyok, szerteágazó, és a viselkedésem nagyban függ a körülöttem lévőktől.
-Jó lesz... vigyétek.-intek és abban a pillanatban a két gorillaszabású emberem kikéséri az irodámból. Néhány pillanatra irodám csendjét felválltja a lentről feláradó zene és a szobákból kiszivárgó kélyes nyögések zaja, majd ismét csend lesz. Megigazítom a nyakkendőmet miközben egy újabb cigarettát helyezek ajkaim közé. Meggyújtom. Letüdőzöm. Kortyolok egyet a whiskeyből, ami a lelkemet is megpróbálja kicsavarni a helyéről, valamiért mégis élvezem.
Még néhány kósza percig élvezem a magányt, amit saját magamnak építettem ki, éppen csak addig, amíg a szűrőig nem szívódik a cigarettám, és a poharam alját csak hártyként színezi meg a whiskey. Felállok és az ajtóhoz megyek. Ideje olyan emberekre időt szánnom, akikhez semmi kedvem, de ők igényt tartanak a társaságomra, hogy megtisztelve érezzék magukat. Kényszeresen igazítok még egyet a nyakkendőmön, miközben gyorsan fogynak a lépcsők fekete lakkozott cipőm alatt.
Politikusok, modern gengszterek, emberek, akik nagynak hiszik magukat, sztárpalánták, apuci pici hercegnői hírrel töltik meg a helyet, amit számukra hoztam létre. Itt nem mozoghatnak újságírok, innen nem szivároghat ki semmi, hiszen a diszkréció az, ami gazdaggá tesz engem. Koccintok, kortyolok. Lépnék a következő asztalhoz, de ekkor egy puha kéz érinti meg a vállamat. A vörös rúzs már kissé elkenődött az arcán, lehelete enyhén alkoholos, de egyiket sem teszem szóvá mondandója miatt. Gyors léptekkel indulok meg a VIP részleg felé, és azonnal 3 emberem csatlakozik a hátam mögé, anélkül, hogy egy szót is szólnom kellett volna.
Feltépik előttem a nehézkes vörös függönyt, és a következő kép rajzolódik elém. A lány a sarokban sír, a srác, aki a világ császárának képzeli magát éppen fölötte áll és fotózza. Az asztalt nyomokban fehér por fedi, de hidegvéremet egy pillanatra sem vesztem el. A fiú teste tehetetlenül puffan vissza az ülőgarnitúrára, miközben intek a lánynak, hogy ideje távoznia. A függöny halkan húzódik el a hátam mögött, és a srác táguló pupilláiból itélve pontosan tudja mi következik.
Az öklöm könnyedén talál magának utat a puha emberi testben. A csontok nem jelentenek komoly akadályt, pedig nem szándékoztam komolyabban kárt tenni az említett fiatalemberben. Néhány ütés után hátralépek. Nem nyírhatom ki a gyereket.
-Húzz el innen.-intek a fejemmel miközben hátratúrom sötétbarna hajamat. A gorillák pedig megmutatjak neki merre van a kijárat. Én pedig ismét rágyújtok.

-Legyen fiatal, és vörös hajú. Közben szeretném ha főnöknek szólítana. Bármennyit kifizetek. Bármennyit.-az undorító állak még a szemüvege alatt is izzad. Viszont annyi pénze van, hogy akár azzal is törölgethetné magáról a testnedveket, így nem áll módomban visszautasítani őt. A lányok a legtöbbször igen komoly borravalót kapnak tőle a hallgatásért cserébe, így nem lesz gond az ő kiosztásával sem.
-Amit csak szeretne. Hívjátok fel Priscillát...-pillantok az ajtónál álló fekete hajú démonra, aki csak bólint és kivezeti tőlem a vendégemet. Hiába van emberem az ilyesmire van olyan vendégünk, aki csak és kizárólag velem hajlandó üzletelni, így nekem kötelességem végighallgatni, valamint intézkedni az érdekében.
Hátradőlök a székemben, és néhány másodpercig csak nézem a plafont, amikor nagy erővel csapódik be az ajtóm, és azonnal vita hangjai szórődnek be. A női hang azonban nem ismerős nekem, és az archoz sem tudok nevet csatolni, így azonnal kiváncsivá tett, hogy vajon melyik idiótának sikerült bebuknia az asszony előtt.
-Megmondtam, hogy beszélni fogok vele.-a szöszi heves kézmozdulatokkal magyaráz az emberemnek, aki velem tart szemkontaktust, hogy most mégis mi a szart csináljon. Türelemre intem, mert a kiváncsiságom erősebbé vált a türelmetlenségemnél.
-Neked akarok dolgozni.-szólal meg hirtelen a szőke ciklon. Felvonom a szemöldökeimet. Igencsak ritkán keresnek meg ilyen kéréssel engem fiatal, jól öltözött lányok.
-Jó vicc volt... menj haza apucihoz királylány.-részemről lezártnak nyilvánítottam a beszélgetést, de a kis szöszi nem tágított egy percig sem.
-Mi a neved?-fordulok vissza, miközben egy halk sóhaj hagyta el a tüdőmet.
-Ginger.-olyan gyorsan válaszol, hogy egy pillanatra olyan érzést kelt bennem, mintha nem fejeztem volna be a mondatomat.
-Hány éves vagy?
-21.
-Szüzesség?
-De vicces vagy.
-Miért vagy itt?
-Nem fogok 21 évesen megházasodni. Inkább eltűnök az életükből.-szemeiben szeszély és vágy lángolt. Volt benne valami lehengerlő, amitől elvesztette a realitását a helyzet.
Csak álltam ott, és figyeltem, ahogy egy lélek rendíthetetlenül harcol az elbukását. Ginger örökösnő. Igen komoly jövő várhatna rá egy másik életben, ha az édesapja nem ragaszkodna ahhoz, hogy a dollármilliókat érő cégét egy férfi vezesse. Ehhez azonabn Ginnynek meg kellene házasodnia. Hosszasan beszélgettünk. Óráknak tűnt, miközben leellenőriztem mindent, ami csak elhagyta vörösre rúzsozott ajkait. Rendíthetetlen volt, leharcolhatatlan. Mégis sajnáltam volna a földbe tiporni egy ilyen virágszálat, mint ő.
-Sajnos nem tudok neked munkát adni.-állok fel végül az íroasztaltól jelezve, hogy befejeztem az egyezkedést. Feláll és kiküldi a szobából az őreimet. Szembe lép velem, és olyan szépen kezd el nekem duruzsolni, ahogyan nő még soha.
-Én megadhatok neked mindent. Csak kérned kell és megteszem.-alig néhány centiméterre tőlem pulzál az egész teste. Férfi vagyok. Bizonyos szempontból igencsak gyenge, így senki sem hibáztathat azért, amit ezután tettem.
Nem hazudott. Mindent megtett azért, hogy jó kedvem legyen. Hajlékony, érzéki, akaratos és követelőző.
Olyan ívbe hajlott atattam a háta miközben élvezett, hogy egy pillanatra még én is megijedtem. Pedig egyébként semmi okom nem volt rá. Ez a lány egy aranybánya... úgyhogy megtartottam.