Jellem

Hétpróbás gazember vagyok. Saját erőmből, a saját elszántságommal küzdöttem fel magam a mostani helyemre, a magam kezeivel teremtettem meg a kicsiny birodalmat, amit most igazgatok. Van egy box edzőtermem mint legális vállalkozás, de erre építve underground boxmeccsek kerülnek megrendezésre, ahol lehet fogadni és hát tudjuk, hogy Vegas a szerencsejátékok terén hogyan is áll: ha egy játékot kínálsz, biztos rácuppannak majd emberek. A pénz és a szerencsejáték mámorához pedig más mámorok is kötődnek: bódító vagy stimuláló szerek, illetve csinos nők, hiszen meg kell ünnepelni egy győzelmet vagy elfelejteni amit az ember elvesztett. Szóval mondhatjuk, hogy akaratos, kitartó, sőt makacs ember lennék. Határozott és csendes is emellett, ha felemelem a hangom, akkor lehet, hogy gond van... nem kenyerem az üvöltöző harsány agresszió, akkor sem, ha egyébként amatőr bunyósként is kezdtem korábban. Lehet mert a ringben amúgy könnyű levezetni a feszültséget. Na meg ha az ember fia tudja pontosan, hogy mekkorát tud ütni és mi annak a hatása, akkor sokkal tudatosabb és kontrolláltabb. Csak a gyenge és a gyáva handabandázik, csak a bizonytalan kaszál a levegőbe, ha bekapott egy céltudatos ütést. Én pedig inkább a jól irányzott céltudatos ütések híve vagyok. Szóval ha olykor adódik olyan természetes helyzet is, de többnyire rezzenéstelen arccal, halkabb, rekedtes hangon hozom a frászt a környezetemre. Erre olykor tudatosan rá is játszom. Úgy gondlom, hogy egészen jól tudok zongorázni az eseményeken és az embereken, nem boldogulok rosszul az érzelmekkel, azért is, mert általában szeretek mérlegelni, átgondolni az adott helyzetet. Ezért is van, hogy nem vagyok hirtelen haragú, inkább megfontolt. De emellett azonban nem jó dolog az ellenségemnek lenni... mert képes vagyok szemrezzenés nélkül embert ölni. Inkább ne akard tesztelni.

Elnyomom a szivart, miután az utolsó füstpamacsot is kifújtam, majd felnézek a mahagóni bútor lapjáról. - Mennyit vesztettél? - szegezem neki egyszerűen a kérdést. - Egy ezrest. - nyögi ki a velem szemben álló férfi. Többnyire magam válogatom a megbízható embereimet, de ő ajánlással került hozzám. - Az én pénzemből... - teszem hozzá s a kijelentés baljóslatúan lóg a levegőben, akár a kifújt füstöcske, ő pedig a kezét tördeli és nem bír rám nézni. - Első és utolsó eset volt. - jelentem ki szépen lassan, de ellentmondást nem tűrően. Még kicsit kínzom, még húzom. De nem sokáig, mert ennyi büntetés ilyen formán most elég volt, a java most jön. - Ingyen fogsz nekem dolgozni, egy hónapon át... - még be se fejezem igazán, már hálálkodni kezdene, kezeit tördeli, de én felemelem tenyerem, csendre intve. - De! Ha ez még egyszer előfordul, inkább kösd fel magad, mert jobban jársz vele. - teszem hozzá hidegen, mire vendégem újfent elsápad és hebegne, de én egy intéssel elküldöm. Halántékom kezdem kicsit masszírozni. Az a mázlija, hogy ő a jelenlegi egyik legjobb edző az embereim között és ez megért neki még egy estélyt. Egyet. Egy rongyos ezres amúgy se olyan nagy pénz ahhoz képest, amik itt forognak, de ki a kicsit nem becsüli... én pedig mindenből markolok kicsit, hogy széles portfóliómmal Vegas bűnben fetrengő világát világát egészen jól le tudjam fedni. Minden a a fűvel kezdődött, csak kicsiben, magányosan, mellette pedig a bunyó volt a másik: imádtam boxolni és underground boxmeccsek, na meg a fogadások is segítettek a kitörésben, hogy aztán ezeknek hála gyűljön a tőke, nagyobb piacom legyen majd képbe kerüljenek a lányok, a lányok pedig a világ egyik mozgató rugója, szóval, a többit nekik hála építettem fel. Éppen ezért különösen fontos, hogy én, személyesen foglalkozzam velük. Mellényem zsebéből előkerül a mobilom két rövid rezgés után s megnézem az üzenetet: a mai "műszakváltáson" minden rendben ment. A lányok rendben vannak, a juttatások rendben kifizetve, minden sínen. Elégedetten teszem el a készüléket miután lepötyögtem egy gyors üzenetet, hogy aztán hátra dőljek bőr borítású székemben és tarkóra tegyem kezeim. A lányok... ők mozgatják a világot. Van is egy új csajszi a radaromon, akit az egyik lányom mutatott és ajánlott. Igazán megragadó szépség főleg a vörös hajkoronának és zöld szemeinek köszönhetően, és ahogy láttam természete szerint sem egy szívbajos alkat. Még latolgatom mihez is lehetne kezdeni vele, magamnak megtartós, vagy még jobban haszna lehetne... Mindegy is, az üzenet elment, eldöntöttem: ma este ő lesz a vacsora társaságom. Ő sok törődést és figyelmet kíván... tőlem pedig megkapja.