Dieter-rel röhögcsélünk a keverőpult fölött, amikor Grid felbukkan.
- October, gyere kérlek az irodámba. Szeretnék beszélni veled.
Hümm. Nem úgy cseng, mint aki meg lesz dicsérve.
- Oké. – hagyom ezzel magára Dieter-t, és követem a menedzserünket be a puccos helyiségbe.
Grid megkerüli az asztalát és betesped a székébe.
- Csüccs le. – dönög, miközben a vele szemben lévő szék felé int. Képén a tőle jól megszokott sunyi, felsőbbrendű kifejezés trónol.
Leteszem magam, ahogy kéri.
Nem köntörfalaz, rögtön a lényegre tér.
- Aaa madarak azt csiripelik, hogy terhes vagy.
Óóó! Hát innen fúj a szél. Okosdin elmosolyodva dőlök hátra a székben, és teszem keresztbe a térdemet a másikon. Hogy hogyan jutott az infóhoz, lövésem sincs. Viszont gyorsan terjednek a hírek.
- Igen. És? – kérdezek vissza. Szükségtelen letagadni. 1-2 hónap és úgyis látszani fog.
- Örülök, hogy te és Ville… Tényleg! De… - fűzi össze Grid az ujjait az asztalra könyökölve. Mindent tudó tekintettel pásztáz a kezei fölül. - Komolyan azt hiszed, hogy Ville-t valaha érdekelni fogja ez a gyerek?
Merőn állom Grid átható nézését. Világos mire megy ki ez a szöveg, a lelki ráhatás, de szerencsére immúnis vagyok a szarkeverésre. Nem egykönnyen lehet összekócolni a fejemet efféle pszichosüketeléssel.
A menedzserúr folytatja.
- Jól ismerem Ville-t, és a fajtáját. Ha az a célod, hogy ezzel a gyerekkel fogd meg, rossz hírem van, kislány! Ville nem… hogy is mondjam… nem a hűség, sem az erkölcsiség mintaképe. Hiszen köztudottan nem apa típus. Megspórolom neked a fölösleges köröket, nem fog felelősséget vállalni. Egyáltalán nem úgy viselkedik.
Leragadok a „Ville és a fajtája” résznél. Egyre jobban osztom Ville véleményét: Grid egy orbitális seggfej. Vicces elképzelni egy beszélő segget tátogni a nyakán.
- Mit akarsz tőlem, Grid? – kérdezek rá roppant szelíden. Nem olyan egyszerű engem felzaklatni.
- Vetesd el. Anyagilag is megtámogatnálak. Nem kell Ville-nek ez a gyerek, és gondold csak végig; fiatal vagy, tehetséges, egy gyerek derékba törné a karriered.
- Grid, mindketten tudjuk, hogy Ville karrierjéért aggódsz. Közvetve... – odalenne az aranybánya, mi?
Bűzlik az egész. Ha annyira biztos Ville érdektelenségében, akkor miért akarja minden áron kinyíratni ezt a gyereket? Nem tök mindegy neki? Parázik.
- Vetesd el, vagy… ha mindenképpen meg akarod szülni, mondd azt, hogy másé.
Komolyan? Mondjam azt, hogy másé? Ez itt megüti a fülemet rendesen, mik jutnak az eszébe. Elég messzire merészkedik. Nem fél attól, hogy rögtön Ville-hez futok és bemószerolom. Talán arra játszik, hogy megveszi a hallgatásomat? Muszáj elvigyorodnom.
- Tudja, hogy az övé. – jah, másé aligha lehetne. Nincs, és soha nem volt közöm más férfiakhoz.
- Mindegy, October… Akkor vetesd el. – Grid kimért hangja sötéten elmélyül, szúrós tekintetével a vesémig próbál hatolni.
- Deee…
A szavamba vág.
- October… Hallgass ide. Nem ismersz… Nem tudod mire vagyok képes… azért, ami az enyém.
Úúú... Nocsak! Bekeményítünk? Fenyegetünk? Hoppá! October, csak óvatosan!
Az övé??? Eddig azt hittem, a kislányokra csorgatja a nyálát, most meg kiderül, hogy ő Ville number one rajongója. Hátborzongató ez a fanatikus kötődés. Undorító ez az alak.
Felsóhajtok.
- Ez igaz. – mosolyodom rá szerényen. Frászt nem tudom mire képes. Lefogadom, mindent elkövetne azért, hogy távol tartson Ville-től.
Ó, nem, eszemben sincs feleselni. Minek? Hogy magam ellen hangoljam? A-a! Higgyen csak befolyásolható, engedelmes kis luvnyának. A Grid féle mocskok ellen csak egyetlen módszer segít a megtévesztésen túl: ha egy lépéssel előttük jársz.
Pókerarc és beleegyező bólintás.
- Oké. Átgondolom. Csak adj egy kis időt. – amit valahogy húzni kell, míg ki nem fundálom a tökéletes megoldást.
Grid elégedetten elmosolyodik. Talán hisz nekem, talán nem.
Széttárja a kezeit.
- Helyes... Rendben van, nyugodtan gondold át. Tudom, hogy jól döntesz, okos lány vagy. NAGYON hálás leszek.
Azt hiszem Grid a bankszámlámra vándorló nullákat próbálja kihangsúlyozni. Közben is egy elhatározás érlelődik bennem.
Ami biztos; mi két külön nyelvet beszélünk. ő a pénzkötegek ropogásáét, én az emberiességét. Nem hiszek a pénz mindenhatóságában, és megvásárolható sem vagyok. Ezt már rég leszűrhette.
- Ennyi? – kérdezem. – Mert ha igen, én mennék a dolgomra.
- Persze, menj csak.
Felkelek és elhagyom az irodát. Aztán a stúdiót. A körülményekhez képest elég vidám, kiegyensúlyozott hangulatban. És némi hányingerrel, kivételesen Grid okán. Két utcányira innen van egy kisebb szerszámüzlet.
Séta közben az ígéretemhez híven gondolkodom a dolgokon, de valami más ülepszik le bennem; ezek teljesen hülyének néznek. Ville meg Grid.
Emlékszem arra az ominózus telefonhívásra, amit Ville kihangosított a kávézó előtt. Akkor esett le; ő kérte meg Grid-et, hogy szerezzen egy motort az helyett, amit az oroszok lenyúltak. Már akkor sejtettem, hogy Grid nem ingyen tesz ekkora szívességeket. Közben szépen összeállt a kép: Grid, a motor, a csereszívesség, a denveri koncert annak a kiscsajnak, akivel Ville… Szóval ez volt az ára ennek a kurva motornak. Biztos vagyok benne, hogy a kettő szorosan összefügg. Tuti így történt!
Imádtam ezt a motort. De most ugyanannyira gyűlölöm.
Negyed óra múlva egy baltával a kezemben toppanok mellé. Kegyetlen pillantással nézegetem. Aztán a balta lesújt. Újra és újra.
Tőből szakadnak a visszapillantó tükrök. Előbb az egyik, aztán csörömpölve követi a másik a betonra. A kézifékkarokat és a gázfogantyúkat, a motor egész szarvát nem kímélem. Ahogy azt a kibaszott műszerfalat sem. Darabokban röpköd minden. A járgány nyekeregve remeg bele a támadásba.
Elé lépek. Adok az elülső plexinek, egy elegáns, erőteljes ütéssel zúzom be a fényszórókkal együtt. Kap a sárvédő és a kerék. Cafatokban szakad a gumiabroncs, kondul a fém.
- Gyertek gyorsan! – hallatszik Zsé óbégatása odabentről. – October totál bekattant! Ezt látnotok kell!
- Azt a kurva! - vihog Vespa kifelé bámulva. - VILLEEE, MEGZUHANT A NŐŐŐD!
Anyátok is...
Mire a srácok kiérnek, én már a motor hátsó részét aprítom szecskává. Viszlát kakasülő és helyzetjelző lámpa!
A fanyelet két marokra szorítom. Visszasétálok a motor mellé. Megint rávágok. A fekete burkolatlemezek csattanva horpadnak be és potyognak le a balta feje alatt. Minden egyes ütéstől fájdalom nyilall az alkaromba, ahogy az acélszerkezetek ellenállnak, de semmi sem fékezhet meg. Ki kell adnom a dühömet. Így már nem kell ez a szarkupac.
Hajt az indulat, de a boxedzések is megtették a hatásukat.
Sűrűn pattognak előttem a szilánkok, némelyik be is találja az arcomat. Nem törődöm vele. Csak dolgozom. Addig nem állok le, amíg van mit lebontani.
Aztán minden abbamarad. Zihálva magasodom a romok fölött. Végül hirtelen belerúgok az oldalába, és talppal úgy megküldöm a kitámasztott járgányt, hogy rádől a járdára.
Veszek néhány hosszú lélegzetet. Leengedem magam mellé a baltát.
Megkerülöm ezt a halom roncsot. Kényelmes, ráérős léptekkel indulok befelé a stúdió épületébe. Vonásaim közt hideg nyugalommal. Greg, Zsé és Vespa azonnal félresöpörnek az üvegajtóból, amit szabad kezemmel belökök.
Szótlanul masírozok végig a folyosón. Grid irodája felé tartok. A fiúk meg a nyomomban.
- October, nem kéne… - hallom Greg aggodalmasan intő hangját a hátamba dörmögni, de köpök rá.
Érzem, hogy valami csiklandozza a szemem alatt a bőrömet. Meleg és lefelé csúszik. Vér szivárog a karcolásból, amint az egyik felém csapódó szilánk ejtett. A kézfejemmel, ahogy letörölném, végigkenem az arcomon. Harci dísz.
- Ez egy eszelős! – vinnyog fel Vespa azon a buzis hangján. Hogy örül-e, vagy izgul, nem tudom, és nem is érdekel.
Befoghatja, nem az ő mociját kaptam ízekre.
– Úristen! Kinyír minket! Basszátok meg, ilyenkor hol van Steve???!! Steve, ne most hugyozz!!! Itt vészhelyzet van! Én nem megyek ennek a zakkant tyúknak a közelébe!
A többiek sem mernek, elvégre fel vagyok fegyverkezve.
A biztosíték már rég ki van csapva az agyamban, úgyhogy nem hallok semmit, hiába csipognak mögöttem. A fejem csendtenger, és csak egyetlen cél lebeg előttem.
A következő pillanatban kivágódik az iroda lesuvikszolt ajtaja. Grid még ott döglik az asztala mögött. Azonnal rám kapja a tekintetét. A képe megnyúlik, mészfehérré válik, látva nálam a baltát, és amilyen lendülettel közelítek felé.
- Mi a… - löki magát ijedten hátra a gurulós székkel, közben már ugrik is ki belőle. A sarka beleakad a szék lábába és háttal a falnak tántorodik. Szánalmas…
A menedzserseggeknek való kipárnázott bőr ülőalkalmatosság zörögve gurul arrébb.
Magasra emelem a baltát.
Grid szeme egy röpke másodpercre a fiókra ugrik, aztán vissza rám. Talán most bánta meg, hogy itt nem tart pisztolyt. Tudjuk, hogy nem tart. Eddig… nem tartott. Bezzeg Teen Pornót… Már ezért járna neki egy kiadós verés.
- Nananananaaa!!! – nyújtja előre védekezőn a kezét, majd a mutatóujját fenyítőn. – Nyugi!!!
Mert ez biztos megállít...
A fa felnyög, ahogy a balta éle istentelenül hangos csapódással áll Grid orra előtt az íróasztal lapjába. Bele a közepébe. Ha volt is ott valami, iratok, kettészelte. Lehet, hogy pont a szerződésem az?
- Átgondoltam. És ez a véleményem az ajánlatodról. – búgom édes mosollyal Grid sápatag, döbbent lópofájába. Látványosan megkönnyebbül, hogy nem őt bántom. Nem. Még nem.
A balta nyelét elengedem. Csinosan meredezik köztünk.
– …Azt meg hagyjuk, hogy ki nem ismer kit. – döngöm mély, vészjóslóan egykedvű hangon. Annak a végtelenül türelmes, kedves jókislánynak a mélységeiből, akinek a belső buddhistája mindent eltűr, és akinek eddig hittek, most valami egészen újszerű bukkant felszínre. Még mindig nyugodt vagyok. Azzal a különbséggel, hogy egy anyaoroszlán lapul bennem.
A fiúk az ajtóban tolongnak, onnan pillognak befelé. Mukkanni nem tudnak, Vespa tátott szájából meg kiesik a rágógumi.
- Most akkor… felmondott? – makogja.
Jó kérdés.
Merőn fürkészem Grid lehányni való ábrázatát. Megeshet, hogy az iméntiért kitesz a bandából, viszont szép kis summát bukna vele. A tavaszi 2 in 1 káoszos koncert és a 7 Sins tetemes hozományával együtt. Tisztában vagyok az értékemmel; a pénzes cégek az én csinos pofimat is akarják a nevemmel.
Már bánom, hogy szétbasztam a motort. Grid-et megkötözve ráültetném, felgyújtanám vele és belökném egy szakadékba.
Tele a nem létező tököm. Grid-nek meg nagy valószínűséggel a gatyája. Valami bűzlik. De lehet csak a fószer lénye.
Hogy hisztis lennék? Aligha. De az életem árán is megvédem a gyerekemet. Tetszik, vagy sem, megszülöm. Ville meg majd… Eldönti mit akar. Grid rögeszméjével ellentétben, nekem eszemben sincs a nyakába varrni. Itt, vagy a világ bármely pontján felnevelem.
Vetek egy utolsó pillantást Grid-re. Hogy mit láthat a szemeiben? Közel sem őrültet. De jéghideg hűvösséget és kikezdhetetlen elhatározást igen. A lehető legrosszabb finnt kóstolgatja. Ráadásul duplán megsértett: nem csak megvehetőnek tart, de gyilkosnak is. Kellett egy kis helyreigazítás.
Sarkon fordulok, és elegánsan lágy fenékriszával távozom az irodából.