Kiskorom óta orvos szerettem volna lenni. Nem feltétlen azért a magasztos elhivatottságért, mert másokon segíteni jó, hanem azért, mert könnyen láttam át logikai összefüggéseket. Könnyen maradtak meg az adatok a fejemben, de annyira okos sajnos sosem voltam, hogy mérnöki vonalra léphessek, pedig a robotika nagy szerelme volt a pici szívemnek.
Ha a mostani képeimet megnézed biztosan azt mondanád, hogy a gimis cheerleader csapat kapitánya voltam vagy annak a szárnysegéde. Most lehet egy kicsit le foglak lombozni... DE. Én voltam az a lány, aki a könyvtárban próbált latinul tanulni a google fordító segítségével. ... az a lány, aki érdeklődve boncolt békát, egeret, patkány.... én voltam az, akinek összerúgtad a bokáját a menza kellős közepén és mindenki szinte behugyozott a röhögéstől, amikor rám ömlött a kakaóm. Én voltam a lány, aki nem ment el a végzős bálra.
Mármint ezen most nehogy elpityeredj, vagy előszedd a hegedűt...
Én már akkor tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Az egyetem pedig maga volt a megváltás.
Ott már menő volt okosnak lenni és a korábbi éveim miatt akkora előnnyel indultam, hogy volt időm mással is foglalkozni. Meg persze az is segített, hogy a szobatársam fodrásznak tanult az egyetem mellett és sokszor voltam én a modell. Persze nagy szerencsém is volt... simán elronthatta volna az egészet, de komolyan mondom... isteni kezei voltak annak a lánynak.
Na mindegy is. Elvileg itt most magamról kell beszélnem.
Summa Cum Laude diplomáztam és sorba álltak értem a kórházak, hogy be is álljak dolgozni.
New Yorkban nagyon komoly ajánlatokat kaptam, de ki akartam szakadni. El akartam költözni. A magam urává akartam válni. Ekkor jött a Las Vegas-i munkaajánlat. A Sunrise Hospital Nevada legjobb létesítménye. Gyakornokságot majd sebészi lehetőséget ajánlottak. Így kerültem ide...
Sziasztok.
Dr. Harleen Cadieux.
Sebész.

Voltál már ébren 48 órát? Úgy, hogy nem a party, az alkohol és a zene tartott ébren, hanem a kötelesség? Életekért harcolva, sokszor vérben úszva, koffeinbe kapaszkodva menetelni tovább. Mert ezt követeli meg a hivatás.
Lassan rogyok le a földre. Egészen a kemény, hideg kőig csúszok. Elfáradtam. Már nehezen teszek különbséget az ébrenlét és az alvás között. Mintha lebegnék... egy migrén kellős közepén.
Lehúzom a sztetoszkópomat a nyakamból és csak próbálok ébren maradni. Igen kevés sikerrel. Aztán felvisít a csipogóm és a hangosbemondóban is hallom a nevemet. Dr. Cadieux a hármas műtőbe. Egy utolsó korty kávé.
Autóbaleset. 40 éves. Férfi. A fél bal lába leszakadt a helyéről. Komolyan roncsolódtak a szövetek. Bemosakszom amíg előkészítik a műtőt és a beteget. Altatás, fertőtlenítés, sebtisztítás. Ezekhez én mind nem kellek.
Már 20 perce próbálom menteni a menthetőt. Nem biztos a gyógyulás, lehet, hogy napok múlva mégis az amputálás lesz a megfelelő megoldás. 2 és fél órámba kerül, hogy késznek nyilvánítsam. Véget ért a műszakom. Innentől kikapcsolhatom a csipogót és a hangszórók már nem az én nevemet fogják sikoltozni.
A váróban értesítem a hozzátartozókat a sikeres műtétről és a további lehetséges komplikációkról. Már indulok az öltözők felé, amikor valakinek nekiütközöm. A lehető legrosszabb lehetőségnek. A tekintetem megakad az őszes-fekete szakállon majd a szemeibe nézek.
-Elnézést.
Mennék tovább.
De nem enged.
-Miss Cadieux... talán aludnia kellene egy kicsit. Ez a nagy hajtás megárt a szépségének a kurva életbe.
A szemöldököm azt hiszem körülbelül a tarkómig csúszik.
-DR Cadieux. Pontosan oda indultam.. aludni.
Fordulnék, de még mindig nem enged. Az ujjai körülzárják a felkaromat.
-Helyes. Vigyázz magadra baby.
-Igenis, apuci.
Mondtál már életedben akkora marhaságot, hogy ott helyben meg akartál halni? Az osztály vezetőnek... a szakma nagyágyujának... egy lehetséges maffia vezérnek azt mondtam, hogy apuci. Ő csak elvigyorodott és elengedett. Én pedig rezzenéstelen arccal sétáltam be a holmimért a szekrényemhez. Jéééééézusom. Hát menten a falba verem a fejemet. Reménykedtem. Még otthon a zuhany alatt is reménykedtem, hogy ez nem történt meg. Biztos csak hallucináltam. Biztosan. Nem tettem volna ilyet.... de igeen... jééézusom megtettem.
Na szóval helló... üdv az életemben.