Vegas előtt egy minden álommal teli lány voltam, aki tudta mit akar, aki képes volt álmodni és nem eldobni mindent. Tudtam, hogy egyszer nagy dolgokra leszek hivatott, még akkor is, ha a saját apám nem hitt bennem. Anyám korán meghalt, apám volt az, aki felnevelt, már ha ezt annak lehet nevezni. Ne bánts virág voltam, kedves és szorgalmas, mindent megtettem amit kért, én tartottam kézben a háztartást már kiskorom óta, és tanultam, mint egy kisangyal, mégsem voltam sosem elég jó neki. Kudarcként éltem meg minden szidalmat és tudtam, hogy mindig jobbnak kell lennem, mint ami most vagyok.
20 éves voltam, amikor találkoztam Daviddel és az életem felfordult, egy év múlva hozzá költöztem és megkért, hogy csináljak meg neki dolgokat, amiket én megtettem. Ő felvette videóra és óriási üzletet csinált abból, ami én voltam, az én testemet árulta. De nem hagytam el, mert úgy éreztem ő ad nekem valamit, amit senki más nem. 10 évvel volt idősebb nálam, sokak szerint csak kihasznált a barátaim mind azt mondták engedjem el, de túlságosan is függtem attól, hogy valakivel legyek, mintsem otthagyjam, amikor már éreztem, hogy nem jó ez az egész.
Lassan egy éve költöztem Vegasba, szingliként, mert nem bírtam tovább, hogy azt teszi velem, amihez nincsen kedvem. De addigra már engem is beszippantott az az élet, amivel könnyen pénzt tudtam szerezni, csupán a testem kellett hozzá és egy jó internet. Vegasban megannyi lehetőség volt, amit Nadia, a barátnőm ajánlott fel nekem, akivel kibéreltünk egy elég lepukkant kis lakást a város szélén. Ő prostituáltnak állt, ami nekem nem feküdt, nem mertem másokkal találkozni, megbújtam a kamera mögött, de azt is olyan sokáig fejlesztettem, míg pár hónapja egy komolyabb lakásra nem futotta a keresetemből. Sokat fejlődtem, minden téren, már nem félek felvenni egy kihívóbb ruhát, tartva attól, hogy az öregem megszól miatta, vagy a pasim féltékeny lesz, mert élőben lát valaki, habár a neten keresztül, amiből pénze volt nem zavarta.

Az ágyon ülve töröltem le a könnyeimet, a piros falatnyi ruhában voltam, amit David vett nekem a ma esti műsorra. Előszeretettel nézte végig, ahogy élő adásban dobom le magamról a textilt és az igazat megvallva néha élveztem is, de ma nem volt hozzá semmi kedvem. Egyszerűen rettegtem attól. hogy egyszer majd többet akar, hogy a testemet adjam el, a fizikai érintéseknek, ami más kérésére sosem ment. Nem feküdtem le sok emberrel, de pontosan tudtam mire vágyok, és nem tudtam volna kényszerből csinálni.
- Lexi, gyere már 5 perc és indítanom kell! - a kanapén tökéletes takarásban volt a kamera mögött, ahol a farkát verve élvezte a műsort minden egyes kibaszott alkalommal. Azt hitte ez izgat engem, de már az utóbbi időben nem is tudott lázba hozni az a férfi, még csak azt sem akartam, hogy hozzám érjen. Az ajtóhoz sétáltam és ki akartam menni, de helyette elfordítottam a kulcsot a zárban, halkan, hogy ne hallja, és a szekrényhez siettem, ahol minden göncömet beledobáltam egy bőröndbe.
“Mikor indul a gép?” - tudtam, hogy Nadia ma indul Vegasba, hogy új életet kezdjen és nekem is ez volt a célom. Már nem voltam boldog itt és a munka, amit csináltam tetszett, de nem akartam, hogy David élvezze ennek a gyümölcsét, én akartam magamnak mindent, és tudtam, hogy a városban nem lenne nyugtom tőle, és váltanom kell. Az életemet készültem eldobni, pedig eddig sem volt jó, most talán valami jobb vár egy olyan városban, ahol azt, amit én csinálok, nem ítélik el annyian. Tudtam, milyen adottságaim vannak, tisztában voltam vele, hogy mennyit adnának egy olyan lehetőségért, amit én nyújtani tudok. Talán először kicsiben fogom kezdeni, maradok a kamera mögött, de lesz segítségem, ha tovább akarok menni, de ezzel még lesz dolgom, hogy leküzdjem magamban a félelmet, ami eddig életem során feltornyosult.