Kedves, kiegyensúlyozott, de sokszor még bátortalan kölyök.

Alig néhány hónapja fontos történések részese, egy senkiből lett VALAKI... egy manapság sokat emlegetett ISTEN... de még a hirtelen jött népszerűség feldolgozásával sem végzett, nemhogy tudatosan is felfogja az életében száguldó újabb eseményeket.
Nyit, de csak lassan. Kedvesen fordul az emberekhez, mégis ott érzi magát a leginkább elemében ahol dübörögnek a gépek.
Egyébiránt gyerekes.. néha.. máskor meg kiemelkedően felnőttként áll az eseményekhez, de új még neki ez a világ, és rengeteg csapdával teljes.
Majd az élet elrendezi hogyan is sikerül, tanulja meg, vagy gyűri le ezeket.

◆ egyebek:

- anyai ágon Svédország szülötte, egy amerikai apa, kiskölyök volt még amikor új otthonává vált az Egyesült Államok
- Még szűz.. Ciki, de ez van. Nem mert ne lett volna rá lehetősége csupán régen annyira más volt minden, most meg túúúl gyorsan zajlanak az események, túl zajosak, túl sűrűek.. túl hirtelen történik minden, és..
Na ez majd alakul. Persze erről lényegében senki se tud.
- Sokan szeretik a nevét. Talán egy generációt teremtett, mégis csak egy ember. Nem szállt el a feje, nincsenek nyűgjei, elvárásai vagy hisztis követelései az életben, csak egy ember. Aki azt csinálja amihez a legjobban ért. Egyesek szerint csörömpölést, mások szerint művészetet...

- Gyere Jerry, edd meg a reggelit! – hallom a konyhából anyám hangját ahogy az ágy szélén ülök és az arcomat dörgölöm. Ki hinné. Ki hinné, hogy még mindig az anyámmal lakom együtt azok után hogy …

- Azonnal megyek anya! – kiabálom ki és fellökve magam az ágyról megcélzom elsőnek a ruhásszekrényt. Nem viszem túlzásba. Sose viszem, farmer.. ing.. póló.

Hat óra van. Este. Nem csoda, nagyon elhúzódott a tegnap éjjel és …

... piszkosul kimerítő volt... - emlékszem vissza részletekben az egészre, de ez már rohadtul nem számít.

Kicaplatok a szobából, úgy mint az egy tisztes.. tinédzserhez illik, bár már rég nem vagyok az. Megcélzom az asztalt, friss palacsinta illata száll fel a magasba, és valahol.. nem is tudom, hálás vagyok. Jól esik. Úgy mint régen. Mert az utóbbi időben nagyon megváltozott minden.

- Tudod anya, hogy nem kellett volna. – nézek rá ahogy fölém hajol, az arcán szikrázó mosoly, nem is tudom mikor láttam ennyire mosolyogni utoljára, előttem landol egy pohár.. Kakaó!? – ugrik a magasba a szemöldököm, de ráhagyom. Az anyám. Attól hogy megváltozott minden, még az. – Köszi, anya! – mosolygok fel rá hasonlóképpen szikrázóan, de most őszinte vagyok.

Aztán csak belekezdek a palacsintába, lapátolom, mint aki nem evett már vagy egy éve rendeset, de valahogy így is volt. Már nem emlékszem mikor aludtam itthon utoljára. És valószínű a következő alkalom se lesz sokkal hamarabb.

- Minden nap az eszemben leszel! – mosolygok fel rá valamikor a fél és a teljesen üres tányér között. – Ezt ne felejtsd el! – kacsintok és azt hiszem igen. Örülök hogy boldognak látom. Sínen van az életem.

Legalábbis azt mondják...

- o -

Az utolsó percek. A lábam jár ahogy az öltözőben a nagy, szemben fekvő tükör előtt ülök és bámulom a tükörképemet. Minden oké lesz. Ma is. Mint mindig. Mégis minden egyes alkalom előtt úgy resztázik a lábam mintha kötelező lenne. Megmosolyogtat. Vagyis azt tenné ha nem lennék ilyen kicseszett ideges. Kívülről már hallatszódnak a hangok, kattognak a fények.. és az emberek...

- Hé kölyök, 2 perced van! – hallom kicsapódni az ajtót, Zack a hallgatóval a fején, én meg a tükörben csak visszabólintok. A lábam nem áll meg. Még mindig ideges. Minden rendben lesz! Minden.. rendben.. lesssz.. – lököm fel magam a nyikorgó bőrülésből, egy kiadós levegőt fújok ki.. és hadd szóljon! Egy ISTEN vagyok! – karcol fel a győzködő vigyor a képemre, és kilépek az ajtón.

- Szééép estét Las Vegaaaas! – üvöltöm ki a dj pult mögül a már most is fényekben hullámzó tömegre. – Felkészültetek egy igazi jó balhéra ma estére!?? – vigyorodok el, zizegnek a gépek, nyögnek a rakat energia súlya alatt és amperszag tölti be a levegőt. A tömeg csak hömpölyög.. És.. És.. ÉS! – Akkor HADD SZÓLJON! – indulnak meg az első dallamok, és én végre érzem hogy élek. A basszus majd kiüti a tüdőmet, a vérem forr, a tömeg meg együtt dübörög vele. ISTEN VAGYOK! Ilyenkor úgy érzem magam mint egy ISTEN. Egy világ hever a lábaim előtt!

Mert erre születtem..