HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2018.05.25.
Új staff a csatasorban! *-*KLIKK ;)
Amy

2018.02.14.
Vééégre meghallgatott az a bizonyos.. Részletekért Kit-KATT..


2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Sharon Bartram
by Sharon Bartram Pént. Júl. 20, 2018 11:06 am

» Hiányzások
by Ville Deadman Wallow Hétf. Júl. 16, 2018 11:19 am

» Megosztanám...
by Danielle C. Portland Kedd Júl. 10, 2018 5:15 pm

» Fekete vitorlák
by Gloria "Sapphire" Salinas Kedd Júl. 10, 2018 7:29 am

» RocknRolla
by Raina Maddox Szomb. Júl. 07, 2018 11:51 pm

» Műsoron a kávé
by Gloria "Sapphire" Salinas Szomb. Júl. 07, 2018 7:45 pm

» Hit the lights off - Félelem és rettegés a metróban ragadva
by Henrik Ibsen Troy Pént. Júl. 06, 2018 7:14 pm

» Can't stand the silence
by Raina Maddox Hétf. Júl. 02, 2018 11:39 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Gloria "Sapphire" Salinas
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Danny Doyle Haynes
 
Raina Maddox
 
Johanna M. Riley
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (30 fő) Vas. Május 06, 2018 3:19 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
SzerzőÜzenet

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 139

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Dec. 19, 2017 8:26 pm

zene ♥️ szeretem a hangulatát
megjegyzés ♥️ Sad kutyás leszek, esküszöm Very Happy Sad

A bolyhos kis gombóc tüntetésére a nevetés mellé egy széles mosollyal válaszoltam, és ahogy Nick megszólalt, csak enyhén húztam el a számat, vicces éllel. Egy percig nem gondoltam komolyan..
- Biztosan nagyon szörnyű lehetek - nevettem el magam, de tudtam, hogy nem erről volt itt szó. Csupán a megszokás. Ahogy az embereknél, úgy az állatoknál is jelen volt a rutin, amit most a jelenlétemmel igencsak megtört Nick.
Belépve a melegre a kabátomat azonnal vetettem is le, felrakva oda, ahonnan korábban felvettem, aztán visszabújtam a cipőimbe, mert nem szerettem volna a lakást is összekoszolni .. de aztán ahogy tovább ment, úgy mentem utána, minden egyes mozdulatát megnézve... csendesen elraktározva abban a kis dobozkában, amire a ma este gyönyörű volt címszó került. Mert így éreztem, és úgy döntöttem, hogy ezt.. a dobozt soha nem fogom lezárni, minden pillanat vele ide fog bekerülni, így amikor szembefordult velem - már ha így volt, akkor a mosolyomat láthatta, azt a vidámsággal, nyugodtsággal telit, amit felé közvetítettem és amit most éreztem.
A felsoroltakra csak egy kicsit ráztam meg a fejem nemlegesen.
- Ne menj... ki tudja, mit művelne a cicád addig velem.. mire visszajössz, lehet, hogy bűntény helyszíne várna téged - nevettem el magam, mert jól esett, és láttam, hogy nézett a cica korábban.. persze aligha történt volna meg ez, leginkább a sarokban, vagy a férfi ágyán elhelyezkedve pihenéssel töltötte az idejét a Hógolyó, mintsem velem foglalkozzon, de jól esett volna, ha nem hagy magamra. Nick.. az ő hiánya sokkal inkább feltűnő volt számomra, mint egy perzsáé.
Mégis azokat a kék szemeket figyeltem.. nem csak mert ő is engem figyelt. Leginkább csak.. nem tudtam betelni velük. Halkan, egészen halkan köszörültem meg a torkomat, és ha nem is válaszoltam neki azonnal, elindultam a konyha felé magamtól. Azt mondta korábban, szabad a járás, és most ezt ki akartam használni. De ahogy elértem a konyhába, visszafordultam a férfi felé... beharapva az alsó ajkamat egy kicsit csak.. lassan, évődőn.
- Mmmm... legyen fagyi... tudod, imádok nyalni... - mindezt komolyan kezdtem, és.. igen, sikerült nem elnevetnem ezt az egészet. Bárcsak tudná! Mégis, egy játékos mosollyal vettem el a féligazság élét, de nem mentem beljebb.. Nem szolgáltam ki magam, főleg azért nem, mert nem szerettem pakolni, kutakodni mások dolgai közt. - Tudok neked segíteni? - pillantottam le egy pillanatra le a padlóra, aztán vissza, a férfi szemeibe.. Már.. nem a nyalásban.. hanem bármiben, ami a fagyival volt kapcsolatos. Tálkák, kicsi kanalak.. vagy.. nyalás.. És még nyugodt voltam! Tényleg?!
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 171

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Jan. 06, 2018 1:33 am


- No ezzel tudnék vitatkozni... - csak befelé térve dünnyögöm, még az se biztos hogy hallotta, de nem is neki szánom, csak egyszerűen.. egy véletlenül feltörő reakció. Mert ígyvan. És mert érthetetlen a számomra hogy a Hercegnő miért is viselkedik.. ÍGY.. még ha valahol nagyon is jól tudom, hogy soha nem szívlelte a vetélytársakat. Legalábbis a tv-ben...

Ám nem is pazarlok rá több gondolatot, most aki a legfontosabb itt poroszkál mögöttem, és ahogy elérem az asztalt, az eszembe jut, hogy a kellemesnek indult nedű fennmaradt, ezért megemlítem.
És a válasz...

Muszáj elnevetnem...

- Nem hinném.. - nevetem - hogy ez a hószínű pamacs ilyesmire vetemedne, gyávább ő mint gondolnád, csak a jelenlétemben ilyen féltékeny.. - és tényleg. Emlékszem.. alig néhány hónapja, Miss Madeleine, a szomszédból, az ő hamuszürke üdvöskéje lengte körbe, alig néhány másodpercig, az ajtóban, amikor azt az alig néhány pohár cukrot kölcsönadtam, a "kisasszony" máris bújt azonnal a fenekem mögé, amint a barátságos 'Henriette' közeledni próbált. Aztán fújt.. Vernyákolt, fújt, megint vernyákolt, de a következő pillanatban megadva a helyzetet beszáguldott a hálóhelyére.
Na ennyire bátor ez a jószág..

Azután... Azután elsőre meglep a hirtelen meginduló természete, nem is igazán az lep meg hogy elindult, hanem inkább az... hogy mindezt válasz nélkül tette.
Csak figyelem... továbbra is, aztán ahogy belép.. magam is megindulok utána, csak lassan.. tisztességgel, ám amikor a konyhaajtóban fordul.. csak kis híján ütközöm beléje, mégis megragadnak a szavai.


A levegő... ha hagynám bennakadna, mélyen, sőt, nem is biztos hogy sikerült ellenállnom a késztetésnek, vagy csak nem eléggé, és igyekszem nem félreérteni.
Igyekszem...

Megköszörülöm a torkom, de csak alig látványosan, és elmosolyodom.
De nem szólok egy szót sem. Talán nem is tudnék, de sokkal fontosabb most itt a feladat, a szabad kezéért nyúlva lassan a számhoz emelem, és a szemeibe ragadva rá egy óvatos csókot nyomok.
Aztán megkerülöm...

- Szóval..?? - fordulok nagy levegő után feléje - Akkor vanília?? - és mosolygom. És persze ha bólint vagy akár szól, cselekszem, nem állok csak ott kukán, de a szavai...

- Ott találsz tányérokat.. - mutatok a nemmesszi szekrényre, miközben één.. az orrom előtt ácsorgó fagyasztószekrényt célzom meg, és nem is teketóriázva többet, kiveszem a kedvencemet, ami... hát valljuk be, az egyetlen megengedett élvezet az életben.
Vagy legalábbis eddig ez/az volt..

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 139

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Kedd Jan. 23, 2018 7:13 pm

zene ♥️ These Days

Elmosolyodtam jókedvűen a kisgombóc féltékenységén, de hagytam ennyiben. Ha Nick mindezt így gondolta, hittem neki. Reméltem, hogy az est további részében sem fog gyilkos szemekkel nézni engem Miss Hófehér.
A gombóc gondolatmenetet követve a fagyi egészen csábító ajánlatnak tűnt, ezért is mentem bele.. először szavak nélkül, s annyira elfoglalt az a tény, hogy megindultam felfedezni a már bejárt területet, hogy amikor megállva a férfi majdnem belém ütközött, csak egy kósza pillanatra sütöttem le a szemeimet, elharapva egy bocsánatkérést, egészen halkan, zavartan.
Nem szoktam így viselkedni.. Az utána következő szavaim viszont annál inkább én voltam.. Ha éppen játékos kedvemben voltam, és ahogy a torokköszörülést meghallottam, egyszeriben szélesedett ki a mosolyom az arcomon.. Imádtam, ahogy zavarba jött Nick. Vagy ha nem is mutatta, tisztában voltam, hogy szokatlan volt számára ez az egész helyzet.
Hogy én.. vagyis mi megváltoztunk egymás számára, és ez valahogy.. mégis helyénvalónak tűnt. A kezem megadóan emelkedett a gyengéd fogásban, végignézve azt a puha csókot, amit kaptam, és már ott sem volt. Mégis maradt a mosoly az arcomon, egészen addig, ameddig meg nem szólalt.
Ismét.
- Ühüm - egy bólintással is igazoltam az igenlésem, és ha már.. felajánlottam a segítségem, az iránymutatást kihasználva libbentem a szekrényhez, előhalászva a polcról két öblösebb tálkát. Mielőtt még lapos tányéron kergetnénk az olvadó fagyit. Egészen pontosan kettő porcelánt (?) szedtem elő, lepakolva Nick fagyis doboza mellé azokat, egyiket a másik mellé pakolva. És még csak véletlenül sem értem hozzá a férfihez. A fenéket! Futólag simítottam végig finoman a felkarján egy mosoly kíséretében, de már fordultam is.. csak egy picit, hogy az állandó kézrátételt a férfin gyakorolva most kihagyjam, eloldalogva valamerre.. az evőeszközök irányába. Pedig igazán nagy volt a kísértés, esküszöm!
- Vagy fagyiadagolód, vagy sima kanálra van szükséged? - kérdeztem egy mosollyal hátrafordulva a férfi felé.. hogy ő vajon hogy szokta. Egyelőre még nem kutakodtam.. nem kaptam rá meg az engedélyt.
A legeslegjobb módszer úgyis magából a dobozból kanállal kieszegetni.. de most nem otthon ülős, filmnézős, depis estét tartottam. Főleg, hogy vendég voltam. Csak nem vehettem az ölembe az egészet?! Különben is kirázott volna a hideg az érzésre..
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 171

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Jan. 27, 2018 6:28 pm

Kellemes... Az érintés.. a közelsége, a lehelete.
Ám lehet az utóbbit csakis én képzeltem bele, mégsem vágyok ellenállni a gondolatnak.
Térülök.. fordulok, a konyhapulton végzi minden, és a két tányérom is megérkezett.
Csak futólag a szemeibe mosolygok.

- Régóta be kellett volna már szereznem egyet, de tudod hogyvanez.. - hallgatok el. Aztán bocsánatkérő gyenge vállhúzást eresztek. - Nemigen szoktam fogadni vendégeket. - ezek csak tények. A múlt tényei, de egy percig sem akarom hogy rossznéven vegye, ezért inkább mellkassal felé fordulok.

- Deeee... most már úgytűnik, muszáj lesz összekapnom magam! - és mosolygok. Pont bele a szemeibe, és.. iiiigen, némi vicceskedő élt is csempészve bele, a szemeimben, mert akarom hogy tudja, vele minden megváltozik!
Bízom benne hogy megváltozik....

Ha szóval nemis, egy mutatással jelzem, ugyan merre is találja a kanalakat, és ha megkapom, egyetlen szó nélkül nekikezdek, csak a szokásos adagot. Nekem.
De hogy neki mennyi kell...
Kérdő szemekkel utalok felé.

- Szólj...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 139

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Csüt. Feb. 01, 2018 9:44 pm

zene ♪ Vivaldi - Four Seasons

Az a magyarázat, amivel szolgált, azzal, ahogy felém fordult teljes testtel, mosolyt csalt az arcomra. Még nem volt vége, mert ahogy folytatta mosolyogva, a részemről.. csak a szemeit voltam képes figyelni, azokat az örvénylően kékeket, és igen, láttam a mosolyát is.. zavartan haraptam be alsó ajkamat, köszörültem meg a torkomat enyhe bizonytalan izgalommal. Valahogy sikerült mindezt abban befejezni, hogy az ujjaim apró mozdulattal simították végig a ruhám láthatatlan ráncait is a csípőmön, de végül egy szemlesütős mosollyal fordultam el, hogy a kanalat kalóz módjára bezsebeljem, hagyva, hogy aztán azt Nick elvegye tőlem.
Szavak nélkül álltam meg tőle nem olyan távol, s ahelyett, hogy a fagyis dobozt néztem volna - mert hogy étel volt, legfőképpen inkább nasi -, a férfit figyeltem. Azt, ahogy mozgott, és csak akkor eszméltem fel zavartan, amikor felém intézte azt az egyetlen szót.
Amint az első kanálnyi a tálka alján végezte, még egy második adagot kivártam, de már nem bírtam tovább, muszáj voltam beszélni:
- Kettő tökéletes.. köszönöm - pillantottam fel mosolyogva a szemeibe, és nem.. nem azért állítottam meg itt, mert nem tudtam volna többet enni - emlékezve az egyedül töltött estékre - inkább csak amiatt... mert egyedül nem szerettem enni. És tudtam, hogy amúgy is évekig tartott nálam a nassolni valók evése, mert annál tovább, több ideig élvezhettem ki az ízüket, nem akartam volna megváratni a férfit, hogy ameddig ő már rég befejezte, én még nagyban élvezkedek... Hmmm... pedig.. nem is lett volna olyan rossz ötlet, de.. mindegy is.
De aztán, hogy ne csak ott álljak tétlenül, elslisszoltam a korábbi fiókhoz, hogy két kiskanalat szedjek elő, hogy az egyiket odaadjam Nick-nek.
- Amikor kicsi voltam, annyiszor kavargattam, míg végül elolvadt.. és akkor színes pacát kanalaztam. Anya sosem szerette, ha malackodok az asztalnál - nevettem el magam az emlékre, lassan mosollyá szelídítve azt. - Most már azért jobban megy az evés - húztam ki magam büszkén mosolyogva.. és igen.. Legutóbb is csak a.. közös kávézás alkalmával öntöttük le magunkat.. Ott, Nick magánrendelőjében, és valahogy erre az igen közeli emlékre.. megköszörültem a torkomat, mielőtt még.. rosszban sántikáltam volna.
Megállapodtunk valamiben, és ha bele is törik a bicskám, kényszerítenem kellett magam arra, hogy betartsam. Úgy volna tisztességes.
Elcsentem a nekem szánt adaggal teli tálkát, belemártva a fagyiba a kanalat is, úgy pislogtam fel a férfire:
- Visszamegyünk? - oké... csak lassan csúszott be a számba az az apró falat fagylalt, miközben őt néztem.. Ha nem megyek el innen, a végén még muszáj leszek többet kérni. Már a vaníliából.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 171

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Vas. Feb. 11, 2018 4:09 am

Éreztem... Szinte minden porcikámban ahogy figyel, mégis kénytelen voltam nem engedni neki.
Vagy csak én képzeltem volna bele??

Határozatlan torokköszörülés hagyja el a torkomat, de nem engedek a zavaromon. A zavaromnak, továbbra is csak koncentrálok, a fagylaltra.. itt előttem, és amint megkapom az elégedettséget jelző kis szösszenetet, máris nyugtázó mosollyal az arcomon befejezem, és rácsukva a tetőt, vissza, valahogy nem kerül a doboz be a helyére.
Mert mi lesz ha akarunk MÉG!

A gondolat újabb zavart kavar fel a rendszerben, de már nem engedem az elhatározásomat.
Adja az ég hogy képes legyek ellenállni...

Eltűnik, és épp jókor jön a reakció. A távolság. Észrevétlenül szusszanok egyet, és amikor visszatér, már felszabadult mosollyal nézek a szemeibe.

- Ha úgy jobban esik, egész nyugodtan keverd össze.. - és mosolygok. Belefeledkezve a szemeibe, de csak alig néhány pillanat. Pár szösszenet, és amint felszólít az indulóra, mégis meggondolom magamat, és a dobozt vissza, a fagyasztóba helyezem.
(Csak mert ki ne találja már a hercegnő hogy taccs a földre, és kiszolgálja a saját igényeket.)

- Most már mehetünk! - mosolygom, a tálka máris belevándorol a kezeimbe, és ha ő megy előre, követem, talán a pamlag a nappali szélében.. talán ott lesz a legmegfelelőbb helyszín.

És persze ott a (zene)távirányító...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 139

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szer. Feb. 14, 2018 10:09 pm

Don't Stay


Lágyan, halkan nevettem fel a szavaira. Tudtam én, hogy rosszban sántikált, legalábbis.. most olyanra csábít, amit felnőttként, tisztességes gondolatokkal vezérelve aligha volt erre alkalmam.. Lehetőségem, vagy indíttatásom. Tetszett, őszintén mondom, hogy nem voltak elvárásai velem szemben. Persze.. azok után, hogy nem is oly rég megdobáltam egy parknyi fűvel - kis túlzással -, nem gondolnám, hogy karótnyeltnek gondolt volna.. bármikor is.
- Hát jó... ennek nem tudok ellenállni - már a szemeim is mosolyogtak a vidámságtól, de aztán mozdult, én pedig felsóhajtottam egy lopott pillantással a férfit figyelve végig..
Miért? Ez az egyetlen egy szó szajkózott a fejemben mindvégig, és ahogy Nick is felkapta a tálkáját, elslisszoltam előtte. Csak centikre a testétől, kisétálva komótos léptekkel vissza, a nappaliba. Még mindig ott volt a nemrégiben elfogyasztott vacsora emléke, amire ránézve egy újabb, boldog mosoly költözött fel arcomra. Ahogy a zongora fényesen csillogó felszíne is ugyanezt a hatást érte el, de.. odakint már megvártam, hogy Nick döntsön, hova telepedünk le. Ha és amennyiben a kanapé felé vette az irányt, úgy követtem én is.. tenyereimmel melegítve a fagyis tálat, hogy valóban olvadni kezdjen a vanília.
Ha leült.. csak egy pillanatra hezitálva nyaltam meg alsó ajkamat, és már engedtem is le magam.. mellé.. közelebb.. aztán egy izgő-mozgó pillanatban némileg centikkel távolabb is ültem tőle.
Miért?! Újra, újra ez az egy szó, és ez az egy annyival többet jelentett!
Ujjaim már a kanálért nyúltak, hogy lassú, finom keverő mozdulatokba kezdjek. Újabb mozdulat, már a háttámláig csúsztam fel a kanapé anyagán, kényelmesen elhelyezkedve.. Ezzel csak az volt a legnagyobb gond, hogy a talpaim a padló felett kalimpáltak centikre. Nem voltam kicsi, de az eső akkorára növesztett, hogy pont ne érjek el semmit.
- Ne haragudj - akadtam el máris ezután a két szó után, a férfi kék szemeit, az ajkát figyelve, de végül a szemeinél maradtam. - Esküszöm, hogy feljelenthetnél zaklatásért is, de muszáj néznem téged néha.. - hol is tartottam? Ja igen! A hirtelen zavaromban véletlenül kissé hangosabban, karcosabban kavargattam a már tócsányi vaníliát, amivel végül felhagytam, ahogy észrevettem magam. - Megpróbálok uralkodni magamon.. Néha látom, hogy zavar téged - a végét már csak motyogtam. Nem voltam benne biztos, de.. oké, biztos, hogy nem zavarta őt, csak szokatlan volt. Nem azt akartam elérni, hogy tiltakozzon, hogy elmondja, mennyire jól érzi magát most velem. Leginkább csak.. muszáj voltam beszélni. Addig sem azon agyaltam, amin nem kellett volna. Ellenkező esetben fogalmam sem volt, mit csináltam volna. Valószínűleg már rég ruhátlanul lennék, ha annyit nézett volna, mint amennyit én őt. A fene vigye el!
Miért?! Miért akartam őt minden pillanatban magam mellett? Közel! Még közelebb. Pótcselekvések, felesleges beszédek, hogy eltereljem a figyelmem. Fantasztikus volt, hogy pszichológusként megint átcsaptam önelemzésbe. Tényleg. Csodálatos.
- Finom. Már értem, miért a kedvenced - pillantottam ismét rá Nick-re lopva, miközben egy kanálnyi folyós pacát kanalaztam a számba. A vaníliára értettem.
Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 171

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   Szomb. Márc. 10, 2018 2:57 pm

Megindult... Én pedig utána, amikor megáll, csak egy cseppnyi mosollyal a szemeibe indulok a kanapé felé, és amennyiben utolért, csakis megvárva amíg megteszi, minden ellenállás nélkül ereszkedem bele. Csak nyugodtan és kényelmesen... ahogy egy a Hercegnővel eltöltött, kellemes és nyugodt estén tenném...
Csak most sokkal inkább élvezem a társaságot...

Aztán a szemei azok amik újra megakasztanak. A mosolya... majd a nevetése... Nem tehetek mást, én is elmosolyodom. Önműködő... Nemigazán én rendezem, és most pont.. éppen úgy érzem magam, mint 12 évesen, a szomszéd.. Amália néni, unokája előtt. Julie... Azt hiszem így hívták, az életemben nem láttam őt többet, mégis, egyetlen kósza pillantásával megragadott...
Visszamosolyogva az emlékre fordulok bele a kezemben tartott tál jéghideg édességre...
Magam is megkavarom.

- Nem kifejezetten azt mondanám hogy zavar.. - még mindig mosolygom... De az ő mosolyát csak a bőrömön érzem, a szemeim figyelme csak a vaníliáé. Szórakozottan... mégis minden kiélezett érzékem az ő megnyilvánulásain játszik.

- Inkább úgy fogalmaznék hogy nem szoktam hozzá. - és újra elmosolyodom. Ám most már a szemeibe. Egy ideig fürkészem... azután mégis visszatérek az édességhez, és csak miután érzékelem hogy ő is belekanalaz, magam is engedek a bűnös élvezetnek.
A szájpadlásomon édes-kellemes íz kenődik fel, és csak azután a hideg... Elmosolyodom.. Ismét.

- Próbálkoztam már vagy ezer félével, de mindig ez az ami visszahúz. - és már talán nevetem, de nem.. nem, ez még csak egy szélesre húzó mosoly. Mégis... - Talán ragaszkodom ahhoz ami egyszer már meghódított.. - és a mosolyom most újra a hideg édességbe fojtott, egy sokkal... konszolidáltabb, egy rejtelmesebb, egy olyan igazi... mélyről jövő, és őszinteségben edzett.
Valahogy nem is igazán tudom mit is gondoljak..
De élvezem ahogy ránt magával..
És persze nem a vanília.

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




TémanyitásTárgy: Re: Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...   

Vissza az elejére Go down
 

Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros :: Lakások-