Éjszakai műszak

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Néhány napja észrevehetően emelkedett a forgalom és ez a Vegasi éves ünnepeknek köszönhető. Mintha nem lenne minden nap ünnep ebben a városban, külön hetet szentelnek neki, és úgy tűnik az emberek többsége meg is engedheti magának. Sokan erre az időszakra időzítik a legénybúcsút, a lánybúcsút, de hallottam más válási buliról is, amit jómagam elég bizarrnak érzek. De mindez a bárnak csak még több bevétel és ezt kell szem előtt tartanom. Ezen a zsúfolt héten, már sokadik alkalommal változtatok a napi programomon, így csak délután jöttem be és valamikor hajnalban keveredek majd haza. Igazság szerint sosem voltam éjjeli bagoly és ha nem is látszik rajtam, hogy megszenvedem azt a hetet, az csupán a lefekvés előtti relax fürdőnek és az ébredés utáni hideg zuhanynak, valamint a remek kozmetikumoknak köszönhető. Meg a zöld teának. A mai estére ráadásul három foglalásunk is van, ami nem is lenne gond, ha nem egy lánybúcsú és egy egészen más társaság legénybúcsúja keveredne egymással. Már két nappal ezelőtt átrendeztettem a vendégteret, hogy el tudjam szeparálni a két társaságot, de még mindig tartok attól, hogy a végén együtt fognak ünnepelni, annak sosincs jó vége. A legnagyobb bárpulthoz közel, egy eldugott kis sarokba szoktam berendezkedni, egy kis asztal, egy kényelmes karfás szék és a laptopom társaságában, ahonnan a bár nagy részét szemmel is tudom tartani. Remek rálátás nyílik a bejáratra és a vörös ajtóra is, noha az utóbbit nem szoktam kinyitni. Az Vincent privát kis bulija és ha lenne is közöm hozzá, akkor sem akarnám tudni mi folyik ott. Este tízkor a hangulat már igencsak emelkedett, a táncparkett is megtelt, körülbelül a jókedvű spiccesség és a totál „se kép se hang” határán billeg az egyensúly, és hol van még a hajnal? A harmadik zöld teámat fogyasztom némi sós mogyoró útjának megágyazva, a következő rendeléssel bajlódva. Vincentet ma még nem láttam, de ez nem jelent semmit…valahol van és még sosem veszett el, egyszer majd megjelenik, mindig akkor amikor kell. Én a rendeléssel és az erre a hétre felvett kisegítő személyzet munkájával vagyok elfoglalva. Általában nem történik semmi említésre méltó…mert szem előtt vagyok, és ennyi elég is szokott lenni. Nagyjából tíz után indul be az igazi élet, megérkeznek a helyfoglalók és a vörös ajtó is gyakrabban tárja szét szárnyait a szállingózó nagykutyák előtt. Mindenki megy a helyére, a két búcsú társaságot a pincérek elintézik…fél óra múlva kapom fel a fejem a zenét is túlharsogó ingerült szóváltásra. Kelletlenül állok fel, hogy az egyik elszeparált boxhoz induljak rendet tenni. Előre felveszem a „hogy vagy kedves vendég” mosolyt, amit rühellek és magamban százszor elátkozom a társaságot, mert nincs elég helyük, de nekem jó képet kell vágnom még ahhoz is, ha ordítoznak. Mindaddig, míg velem szemben nem követik el a végzetes hibát. Teszem azt, személyesre veszik a beszélgetést, testnedvvel vagy itallal kínálják meg a ruhámat, kárt tesznek a bár berendezésében. Akkor repülnek….mindegy mennyit fizetnek.*

Megjelenés•

#2Tárgy: Re: Éjszakai műszak Kedd Szept. 08, 2020 5:06 pm

Problémák... Mindig csak a problémák....
Volt idő amikor még azt hittem, csak a kezdeti évek lesznek veszélyesek. Szépen megágyazol... kipuhatolózod hol kell engedményeket tegyél, hova kellenek bizonyos összegek, és onnan mindennapos a biztonság. A kezdeti lufi alig másfél évvel azután durrant el, hogy először beléptem az akkor még lepusztult hely kapuján. Olyan szépen hangzottak az elméletek.. még ma is emlékszem Raina fancsali képére amikor meglátta a mocskot, az ablaknélküliséget, és a hátrahagyott koszos tűket, amik a mocskos drogosok kipaterolása után maradtak itt. Egyesek azt mondták a hely egykor raktár volt.. Megint mások hogy már a szeszcsempészet idején is jelentős helynek számított, de ahány ember, annyi történet. Mindig is így folyt ez a történelemben...
Szóval igazából kemény lecke volt, megtanulni hogy Vegasban akármilyen magasra is törsz, mindig csak kishal lehetsz. A cápák mindig is újratermelődnek körülötted, egy kihullik, akad a helyére három másik, aki ádáz küzdelmet vív, és mindig te iszod meg a levet. Mi... idelenn... De ha ezt megérted, és részeddé válik az alkalmazkodás, egész jól.. beigazíthatja a seggét az ember, és bár mindig ott a veszély, bármikor, bármi, egy pillanat alatt változhat meg, ha képes vagy gyorsan alkalmazkodni, ha tudod mihez nyúlj, ha tudod kihez.. akkora baj már nem érhet.
Vagy talán csak ezt kell hinned hogy egyáltalán képes legyél életben maradni.
Ha mást nem, ezt az egyet megtanította az élet.

A mai este is egy olyan érzékeny este volt. Márminthogy az. Nyda tökéletesen a helyén tartja a felső részleget, de az alsó, odalenn, már egy sokkal keményebb dió.
Jamil... Sokszor gondolkodtam el, hogy talán Jamil-t kéne bevenni. Ha már olyan hosszú évek óta olyan töretlenül és takarosan viszi a harci helyszíneket, talán nem esne neki rosszul egy kis plusz 'juttatás'. Más részről viszont... Az odalenti helyzet teljesen más.. Egészen más. És az odalenn "szórakozók" sem igen tűrik a bővítéseket, pláne hogy egy teljesen új arc tűnjön fel. A mindenük az azonosíthatatlanság...
Dilemmába estem. Günter általában plusz mozdítható motorikus erőként adja meg a hátteret, de jó lenne valami irányító. Valami.. központi ember, hogy ne nekem kelljen a részletekkel foglalkozni.

Odakinn bámulom a sötét estét az egyetlen ablakon túl, a klub felől a szokásos puffogás fogad, és jól tudom, a szenátorjelölttel is minden rendben. Ellenkező esetben már tudnék róla. Heinz még időben jelentene.
Hogy rizikós volt új embert befogadni a körbe?? Mindig rizikós. Minden új ember újabb potenciális hibaforrás, minden nem-bejáratott esélyt ad a hibázás lehetőségére, a felelőtlenségre, a szabályok nem betartásának esélyére, és úgy amblock, személyes jelenlétet kíván. Csakhogy... ezúttal igenis nyomós okom volt hogy hátrahagyjam az újdonsült "vendéget", történetesen hogy fülest kaptam hogy Fuentes készül valamire. Tudtam hogy nem hagyja annyiban a nemleges választ, és épp a legrosszabbkor merült fel újra a híre. Épp ezért éreztem észszerűbbnek visszatérni az irodába, és megkettőzni a szokásossal ellenben az őrséget. Főleg az alsó részlegre kitérően... természetesen.
Nem mintha idefenn ne tudna valós kárt tenni...

A telefon mellett állok, és várom az újabb visszahívást. Juarez a leghitelesebb besúgó az utóbbi időkben, pláne ha a mexikóiakról van szó. Mindig tudja mi folyik a háttérben, és én szeretném tudni.. biztonságos e legalább EZ az éjszaka...
Az egyik legfontosabb az utóbbi időben.
Megfordulok, de valószínű csak a folyosóról jött némi zaj. Talán valamelyik lány elesett megint a tűsarkúban ahogy rohant, de hiába fülelek, nem követi semmi más.
Persze az ördög nem alszik, a kedvenc fegyverem végig ittvan a derekam mellett, legalábbis amíg biztos hírt nem kapok, és ahogy hirtelen megcsörren a velem szemközti telefon, egy pillanatra még én is megrezzenek.

- Bassza meg.. - engedem el, de senki nem hallhat. Odalépek, és felemelem a kagylót.
- Igen?

- A bálna ma családi napot tart. Nem várható ellenállás.

Zene füleimnek. Először a kő az ami leesett, nagyot koppan a szívemről. Másodszor...

- Biztos az infó? - a biztonság kedvéért.

- Színbiztos. Kezeskedem érte. - Juarez kezessége többnyire pénzben mérhető. Tudja hogy ha pontosak az észrevételek soha nem jár rosszul, de ha egyszer is esküdözik a csak feltehetőre, nem áll tőlem távol a kötél sem. Mindenki tudja ezt bizonyos körökben.

- Oké. A szokásos helyen vár a szokásos. - és ennyi. Nem támadható, nem lehallgatható. Már kerül is vissza a kagyló a helyére.
Most hagyja el a tüdőm ma este az első megkönnyebbült lélegzet.
De lesz még itt nekünk egy szenátorjelöltünk is.
És Jefferson talpának fényesre nyalása sem annyira kecsegtető helyzet.
Csakhogy van ami olykor szükségszerű.

Ezért épp elindulnék ki az irodából.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Átlagos, húzós estének indult a mai és ebbe beletartozik az is, hogy két, a szabad élettől búcsúzó társaság is helyet kapott ma. Sikerült viszonylag egymástól távol ültetni őket, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb összekeveredik a két társaság. A személyzet bővítése azonban nem csak ennek szólt, ideje volt már felemelni a létszámot, de nehéz manapság megbízható embereket találni úgy, hogy meg is maradjanak. Az újakra mindig oda kell figyelni, és elég ha csak látnak, a hírem meg szájról-szájra gyűrűzik. Hosszú évek kemény munkája, hogy tartsanak tőlem…csak a régiek tudják, hogy minden szigorúságom ellenére korrekt vagyok, ha megérdemlik. Egyelőre nagyobb gondom a nagyhangú társaság, amiből tapasztalataim szerint nemsokára több is lesz, mint kiabálás és asztalborogatás. Utóbbi nem csak a dizájn miatt olyan amilyen, a krómozott fémkeret és ólomüveg kombináció szép és látványos, a bár színes, tompított fényei még jobban kihozzák a formát, de a súlya szinte lehetetlenné teszi, hogy csak úgy fel lehessen borítani. Persze ha valaki szándékosan erre gyúr…és a díszes társaság láthatóan nincs messze a szándékosságtól. Ám hozzájuk már nem jutok el, valahol a sarokban elfoglalt helyem, a legénybúcsút tartó gyerekbe oltott férfiak és a vörös ajtó háromszögének közepén, a történések ijesztő és meglepő fordulatot vesznek. Azt hiszem, mióta felpörgött Vincent VIP részlege, egyetlen alkalmat sem tudnék megemlíteni, amikor a vörös ajtó olyan lendülettel pattant ki, hogy majdnem a falról vágódott vissza. Pedig nehéz akkora erővel megrántani, hiszen befelé nyílik, de minden szemet odavonzott magára a kirohanó lány, néhány szívdobbanásnyi időre bepillantást engedve az ajtón túli világra. A bárban villódzó fények miatt csupán a zaklatott arcot és a riadt tekintetet sikerült befognom, és mintha a ruhája sem úgy állt rajta ahogy az kellett volna, de amúgy sem volt apácazárt, szóval ez még nem adott okot a gyanakvásra. Ám a további mozdulat, a szinte mellkasán görcsbe szorított karok és a rohanó léptek már igen. Pillanatok alatt eltűnt a bár hátsó traktusát összekötő folyosóra vezető ajtó mögött, ami hasonló lendülettel csapódott a belső falnak, mint a vörös ajtó. A férfi társaság hatalmas örömujjongásban tört ki, csak ők tudták miért, én a tekintetemmel Rid egyik régi, megbízható emberét kerestem, s mikor megtaláltam, fejemmel finoman a legénybúcsú felé intettem, intézze el ő, én viszont lemondva róluk a lány után eredtem. A folyosóra lépve a pihenő felé néztem de már nem láttam őt, egyetlen ötletem azonban az a helyiség volt és arra indultam el, amit viszont csak most vettem észre, rettegéssel töltött el. A folyosó padlóját, ahol már normális világítás volt, sötétvörösen sűrűn pettyezte a vér. Csak egy pillantást vetettem Vincent irodája felé, ahol Heinz – többedmagával(?) – állt a szokásos helyén, ezek szerint Vincent odabent van az irodájában. Az információ jelenleg nem élvezett elsőbbséget, a vérpöttyöket követve indultam el a lány után, s egészen a pihenőig jutottam. Odabent szörnyű látvány fogadott, amire nem számítottam még úgy sem, hogy idáig követtem a nyomokat. A lány, azt hiszem Isabell…sokat nem foglalkoztam velük, nem is az általam ellenőrzött fizetési listán vannak, csupán a remek arcmemóriám miatt emlékszem a VIP részen dolgozókra, a sokat látott kanapén ült, konkrétan minden testnedve egybefolyt az arcán, vérrel és fekete sminkkel keveredve, a ruhája cafatokban, ami pedig kilátszott alóla egy merő vér. Egy néhány másodperccel ezelőtt még fehér törölközőt szorított a combjai közé és hangosan zokogott. *
-Mi történt? Hol sérültél meg? *Egy pillanat alatt lett kétszáz a vérnyomásom, s míg kérdeztem már kaptam is elő egy újabb törölközőt a hűtő melletti kis szekrényből, vizet és jeget a hűtőből. Isabell azonban nem válaszolt, hisztérikusan zokogott és szorította a törölközőt mint aki görcsöl, majdhogynem magzati pózba görnyedve. Mikor elé térdeltem láttam meg a karján, mellkasán lévő hosszú vágásokat, égésnyomokat, a vér édesen émelygős szaga eltelítette az orromat és régi fájdalmas emlékeket rángatott elő a múltamból. A jeget az arcára szorítottam, a hirtelen nem várt inzultus rám irányította a figyelmét, olyan volt ez mint egy pofon, de nem akartam még én is azzal bántani, ez még viszonylag humánusabb módja volt annak, hogy rámnézzen. Néhány pillanatra mintha kitisztult volna a tekintete, alig pár szót tudott csak kinyögni.*
-Ssszét..vágott..szét….ssegííts! *Mindeközben odakint is zajlott az élet, Vincent talán épp kilépett az iroda ajtaján, Heinz pedig a maga fura, töredezett jeget rágó akcentusával közölte vele, hogy van egy kis gond, fejével pedig a pihenő szoba felé intett. *

Megjelenés•

#4Tárgy: Re: Éjszakai műszak Csüt. Okt. 08, 2020 2:07 pm

Kilépnék... de helyette kopogás fogad.

- Hé, Főnök... - felismerem Heinz mélymorajló dohogását, de előre még nem aggódom. Ha odalenn lenne baj, már a rádiómon kapnám az információkat, ami továbbra is itt van a derekam mellett, átellenben a fegyveremmel.

- ..helyzet van.. - folytat bele, de már amúgy is odaki indultam, így csak sietősebbre veszem a lépteimet.
Felkattan az elektromos zár mikor nyitok.

- Mitörtént. - inkább kijelentem ahogy az arcomon viszont őszinte érdeklődés fogad.

- Nyda... és egy lány.. - bök fejjel a folyosó átellenes vége fele, tudom én hogy csak parancsra vár. Felhívás nélkül nemhagyhatja el a helyet. Így szól az utasítás.

- Menjünk.. - engedem, az ajtó zár vissza, ő pedig követ. Egészen a kihallatszó hangokig.
Vészjóslóak.

Befordulva az ajtón, hamarjában mérem fel a terepet. Életmentő. Nyda térdel ott, mögötte az egyik lány, vérben úszik a teste, én meg hamar reagálok.
Nehogy már itt meghaljon nekem...

- Basszameg.. - még egész kultúráltan. Belépek, Heinz megáll az ajtóban, és közben figyel. Kifele. Jól tudja, majd utasítom ha kell, addig a többiek távoltartása a feladat.
És ebben mindig is jó volt.

- Mi történt.. - lépek oda a lányhoz, szemmel gyorsan végigmérem. - Így jöttél át az egész klubbon!?? - a leglényegesebb szempont. Nekem. Nemhiába vannak a szabályok, a vésztervek, és nemhiába van ott minden szobában az a pánikgomb is.
Egyszerűen elmagyaráztam mindent.

- Meglátta valaki?? - ezt már Nydához intézem, de ő a második aki miatt nemörülök. Rohadtul nincs ehhez köze!
És ahogy sikerül felülemelkednem a tényeken, már máris megvannak az újabb tervek.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Próbálom a lányt a tudatánál tartani, bár elég nehéz elérni, hogy tiszták maradjanak a gondolatai. Tapasztalatból tudom, milyen könnyű elveszíteni a realitást egy ilyen helyzetben, ami tele van félelemmel, bizonytalansággal és nagy adag pánikkal. Ráadásul a saját démonaimmal is meg kell küzdenem, amik csak arra vártak, hogy a felszínre törhessenek. Eddig sikeresen távol tartottam őket, de most minden porcikámban érzem. *
-Isabell? *Kérdezek rá a nevére, gondolkodásra ösztönözve, hogy maradjon a jelenben, velem és míg a töröközőt szorítom oda ahova kell – nagyrészt mindenhova – addig a másik kezemmel az álla alá nyúlva emelem meg a fejét, hogy rám nézzen, vegye fel a szemkontaktust, fókuszáljon egy pontba. A nevére bólint, ebben a fájdalmas és kínos percben, megengedem magamnak, hogy a vállon veregetés gondolata megforduljon a fejemben, aztán hagyom elillanni.*
-Oké Isabell, most figyelj rám. Mondd el ki bántott és hol sérültél meg. *Roppant nagy erőfeszítésembe kerül, hogy higgadt tudjak maradni, de csak ez tarthatja felszínen a mélybe zuhanni kényszerülő lányt. Néhány kapkodó légvétel után nyitja a száját, a hangja elcsuklik, alig értem.*
-A szen…szenátor…*Többet nem tud mondani, látom, hogy folytatná még, se a „hol” kérdésre válaszolni már túl fájdalmas, kezd eluralkodni rajta a pánik.*
-Csak szorítsd, nem lesz semmi baj, hívok mentőt…próbálj egy kicsit megnyugodni, már nem bánthat, többé már nem, érted? Itt vagyok veled. *Épp állnék fel, noha nem akarom Isabellt magára hagyni, de csak van valaki a közelben, akit ugraszthatok. Még fel sem emelkedem, megfordulni sincs időm, amikor Vincent hangja robban be a kis helyiségbe, minden porcikájában összerezzentve Isabellt. Kezem a sírástól rázkódó vállára teszem, simogatom őt nyugtatva, csak fejemmel fordulok az ismerős, most mégis színében ismeretlen hang felé. Szólnék, elmondanám, még mindig próbálva higgadtnak maradni, hogy mi történt, de a következő mondattól agylobot kapok. *
-Neked most ez a legfontosabb? Hívj mentőt! *Pengevékonnyá préselem ajkaimat és nem mondom, hogy kövesse végig a nyomokat, a vérpettyesre színezett padlót a folyosón, nem mondom, hogy nem érdekel ki látta és mennyit, visszanyelem a tőlem szokatlan, vagy sosem hallott szitok szavakat, csuklóig véres kezemet mutatom csak fel. *
-Hívj mentőt! *Összeszorított fogaim között préselem ki a szavakat, halkan. Szemeim csíkká húzódnak, de a keskeny résen keresztül is vészt jósló a pillantásom. Csak Vincent és a lány hallhat, esetleg Heinz. Most még. *

Megjelenés•

#6Tárgy: Re: Éjszakai műszak Hétf. Okt. 12, 2020 5:55 pm

Heinzhez fordulok. Hátra. Ő mintha érzékelné a mozdulatot, azonnal fordul is felém.

- Hívd Cheng-et. Azonnal!! - de ezzel fordulok is vissza előre. Ő meg eltűnik. Csukom mögöttünk az ajtót.

- Majd én elintézem... - a hangom szín nyugodt. Nem ismeretlen. A helyzet. Bár csak néha van hogy valaki ennyire elragadtatott.. de ehhez is megvannak a megfelelő kapcsolatok.

- Hé! Isabell! - lépek közelebb, hogy a lány álla alá nyúljak, és a szemeimbe emeljem. - Hallasz engem?? Tudod mi történik?? - a lány válaszára várok. Előbb fel kell mérjem. Aztán jönnek csak az állapotok. Az egész tiszta vér... - Bassza meg.. - suttogom... - BASSZA MEG! - ezt már hangosabban, belezeng a szoba, de most gyorsan kell mérlegelni.

Nem halhat meg.. ITT!!

Ellépek, de ha Nyda nem állít meg, már tépem is fel az ajtót.

- Hol van már Cheng!!?? - üvöltöm ki, de ahogy újra meglátom Heinzet, azonnal hozzám intem, és egy gyors körülnézés után ahogy Günter is megérkezett - talán lejelentett neki rádión - csak intek hogy ő tartson hatályon kívül mindenkit.
A lányok már csicseregnek...

- Vigyétek az irodámba!

Azzal hátrálok, és ha nem történik valami más, Heinz csak felnyalábolja a lányt, a törölközőt is magukkal ragadva és elindul vele a a folyosón.

- Ezt össze kell takarítani... - csak szinte suttogom... Az orrom alatt, ahogy a terepet figyelem.
Nem láthatják meg.. Ezt senki nem láthatja meg...

De hogy Nyda merre lehet...(?)

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Nem kell felállnom Isabell mellől, ahogy épp emelkednék, Vincent jelenik meg, mögötte a Heinz téblábol, láthatóan fogalma sincs mit csináljon, így csak parancsra vár. Visszatérdelek a lány elé, egyik kezem továbbra is az övét fogja, míg a másikkal szorítom a törölközőt a két lába között, de valójában nem tudom milyen sebre, az irtózatosan sok vér mindent elfed. Vincenthez szólok, de mintha meg sem hallana. *
-Ezt most nem tudod Vincent. *Nem, hallani sem akarok a kókler dokiról. A hangom a korábbi megemelt szintről a halk és csak látszólag nyugodtba süllyed. Isabell a kérdésekre már csak a fejét rázza és meredten előretekint. Vinnie szitkozódása olyan az amúgy csak a pityergéssé szelídült síró csendben, mint egy robbanás. *
-Sokkot kapott, túl sok vért vesztett. Mi az ördögöt csinált vele a szenátor és melyik? Tudod mit? Nem is érdekel, mentőt hívj ne azt a csíkszemű mészárost. *Fogaim között szűröm ingerültté váló szavaimat, nem akarom a lányt még jobban megijeszteni. Bár lehet, hogy már mindegy, nem is figyel ránk. Vincent sem rám. Kénytelen vagyok drasztikusabb megoldást választani, elengedem a törölközőt és a véres kezemmel fogok rá Vinnie felkarjára. *
-Kórházba vitesd! *Sosem éreztem még magam ennyire dühösnek és tehetetlennek, visszatérdelek a lányhoz és újra a törölközőt szorítom ami már egy merő vér, fehérsége a múlté…és a múlt csupán pár percnyire van tőlünk. Eltalált egy eret, egy vastagabb vénát vagy artériát szakíthatott fel, honnan a fenéből tudnám, de túl sok a vér. Kezd rajtam eluralkodni a pánik. Nem a bár jó hírét féltem, hanem a lányt, attól félek, hogy meg fog halni. Mindegy, hogy hol. Mikor Heinz a lányért nyúlna, elütöm a kezét.-
-Ne_merészelj_hozzá_nyúlni! Hívj mentőt! *Én telefonálnék ha itt lenne a táskám, a telefonom a közelben, de az irodámban hagytam, és nem akarom itt hagyni Isabellt sem, mert Vinnie irodájában köt ki és akkor ott hal meg. Vincentre nézek, onnan lentről a lány mellől hacsak Heinz vagy az épp betoppanni készülő másik darabos szavú Günter nem rángatnak el onnan. Ha tudnak. *
-Vincent! *Csak nézek rá, tekintetemmel mondom, hogy most jól döntsön. Kérem, könyörgök. Mindegy, hogy a lány hol hal meg ha meghal, neki nem lesz jó.*

Megjelenés•

#8Tárgy: Re: Éjszakai műszak Kedd Okt. 20, 2020 4:15 pm

Nyda nem hisz nekem... De nem hallom meg.
Hogy a feszültség, vagy egyáltalán nem AKAROM.. hallani azt amit mond, a jelen pillanatban nem lényeges. Fontosabb hogy megoldjuk ezt a szituációt.
Létkérdés.
Az viszont feltűnik, hogy többet tud erről az egészről mintsem azt kéne! Ennek pedig nemörülök. Nemörülök az egész helyzetnek, de muszáj.. megtartani a hidegvéremet.
Különben...

Még a hirtelen beugró kezei sem akasztanak meg. Mármint...
Utasítom Heinzet, vigye a lányt azonnal az irodámba, ott majd rendezzük ezt az egészet, de Nyda megint keresztbetesz.
A rohadt életbe... (!)

Heinz felemelt kezekkel hátrál, rám néz. Valószínű biztosabb utasítást vár!
Ezért... muszáj a kezembe vennem az irányítást.

Nydáért nyúlok, ha enged nekem, ha nem, erős kézzel felrántom(inkább húzom). Csak alig távolabb a lánytól, lehalkítva a hangomat, közelről nézek a szemeibe.

- Ha kórházba viszem, jelentik! Ha jelentik, rendőrségi ügy lesz belőle, a klubot bezáratják! Engem meg megszopatnak, egy életre, hacsak le nem sittelnek, és ha a szenátoron múlik, még ez lesz a jobbik végkifejlet, ezt akarod!?? - alig néhány másodpercet hagyok hogy feldolgozzon. Sietnünk kell!

- Szóval most.. engedd hogy Heinz tegye a dolgát! Nem ismered Chenget, de most nincs időnk a bemutatkozásra! Amíg a lány ittvan, minden pillanatban közelebb vagyunk a káoszhoz, és ő halálhoz! Vagyis megtennéd hogy engedsz végre cselekedni!!? - és csak ekkor engedem el. A vasmarok megnyílik a csuklója körül, én ellépek, biccentek Heinznek, közben Günter jön az infóval sietve hogy a doki már az irodámban vár.
Nem kell többet szóljak.
Ha nincs több ellenintézkedés, Nyda nem fúj mint egy fúria, Heinz már azonnal nyalábolja is a lányt, Günter meg utat csinál, mindenkit visszaterelve az öltözőkbe a körletben, és eltűnnek - vélhetően - a folyosó végén, az irodám ajtaján.
Ott is lehet majd takarítani....

Én Nydával maradok, valami azt súgja muszáj lesz csendesítenem.
A helyzeten mindenképp!

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Nem tudatosul bennem, mikor beérik a hosszú évek munkája és Heinz egyetlen szavamra elhátrál a lánytól, nincs bennem elégedettség, már rég…csupán néhány perce, hogy két dolog érdekel csak igazán, az egyik, hogy Isabell jó kezekbe kerüljön, a másik, hogy mindez ne tudódjon ki, vagy legalábbis ne úgy, hogy bombaként zuhanjon Vincentre és a bárjára. Legszívesebben bemennék azon a vörös ajtón és mindenkit kifüstölnék, de az ami eddig is visszatartott attól, hogy az ajtón túl nézzek és lássak, Vincent barátsága és bizalma, most sem enged továbblépnem. A vészjelzést Vincent szorító ujjai kapcsolják be, mintha kívülről szemlélném magam ahogy lenézek oda ahol ujjai alatt meggyűrődik a bőröm. Érzem ahogy szavai nyomán forróság kúszik fel bennem, izmaim megfeszülnek, szabad kezem ráfog Vincent engem bilincsben tartó csuklójára. Csak a pillantásomban, mely most minden bizonnyal szikrákat szór, van benne, hogy eresszen el. Máskülönben fogaim között szűrném a szavakat. *
-Ha az irodádban hal meg, mit csinálsz? Kidobod a szemétre? *A harag, a tehetetlenség, a csalódás könnyeket csal a szemeimbe, felnagyítva íriszeimet. Ha félre is néztem eddig, pontosan tudom hogyan működik ez….nem is tudom minek nevezzem. *
-Ne csináld ezt Vincent! *Rekedten suttogom, kérve…megfeszült kezem szinte elpattan tőle mikor elenged. De…amikor egyetlen pillantására és az én mozdulatlanságom okán, Heinz újból a képbe lép és felnyalábolja a lányt, Vincentre vetett pillantásomban a csalódás mellett olyasmi is megcsillan, ami vele szemben még soha. Gyűlölet. Harag. Csak azért nem szabadul el, mert ő….Vinnie. *

Megjelenés•

#10Tárgy: Re: Éjszakai műszak Hétf. Okt. 26, 2020 1:54 pm

Igaza van.. Valahol igaza van. Voltak idők amikor még én is is ilyen szempontokat tartottam a szemem előtt. De ez az élet bedarál. Néha engedményeket kell tenned, és hogy ne te halj, inkább haljon helyetted MÁS! Itt nincsenek jó választások...

Alig két másodpercet engedek mielőtt felsóhajtok.
Már Heinz kezében a lány, de mielőtt kilépne, egy ujjemeléssel megállítom. Ő meg csak néz rám. Kérdőn. Én meg gyorsban gondolkodok.

- Vigyétek a limót! Senki ne lásson meg! - csak onnan, Nyda orra előttről kötöm a szemeibe. - Hajtsatok a Pacific Care-be (Magánkórház)! Keressétek meg Madison dokit, és fizessetek neki BÁRMENNYIT, csak tartsa a száját! - Heinz jó ebben. Ez a második amiben jó, az első hogy jól fogja a golyókat, és... nem. Igazából a parancsteljesítésben a legkíválóbb. Sosem kérdez.

Bólint, és Günter közbenjárásával a korábbiakban említetthez hasonlóan kiviszik a lányt. Csak most nem az iroda a cél.

Még mindig ott állok, az üressé vált ajtót nézem. Csak másodjára nézek vissza Nydára előttem, és széttárom a kezeimet.

- Most.. boldog vagy?? - de alighogy kimondtam, már tudom, ez nem volt tisztességes. Ezért megforgatva a szemeimet ellépek.
És hülye módjára kezdem feltakarítani a vért. (Az első kezembe eső... törölközővel.. )

- Oké, ez erős volt. - nem nézek rá. - Tudom hogy neked ez a szituáció... necces.. - megint nem a legjobb szó. Mégse korrigálok az egészen. - Oké, tudom hogy nagyon is érzékenyen érint!! - hirtelen magasodok fel, szemben vele, egyszerűen a földre dobva a törölközőt. Nem lényeges.

- De nézd a másik oldalát! Nekem is kötve vannak a kezeim! - tárom szét őket, megint, csak most a jelentése teljesen más. - Én is szeretnék egy.. ideális világban élni, mindig a JÓ döntést meghozni, de nagyon jól tudod ez nem egy ideális világ!! - a hangom már erőteljes. És most hogy Günternek is hűlt helye, talán jobb lesz ezt az egészet nem avatatlan fülekre engedni.

Ezért ellépek, és becsukom az ajtót.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Néhány másodpercnyi néma csend, míg farkasszemet nézünk egymással, felemelt ujjára sem kapom oda a pillantásom, szívem dobbanásai is elnémulnak, míg eddig a fülemben dobolt. Mintha arra a pár másodpercre megállt volna az idő, mintha mindenki megállt volna, beledermedve a feszült pillanatba. Az első mondatára már fellélegzem, a tüdőmbe rekedt levegő mely eddig pattanásig feszített, egy sóhajjal robban ki belőlem s az iménti csend után, szinte fülsiketítő. A megkönnyebbülés azonban nem jár elégedettséggel sem megnyugvással, csupán Isabell kapott még egy esélyt…nekem az elmúlt percek kőkeményen a gyomromba zuhannak, kezemet szorítom oda, hogy elnyomjam; sikertelenül. Vincent nekem címzett kérdése arcul csapásként ér, ajkaim zuga megrándul, fogaim csikordulnak ahogy összeszorítom, hogy most ne szóljak. Ne, mert olyat találnék mondani, amit később minden bizonnyal megbánnék. Elhátrálok az oldalt álló fotelok egyikéhez, szinte lezuhanok rá s tekintetem kezeimre rebben, a lassan száradó, alvadó vérre amitől minden apró mozdulatnál érzem, mennyire ragacsos. Émelyítően édes, fémes szaga az orromba kúszik, a gyomromban lévő kő megfordul. Vinnie hangjára emelem a fejem, meredten nézem ahogy takarít és az jut eszembe, hogy csak elkeni az egészet…bassza meg, csak elkeni.
Ahogy feláll, a nyakam is belefájdul, hogy felnézzek rá, de nem nyomja el azt amit a gyomromban érzek, a törölköző csattanására is összerezzenek, nemhogy az ajtóéra. Azt nem mondom, hogy észhez térít, azt sem, hogy képes vagyok tisztán gondolkodni…még nem. De az agyam már újrapergeti az eseményeket, leginkább Vincent szavait. Ahogy levegőt veszek, élesen hasít a tüdőmbe. *
-Az a lány lehet, hogy meg fog halni….hogy engedhettél ilyet? Tudom….sejtettem, hogy nem…délutáni zsúr folyik odabent, de ez…*S két kezem széttárva mutatok a földön szétkent vérre. *
-Ugyanolyan bűnös vagy mint az, aki ezt tette. Mintha…mintha nem is ugyanaz az ember állna előttem, aki annak idején egy ilyentől mentett meg. *Ha már olyan durván szóba hozta, ne hagyjuk veszni. *

Megjelenés•

#12Tárgy: Re: Éjszakai műszak Csüt. Okt. 29, 2020 2:38 am

A szavai, még ha igazak is - tudom és érzem - nem tudnak meghatni. Ő nem élte át azt amit én! Ő nem hozott olyan áldozatokat mint én... De aztán felhagyok az önámítással, inkább az ő érveit/álláspontját akarom megérteni.

Visszazuhanok... A fotelbe, derékszögbe mellette, vagy a véres kanapé az?? Nem számít. Most semmi se számít. Csak magam elé nézek.
És kiötlöm mit is kéne mondanom. Hogyan is kéne ezt megtennem.

- Az a szituáció más volt! - nézek rá. A hangom erőteljes, de nem is igazán tudnám vázolni miben volt más. Vagy csak egyszerűen én sem érzem. - Akkor még én is más voltam.. idealista.. vak bolond! Akkor még elhittem hogy az ilyen MOCSKOK.. megérdemlik a megérdemelt büntetésüket, - állok útközben fel, de nem is érzékelem - de aztán évek teltek el, és egyre mélyebben az útvesztőben rájössz.. hogy vagy behódolsz vagy megdöglesz. - rá tekintve részletezem, de korántsem emelem rá a hangomat. Nem vagyok... erőszakos. Erőteljes sem már, csakis a tények beszélnek. És én hiszem hogy ez az egyetlen út. Nem létezik más. Nem akadályozhatnak morális kérdések.

- A világ egy sokkal bonyolultabb hely annál mint amit te belelátsz.. - fordulok el, lassan lépkedni kezdek. De nem is igazán tudom miért teszem. Talán csak a következők keresnek kiutat. És elérve a falhoz meg is fordulok.

- Az a lány.. Isabella, egy szegény ukrán faluban született. Hetedik gyerekként, éhenhalásra ítélve, és az, hogy ő ittvan, másik hatnak biztosít megélhetést! - mutatok a földre. Hogy jó e ez így?? Nem az. Hogy igazságos?? Az élet sosem a könnyelműségekről szólt. De ez van, légy megtisztelve! Csakis ezt vágja a képedbe, te meg jópofával beletörődhetsz!

- Az meg... hogy egy ilyen szemétláda ilyen magasra jut, a világ hibája, nem az enyém! - részben - Én csak kiszolgálok egyes.. igényeket, ha nem kapja meg itt, megkapja máshol, de én is hibázhatok!! - a hangom már emelkedett, de nem miatta, nem ellene beszélek. Egyszerűen dühít az egész! Nem először futom ezeket a köröket.

- Szóval ne mondd nekem azt, hogy bűnös vagyok, mert tudom nagyon jól!! Ott kellett volna lennem, meg kellett volna akadályoznom, még időben, de nekem ezzel kell EGYÜTTÉLNEM!!! Minden egyes nap fejek hullanak a porba, és az egy jó nap volt, ha épp nem az enyém!!!
Szóval ne mondd nekem azt hogy bűnös vagyok, mert TUDOM!!! - a hangom üvölt. Kivéve, ha megijesztem, ha rajta látom, még idejében halkítok, de attól még....
...hirtelen szakadt ki minden.
Pedig nem biztos hogy ő a jó célpont.
Nagyon nem az.
Mégis elvesztettem a fejem.

És ez nem esik meg velem túl sűrűn.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Csak egyszer forgatom meg a szemeimet, aztán Vincentre nézek, és nézem azt az embert aki nekem adott esélyt...valamire. Kihasználtam az alkalmat, nem dobtam el. Azóta is próbálom viszonozni, nem mintha valaha is kérte volna. Persze, hogy más volt az a helyzet, nekem nem kell mondania...ez a mostani sokkal súlyosabb. Épp csak tudott volna tenni ellene. *
-Nem csak neked kell más szabályai szerint élned. Ide is kellenek. *Már az elejétől fogva kellettek volna. Szerintem. Vinnie sosem járt az út törvényes oldalán, de legalább megvolt benne a betyárbecsület, az amit az ő világában is tisztelni lehet, de...mindig van egy nagyobb hal. S leejtem a fejem arra, hogy nem látok bele eleget a világba. Keserűen elnevetem magam, ez most olyan volt, mintha lehülyézne. Kis naiva akinek a világ csak fekete és fehér, a színekre pedig vak. Tisztában vagyok azzal, hogy sok mindenről nem tudok, de makacsul ragaszkodom ahhoz is, hogy lehet ezt másképp. Isabell története nem egyedi, de nem is kell az ezredik ugyanolyannak lennie.*
-Ha meghal, vagy összevagdosva már nem kell senkinek, akkor megéhetést sem biztosít a családjának, neked meg bevételt nem. *Arra már nem tudok mit mondani, hogy a világ már csak ilyen, és ha nem Vincent, akkor majd más...az ilyen beteg állatokat kiirtani kellene nem feljebb emelni. Ilyenek vezetik az országot, alkotnak törvényeket a ssaját kényük szerint, tipornak porba bárkit aki az útjukba kerül...és mindegy, hogy Vinnie milyen igényeket szolgál ki, őt is a földbe döngölik majd valami másért. Vagy egyszerűen csak a bárjáért. De már nem is kell végig gondolnom sem, Vincentből árad a szó, mérgezett folyóként hömpölyög és látom, hogy egyre jobban belelovallja magát. Ahogy emelkedik a hangja, a benne szunnyadó szenvedély amit az ő világában semmire sem használ, az indulatok amik az utóbbi helyett lépnek színpadra....betöltik a kicsiny helyiséget. Számítok arra, hogy ennél jobban is fog kiabálni, mégis váratlanul ér és összerezzenek az utolsó szónál. Eddig tartottam magam annyira, hogy ösztönösen figyeljek arra, ne kenjek össze semmit a véres kezemmel, sem magamat, sem a fotelt miben ülök. A karfán, két oldalt lógattam, de most tíz körömmel szántok bele a karfa anyagába, abba kapaszkodva. Kell néhány lélegzetvételnyi idő, hogy ne kiabáljak én is, nem az én stílusom, pedig most szívesen ordítanék bele Vincent durva, erőszakos világába. De azt is tudom, a halk szó sokkal hatásosabb, csak több önuralom kell hozzá. *
-Mindenki hibázhat Vincent. De ahogy az orvosoknál, úgy nálad is emberéletbe kerülhet a hibád. Te pedig nem az az ember vagy aki az ilyeneken átlép. Nem mindenben értünk egyet, de bíztam abban, hogy legalább felelősségteljesen csinálod, hogy....*Hogy milyen rohadt nehéz kimondani, a lelkem lázad az ellen, hogy be kell lépjek Vincent világába, melyen kívül állva is, pont olyan bűnösnek érzem magam, mint amit az ő fejére borítok....csak mert félrenéztem.*
-....bíztam abban, hogy óvod a befektetésed. Már csk az a kérdés, mit csinálsz ha Isabell nem éli túl? vagy soha többé nem kell senkinek, mit teszel ha legközelebb az a szarcsimbók megint..._ilyet_ akar csinálni? Nemet mondasz, vagy elé löksz egy újabb Isabellt? *Undorodom az egésztől, és ez látszik is rajtam, a vonásaim elnyúlnak, mintha egy tál romlott ételt tettek volna elém. Nem Vinnie-nek szól, hanem a helyzetnek, a szenátornak, annak a mocskos világnak, aminek ere van szüksége. *

Megjelenés•

#14Tárgy: Re: Éjszakai műszak Pént. Nov. 06, 2020 3:54 pm

- Hiszed vagy sem, vannak szabályok... Elvileg. - és igen, elvileg. Az már az én saram, hogy nem találtam még rá embert.. egy megbízhatót, aki be is tartatja őket, és én épp nem vagyok... ott...
.. Akkor történnek az ilyenek...

Szóval igen. Bűnös vagyok, ez nem vitás. De akkor sem tehetek másképp. Jelenleg nem. Ugyan mit vár tőlem??
Még a hangom is alábbhagy, pláne ahogy az övé is megfontoltabb hangot vesz, ami engem is csillapodásra sarkall. Nem ő.. és nem itt a helye annak, hogy ezen kifakadjak.
Ami megtörtént, már megtörtént. Most a romok eltakarítása a cél. így.. vagy akár úgy is.
Ha ő azt tudná... Ha tisztában lenne vele mik is tapadnak a kezemhez, mennyi.. "emberélet".. de erről nem tisztem felvilágosítani. És nem is akarom. Talán magam miatt, de sokkal jobb indok az, hogy az ő lelkének megóvása a tényleges cél. Vagy ez csak egy jó álca, de nekem megfelel. Tökéletesen megfelel.

- Nem lesz legközelebb. - szeretném hinni. A hangom magabiztos reakció. - Minden ilyenről készülnek felvételek, ami nagyon jó zsarolási alap. - ha másképp nem megy, légy cápa a cápák között. És védd be a seggedet, itt ez az egyetlen törvény.

És bár nagyot kockáztatok azzal, hogy ezt elmondtam, idővel rá is jövök, de nincs már visszavonuló. Kimondtam. És ezzel adtam neki egy Joker lapot.
Hatalmat fölöttem.

És ez egy lehetetlen opció.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Szabályok. Elvileg. Újabb keserű nevetés karcolja a torkomat. Láttam a szabályokat, melyek oda juttatták Isabellt, hogy most Vincent limuzinjának hátsó ülésén vérzik tovább. Az pedig aki ezt csinálta vele…csak egy pillanat erejéig gondolkodom el azon, hol lehet a szenátor és mit csinál. Biztosan nem egy sarokban gubbaszt a lelkiismerete súlya alatt, inkább tudom elképzelni, hogy dühös, mert elszökött a játékszere és mérgében felhajt egy újabb italt. Vincent azonban eltereli erről a figyelmemet, bármit is mond, még mindig nem tudom elfogadni azt ami történt, nem tudom szükséges rossznak érezni, elkerülhetetlennek. A leginkább Vincentet féltem attól a világtól, amibe belesétált, és mert ennél jobb embernek tartom annak ellenére, hogy tudom, nem jó úton jár. De még eddig soha nem sérült meg senki így, nem alázták meg, nem halt meg. Tudtommal. Látom esténként, néha eldurvul a helyzet, nem véletlen, hogy Rid nagyságú minden kidobó…de ez túl megy a határaimon és reméltem, hogy Vinnie határain is. Szavaira felnézek rá, körmeim még mindig a karfát szántják, belefájdulnak az ujjaim abba az erőbe, amivel kapaszkodom…hogy ne ordítsak rá, észhez térítve. *
-Te hallod amit mondasz, Vincent, nem a kérdésre válaszoltál. Még mindig abban a sötét mocsokban gondolkodsz. *Először fel sem fogom igazán mit jelent az amit mondott.*
-Szóval elé löksz egy újabb Isabellt?! *Végül eljut a tudatomig miről beszél és kikerekednek a szemeim. Levegőért kapkodok. Fel kell állnom…csinálni valamit, hogy ne arra gondoljak, amire. Cipőim sarkai halkan koppannak a padlón, ütemes hangjuk mint az óra másodpercmutatója. Gondosan kikerülöm az elmaszatolt vérfoltokat, kínosan ügyelek arra, hogy még véletlenül se érjen bele a cipőm. Végül Vincent felé fordulok és összefoglalom azt amit hallottam.*
-Szóval te számítva az ilyen esetekre, bekameráztad a szobákat és bárkit hajlandó vagy megzsarolni. Mindegy mibe kerül. Az életeddel játszol, ugye tudod? És más életével is. Miért vagy olyan biztos abban, hogy nem lesz legközelebb? *S el kell gondolkodnom azon, hogy ebben én is részt veszek, mert elég, hogy itt vagyok. Hogy képes vagyok-e arra, hogy folytassam. Hogy megtudom-e győzni arról, hagyja abba. *
-Hívd fel Heinzet, hogy odaértek-e már. *Nem kérem, most nem. *

Megjelenés•

[/color][/i]

#16Tárgy: Re: Éjszakai műszak Hétf. Nov. 09, 2020 5:35 pm

- Megmondtam. - ráerősítek. Ez az egyetlen aduászom van, hogy többé ne történjen ilyen. Itt, nálunk, más viszonyokról már nem beszélhetek. De ahogy folytat...

Dühít... Dühít az egész... Az hogy kérdőre von. Az hogy egyáltalán ez megtörtént, és pláne hogy az Ő szemei előtt történt meg!! Kurvára nem akartam összekeverni a kettőt!! Őt.. meg azt a másikat, de most nem is igazán ez dühít a leginkább.
A leginkább az dühít, hogy magyarázatra kényszerülök, őelőtte, őmiatta.. csak mert... fontos nekem.
Mennyivel egyszerűbb lenne ezt az egész szart hátrahagyni...

- Most komolyan ez lesz!?? - csattanok fel - Minden egyes szavam meghazudtolod!?? - nem vagyok benne biztos hogy ezt komolyan kérdezem, de nem vagyok kész számot adni. - Mindig is tudtad ki vagyok! TUDTAD! Ha nem is akartad észrevenni, nagyon jól tudtad hogy mik foly(hat)nak a háttérben! - lépek közelebb, de egyáltalán nem tudatosan teszem.

- Mit gondolsz a férjed hova tűnt el!?? Meggondolta magát!? Csak hozzávágtam pár szaros milliót és azonnal hűlt helye!!?? Hát NEM!!! - a hangom agresszíven cseng - Igenis, megérdemelte azt amit kapott! Az a mocskos rohadék...!!! És most se, soha nem gondolkoznék egy átkozott percig se, hogy újra megtegyem, de ettől még nem vagyok mindenható! - alig szünet áll be. - Igen, azt a szemetet is ott, képes lennék pépesre verni bármelyik percben! - mutogatok az ajtó fele. - Nem kéne gondolkodnom rajta, nem is akarnék, és igen, megtehetném!! Megtehetném azt hogy nem gondolkodok, figyelmen kívül hagyok mindent, mindenkit, Téged, Rainát, ezt az egész kibaszott épületet, és a fejünkre hozhatnék egy sokkal nagyobb veszélyt, de egyszerűen NEM ÉRI MEG!!! - tartok közel a szemeibe. - Nekem nem éri meg. - halkul le a hangom. - Muszáj volt választanom, és igen, ha ezért én rohadjak meg, akkor úgy lesz.. ha bűnösként kerülök a Pokol legmélyebb bugyrába, NEMÉRDEKEL!!! - tartom mindvégig a szemeit. - Az érdekel hogy azok.. akiket szeretek, biztonságban tudjam és ha ehhez az kell, hogy engedjek... a.. szabályaimon, - akadok meg - a moralitásomon, vagy akár oda kell adjam a fél karomat érte, hidd el, MEGTESZEM!!! És nem fog érdekelni kinek nem tetszik! - magasodok fölé. Egészen. Nem fenyegetően, de azért tiszteletet parancsolva. Megszokás?? Vagy szimpla hatalmi helyzet?? Vele.. rajta még soha nem gyakoroltam. De talán ez az idő is eljött... Vagy egyszerűen csak.. így védekezem.

Mert mindig meg kell magadat védeni.
Akárhogy!
Ebből az egyből nem engedek.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Most csak Isabell érdekel, másra nem is tudok gondolni csak arra a lányra, akit talán egy életre megnyomorított az a senkiházi szarmócsing. Testileg és lelkileg egyaránt. S azon, hogy mit fog kapni ezért, hogy eléri-e a büntetés vagy ebből (is) kislisszol. Vincent tudja, hogy ez érzékenyen érint és akkor még finoman fogalmaztam. Ez nem egy szimpla verés volt, ha ugyan egy nő bántalmazását lehet szimplának nevezni. Egyszavas mondatára csak mérgesen ciccentek, egész egyszerűen nem tudok mást hozzáfűzni, kihallatszik a hangomból, hogy nem hiszek neki, s ez még nekem is meglepő. Vincent nem hablelkű, pontosan tudom milyen dolgai vannak, amelyekről pedig nem tudok, azokat sejtem. Szemet hunytam, az ő világa nem patyolatfehér, de velem mindig őszinte volt…legalábbis ami engem érintett, abban soha nem hazudott és tudtam, hogy mindig mellettem áll. Ez a helyzet azonban más és felmerül bennem a kérdés, hogy korábban volt-e hasonló ilyen, amiről nem tudok, mert nem voltam itt, mert általában korábban megyek haza, sosem maradok tizenegynél tovább, hiszen már reggel bent vagyok, amikor a bár még nem nyitott ki, hogy nyugodtan átnézzem a számlákat, elintézzem a szállítókat, átvegyem az árut….mindez emberi időben zajlik. Csupán néhány pillanatot áldozok erre a gondolatra, aztán újra rám borul a történtek sötét és vérmázas leple. Vincent felcsattanó hangja éles késként vág elmémbe, szó szót követ, nem várom meg amíg végigmondja, közbevágok.*
-Nem hazudtoltalak meg, kérdőre vontalak! *Igazítom ki, bár ez most annyira jelentőségét veszti.*
-Azt hittem, hogy tudom ki vagy! *S most már az én hangom is erőteljesebb, noha még nem kiabálok, már felemelem vele szemben. Gazember, csal, lop, hazudik…igen, ezt tudtam, és abban is biztos voltam, ha nekem segített, ha mellettem kiállt, akkor másokkal is ugyanilyen…de Isabell most véresen fekszik valahol egy limuzin hátsó ülésén, vagy már a klinikán….de Vincent mintha meg sem hallaná a hangomat. Amikor elém áll, a tekintete vérben forog, a hangja pedig túl erős ahhoz képest, amilyet eddig velem szemben használt. Kicseng belőle az agresszivitás, a düh és csak remélhetem, hogy utóbbi nem vak. Szavai arculcsapásként érnek. Mintha Clark keze nyúlt volna előre a múltból, hogy újra és újra megkínozzon. Vincenttől azonban jobban fáj…és alig fogom fel szavai értelmét, nem tudom miről beszél, hogy jön ide Clark és a halála. Láthatóan zavarban vagyok, keresem a szavakat melyeket a fejéhez vághatnék, épp csak nem tudom mire válaszoljak. Ő pedig csak mondja és mondja….Clark megérdemelte…igen, a mocskos rohadék, ahogy Vincent fogalmaz, megérdemelte…de mit is? Lassan rakom össze a mozaikkockákat, az agyam állandóan a történtek körül forog és képtelen vagyok másról tisztán gondolkodni. *
-Clark balesetben halt meg. *Mondom halkan a beálló rövid szünetben, mintegy a magam meggyőzésére, de a zavar amit folyamatosan érzek, hogy valami nem kerek, gondráncokba gyűri a homlokom. Próbálom elengedni, másra koncentrálni s Vincent azóta már egészen máshol jár, így arra figyelek amit mond, pillantásom önkéntelenül az ajtóra esik, mert azon túl nem látok tovább, mikor arra mutat….*
-Abba nem szólnék bele, verd pépesre. *Megérdemli a mocskos rohadék.*
-Hééé! Neked az a jó választás, hogy mást ártatlanul odadobsz a mocsok elé és úgy gondolod azzal engem védesz meg, vagy Rainát, vagy a bárodat? Engem ne védj meg más vérén! *Még nem feledem azt amit az elején mondott Clarkról, de félretolom azért amit nekem szegez, s nem csak a szavaival, de a pillantásával is. Farkasszemet nézünk, engem nem tántorít el, kevés férfi van akinek a dühe nem rémiszt meg, akiben megbízom és tudom, hogy akármennyire is őrjöng, nem emel rám kezet és az első helyen Vincent áll. De ugyanolyan dühös vagyok most én is, mint ő, csak más miatt. *
-Az sem érdekel, ha nekem nem tetszik? A francba Vincent, ez azért túlmegy minden határon! Isabellen nem egy-két lila folt volt, hanem szétszabdalta az a beteg állat! Hogy tudsz félrenézni? Hogy vagy képes csak arra gondolni, hogy mi lesz a bárral? Hogy vagy képes a szemébe nézni és azt mondani, hogy viszlát legközelebb? *Szavaim közben csak annyira léptem hozzá még közelebb, hogy még ne kelljen a nyakamat törni ahhoz, hogy felnézhessek rá, bele a szemeibe, ahogy eddig is. Az sem érdekel, hogy fölém magasodik, az sem, hogy mennyire fenyegető vagy sem. A hangom is követi felindultságomat, már nem halk és megfontolt, hanem éppolyan erős és hangos, mint amennyire dühös. S ebben nem csak a csalódás van benne, hanem a féltés is, mert féltem őt attól amit csinál, ami mindezért elérheti. Olyan úton halad, melyen nem tudom, hogy képes vagyok követni, de magára sem hagyhatom. *

Megjelenés•

#18Tárgy: Re: Éjszakai műszak Pént. Dec. 04, 2020 5:38 pm

Az ellenkezése, az indulatai... Mindig is egy tiszteletet parancsoló nő volt. És talán én ezért is szerettem. Mert szeretett.. és TUDOTT kiállni önmagáért, még akkor is, amikor jóval nagyobb ellenfél volt terítéken.
Soha nem félt.. vagy hunyászkodott meg... Vagy legalábbis én soha nem láttam benne, és mégis...
Valahogy mégis eljött ez az alkalom...

Csak tartom a szemeit, és a fejemben száguldoznak a gondolatok. Annyi gondolat van kitörőben, hogy magam sem tudom melyik lesz végül a győztes.
De valakinek győznie kell... MINDIG győznie kell...
Legyen az akár ő... Vagy én legyek.

Olyan hirtelen történik minden, hogy képtelen vagyok egyáltalán meggondolni is.
Már csak a száját érzem az enyémen, kényszerű csók, és valószínűleg én kezdeményeztem, de ami a biztos, hogy teljes beleadással szorítom, a dereka körül, és préselem az övére az enyémet, egész addig amíg vissza nem tér a józan ész, felfogom a részleteket, azt ahogy szabadulna - már ha szabadulna - ahogy eltol, ellök, vagy akár egy pofon végzi a képemen.
Megérdemeltem.
Megérdemelném...
És a világ... csak most kezd éledezni körülöttem.
Egy egészen más szemszögből.
A hangosan ziháló lélegzetem mögött...
Csak épp most a feszültség éltet.

És fogalmam nincs mit hoznak a következő pillanatok.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Kétségek között gyötrődöm. Ma este valami olyasmi derült ki, robbant be kettőnk közé, mutatta meg sötét és véres arcát, ami bizonytalanságra késztet. Nem tusok dönteni, nem tudom mi a helyes és mi a jó, csak azt, hogy a kettő nem ugyanaz. Most nem. Vincent pedig nem szól egy szót sem, nem erősít meg abban amit Clarkról suttogtam, sem abban, amit tőle kérdeztem. Nem szól és ez még jobban dühít és talán pont ezért csinálja. Sosem álltunk ennyire egymással szemben minden gondolatunkkal és elvünkkel, mint most és ez ijesztő egy kicsit. Félek elveszíteni a bizalmát és a barátságát, nem volt olyan könnyű megszerezni…megtartani ennél sokkal többet jelent. Kifakadásom pedig ennek a szakadéknak a peremére sodor, de sosem hátráltam meg, amit elkezdtem, azt végigcsináltam. S most ebben az esetben nincs helye kompromisszumnak. Már éppen rászólnék, hogy mondjon valamit, a csend kínzóbb mert bizonytalanságot szül és Vincent remekül tud csendben maradni. Vészt jósló…és sok mindenre felkészülök, mégis amit tesz váratlanul ér. Csókra nem készültem. Soha nem, vele szemben…valahogy szavak nélkül is tisztába tettük a kettőnk kapcsolatát, noha vonzódásnak nem voltunk híján. Azonban segíteni valakin és segítséget elfogadni mindig érzelmekkel jár és ez alól mi sem voltunk kivételek. Ezzel magyaráztam később azt ami közel tartott minket egymáshoz. A csók mindent felborít. Önkéntelenül viszonzom, de benne van az is, hogy mással nem biztos, hogy megtenném. A múlt vissza-visszakacsintgat, zavarba hoz, felüdít, elsöpör minden mást, de egy sötét sarokból figyel az elmúlt percek feszültsége is. Két tenyerem a szoros ölelés miatt már csak a felkarján talált támaszt, s érezve a lobbanó tűz halványodását, finoman de elég határozottan tolom el magamtól. Ajkaimon pirosló nyomot hagy a csókja, mely épp csak annyira volt finom, hogy ne fájjon, inkább birtoklónak éreztem, szükségszerűnek. Tenyerem a mellkasára simul és távol tartja tőlem, alig érezhető gyengéd nyomással, szemeim összeszűkülnek ahogy felnézek rá, sóhajtásként telítem meg a tüdőmet. Egyszerűen nem értem miért tette…s hosszan nézem őt, próbálva megérteni, mielőtt megszólalnék s jeget öntenék a napon aszalódó lelkére.*
-Ha így akartad befogni a számat, akkor mással próbálkozz. *Más helyzetben másképp reagáltam volna, noha nem tudnám megmondani hogyan, de nem így. Most azonban nincs helye ilyesminek, arra azonban jó volt, hogy kifogja a szelet a vitorlámból, megenyhülök s bár továbbra is harag tombol bennem, már csitul és nem rá akarom borítani.*
-Mi lesz most? Mit akarsz tenni? *A hogyan tovább-ot ráhagyom, ha kulimászt kevert egye is meg, de most már velem is számolnia kell. Még nekem is nagy kérdés hogyan számoljak el magamban mindezzel, a vörös ajtós résszel, Isabellel…Vincent sötét ügyleteivel és hogyan ne hasson a bárra. *

Megjelenés•

#20Tárgy: Re: Éjszakai műszak Pént. Dec. 11, 2020 3:34 pm

A reakció... meglep. Talán épp ez, a meglepetés ereje, vagy a saját, fellobbanó bizonytalanságomé az ami végül kitisztítja az elmém. És az, amikor már eltol, bár a karjaim még ölelik, bizonyosan, már tiszta fejjel húzódom hátrébb.

Csak akkor engedem el, teljesen, amikor a hangja robbanásként csapódik be a légkörbe. Hogy előtte mi volt, nem tudnám meghatározni, emlékezni, vagy megmagyarázni, de most...

Alig azt a két lépést teszem hátrébb, épp eleget ahhoz, hogy ez többé ne történhessen meg.
Most.. semmiképpsem.
És igyekszem bőszen válaszolni.
Már ha akadna válaszom...

- Bocs.. Ne haragudj.. - ez az első részem. A mentegetőzésé.. Mintha lenne okom miért mentegetőzni, de hamar tovább kell lépnem.
Ujjaim feszesen csúsznak végig az arcomon, befutva a hajam közé, azzal muszáj megdörzsöljem a fejem...
Nagylevegő... oxigén.

- Nyda.. hidd el... kézben tartom a helyzetet. - talán magamat győzködöm.

- Kézben fogom tartani, csak adj nekem... - ...levegőt! Mégsem ez a jobb megfogalmazás.

- Adj nekem némi teret.. oké? - a hangom kérlelő. És magam sem tudom hol csúszott meg, hol csúszott el, vagy fordult át, vagy hogy egyáltalán... Ezt most mégis hogyan kezeljem.
Ezt itt, kettőnk között.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Nem tudom igazán mit látok az arcán, vagy mit akarok látni. A fejem sok minden mással van tele, s noha magyarázatra szorulnának az elmúlt pillanatok, most ezt félreteszem. Valahogy az egész nem illik ide…nem is tolom el magamtól teljesen, mert valahol jólesik az érintése, a derekamat ölelő karjának óvó ereje, valahol a lelkemet is megnyugtatja…nem is szándékosan rántom mindkettőnket a jeges szakadékba. A pillanatnak ha volt is varázsa, elillan ahogy hátralép, arcának vonásai úgy torzulnak el, mintha arcon ütöttem volna, s talán úgy is volt…egy képzeletbeli pofon, mely hangtalanul csattant lelkének azon részén, mely még tiszta és engem ölel. A fejemet rázom a bocsánatkérésre, mert ahogy kimondtam már meg is bántam és ez a megbánás is részese annak, hogy ingerültségem már csak nyomokban található. *
-Nem…te ne haragudj. Nem kellett volna ezt mondanom. *Olyan érzés, mintha mindent amit értem tett, eldobtam volna. Egyetlen mondat, de egyszerűen még mindig nem tudom hova tenni azt a csókot és mindjobban gondolkodom rajta, annál inkább csak zavart okoz. A helyzet azonban sokkal komolyabb ennél, és előbb azt kell rendbe tenni amiből kiindult. Erőszakkal kell rávennem magam arra, hogy visszakanyarodjak a történtekhez, hogy Isabellel foglalkozzak és azzal a véres őrülettel ami odakint vár minket az ajtón túl. Ez a kis szoba, még sosem volt annyira nyugodt és békét sugalló, mint most…de csak azért, mert a falain túl valami sokkal rosszabb lebeg. Én nem lépek hátrébb tőle, csupán karjaimmal ölelem magam amivel meghúzom a határokat, de felnézek rá, a szemeibe mélyedek a magaméival, hogy aztán ugyanazt a bizonytalanságot lássam bennük, ami bennem is dúl. Hiába minden, nem mehetünk el szó nélkül egyik történet mellett sem. Ez most olyasmi amivel még egyikünk sem állt szemben, nem volt köztünk ellentét…de egy apró hang azt suttogja, hogy csak azért, mert én félrenéztem. Nem érdekelt…nem akartam tudni róla, és a struccpolitika eddig egészen jól bevált. Most azonban minden egyetlen pillanat alatt robbant bele az életembe, s vele együtt én is Vincentébe. *
-Nem úgy tűnt, hogy kézben tartanád. *nem vád és hangomban szemernyi gúny sincs, inkább aggodalom, iránta, érte. Ez nem olyan, mint amikor önszántából elmegy és összevereti magát, mert az olyan macsós és felszabadul tőle a lelke, nem feszültségoldó…ez azt generálja. Csak az utolsó mondatnál húzódnak össze a szemöldökeim, mint aki nem jól értett valamit…vagy csak azt akarom hinni, hogy nem jól értettem.*
-Teret? Mihez adjak teret? Eddig is elég tered volt, nem kérdeztem, nem szóltam. *Igaza volt, nem látok bele az ő világába, fogalmam sincs hogyan zajlik, csak azt tudom, hogy nem lesz jó vége.*
-Féltelek Vincent. Túl mélyre….másztál. Mégis hogyan akarsz ebből jól kijönni? Nem tudok….már nem tudok félrenézni, ne haragudj, már nem tudok róla nem tudomást venni. *Nem az érdekel, hogy mit csinál vagy csinált, hanem az, hogy mi lesz vele. Néhány stikli, egy kis csalás itt, egy kicsi ott…én pedig azon fáradoztam, hogy a lehető legtöbb legális legyen, kiskapukat kerestem, hogy ne tudják megcsípni. Úgy érzem mintha ezzel belerondított volna abba amin eddig vért izzadtam. A franc egye meg a bárt ott ahol van, de őt nem akarom elveszíteni. *

Megjelenés•

#22Tárgy: Re: Éjszakai műszak Pént. Jan. 08, 2021 3:23 pm

Mentegetőzés....
Mintha semmissé tehetne mindent. Mintha az megváltoztathatna bármit is, a mentegetőzés mindig jó fegyver.
És jó kapaszkodó.

Talán ezért is sikerül hogy olyan nyílegyenesen átlépjek a szavain, most az ő szavain, talán számomra is ismeretlen módon csak egy kóbor és kósza fejbiccentéssel karöltve, és már csúsznak is a kezeim, valahogy... valahogy muszáj a helyére tenni ezt az egészet.
Csak ki tudja hol is van az a hely...

- Jól van.. jól van.. tuDOM! - még a magam számára is meglepően fogalmazok. Elismerek. Pedig soha nem ismertem még el, még senkinek semmit sem. Még Rainának sem... Ritának. MINDEGY!
Mégis az ahogy csak néz, és vár.. valamit, valahogy szükségszerűvé válik hogy bizonyítsak.
Ezért hamar kihúzom magam.

- Elhiheted, hogy én sem így terveztem ezt. - akadok el. Mert tényleg. - Nem akartalak belekeverni aaaa... aaa.. - keresem a legmegfelelőbb szót - akármibe is, de nem akartam hogy belekeveredj!! - és ez nem kifejezett neki célzott megrovás. Sokkal inkább tényszerű reakció.

- Meg fogom oldani, oké!?! Csak hagyj.. - megint hátrálok. Csak néhány lépést. Egész a falig, amíg nem állja utamat a hideg kő. Zűrzavarosan érzem magam.. Az elmúlt sok év... a megalkuvások tömkelege, egyszerre lepi el az elmém. És képtelen vagyok szabadulni belőle.
Még ha azt is akarja tőlem.

Levegőre van szükségem.
AZONNAL!

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Nem nyugtat meg az a tény, hogy Vincent elismert valamit amivel szembeállítottam, sem az, hogy ezt még ki is mondja, a szemembe mondja. Ettől még minden az marad ami volt, amin összekaptunk, különös kapcsolatunk alatt először. Nem nyugtat meg és elégtételt sem érzek, mert a veszély ettől még megmarad, ott lebeg a feje felett és most már az én fejem felett is. S egy újabb elismeréssel folytatja, esetlen mentegetőzésbe burkolt bocsánatkéréssel…bár ez csupán egy óriási kérdőjellel együtt merül fel bennem. *
-De most már benne vagyok. *Nyakig. S ez, ennek a megoldása már nem fog menni úgy, hogy kihagy belőle. S ahogy hátrál, ahogy nekiütközik a falnak ami az utolsó lépésének lendületét csorbítja, látom először tehetetlennek. Hacsak egy pillanatra is, de fellobban és nem tudom, hogy ez most a helyzetnek szól vagy nekem, miattam van. Teszek felé néhány lépést, de nem túl közel hozzá megállok, az egésznek annyi a lényege, hogy érezze, mellette állok de nincs szándékomban az agyára mászni. *
-Vincent…ezt kettőnknek kell megoldanunk. Már nem hagyhatsz ki belőle. *A kérdés az, hogyan oldjuk meg úgy, hogy az nekem is tetsszen. Mert képtelen leszek ezek után félrenézni, elég ha csak egyszer látom nyílni a vörös ajtót és Isabell arca fog eszembe jutni, Vincent kínlódása és harca, az összes szarság ami ehhez a néhány perchez vezetett. Másrészt ha ennek bármilyen következménye lesz a későbbiek folyamán a szenátor részéről, az már engem is érinteni fog, és még jó, hogy a lánnyal foglalkoztam és nem rontottam be a vörös ajtón, hogy számonkérjem azt az elfajzott agyú, perverz állatot a magam módján.*

Megjelenés•

#24Tárgy: Re: Éjszakai műszak Pént. Jan. 15, 2021 3:23 pm

"De most már benne vagyok. "

És ez az egyetlen kulcs szó.
Az örökérvényű... a megváltoztathatatlan... Az amivel eleve nem számoltam.
Soha nem akartam ezzel a ténnyel számolni.
Soha nem akartam őt belekeverni.
Pedig kikerülhetetlen volt.
Egyszer biztosan...

- Figyelj Nyda... - kezdek bele nyögvenyelősen - én értékelem hogy segíteni akarsz... tényleg, de... - nem is tudom hogyan vázoljam. Aztán mégis valahogy sikerül.

- De ezek rossz emberek. Nem olyanok akiknek odaengednélek... Téged vagy Rainát... Egyikőtöket sem.. - csak nézem a szemeit, és szinte biztos vagyok abban... BIZTOS vagyok benne, hogy nem hatja meg a reakció. Nem fog tetszeni ami jönni fog.
És nem is tetszik.

Megforgatom a szemeimet, a következő szavain, most pont úgy nézhetek ki mint ahogy ő szokta, az én esetemben, de most képtelen vagyok erre odafigyelni.
Az esetek itt súlyosak.
Életbevágóak.

Mégse tudom kikerülni a közelségét.

- Nyda... kérlek... - próbálom kihasználni a jóhiszemű kártyát, a szimpátiáját, a hűséget... De csakis az ő érdekében teszem.
Szeretném azt hinni.

- Bízd rám. Kérlek. - lépek automatikusan közelebb, de ez már nem kreált reakció. Az ösztön beszél belőlem. A színtiszta ösztön, és a tapasztalati é(r)vek.
Nem bírnám ki ha még rá is vigyázni kellene.

Hogy mikor kerültek a kezei a tenyereimbe, nem meghatározható.
De csak magam előtt tartom őket. A tenyereimben. Ahogy a szemeibe nézek. És azt várom... azt várom.

- Megesküszöm... nem lesz baja Isabellnek. - csak tartom a szemeit. El kell hinnie, nem!? - Rendbetesszük... ehhez viszont szükségem lesz a segítségedre, de a többit... - tartok némi szünetet. - A többit csak bízd rám. - olvasom a szemeit. Próbálok bennük. Ha nem enged... - Kérlek. - ő lenne az utolsó akit bárhogyan is, bármiként, bántanék. De nem neki való ez a világ. Nem a lelkének. És ebből az egyből nem engedek.
Nem tehetek másként.

Valami nem engedi.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Ha Vincent nem is, én valahol tudtam, hogy egyszer eljön ennek a napja. Egyszer valami kiderül és aztán minden beborul, akár télen az égbolt. Hogy homokba dugtam a fejem, csak annyit jelent, hogy félre néztem, mert kimondatlan kérés volt ez Vincenttől, de attól még tudtam, hogy a vörös ajtón túl olyasmi zajlik ami nagyon nem tetszene. Talán pont Vinnie miatt nem akartam tudni a részletekről, hogy az a maradék piedesztál amit még a lábai alá toltam, ne vesszen el, ne morzsolódjon le. Nem akartam megismerni Vincent legsötétebb oldalát…és féltem attól, hogy ez amikor önmagát gerjesztve bekövetkezik, nem finoman kopogtat az ajtón, hanem páros lábbal rúgja be. Most mosolyoghatnék azon, hogy „én megmondtam” de csak magamnak mondhatnám. Vinnie pedig szenved, küszködik, hogy megtalálja, kicsikarja azt az apró lehetőséget, ami még egy ideig távol tart. S mosolyoghatnék azon ahogy a szemeit forgatja, sosem láttam még, én szoktam így fogadni az eszement bejelentéseit…de nincs kedvem mosolyogni. S nem tudom miért maradtam még, miért próbálok tőle bármit is kicsikarni, hogy enyhítsem az este mocskának fröcskölését, hogy valamennyit lemossak belőle róla….de nem hagyhatom itt egyedül mindezzel. S Vincent erre gyúr rá.*
-Ne nézz így rám…*Rázom meg a fejem, mikor kérlelni kezd és pontosan tudom már akkor, hogy elvesztem. Megint engedek neki, megint rábólintok valamire, amit nem akarok, és ez a valami most sokkal nagyobb, sokkal súlyosabb, mint eddig bármi más. S mikor ő lép közelebb, képtelen vagyok elnézni mellette, a tekintete olyképp tartja fogva az enyémet, mint egy bilincs…s kezeim a tenyereiben lelnek nyugalmat, ellenállásom utolsó morzsáit pusztítja szavaival, de ez most valahogy nem egy túlzottan megjátszott és számító kérlelés. Vincent…könyörög, még ha nem is mondja ki ezt a szót, ott van a hangjában a kétségbeesés…mi van ha nemet mondok? De nem tudok már ellenkezni, elfáradtam és tudom, ha nemet mondok, olyan lépésre szánja el magát, amivel önmagát sodorja bajba. Csak azért, hogy kihagyjon, hogy megvédjen. *
-Rendben. *Adom be végül a derekamat az utolsó kérésre, s aztán már kapom is fel a fejem s emelem fel a kezem, ha engedi, hogy az orra alá dugjam a mutatóujjam.*
-De a szavadon foglak Vincent Belvedere, és csak a _többit_bízom rád. És ha bármi bajod esik, esküszöm én tekerem ki a nyakad! *Csupán szavaim tűnnek keménynek, vagy ingerültnek, de ez csak a felszín. A lelkem mélyén aggódás, amit így próbálok palástolni, de elég nevetséges egy olyan ember előtt, aki majdnem annyira ismer mint a saját tenyerét. Nem kell a szemeimbe néznie ahhoz, hogy tudja, épp a könnyeimet nyelem bőszen, nehogy egyetlen csepp is elszabaduljon. De megy ez nekem, nem ez lenne az első eset, hogy fogat összeszorítva fel kell állnom….bár most – egyelőre – nem az én életem a tét. *

Megjelenés•