◆ pozitív tulajdonságok: Most komolyan beszélnem kéne a jó tulajdonságaimról? Nem különösebben szeretem fényezni magam, de hát legyen. Először is, kezdjük ott, hogy nem vagyok ostoba. Nagyon nem. Kifejezetten okosnak tartom magam. Szerintem a családomban a testvéreim között is belém szorult a legtöbb ész, bár nem szívesen szólom le a bátyámat és a nővéremet azért, de hát ami tény, az tény. Egyetemre is mehettem volna, ha akarok, de engem mindig is a média világa érdekelt, ezért egyelőre a továbbtanulást elhalasztottam. Talán majd később, ha a modellkedés nem jön be. Alapvetően könnyen barátkozom, nem vagyok bunkó, kedvesnek szoktak tartani. Az illemet is tudom, éppen ezért is tartanak nagyra a szüleim. Mindig is én voltam a szemük fénye, a legkisebb gyerek a családban és ez most is így van.

◆ negatív tulajdonságok: Nos, ami azt illeti, talán egy kicsit jobban szeretek bulizni a kelleténél. De hát mi rossz van ebben? Fiatal vagyok és szép, mikor élvezzem az életet, ha nem most? Most mi rossz van abban, hogy néha kicsit felöntök a garatra, vagy esetleg más „vicces” cuccokat is használok, hogy jó kedvem legyen? Azt sem értem, miért tartanak könnyűvérűnek csak azért, mert nincs tartós kapcsolatom, viszont szeretek ismerkedni, flörtölgetni és ha úgy alakul, szívesen szobára is megyek a pasikkal. A szex jó dolog, miért tagadnám meg magamtól? A nővérem meg azzal vádolt meg, hogy kihasználom az embereket. De ez hülyeség. Ki nem próbál néha előnyhöz jutni az ismertségei által, akár mások kárára is? Az vesse rám az első követ, aki még sosem volt esetleg azért kedves másokhoz, mert valami előnyt remélt belőle. Ez szerintem teljesen természetes, pláne a médiában. Nem is értem, miért kell ezt ennyire felfújni.

◆ egyebek: Ami azt illeti, talán azt el kell ismerni, hogy az utóbbi időben egy kicsit rászoktam az egyik cuccra. De nem vészes, ha minden nap veszek be azokból a tablettákból, minden rendben. De nem vagyok függő, ebben biztos vagyok. Bármikor le tudnám tenni. Csak jól esik, na. Ellazít, megnyugtat, meg ilyenek. Ja meg természetesen arra ügyelek, hogy a szüleim ne tudjanak a bulikról, részeg tivornyázásokról, pasikról. Szerencsére olyan nagy celeb még nem vagyok, hogy újságíróktól kelljen tartanom. Csak az a lényeg, a fotózásokon, bemutatókon ne vegyék észre az előző éjszaka nyomait. De szerencsére a sminkkel sok mindent el lehet fedni…

Egy átlagos, középosztálybeli család legkisebb gyermekeként nőttem fel Las Vegasban. Mindig én voltam a tünci kislány a családban, akit mindenki körülrajongott. Egy bátyám és egy nővérem van. A családom mindig is összetartó volt, így van ez most is, hogy már nem élünk együtt. Rendszeresen összejárunk, anyám ehhez ragaszkodik is.
Valójában mázlim van a családommal. Bármibe kezdtem, a szüleim mindig támogattak. Az iskolában jól teljesítettem, a tanáraim és a társaim között is népszerű voltam, bár igazán mély barátságokat nem kötöttem, vagy legalábbis idővel elenyésztek. Mindig is kitűntem az átlagból a külsőmmel és ahogy az lenni szokott, tizenkét-tizenhárom éves korom környékén egy ügynök leszólított az utcán, nem lenne-e kedvem modellkedni. Szerencsére ez az én esetemben nemcsak kamu volt. A suli mellett még csak egy-két fotózást vállaltam a szüleim beleegyezésével, érettségi után viszont főállásban belevetettem magam ebbe az életbe. Az anyám és az apám megengedték, hogy egyelőre ne menjek egyetemre. Én is csak pár évre tervezek, de ha addig sikerül megvetnem a lábam a médiában, esetleg színésznőként, akkor nem hiszem, hogy továbbtanulok, végül is minek?
Na meg, a helyzet az, hogy élvezem ezt az életstílust. Egyedül, szabadon, buli, buli hátán és hasonlók. Hát kell ennél több? Az, hogy egyesek olyanokat beszélnek, hogy drogos vagyok, meg könnyűvérű ribanc, aki bárkin átgázol, hogy elérje a céljait, hülyeség. Különösen a nővérem szeret ilyeneket mondani nekem, de neki meg aztán végképp nincs joga beszélni. Mert mit ért ő el? Ő tényleg egy közönséges szajha, aki pénzért fekszik össze mindenféle pasasokkal. Egy ilyen szól be nekem, hogy hogyan élek, miként építem a karrieremet? Na szép… De majd meglátja! Ő is és mindenki! Különben is, úgy élek, ahogy nekem tetszik! És én ennél jobban nem is érezhetném magamat. Pénzem akad elég, annyi munkám van, hogy fizessem az albérletem, meg a szórakozásaimat.
Az is erős túlzás azért, hogy minden nap más pasival henteregnék. Na jó, néha előfordul, de vannak azért visszatérőek is. Meg annyi helyes pasi van! Miért kéne ilyen fiatalon megállapodnom egy mellett? Nincs ebben semmi szerintem. Csak szex. Én legalább élvezetből csinálom, nem pénzért….
Meg hogy érdekből bájolgok néhány emberrel? Könyörgöm, a média világában ki nem csinálja ezt? Másképp aligha kapnám meg a munkáimat. De az aljas rágalom, hogy esetleg le is feküdnék a fotósokkal, megrendelőkkel, modell-ügynökökkel, hogy megkapjak egy-egy munkát. Persze, ha esetleg vonzó az illető, az azért más tészta… A két dolog viszont nem függ össze! Na nem mintha tiltakoznék, ha megszerveznek nekem valami munkát, esetleg kapok tőlük néhány drágább ajándékot, ékszert… De az tényleg csak ajándék, nem eladom magam érte! Teljesen más, mint az, amit Amber, a nővérem csinál!  Most bántsak meg valakit azzal, hogy nem fogadom el az ajándékát? Meg amúgy is, ki nem örülne az ilyesminek? Ha meg előnyömre válik egyik-másik kellemes éjszaka, az miért lenne gond? Szörnyűek egyes emberek… Csak vádaskodnak, mert irigyek a sikereimre, az életstílusomra, ennyi.
A tabletták miatt sem szólhat senki, amiket szedek. Van rá pénzem és különben is, bármikor le tudnék állni. De tényleg… <