Mert a tahók házhoz jönnek

Borzasztó ez az egész helyzet, amibe keveredtem. És az valahol még borzasztóbb, hogy lassan, ha csak testi szinten is, de be kell ismernem, hogy még élvezem is. Undorító. Már a nyögéseimet sem tudom visszafojtani, és tudom, hogy nem a fájdalom miatt, legyen bármilyen durva és heves. Sőt, igazából pont azért...
Szerencsémre azonban hamar tesz róla, hogy ne érezzem ennyire jól magam. Vad mozdulattal fordít maga felé és csókol meg. Valósággal marja a számat, a nyelvét meg mintha le akarná dugni a torkomon és ez már egyáltalán nem kellemes. De ekkor végre eljön a feloldozásom. Érzem, ahogy megrándul bennem, majd belém élvez, a következő pillanatban pedig már el is hátrál tőlem. Először fel sem fogom, hogy vége, annyira kábult vagyok az eddigiektől, csak állok ott a falnál zihálva, miközben érzem, hogy forró spermája végigfolyik a belső combomon.
Lassan, már-már gépiesen fordulok meg, hogy szemben álljak neki, hátamat a falnak vetve. Még az sem igazán jut el a tudatomig, hogy anyaszült meztelenül vagyok és esetleg el kellene takarnom a testemet valamivel előle. Mondjuk ezek után már úgyis mindegy...
A szavai nem is igazán jutnak el a tudatomig, de igazából nem is érdekelnek. Csak figyelem, ahogy felöltözik, felveszi a pénzt az asztalról, majd egyszerűen távozik. Végre. Kell még néhány perc, hogy felfogjam, tényleg ennyi volt. Csak állok ott a konyhában, a falnak vetve hátamat, izzadtan, lucskosan, majd végül lassan ellököm magam a faltól, mikor a lábaim, ha még kicsit remegve is az előbbi kemény döngetés miatt, engedelmeskednek akaratomnak. Az első utam a fürdőszoba felé vezet. Le akarom mosni magamról ezt a mocskot. Minden értelemben.
Jól lesikálom magam, még a bőröm is kipirosodik a végére, majd felveszek egy kényelmes pólót és bugyit, (ami előzőleg rajtam volt, nemes egyszerűséggel kidobom a kukába, nem akarom, hogy emlékeztessen a történtekre) és be is dobom magam az ágyamba végre.
Holnapra talán el tudom magammal hitetni, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt és nem is történt meg igazából. Nem történhetett meg. Nem lettem kurva a drogért. És a fickó sem jön, soha többé. Elfelejthetem ezt az egészet. És már az anyagom is megvan, csak erre szabad gondolnom. Félálomban azért még átfut az agyamon, hogy remélem, a fogamzásgátlómat nem felejtettem el bevenni, ha már gumit nyilván nem használt az a mocsok. A legkevésbé az hiányzik, hogy felcsináljon. Vagy hogy elkapjak tőle valamit. A nőgyógyászomat mindenesetre jobb lesz felkeresnem, amint tudom, jegyzem föl magamnak. Gondolatban. Amit reggelre úgyis elfelejtek. De nem is fontos. Végül is ez az egész csak egy rossz álom volt. Semmi további következménye nem lesz úgysem. Nem keres fel újra, nem kaptam el semmit, nem leszek terhes, semmi hasonló. Nem lehetek. Csak egyszeri botlás volt, abból nem származhatnak ilyen komoly következmények. Az nem lehet. Nem lenne igazságos. Egyszerűen nem.