◆ pozitív tulajdonságok: öööö, hát azt hiszem határozott vagyok. Igen. Hm, vagy mégsem? Na de komolyan, azt mondják jó a meggyőzőkészségem, minek sokszor veszem hasznát, kegyetlenül őszinte vagyok és kibírhatatlanul pontos és még a pokol legmélyebb bugyrából is hazatalálnék, olyan a tájékozódóképességem, ami lássuk be nem olyan rossz ha van. ezen felül megértő vagyok, és toleráns.


◆ negatív tulajdonságok: Pokolian türelmetlen vagyok, és mivel én kényszeresen pontos vagyok, hajlamos vagyok elvárni mindenkitől ezt és vérig tudok sértődni ha valaki elkésik. Nos, hát ehm. Na a hűség sem megy olyan könnyen, és emiatt nem is igen hajtom a fejem igába. Képtelen vagyok kiépíteni tartós bensőséges kapcsolatot. De vannak olyan barátaim akik lassan 15 éve azok. Bár jah. Ők barátok. Akkor őőő képes vagyok nagyon sokat inni, és nagyon nagyon részeg lenni, de eddig mindig a saját lábaimon mentem az ágyamba. gaz néhol teleportáltam, mert nem emlékszem dolgokra, de a többiek szerint csoda hogy még élek és hazatalálok. Lássuk csak, mi van még... mindent fel írok a telefonomba és ha elhagynám... hát meghalnék.


◆ egyebek: Érdekesség? Hm... volt már szó a spéci füleseimről? Most nézd meg milyen szépek és egyediek. Akad ám pár tetoválásom is, nem kifejezetten hivalkodom velük, de el sem rejtem, a testem részei ezek is, és számomra mindegyik jelent valamit, nem csak céltalan bőrmérgezés. Ezek igenis egy szimbolikus jelentéssel bírnak számomra, és nem érdekel senki más. Nem tetszik? Nem kötelező néni ám! Aztán... azt hiszem mondani akartam még valamit, de mit? Jah igen! Néha eléggé szétszórt és feledékeny vagyok.

~ Már megint meggyőződhetek róla hogy egy istenverte mázlista vagyok, hogy nem hajtottam igába a fejem. Ezt? Soha.... ~
Ehhez hasonlók járnak a fejemben, ahogy a legjobb barátom esküvőjén állok, a vőlegény népes rajongó és barát táborában kinyalva magam, mint valami bazári majom, de egy esküvő azért megköveteli. Dany úgyis először megy az oltár elé, megérdemli hogy viselkedjek. Majd... úgy teszek mint akinek fontos dolga akad hirtelen és le kell lépnem félúton. Nem nekem való ez a dolog, így is furán néznek rám az emberek, amitől nekem olyan nevethetnékem lesz, hiszen én legalább kinézek valahogy, nem pedig csak úgy létezek és lengek mint gólyafos a levegőben és húzom a szürke mindennapokat. Azt már nem, én zenészként élek, és egyszer tuti így is dobom fel a pacskert.  Hm, nos igen majd egyszer, miután a bakancslistámon kipipáltam, hogy a világ minden létező országában kúrjak egy jót egy helyi csajjal.  Éppen ilyesmiken gondolkozok, mikor a tömeg körülöttem letérdel én meg sem moccanok, állok ugyanúgy. A vallás meg én? Na hagyjuk már! A csúnya öregasszonyoktól meg is kapom a pillantásokat, hogy én hogy merek nem letérdelni, és ellent mondani az Úrnak. Én csak egy istennek engedelmeskedem, méghozzá saját magamnak!

Szép csendben összekulcsolom a kezem magam előtt, mintha csak a farkam védeném egy tizenegyes rúgástól, és várom hogy befejezzük végre ezt a majomkodást. Kész giccsparádé az egész... NA ezért nem fogok én SOHA megnősülni. Az a gyűrű egy bilincs, ami a szabad férfiembert, a házasság fogságába veti, megfosztva az alapvető jogaitól. Na mindegy. Minden visszaáll a régi kerékvágásba és ez a rémségesem rémes előadás is kezd a végéhez standálni, amit kitörő lelkesedéssel fogadok. Még mielőtt felpezsdülne  - az amúgy is aktív - szexuális életem, és megbaszna az unalom. Az még kellene... Biztos sok évre előre ilyen poszttraumát okozna vagy mit. Bleh, akar a faszom pszichomukikhoz járkálni. Van annál sokkal jobb dolgom is. Na de, kivonulunk végre a templomból, és már odakint ácsingózunk és rá is gyújtok, félre húzódva és egyszer csak azt veszem észre hogy a vőlegény vigyori képe mászik az arcomba.
- Takarodj már a képemből... - morranok rá barátságosan ahogy eltartom a cigit, és vigyázva megölelem. Pont a szertartásra értem be és már nem találkoztunk előtte.
- Nahát Trace, még mindig kedves vagy. Kivel jöttél? - kérdezi az én áldott jó barátom, miközben elkoldul egy szál cigit, és polgárpukkasztóan cigizünk az esküvő kellős közepén. De kell kérem a nikotin.
- Hm? Egyedül jöttem... A szeretet jegyében - mutatok a fejkendőmre, amin  halálfejek mellett kis szívecske van, direkt, csak erre az alkalomra. Mert én már csak ilyen áldott jófej emberke vagyok. Hm, azért remélem az ég elég stabil és nem szakad a fejemre ezután a kijelentés után.
- Mi lett Jessicával? - kérdez vissza Dany.
- Szerinted? Nem bírt elviselni. Ugyanaz a sztori mint legutóbb- vonom meg  vállam, nem olyan nagy ügy. Elszívjuk a cigit, és visszatérünk lassan a tömegbe. Én elvegyülök és zenészeket keresek, ahogy a templomból lassan a lagzi részbe megyünk át.

Órákkal később már egy szimpatikus sarokba ülök és virít a fejem mint valami diszkógömb, mert kellő mennyiségű alkoholt vittem be a szervezetembe ahhoz, hogy elviselhető legyen ez a szánalmas prüntyögés amit ők zenének hívnak. Egyáltalán mi ez? Rémes... Egy esküvőre nem ilyen való, pláne nem egy zeneszerető emberére. Hát könyörgöm a pokol összes ördögének nevére, hová fajul még ez a világ? Bánatomat ismételten egy üveg jóféle whiskeybe fojtom, hátha az segít elviselni ezt a rémálmot. Aztán azt veszem észre hogy az egyik kedves kis koszorúslányzó közelít felém, csábítóan mély dekoltázzsal, hát ember, ennek aztán vannak dinnyéi. Meg is stírölöm, mielőtt felnéznék az arcába. Elképzelésem sincs mit akarhat tőlem. Végül beszélgetni kezdünk ahogy mellém ül, és egy durván tíz perc után bizalmaskodó hangra vált, és megsúgja hogy éppen átöltözni készül és senki nincs aki segítene neki kibújni a szoknyáiból és hogy a kétszázkettes szobában lesz. Mert ez az egész banzáj egy böszme nagy hotelben van. Elindul, de visszanéz én meg rámosolygok, hát hogyan is állhatnék ellent ennek a kedves invitálásnak. Így kerülve a feltűnést, nem sokkal később én is arrafelé veszem az utam, és elsiklok a sok táncolni vágyó között.
A szobához érve kopogok, és már nyílik is, ezek szerint várt rám, ez remek hír. Belépek, és becsukom az ajtót, aztán a ruhájának esek hogy mihamarabb kihámozzam belőle, és megismerkedjek azokkal a szép idomaival....

Később a nagy közös ágyon heverünk igen hiányos öltözetben, kifulladva mindketten, mikor lépteket hallok, és már nincs időm felöltözni se semmi, úgy ér minket a kedves vőlegény ahogy vagyunk. Félreérthetetlenül meztelenül, egy ágyban, egymáson. Cuki mosolyt villantok.
- Te.... te... A kurva anyád Trace! Ő a feleségem húga! - azaz ööö hoppácska? Ezt elfelejtette közölni.
- Tényleg? De nem a feleséged, szóval mire fel reklamálsz? Beugrassz harmadiknak vagy mi? - válaszolok nyíltan pofátlanul, nem a szerénységemről vagyok híres, és van már bennem pár deci pia is. Végül is felkelek, vissza veszem az öltönyöm, és vállon veregetem Danyt kifelé menet, aki még mindig a litániát mondja, de már nem is figyelek rá.
- Szerintem próbáld ki, nagyon kis heves - kacsintok rá, aztán elpucolok, vissza a piás pulthoz, aztán egy másik félreeső helyre. Ez azért szép kör volt... Nem csodálkoznék ha az ifjú pár megsértődnének rám, de basszák meg. Nem volt kiragasztva a kiscsajra a foglalt tábla. Én meg szeretek élni. Nagyjából egy órával később kerül elém megint Dany.
- Azt a pofátlan mindenedet... - közli velem ahogy leül mellém, és koccintunk valamire. Akármire.
- Hiszen ismersz...
- Naná. Most sem hazudtoltad meg magad... - nevetünk mindketten, hát szent a béke. A menyasszony húga nem tabu, csak a menyasszony.