Szerintem a legjobb az ha megismertek. Nem a sztori részbe fogjátok megtudni ki vagyok, óóó nem! Itt tudjátok meg ki vagyok, ott csak egy kis ízelítő belőlem. '73-ban születtem. Anyám egy hagyományos gyári munkás, apám pedig a rakparton volt amolyan mindenes, éjszakánként amatőr komikus. Örököltem tőle egy kis humorérzéket, de nem szeretem csak úgy előhozni. Nincs értelme. Sosem voltam vidám srác, bár a szüleimre nem lehet rossz szót mondani. Átlagosak voltak. Törődtek velem, de nem kaptam kifejezett szeretetet. Ennek köszönhetően viszont törekedtem a szülői ház elhagyására ami abban nyilvánult meg, hogy jó tanuló voltam. Hogy mi köze kettőnek? Nem is tudom, nekem akkoriban így tűnt logikusnak. Ha jól tanulsz, jó iskolába kerülsz, ahol bizonyára valami kollégium féle is akad. Tudom ostoba ötletnek hangzik, de egy unalmas élet kiszakadásához ezt láttam kiútnak. A tanulás mellett egy valami érdekelt még: a fegyverek. Ennek örömére rendőrnek mentem. Különös mi? Ténylegesen zsaru lettem, az akadémián jól teljesítettem. Csupán a magatartásommal voltak gondok. Sosem voltam csapatjátékos. Márpedig ott elkellett. De jobb szeretek bármit egyedül csinálni. Tudjátok miért voltam oda? A bevetésekért. Nem telt el fél év, már hamar bekerültem életem első tűzharcába. Na, de erről később említek szót. Lényeg, hogy attól fogva az élet sötétebbik oldala határozott változáson vitt át. Ó, igen micsoda változáson! Csodás! Nem kellett sok idő, hogy egy bravúros módon megtudjak szabadulni a rendőri életemtől. Miért is? Az első akcióm után szinte azonnal lököttnek néztek és többször kellett pszichológiai vizsgálatokra járnom. Amondó vagyok, hogy idő kérdése lett volna az elbocsátásom. Akkoriban pedig már szimpatizáltam néhány alakkal akik nem épp a törvény rögös útját taposták. Alapesetbe talán nem is segítettek volna, ha bele nem egyezek egy akcióba, ami felért egy öngyilkossággal. Én elválalltam csak annyit kértem, hogy rendezzék meg a halálom. Vagy legalább is segítsenek. Beleegyeztek és én nemsokára egy hulla mellett pihentem bent egy kocsiba. Ha egy járgányt felrobbantanak, talán csak a fogak ellenőrzésekor jöttek volna rá, hogy nem én vagyok. De minek az, ha látják amint bevágnak egy kocsiba majd szitává lőnnek? Felesleges az azonosítás, Emi Waste halott. Ezzel a kis akcióval pedig az alvilág kulcsfiguráinak a kezébe találtam magam. Zseniális ötletnek tűnt és valamicskét annak is számított. De rövid időn belül rájöttem, hogy nem fenékig tejfel. Elég volt csak egy aprót hibázni és hamarosan egy fekete zsákba találtad magad. Rohadt egy dolog. Ezáltal nem is maradtam megmentőim csapatába, űzött vadként próbáltam tőlük eltűnni. Az utcára kényszerültem. Nem kerestek a hajléktalanok közt, gondolom jobban hittek az ötletbe, hogy elszöktem a városból. Miután elcsitultak a keresésem után indult kedélyek, újra munkába állítottam magam. Pénzért és kosztét bármit megtettem. Hatásosnak mondanám a munkám. Egyedül dolgozom csupán néha állok egy-egy ember csapatába, addig míg képes megfizetni. Ha jobb munkát találok, érzelmek nélkül hagyom ott az eddigi főnököm.

1995: Az első bevetés

- 91-5! 91-5, jelentkezz!
Matt a társam lustán nyúl a rádió felé. Én mellette ültem, valami ostoba könyvet olvastam. Nem is emlékszem pontosan mi volt. Nagy eséllyel nem is olvastam, csak a betűket nézegettem.
- Itt 91-5! 187-es kód a Long Avenue, 32/D lépcsőház, hármas ajtó!
Szinte koppant a fejem ahogy egy pillanatra megugrottam az ülésben. 187-es? Istenverte gyilkosság!
- Vettem, 91-5 vége!
A kocsi motorja felzúg és a kocsi kereke megcsikordul. A szívem úgy kalimpál, hogy majd elájulok. A számból felcsigázott lihegés hallatszik. Matt komor arccal vezet, nem is figyel rám. Csak mikor az utca elején járunk, akkor szól hozzám.
- Ne izgulj! Bizonyára valami kisebb ügy lehet. Ha oda...
Ekkor abbahagyja mert a kocsi tetején koppan valami. Előbb vesszük észre a lövedék nyomát, mint a saját társainkat akik a háztömb elejénél lapítanak.
Lapítanak?
Magam se hiszem el a látványt! Három járőr kocsi is áll az utcán, mindegyik mögött lapul egy-egy páros.
- Nem azt mondták, hogy 187-es? - motyogom. - Az nem gyilkosság? Nem mondták, hogy tűzharc is van!
Újabb lövés dördül. Ez a kocsink előtt.
- A picsába! - sziszegi Matt.
- Baj van?
- Baj, baszod?! - mordul fel. - Minket lőnek!
A kocsi felsikít ahogy a fékre tapos Matt. Alig áll le a motor, pár méterrel a többiektől kipattan és a kocsihoz lapul. Óvatosan követem, hisz gyorsan leesik, hogy egy istenverte, képzett lövésszel van gondunk. És én vagyok a rosszabik oldalon. Szépen áthasalok az ülések alatt és követem. Mikor kiérek újabb lövés sorozat hallatszik és a jobb szélső rendőr kocsi ablaka recsegve hullik szét. A fejemet szinte a két vállam közé húzom és vakon tapogatózok a pisztolyom felé. Gyáva vagyok, hisz nem merek felnézni. Egy erős kéz megmarkolja a tarkóm és Matt hangja dördül rám.
- Mit csinálsz, te őrült?! Mássz vissza a kocsiba! Lapulj és fel ne kellj!
Remegve fordulok vissza és teszem amit mond. Lapulok. A kezem még mindig a pisztolyom markolatán pihen. Őrjítő belegondolni, hogy elég egy rossz remegés és szétlövöm a saját combom. Csak véletlenül rátéved a kezem a ravaszra és...
- Ideje feljutni! - mordul fel egy idősebb rendőr és csőre tölti a Glockját.
A többiek egyetértően bólintanak.
Ha őszinte akarok lenni, idáig emlékszem. A következő már az, hogy a pisztolyom elsül.
Bamm!
A kocsi belső kárpitja és az ülések eltűnnek, hirtelen az utca látványa fogad. A járőr kocsinktól minimum öt méterre állok, olyan tiszta célpontot nyújtva, hogy egy vak is képes lenne agyonlőni. De nem teszi senki. A saját társaimat látom kifele jövet, két megbilincselt alakkal. Döbbenten néznek rám. Kell vagy fél perc mire felfogom miért. Egy nagydarab fickó hever előttem. A mellkasából vékony csíkbe vér folyik, a szemei csukva. Meghalt. Én mégis zombi módjára emelem meg a pisztolyt és még kétszer rálövök.
Bamm-Bamm!
A két golyó puffanva csapódik bele a lassan merevedő holttestbe. A pisztolyom kicsúszik a kezemből és puffanva esik a betonra. Csoda, hogy nem sül el. Majd mint aki jól teszi a dolgát, leülök a földre. Valószínüleg Chapman is így festett mikor megölte Lennont.

2000: A tökéletes terv másnapja

- AAAARGGHHH! KURVA ANYÁÁÁD!
Üvöltök a fájdalomtól mikor bármi érzéstelenítés nélkül varrják össze a fejem. Reszketek és lever a víz, ha tudnék, rángatóznék az ágyon. De le vagyok szíjazva. Ha tudom, hogy ennyire fáj bele se kezdek.
...
Na jó de, akkor is.
A tű a fekete srác kezében ügyesen mozog, precízen dolgozik. Ettől függetlenül mocskosul fáj. A szemem forgatom és üvöltök, de utóbbi lassan megszakad. Egy erős kéz megmarkolja az arcom, míg egy másik pár a nyitott számat beköti. A vászon anyagra erősen harapok rá, ahogy újra és újra belém döf a tű.
- Sajnálom Em! Ez el volt cseszve!
Aki a szavakat mondja, egy mélyfekete szemű, ugyanilyen hajú fiatal fickó. Keanu Reeves-re emlékeztet elsőre. Ettől kis híján felröhögök, de csak fulladozó köhögésre tellik.
- Ha tudom, hogy azok a bandatagok a közelbe járnak, bizonyára más utat választok. Erre nem készültem fel. Mindenesetre így még hihetőbb volt a halálod eljátszása.
Az utolsó öltés is kész van, ezért kapok egy kis vattát a sebbre, majd bekötözik. A kezeim újra szabadok, a lábaim is és a fejem is mozog. Szép lassan felülök. Be kell csuknom a szemem, mert forog velem a világ.
- Vegyük át az egészet! - csapja össze a srác a kezét. - Szóval elraboltunk a házadból! A szomszédok jól láthattak mindent, volt idejük telefonálni a rendőröknek, igaz?
- Egen...
Elnyűten válaszolok, forog a gyomrom.
- Zsákot húztunk a fejedre majd beültettünk az anyósülésre. A hátsóülésen már ott volt az előre bekészített hulla. Igaz?
- Igaz.
- Aztán bekészítettük a többieket a dokkra. Mikor megjöttek a rendőrök, kirángattunk, úgy hogy lássanak. Utána be a csomagtartóba majd feltartottuk őket a kis előadásunkkal. Még egyszer bocs, hogy akkorát húztam a homlokodra.
- Ugyan...
Te rohadék köcsög. Fáj mindenegyes szó.
- Végül pedig behajtottunk a sikátorba! Ezek a faszkalapok pedig ott voltak! Hogy lehettek ott?!
- Besúgó van...
Nagy nehezen felülök az ágyon majd a legtávolabb álló acél tekintetű srác felé tekintek. Egymásba mélyed a nézésünk majd...
Bumm!
A srác feje érett dinnyeként csattan neki a falnak és véres csíkot húz végig. Csoda, hogy eltaláltam. Totál vaktában céloztam.
A feketehajú srác meglepődve tekint rám. Mielőtt megszólalna magyarázatba kezdek.
- Ő volt a besúgó. Mikor átmásztam az ülésen, hallottam amint valakivel beszél. 1-0-92-es helyzetet jelentett. Ez egy rendőrségi kód. Rajtaütés. Valószínüleg a srác ismerte a rendőrségi kódokat.
- Zsaru volt?
- Aligha. Csak ismerhette a kódokat. Nem nehéz manapság az ilyenekre rájönni. A bandatagoknak meg valószínűleg szólt, hogy mi lesz a jel, ha jövünk.
- Miért nem szóltál?
Szédelegbe felállok majd egy üveg víz felé nyúlok. Mielőtt beleinnék válaszolok.
- Miért, baszod? Bekötött szájjal nehéz beszélni!
A feketehajú hitetlenkedő arccal csóválja meg a fejét. Látva a savanyú képét vigyorogva megjegyzem:
- Azért szép kis robbanást játszottunk! Öröm volt nézni ahogy "én" bennégek.


Napjaink: A csodás munka

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ TARTALOM EROTIKUS TARTALMAKAT...ÖÖÖ...TARTALMAZ!

A célpont a fekete hajú lány. Tudom, mit teszek. Ma nem használom a pisztolyt. Ma egészen mást. Lenézek a nadrágomra. Igen, határozottan készen áll az aminek készen kell állnia. Nem kell sokat biztatnom magam. Tényleg kívánom a nőt. És ő is engem. Rövid beszélgetésbe fogok kezdeni.
Lehúzom a pohár vizet amit ittam majd kopogó léptekkel az asztalához tartok. A bőrkabát suhogva vonul a lábam környékén. A nő rámnéz. A szemébe vágy csillog. Látja, hogy egy bizonyos szervem kívánja őt. Nem is takarom. Az asztalához ülök és mélyen a szemébe nézek.
- Boszorkány vagy! - jelentem ki mosolyogva.
A lány felvonja a jobb szemöldökét. Kecsesen csúszik fel az alabástrom fehér homlokon. Nem győzöm visszafogni a lélegzetem, minden zsigerem leakarja róla tépni a ruhát.
- Nem éppen idegen. - jelenti ki dallamosan. - Csupán szeretek jót tenni az embereknek.
- Talán adományokban?
Nem mintha nem tudnám mi a lány. Egy sima, hétköznapi kurva. Nem is értem mi keresnivaló van nála.
- Így is mondhatjuk. - neveti el magát. - Testi örömökbe.
Elvigyorodok.
- Ez tetszik. Tudod hasonló cipőben járok.
- Csak nem férfiprosti vagy?
- Neeem... de tudod...
Azzal előhúzok egy kis adag pénzt. Körülbelül 200-300 dollár értékbe.
- Nem szeretem nézni, ha valaki egyedül tölti az estét.
A lány átveszi a pénzt majd rám kaccsint.
- Akkor talán ne is tegyünk így.



Fél óra múlva kicsapódik a lány ajtaja és két megvadult vad állatként lépünk be majd megfulladva a másik nyelvétől. Hosszú körmeivel beletúr a hajamba, az ajkaimat harapja és türelmetlenül szuszog. Én se vagyok különb. Beletúrok a hajzuhatagba, a nyelvem türelmetlen táncot jár az övé körül, miközben szép lassan letéved a kezem a hátára a csípőjére majd a hátsójára. Istenem, milyen formás!
A lány elszakad a számtól és letépi rólam a kabátot majd az inget. Elővillan a tetoválásom, amibe belemarnak az ezüst színű körmök. Megőrülök érte!
Újra a számra tapad, én pedig a combjainál fogva felrántom és a szobája felé cipelem. A hely félárnyba van borulva, mégis tisztán látok. Rádöntöm a hatalmas franciaágyra. Visszatér az eszem. Ragadozó vigyor ül a képemre.
- Csukd be a szemed!
A lány elmosolyodik és a fejét hátravetve, behunyja a szemét. Inget hord, ezért egyszerűen kigombolom. Gyönyörű mellek fogadnak. Nagyot sóhajtok a látványtól. Mielőtt bármibe belekezdenék a nyakába csókolok. Halk sóhaj. Még egyet adok közben a mutatóujjammal nagyon gyengén végigsimítok a hasától egészen felfele. A jobb mellénél végül megállok és finoman megmarkolom. A lány halkan felnyög.
Helyben vagyunk.
A csókok lassan elszakadnak a nyakától és elindul a mellkasán majd rá az édes mellekre. Alig győzöm visszafogni magam. De muszáj! Élveznie kell!
Rövid, finom kostólgatás után nyelvem újra lefele kalandozik, halvány csókokat borítva a puha, feszes bőrre a hasán. Közben kezeim végigsimítanak az izmos combokon. Az ujjaim csak egy pillanatra kalandoznak el a lábak között. Felesleges most bármit tenni. Nadrágon keresztül sokat nem ér. Az ujjaim végül eljutnak a gombokhoz.
Patt!
Patt!
Két nadrágomb mínusz, a fogaimmal lehúzom a sliccet.
- Hadd segítsek! - szól a lány búgva.
Felegyenesedek az ágy mellől. A lány mosolyogva ül fel és dobja le az inget majd a nadrágot. Pár pillanat múlva teljesen meztelenül ül előttem. Határozottan jelez a testem a látványtól. Mielőtt megmozdulhatnék, fürge ujjak nyúlnak a farmerom felé.
Patt-ssss!
A farmer a bokámig csúszik, zombiként lépek ki a ruhámból. A nadrág után a bokszer is megy. A lány végigsimít azon részemen amivel ezt a kis akciómat tervezem végigcsinálni. Halk sóhaj csúszik ki a számon mikor kezét fel-le húzza majd forró csókokkal halmozza el testrészem.
- Óóó...ez...ez az...
A saját hangom vágytól rekedt. Behunyom a szemem és csak az ismerős cuppanós hangra figyelek. Igen, ezt mostanság többször átéltem. És még mindig imádom. Ő pedig profi. Isten áldotta meg ilyen tehetséggel. De bármennyire élvezem, muszáj visszafognom magam.
- Vá...várj!
Egy utolsó cuppanás hallatszik, ahogy feltekint rám. A kérdő tekintetét látva elnevetem magam.
- Nem kell most befejezni az estet! Hadd folytassam a játékom!
A lány visszadől, én pedig újra letérdelek az ágy elé. Pontos rálátásom nyíl az ő kis kelyhére. Istenem, gyönyörű!
Csókokkal halmozom el a combja belső felét, egyre beljebb haladva. A végén megérzem az édes illatát. Apró csókokat adok a nagyajkakra majd a nyelvem előrébb dugva haladok a kisajkak felé.
És nyög. Hmm, milyen édes hang!
Egyre inkább felbuzdulva dolgozik a nyelvem, olykor fejem forgatásával rásegítek. Egyre hangosabban nyög, édes nedveinek bódulata tölti el a szám. Mintha csak egy bőrrel felszerelt kődarabot raktak volna a szervem helyére. Nem győzöm magam tartani. A nyögéseiből ítélve ő sem. Ideje belecsapni a buliba!
Elhúzodok a forró és édes ölétől majd felegyenesedek. A látvány megunhatatlan. Az ágyon hever és a mellei ritmusosan mozognak ahogy kapkodja a levegőt. A fenekénél fogva kicsit hátrébb tolom majd feltérdelek az ágyra. A férfiasságomat megmarkolva irányítom a kis kelyhe felé. Az idegeim remegnek, megvesznek. Nem húzom tovább az időt!
Kopp-kopp!
Mindketten hangosan felnyögünk és szép lassú lökésekkel haladok beljebb. Olyan forróságot érzek, hogy majd meggyulladok lent. De istenemre, imádom őt!
A csípőjénél fogva erőteljesebb lökésekbe kezdek. Szemeimet az övébe mélyesztem miközben egyre felgyorsulok. Nem vagyunk csendesek. Egy sebzett bika vadságával kezdek dolgozni. A lány nyög, én pedig morgok. Rekedtes hörgés tör fel belőlem. A lány hangja biztat, lassan a kezeim elengedik és feje két oldalán támaszkodva dolgozok rajta. Alig van öt-hat centire egymástól az arcunk. Mélyen belemélyesztjük egymás tekintetét a másikba. Ez nem szerelem.
Ez tömény baszás!
Pár perc után kénytelen vagyok lassítani egy kicsit, sőt meg is állok. A fejemet hátravetem egy pillanatra, így pont ránézek a falon lógó tükörre az ágy felett. A saját arcom tekint rám. Izzadságtól csatakos, nyúzott és borostás. A hajam borzasan terül szét. Dühösnek tűnök. Mégis ördögi vigyor fut végig az arcomon. Ügyes vagy, Em!
Most a lány van felül.
A kezeim a csípőjén vannak, de lassan a melleire csúszik. A lány elvigyorodik majd beleül az álló férfiasságomba. Mennyei! Heves lovaglásba kezd szinte azonnal, amit elégedett mosollyal nyugtázok. Már nem érzem úgy, hogy két percen belül eldurranok. A lány karmai a mellkasomat szántják fel, vörös csíkokat szántva. Majd lassan a jobb kezemért nyúl és a saját torkára teszi.
- Tedd meg! - nyög fel.
Ha neki ez tetszik! Nem teljes erővel, de rászorítok a torkára. A lány szakadozottan felnyög, közben még gyorsabb tempóba kezd. Kicsit visszaveszek az erőmből, de ujjaim még mindig a csinos nyakán szorul meg. A maga módján tényleg izgi. Bár engem jobban izgatnak a hullámzó mellek és a két, karommal felfegyverkezett keze amik újra és újra megkarmolnak.
Tetszik. Nagyon!
Jobb kezem letéved újra a hátára majd a fenekénél téved le. Formás és kemény. Egy istennő. A másik kezem is ráteszem és biztatóan paskolgatom. A lány felnevet majd behunyja a szemét és rám dőlve folytatja. Nagyszerűen csinálja. Beleharap a nyakamba és a vállamba. Halk nyögések törnek fel belőle. Azt hiszem, ő már a végére kezd lassan érni. Újra átveszem az irányítást.
Felülre kerülök újra majd a hasára fordítom. Tudja mit akarok. Szépen négykézlábra ereszkedik én pedig mögé megyek. Újra beteszem kelyhébe a férfiasságom és fenekét simogatva kezdek lassú lökésekbe. A saját tükörképem tekint vissza. Még mindig komor és nyúzott. Nem csoda. Három napja nem aludtam. Ma édes álmaim lesznek! Csak legyek túl ezen. Leadom a szajrét és...ó, a franc!
Csípőm egyre gyorsabban mozog, a lány nyögései is hangosabbak. Mindketten a vége felé járunk. Nem próbálok lassítani. Oldalát megragadva, erős és gyors tempót veszek fel. Fogaim között saját türelmetlen sziszegésem hallom, vér tombol a fülembe. Végül is nem rossz, még ezzel az érzéssel is a testembe, majdnem öt percig teszem még a dolgom majd áramütés fut végig a gerincemen. Itt az idő...
Nem maradok halk, nyögök-nyögök majd hangos ordítással élvezek el. A lány kéjesen felsikolt.
Óóó, a Paradicsom!
Egy óra múlva nyitom fel a szemem. Egymás mellett alszunk. A szemeim majd leragadnak a kevés pihenés után. Ideje hazamenni. A lányra tekintek. Édesen alszik. Fáj itt hagynom. És pláne fáj megtennem amit kérnek. Magamra kapom a ruháim és az ágy alá nyúlok. Igen, itt van az aminek kell lennie.
Mégis tíz perc múlva egy kis sporttáskával jövök ki a házából. A kabátom zsebébe nyúlva húzom elő a telefonom.
- Derek? Meg van a csomag. Akkor tízezer ahogy megbeszéltük. Fél óra múlva legyél a Hard Rock mögött! Ja és még valami! Miféle kurvákat fogsz ki aki ennyi zsével járkál? Őrület.
Kinyomom a telefont majd a szomszéd lakóházhoz indulok. Már ott várnak a feketeruhások. Nem ismertem a lányt, mégis sajnálom őt.
- Oké srácok... tietek a terep.
A három férfi előhúzza az övéből a pisztolyt majd kibiztosítja és elhaladnak mellettem. Szomorúan nézek utánuk.
"Egy pszichopata járt itt, érzik!
A szívem most miattad vérzik..."
Az utolsó éjszakáján legalább nem volt senki erőszakos vele. Furcsa, hogy pont én fogtam vissza magam.