Brant Efrain
Los Angeles 1986.08.08. 30 Humán ügyintéző Criminals Brant Daugherty | |
Amit jó ha tudunk...
JELLEM:
Nem vagyok egy kezes bárány, inkább öntörvényű fenegyerek, akit hajt a vére. Mindenem a szabadság és a függetlenség. Több csajtól megkaptam, hogy egy orbitális nagy pöcs vagyok. Jah, dugás után olyan süket tévképzetekbe ringatják magukat, hogy beléjük is szerettem. Hát ezt kurvára benézték. Meg azt is, hogy a két szép szemükért majd megváltozom. Ha valamelyik teherbe esik, az sem az én bajom. Lett volna okosabb. Tőlem biztos nem hallod, hogy „szeretlek”. Sok esélyt nem látok rá, de ha mégis megtörténne, tyű, kislány! Tudhatsz valamit…
A romantikára genetikailag képtelen vagyok, ezt szenvedéllyel ellensúlyozom, nagy a pofám, és ha bunyó van kilátásban, nem szarom össze magam. Sőt! Én vagyok az első, aki jobb esetben csak beveri a képed, vagy rosszabban egy stukkerral loccsantja szét az agyad. Szeretek az lenni, aki adja a pofonokat, és nem kapja. Végzetesen kiszámíthatatlan vagyok, sosem tudhatod mit várhatsz tőlem, ha hozzám szólsz.
Egyet azért megsúgok; kizárólag férfiakat verek. Azért nekem is vannak elveim. Egy erkölcsös bűnöző, jó mi? Ha idegesít a csaj, inkább bezárom valahova. Ha egy faszkalap az, kiverem belőle a szart is. Az öregem büszke lenne rám. Én az vagyok.
Rühellem, ha megmondják mit csináljak. Észosztást kizárólag munkaadóktól fogadok el. De nekik sem félek beinteni, ha nem tetszik valami.
A bűnlajstromom rohadt hosszú. Az egyetlen, amit még nem követtem el, az a nemi erőszak. Ilyesmire nincs szükségem. Mindig megkapom, amit akarok.
Szerintem már rájöttél; nem kell a szomszédba járkálnom önbizalomért, és egész jól kijövök magammal.
KÜLSŐ:
Rövid barna haj, borostás ábrázat, éles arcvonalak, és kék szemek a dús szemöldök alatt. Magasságom 180 cm, a testemet szálkás izmok építik fel. Általában fekete bőrdzsekiben járok és farmerban. A csajok szerint jó képű vagyok. Szerintem is. A pisztolyom mellett a sármom a másik fegyver.
EGYEBEK:
Amiket szeretek:
Veszély, kaland, buli, vad szex, pénz, motorozás, rock, és még sorolhatnám.
Amiket ki nem állhatok:
Finnyás, hisztis picsákat, felesleges köröket dugás előtt, okoskodásokat, és a nálam nagyobb faszfejeket.
Rövidtávú célok:
Live fast, die young. A kettő közt meg élj túl.
Hosszútávú célok:
Könyörögöm, ne röhögtess! Most mit vársz? Mit mondjak? Cuki feleség, angyali kölykök, családkedvence golden retriever, kertes családi vityilló azzal a kurva fehér kerítéssel? Kapd be és húzz innen!
Ha van még mit mondanod...
Ahogy megszülettem, megszabadultak tőlem a kórházban. Anyámról annyit tudok, hogy 18 volt, utcalány, amikor felcsinálta valami nepper seggfej. Azért azt becsülöm benne, hogy inkább megszült, minthogy kikapartasson. Sosem kutattam a szüleim után, nem is fogok. Hogy őszinte legyek, rohadtul nem érdekelnek. Nagyon jól megvagyok szülők, rokonok, vértestvérek, meg a közös családi ünnepek nélkül. Bármit megtehetek, nincs aki elszámoltasson. Kivéve a hatóságokat, de én vagyok a gyorsabb, és az okosabb. Sok helyen megfordultam már, kivéve a sittet. Fekte Ducati Streetfighteremen beutaztam Amerikát, városról városra száguldtam, ebben nem csak a kalandvágynak volt nagy szerepe, hanem a zsaruknak is ilyen-olyan szarságok miatt.
Hogy mások hogyan látnak? Mindjárt megtudod.
Néhány évvel ezelőtt belekeveredtem egy piti kis utcai veszekedésbe (nem ez volt az első, és nem is az utolsó, csak itt kaptak el). Kihívták a rendőrséget, és hirtelen ott találtam magam a rendőrautó hátsó ülésén. A kezeimet hátrabilincselték, de én kifejeltem a hátsó ajtó üvegét, és megszöktem. Amikor a két rendőrtiszt megpróbált letartóztatni, az egyiket megütöttem, erre a másik erősítést hívott, hogy sokkolóval állítsanak le. Kapott az is. Néha túlreagálom a dolgokat.
Egy állami árvaházban nőttem föl LA-ban. Balhés, agresszív kölyök voltam. Sokat verekedtem. A nevelők nem bírtak megfegyelmezni. Tőlük sem féltem, viszont ők féltek tőlem. Jegyezz meg valamit! Addig jó neked, amíg félnek tőled, mutasd meg ki a főnök, és nem fognak csesztetni.
Ahogy nagykorú lettem, az utcára kerültem. Ó, haverok voltak ott dögivel. Egytől egyig zűrös alakok, akárcsak én. Bennük családra leltem. Minket az élet tanított meg mindenre. Minden balhét együtt csináltunk. Számíthattunk egymásra, velük igazi fivérek voltunk. Eleinte drogot árultunk a kinyalt egyetemistáknak, így jutottunk pénzhez, majd egyre feljebb verekedtük magunkat. Szó szerint. Összeállt a banda, fogtuk a baseballütőket meg a pisztolyt és elmentünk szétverni egy-egy szórakozóhelyet, amit épp kiszemelt egy konkurens maffiózó. Szépen helyre igazítottuk a tulajt, ha az akadékoskodott volna a klubja eladását illetően. Sok ilyen húzásunk volt. Jól fizetett.
Ezeknek a los angelesi haversrácoknak némelyikét azóta kinyírták, vagy a sitten rohad. Egyikük meg papnak állt, Kicsi John, mondván a velem töltött idő és az együttműködés hatására tette. Azt mondta öröm volt velem lenni, de a kedélyes felszínem alatt egy olyan ember rejtőzik, aki borzalmas dolgokra képes; bennem ott él az abszolút jó és az abszolút gonosz. Úgy írt le, mint egy igazi Dr. Jekyll és Mr. Hyde típusú embert. Röhögnöm kell! Hm. De lehet, van benne igazság, nem is kevés.
Ha melózom, az autóimat gyakran váltogatom, akárcsak a neveimet, és a lakcímemet is. Általában olcsó motelokban szállok meg, vagy bérlek egy lakást valami lepukkant, nyugis környéken. Itt az isteni Vegasban egyelőre ez utóbbi van érvényben. Meglátom meddig bírom egy helyben.
Megvannak a kedvenc törzshelyeim, klubjaim, kocsmáim, ahol általában el lehet érni annak, aki nagyon akar tőlem valamit. Jók az összeköttetéseim. Munkám mindig akad, mert mindent elvállalok, és lóvéban sem szenvedek hiányt.
Az én sikerem kulcsa abban rejlik, hogy az emberi életet nem tekintem értéknek. Szörnyetegnek tartasz? Sosem állítottam, hogy angyal vagyok. A gonosz sokkal erősebb bennem, mint a jó.