- Öt perc, mindenki készüljön!
Ez volt az első amire kinyitottam a szemem. A második dolog egy löket víz volt ami a pofámba fröcskölt. A mellettem lévő, tetovált ribanc sikítva pattant ki az ágyból és tök meztelenül rohant ki a folyosóra. Én még mindig kábán hevertem és a lobogó csöcsökről álmodoztam.
Egy hétig tejföllel álmodtam utána.
Az ajkaim száradtak voltak, a számból büdös hányásszag áradt. A fejem pedig, ó istenem! A fejfájás új szintje! Mikor annyira sajog, hogy nem bírod nyitva hagyni a szemeid.
Újabb adag víz.
Ekkor már én is felprüszkölök. Nagy nehezen kinyitom az egyik, csipás pilácsom. Shaggy, a dobos bámul engem azzal a fura bagolyszemeivel.
- A következő adagot a saját hugyommal higítom fel ha nem kelsz fel!
- Miért kéne...arghh...ma nem...nem...faszom...
Minden egyes szó tömény fájdalommal töltött el. Csillagok és pöttyök ugráltak a szemem előtt. Talán azt akartam kinyögni, hogy ma nincs fellépésünk. Még szép, hogy nem volt. Azon a héten egy bulit nyomtunk csak le.
- Shagg...Shaggy...baszdmeg....olyan mintha telehugyoztam volna a nadrágom...fasznak öntöttél le....
- El kell, hogy keserítselek, - kezdte a dobos vigyorogva - hogy tényleg behugyoztál!
Majd felugrott az ágyra.
- Továbbá jön a Reinstein Records aligazgatója és kb. tíz perc múlva itt lesz! Nem ártana lezuhanyoznod, kimosni magad a hányásból és kijózanodni! Elhiszem, hogy szarsz a bandára! Tudom, hogy nemsokára vége a te karrierednek itt, de azért próbálj viselkedni!
Mélyet sóhajtottam majd kikeltem az ágyból. Kurvára nem volt semmi rajtam. Csak a tetkók és az okádék.
Épp, hogy betipegtem a zuhanyzóba mikor nyílt az ajtó és az egész banda bent volt. A Rat Hammer tagjai. Én nem számítottam már annak. Két hét volt a kirúgásomig. Kurvára beégettem mindenkit, de akkoriban szartam rá. Még tisztán hallottam amint a Reinstein Records igazgatója, Brian T. Jackson bejön. Először békéseb eldumáltak majd szóba kerültem én is.
- Trinidad hol van?
A nevem hallatán, kiléptem a kádból és meztelenül az ajtóhoz ballagtam majd a fülemet a felületre tapasztottam. Jeremy, a bassz gitáros válaszolt.
- Zuhanyzik éppen.
- Ez olyat is csinál?
- Mint hallja.
- Remélem közölték vele a hírt. - kezdte az ürge baljóslatúan.
- Igen, megmondtuk neki.
- Helyes! Ilyesféle alkeszre nincs szükségünk!
Shaggy orr hangja hallatszott hirtelen.
- Nem tehet róla, Mr.Jackson! Tudja, hogy tragédia érte...
- Szarom is le, mi a baja!
- De hát...
Ekkor rontottam ki a fürdőszobából. Csupán egy törölközővel fedtem el amit kellett.
- Hé, ha baja van velem, nekem mondja el, maga fasztorlasz!
Brian Jackson felkapta a fejét. Dühösen mért végig engem majd rám ripakodott.
- Kinek hívsz te fasztorlasznak, rohadék?!
Azzal dühödt pitbullként rám rontott. Annyi szerencsém volt, hogy Jeremy és Shaggy az útját állták. A száját azonban nem tudták befogni.
- A kurva anyád a fasztorlasz!! Te lecsúszott köcsög!! Csodálkozol, hogy megdöglött a büdös porontyod?!!
Itt szállt el az agyam. Egy megvadult farkas erejével csapódtam be a többiek közé, hogy pár jól irányzott ütéssel eltörjem az orrát.
Az én kicsi Scarlettemet, nem veheti senki a szájára. Csak két óráig ragyogta be a napom az a kicsi angyalka. Az anyja pedig a maradék fényt is magával vitte amikor elhagyott.
Ezek a szomorú tények se mentettek meg, hogy ne rúgjanak ki a Rat Hammerből. És persze a két hónapot is lehűsöltem amit testisértésért kaptam.


9 évvel később...


Shaggyval már régóta akartam találkozni. A hűsölésem előtt két nappal láttam őt utoljára.
Immár Vegasban egy kávézóban futottunk össze. Délelőtt tíz óra volt és egy autósmagazint olvasgatva vártam a barátomat. Immáron elhagytam a kifejezetten "drogos-piás metál" stílust. Sehol egy halálfejes gyűrű, sehol a hosszú haj ami hányástól bűzlik, sehol a mocskos fekete pulóver, a kopott farmenadrág és a hugyfoltos bakancs. Rövidre nyírtam a hajam, fekete öltönyt, ugyanilyen inget, vörös nyakkendőt hordtam. A nadrágom egy sima sötét színű farmer volt és egy sportcipő.
Hanyag elegancia. Teljes változás.
A kávé még gőzölgött mikor megláttam a jól ismert bozontos hajú srácot. Nem változott semmit, csupán kicsit öregebb lett az arca. Amint beért, kémlelően körülnézett. Ha nem füttyentek rá, talán észre se vesz.
Fakó, bagolyszemeit rám emelte, de elsőre nem ismert fel. Csak nézett és próbált bekódolni. Végül rávigyorogtam.
Ekkor esett le neki a tantusz.
- Na ne máááár!
Lecsaptam az újságot az asztalra majd röhögve odarobogtam hozzá. Buzis volt vagy sem, jól megöleltem.
Rohadtul örültem ennek az embernek. Shaggy jó gyerek.
Egykori dobosom visszaölelt és megszorongatott.
- V-Man! Az istenit! Mi ütött beléd? Olyan elegáns vagy, hogy köpni-nyelni nem tudok!
Elengedtük egymást majd visszamentünk az asztalomhoz. Shaggy vigyorogva méregetett.
- Baszki rád se ismerek! Ilyen jól megy a Vol.2-nél?
- Látod! - vigyorogtam. - Gondoltam kicsit kicsípem magam!
Shaggy nevetve csóválta meg a fejét.
- El se hiszem... na és hogy vagy? Mi van veled? A picsába, ember! Mesélj valamit!
Belekortyoltam a kávémba majd megvontam a vállam.
- Éldegélek. Bevettek a Vol.2-be és jobb útra tértem.
- Se pia, se bagó, se drog?
- Öööö...inkább csak se drog.
- Akkor azért nem lettél kis angyal! - vigyorgott Shagg.
- Nem. Bár kétségkívül nem fizetek semmilyen nőért már.
- Ergó, nem kurvázol!
Kínomba felnevettem.
- Öhmm...ja. Nem akartam hangosan kimondani, de ja. Nem kurvázom.
- Talán akadt valami asszony? - mosolyodott el Shagg.
Elvigyorodtam.
- Hát remélem, hogy az lesz. Egyelőre még csak barátok vagyunk, de rohadtul bele vagyok zúgva.
A dobos szeme elkerekedett.
- Hát nem hittem volna, hogy ezt fogom tőled hallani...pláne, Scarlett után...
Szomorkásan elmosolyodtam.
- Na, igen... de túl kell élni. Másképp beleőrülsz.
- Azt nem szeretném, V-Man...
- Én se. - mosolyodtam el. - De most már minden szép lassan egyenesbe kerül!
- Ennek örülök! Na és a csaj vegasi?
- Neeem. - ráztam meg a fejem. - Csak pár hete valami kis zűr volt nála és megkérdezte, hogy nem-e lakhat nálam ideiglenesen.
Belekortyoltam a kávémba majd elvigyorodtam.
- Az élet csodaszép!