Mickey Vallejo

- Nem bazd meg! Az kurva biztos, hogy én nem megyek oda, max ha letéphetem a golyóját mindegyiknek. Nem, neeeeeeem! – szinte már sikítva ordít, hisztéria mutatója már áttörte a maximumskálát. Csak nyomja tovább, elhordja mindennek Markot, félő, hogy rá is támad. De az orosz, csak hűvös nyugalommal nézi, és egyre többet pillant rám.
- Mick, mondd meg neki, hogy nem megyünk oda! Kérlek – Carol átkarol, érzem, ahogy vízcseppek kezdenek peregni a vállamon, valószínűleg elbőgte magát. Igen, ezt ő is tudja, hogy amit egyszer Mark mond, az van, vagy mehet a picsába. Márpedig imád zenélni, imád engem, meg Mákvirágot, még a bandáért is odavan, és nincs az a pénz, hogy itt hagyja a Chaost.
- Mondd meg neki – rázkódik, én pedig mit tehetnék? Sonja felé nézek, aki veszi a lapot, és odasétál hozzánk. Lefejti rólam a kisírt szemű basszusgitárosom, én pedig nem tudok mit mondani.
- Mark – kezdek mégis bele, de az orosz felemeli a kezét. Bazd meg, tudjuk, hogy te vagy a főnök, de vannak érzéseink, a kurva életbe! Megvárom, amíg Sonja kitámogatja Carolt a másik szobába, nekem már nem újdonság, valamit mondott Mákvirág, bár semmi konkrétat. Csak azt, hogy a Slaves of Hellnél volt Markkal. Nem esett nehezemre annyira összerakni a kirakóst. Miután a lányok távoztak, leülök a székre, ahova mindig is.  A bőr kellemesen nyomja a hátam, teljes ellazulás, meg minden.
- Miért? – kérdezem, gondolom látszik rajtam, hogy most rohadtul nem érdekel a kamu duma, amit néha levág. Bizony, még én is észreveszem, ha hantázik, és azt is, hogy ezt ő nagyon jól tudja. Várok a válasszal, gondolom nyomós érv lesz a pénz, meg a hírnév. De bassza meg, pont ezekkel? Nem is emberek, az énekesük egy kiégett sztár, akiben talán még maradt valami az emberi mivoltából, és a hangja még fenntartja a bandájukat. De a többi… Vespa. Ha a szótárban keresed az összes negatívumot a rock sztárokról, a Slaves of Hellnél lapozd fel. Minden ott lesz, max meg lesz említve, hogy Octavia csak vendégművész náluk, mert nem hiszem, hogy az a normális lány bandatag lenne. Hamarabb megdugják, mint meghallgatják ezek az állatok.
- Üzlet, pénz, hírnév, mit gondoltál? Láttam a videót, onnan az ötlet – kezdi, pedig tudom, hogy korábban voltak ott Ravinnal, de a kis műsorunk a fekete bombázóval kapóra jött. Most mondjam meg neki, hogy ne szívasson ezzel? Felesleges.
- Megbeszéltük a menedzserrel, hogy előbb ki kell békülnötök a múltkori kis csetepaté miatt – csetepaté. Hát, ha Carol megdugását annak hívjuk, miután bedrogozták… fasza. Bár Carol tagadja, de valami volt, az biztos, bármennyire is rejtegeti ezt a dolgot. Muszáj volt megvédeni őt, meg Vespa amúgy is egy beszélő, élő, két lábon járó fasz, minden velejárójával. Komolyan mondom, ha csak zanélnének, aláírásért is sorban állnék…de Ville is egy üres test, akinek jó hangja van, bassza meg. Én nem értem, hogy lehet elbaszni egy adományt. Nem is az én dolgom.
- Figyelj Mark. Ez egy kurva nagy baromság. Carol le fogja lőni, vagy belemárt egy kést abba a faszarcúba – kezdem, de mielőtt még belemelegednék, megint jön az intő kéz.
- A te felelősséged, hogy miss. Rimes ember módjára viselkedjen. Te vagy a főnök, Mick – köszi, a faszod ne kapjam be? Csóválom a fejem, nem tudok mit mondani. A múltkor már épp elég volt az, hogy majdnem kinyírtuk egymást, most meg békülgessünk, meg zenélgessünk?
- Oké Mark. A te felelősséged meg az lesz, hogy ne haljon meg senki, legalábbis tőlünk – pattanok fel, mert tudom, hogy nincs értelme, ezt tovább ragozni. Lesz, ami lesz, mindenki rohadjon meg. Gondolom a Slaves of Hell tagjai kitörő örömmel fogadták a hírt, kurva jó.
- Mikor? - fordulok vissza az ajtóban.
- Holnap, értetek megyek. Mindenki legyen tiszta, és normális, Még azt akarom, hogy – de ezt már nem hallgatom meg, mert kifordulok az ajtón és felrúgom az első közelemben lévő tárgyat, ami egy kuka. Elrepül a folyosón, és pattog, amint földet ér.
- Bazd meg! – már keresem a második labdát, amikor Carol érkezik egy másik ajtón át, búcsúzik Sonjától. Nem tudom mit csinált vele, de ezerszer jobban néz ki, mint amikor dührohamot kapott. Odalépek hozzá, szó nélkül megölelem. Ez van, kedvelem őt, családtag.
- Mick, meg fogom ölni – suttogja, de nem engedhetem, hogy összeessen.
- Hagyd a managerekre és rám. Lesz mondjuk egy közös fellépésünk és soha többet nem kell látnunk a pofáját, ráadásul a színpad két ellentétes végébe lesztek. Látszólag kibékülünk, azt annyi. A kurva életbe – vonom magam után Carolt. Ő meg szótlanul belém kapaszkodva követ oda, amerre húzom. SMS, Mark még befejezi a mondatot. „Nem lehet rendbontás Mick. Ez komoly!” Ja, nem lehet. Maximum védekezünk, az önvédelem rendben van.
***
Mindenki néma kussban bámul ki az ablakon, ahogy Vegas kihaltabb, gyártelepei felé vesszük az irányt. Ez már nem a csillogás, ez a biznisz és sötétség. Beérünk egy épület hátsó bejáratához, lelassít a kisbuszunk. Végül meg is áll, csak fújok egyet. Nyilván nem akarják a managerek, hogy bárki is lássa a nagy összeölelkezést. Látom Carolon, hogy ideges, Malik is feszült. Blake és Hewitt kurva nyugodtak, mint mindig, el kéne tanulni tőlük. Mákvirág Sonjánál, vele nem lesz baj, meg amúgy sem használna neki ez a kis baráti összeröffenés. Felmegyünk első emelet, ezt a házat még csinálják. Egy terembe vezet be bennünket Mark, ahol úgy néz ki, hogy vártak minket.
- Mr. Ivanov, pontos, mint mindig – mondja az orosz akcentusos főpincér. Ja, vannak vagy négyen, egy kurva nagy asztalt terítenek. Mind orosz kinézetre, de a fasz se ismeri az európaiakat, mind egyformák. Kaja-pia, minden az asztalon, meg egy különasztal, ahol pont annyi szék van, hogy a két banda elférjen. Kíváncsi vagyok, hogy October eljön-e. Legalább lenne valami szép látvány a másik oldalon.
Mark egyébként csak bólint, és leültet minket. Mi meg felállunk és eszünk egy kicsit, ilyen miniszendvics szart, hogy legalább az idegességünk csillapodjon. Kivéve a két gitárosom, ők nyugodtan üldögélnek, ezek nem normálisak.
Hangok kintről, autó érkezett. Aztán halk moraj, dumálás. Végül nyílik az ajtó, én pedig Carol mellé lépek.
- Üdvözlet uraim, köszönöm, hogy eljöttek – mondja kedvesen, de kurva határozottan Mark, tudni lehet, hogy a kedvessége kemény álca, és nem jó vele baszakodni. Már aki meglát ilyesmiket, gondolom nem Vespa lesz az.

Mickey Vallejo

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. Bár nagy csönd van, de ez a vihar előtti csönd. Carol még mindig belém kapaszkodik, majd végül erőt vesz magán, és elenged. A kezét karba fonja, de nem tágít mellőlem. Végül megérkezik a küldöttség, Vespával az élen. Az persze rögtön rájön, hogy nagyjából mi a szitu – persze fingja sem lehet a valódi háttérről -, azonnal kiakad és már ki is fordul. Összenézek Carollal, ő csak vállat von, túlságosan is hűvös nyugalommal, na, fasza. Végül bejönnek, de October esik be elsőnek, és oda is köszön mindenkinek, nekem pedig pár pillantra kiül a vigyor az arcomra és még vissza is intek neki.
- Szia October - nagyjából ennyi is lesz ma a nagy örömöm, sejtem. A fiúk is összenéznek, de meg nem szólalnak, Carol meg oldalba bök a csípőjével. Ő tudja, hogy bukok a fekete hajúakra, és máris kombinál, jár az a furmányos női agy. Szerencsére Octoberen és rajtam kívül senki sem sejti – legalábbis remélem -, hogy milyen a viszony köztünk, és ez pont így van jó.
- Ville – biccentek felé, még ezeknek is kijár a tisztelet, pedig, mintha valaki a fejemet húzta volna vissza, mikor biccentettem. Nekem volt anyám, ennyi lehet mindössze a titok, hogy köszönök. A két manager pedig belekezd egymás nyalásába, bár tudom, hogy Mark nem nyal, csak megmondja, hogy mi van. De kell a körítés, különben nem lenne manager, tényleg olyan, mintha a szeretetét kiterjeszteni a galaxisra bassza meg.
Carol visszabiccent Villének, de persze elhúzza a száját, és beengedi a haját az arca elé, bujkál. Ránézés nélkül tudom, hogy kit néz, szerintem senki sincs meglepődve.
Grid, a másik manager veszi át a szót, October leül a szélére a bandájának, így itt az ideje, hogy mi is letegyük magunkat. Elindulok, de Carol leragad, így megfogom a vállát, hogy felébredjen Csipkerózsika álmából. Kapcsol és leül, miközben Grid biztosít minket a békéről. Hát persze, minden szava igaz lehet, ahogy a másik bandára nézek. Aztán Vespa persze megtoldja a mondanivalót.
- Mr. Pascal, nem hiszem, hogy abban a helyzetben van, hogy ilyen megnyilvánulásai legyenek. Kérem, fogja vissza magát, amíg lehet – mielőtt megszólaltam volna Mark lép közbe. Szerintem a nézése ölni tudna, és biztos vagyok benne, hogy a kapcsolataival is ez a helyzet. Nyilván nem ölné meg Vespat, de vannak olyan lehetőségei, amire az a marharépa nem is gondol, és bárki bármit is hisz, szar lenne neki.
- Nos, úgy gondolom, hogy nálunk is ez a helyzet, nincs harag. Bármi is lesz ezután, arra azért felkérem Önt, hogy 3 méteres körzetbe ne engedje Miss. Rimes közelébe Mr. Pascalt. Ezt nem ártana, ha az úr is elfogadná, és akkor minden rendben lesz ezentúl – fejezi be, majd kedvesen elmosolyodik, mintha semmi más nem történt volna eddig, csak egy kis baráti csevej. Én közbe Villére koncentrálok, szarabbul néz ki, mint valaha, bár a többiek sincsenek túl jó formában.
- October megment titeket srácok – mondom Villének, hátha lesz egy kis beszélgetés, közben a lányra villantok egy rövid mosolyt.
- Gratulálok Önnek, jó húzás volt – mondom már a managernek, nyalok egy kicsit én is. Tényleg a finn lány óriási húzás volt, főnyeremény. Szerencse, hogy mi nem tartunk ott, hogy ilyen szerencse kelljen, hogy jól menjen a szekér.
- Gondolom, van sejtésük a hölgyeknek és az uraknak, hogy miért vagyunk itt. Nem csak piknikezni és haverkodni. Az évszázad meglepetésére készülünk, Mr. Cainnel – ravasz elégedett mosoly terül szét az arcán, miközben Gridre pillant. Na, mi a faszomra vár? Elmegy az életkedvem is a skeletonok bámulástól.

Mickey Vallejo

Nem leptek meg, tényleg. Mindenki ugyanolyan, mint volt, talán Vespa lett még parasztabb, mondjuk ez sem igazán lep meg. Mark le szeretné nyugtatni a kedélyeket, és úriembernek kijáró tisztelettel próbálja megszólítani Vespat. Kár volt erőltetni, Vespa hozza a formáját, eddig nem úgy néz ki, hogy bármilyen egyezség is lesz. Ha ezt a faszt nem lehet leállítani, semmi értelme az egésznek.
Marknak megvillannak a szemei, nem szokott az ilyenhez, hiszen mi mérföldekkel normálisabb banda vagyunk, legalábbis ami a közösségi viselkedést illeti. Nyilván nem tudom, hogy később mi is ilyen agyhalottak leszünk-e, vagy fejünkbe száll a dicsőség, vagy a fasz tudja mi van velük, de jelenleg még bírjuk a nyomást.
Grid leállítja Vespát, ami meg is lep egy pillanatra, tényleg elkussol. Hmm, azért gondolom, nem akar kilépni a bandából azért, mert egy tahó, gitárost lehet találni sokat. Persze a manager sem hülye, nem tenne jót, ha kirúgnák őt, ezért valami határt állított fel. Még az is lehet, hogy be kell dobnia húsz dollárt egy kancsóban csúnya szavakért, hehe. Persze, akkor már eldumálta volna a fizuját, az tuti.
Mark elmondja, hogy mi a helyzet, lehet haverkodni, kivéve Vespának és Carolnak. Úgy érzem, mintha Carol felsóhajtana halkan, amikor elfogadják ezt a lehetőséget. Előtűnik a bájos pofija, már ha lehet annak nevezni, és még egy mosolyt is megereszt a többiek felé. Nem erőlteti a szemkontaktust Vespával, és amikor ránéz nem tesz gunyoros megjegyzést, sem semmit, gondolom arra kíváncsi, hogy a jóember felfogta-e a dolgot. Rendes Caroltól, hogy még nem ölte meg valahogy, én nagyon kulturált.
- Azért én szeretnék beszélni vele, négyszemközt – mondja Carol, amivel meglep szerintem mindenkit. Én is kíváncsian nézek rá, nem fogom lebeszélni róla, és nem tudom, hogy mit akar neki mondani egyáltalán.
- Rendben, lesz rá lehetőségük, amennyiben Vespa úr is így akarja – na, ez a menő, Mark próbál kedvezni a vadbaromnak, nem gyengén. Hogy a meglepetésem elmúljon Villével próbálok szóba elegyedni. Igaz, beszól szőr mentén, de legalább nem tagadja meg, hogy October jót tett nekik.
- Úgy látszik egy angyal, aki mindenkit megment – vonok vállat, engem aztán nem érdekel, hogy mit gondolnak rólunk. Egy kis gitározáson kívül nem volt semmi, de soha nem bántam meg, hogy összeszűrtem a levet az „ellenséggel”. Főleg, hogy ő egy kicsit még mintha se benne nem lenne a bandában, se pedig kint nem lenne belőle. Fura így rájuk nézni. Megvakarom az államat, majd hallgatom a nagy beszédet tovább.
Mark átadja a szót, majd Grid be is jelenti azt, amit én és Carol már tudtunk. A többiekkel annyit közöltem, hogy kibékülünk a Slaves-szel. Azt már nem, hogy koncert is lesz, sajnos nem mertem nekik elmondani. Még a végén visszamondják, vagy ellenkeznek. Carol miatt viszont fontos volt ez a találkozó, most pedig kapom a pillantásokat.
- Erről nem volt szó Mick, azt mondtad, ide jövünk kibékülni velük – mondja Blake egész nyugodtan, nyilván nem akar nagy felhajtást, majd személyesen.
- Nem én találtam ki, elhiheted – riposztolok, és az asztalról felkapok pár szem mogyorót és a pofámba tolom. Kell egy kis rágás, hátha az agysejteket is megmozgatja valamerre.
- Mondhattad volna, a faszom kivan, hogy – mutat a másik oldal felé, de én leintem. Semmi értelme feltüzelni egymást, kurvára nem akarta a két manageren kívül senki.
- A te hibád, meg az európai csajé. Hát nem – próbálkozik újra, én pedig újabb mogyorót tolok be. Carol látványosan nem szól bele, a többiek pedig feszülten várják a válaszom a mi oldalunkról.
- Szerintem nem olyan rossz ötlet. Lehet, hogy miattam van baszod, de nézted a youtube-os számlálót? Ez csak két ember volt két gitárral, ha Ville is beszállna, jó kis koncertet nyomathatnánk – tudom, hogy ezért szeret Mark, mert szoktam hajlani a hülyeségeire. De basszus, ő szerezte ezt a sok lóvét, mi meg csak elnyekergünk a színpadon, aztán meg holiday. Most nem kezdem el nekik mondani. Miután erre nem érkezik válasz tőlük, Villére nézek.
- Te mit gondolsz? Mondjuk tedd félre az egót, meg a helyzetet, csak a koncerttel kapcsolatban válaszolj – el tudom képzelni, hogy mit gondol. Azért remélem, hogy van egy kis esze, és nem szítja a tüzet, ami talán kezd elaludni. A managerek, most kussban, egyedül Grid nézi Vespát… rá külön babysitter kell ezek szerint.

Mickey Vallejo

Carol, csak a fejét rázza és felpillant Markra. Ez így nem fog menni – üzeni a szemeivel a managernek, meg tudom érteni. Oké, hogy egy kurva nagy embernek érzi magát a csávó, de vannak határok. Egyelőre azonban mindenki túllép ezen a kis összezördülésen, Carol nem csinál fesztivált, pedig megtehetné. Megigazítja a haját és elfordítja a fejét az idiótáról, ez majd egy külön meccs lesz minden bizonnyal.
Persze Ville is hozza a formáját, és ekkor jön a megvilágosodás, hogy mi mi a faszt is keresünk tulajdonképpen itt? Komolyan mondom egy zombiseregben több élet van, mint ezekben, azok a fagyott, közömbös arcok… csoda, hogy még életben vannak egyáltalán. Oké, Vespa nagyon is él, de az meg tényleg egy külön faj, sajnos sok olyan van, akit megrészegít a hírnév és a pénz, és azt hiszik, ők szarták a spanyolviaszt. Azt gondolják, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak, következmény nélkül. Grid sem egy egyszerű fazon, ha kordában tudja tartani őket. Nyilván nem lehet vinni egy zenekart manager nélkül, ezt talán még ők is tudják, Vespa is azért fogja vissza magát.
Szóval nem szólok hozzá, October meg tudja védeni magát, még lehet, meg is sértődne, ha segítenék neki. Csak megingatom a fejem, szánalmasnak találom, hogy a saját társukat baszogatják.
De amikor végül mindenki meg tud mindent, elszakadnak a cérnák mindkét oldalon, csak Carol, October és én vagyok az, aki nyugton tud maradni. Én már ugye kidühöngtem magam, és ha már ez van, vagy ez lesz, akkor próbálok profin hozzáállni, megmondom, hogy nem egy álmom volt ez nekem sem. Viszont látom benne a lehetőséget, még az is lehet, hogy jót teszünk nekik, persze ezt a büdös életben nem köszönnék meg, sőt, azt hinnék, hogy ők tettek nekünk szívességet kizárólag.
- Az érzés kölcsönös - nyugtázom Villének, egyikünk sem meleg, szóval maximum October férne bele bármelyikünk részéről ebben az esetben. Az megint más kérdés, hogy a finn meg pofánröhögne mindkettőnket, ha ennyi ismeretség után az ágyba akarnánk vinni. Kemény csaj, határozott elképzelései vannak, és nem úgy néz ki, hogy a „bárkivel megdugatom magam, csak mert viszket” tézis híve lenne.
Végül a mieinket leállítom, vagy legalábbis abbafejezik a hőbörgést, ami már félsiker. Szerintem profik vagyunk, egy koncert nem a világ, és mindkét banda hírnevén emelne még, ha lehet hová. Nyilván pénzt is hozna, nem keveset.
- Előzenekar, mi? Komolyan lemegyünk oviba? – rázom meg újra a sörényemet, azért tényleg gáz, hogy ilyeneket nyomatnak. Ránézek Octoberre és nem tudok mit mondani neki, de ő azért még beveti magát.
Az más kérdés, hogy egyetértek Ville-lel, meg nem is. Ha én elmondom, még mielőtt idejövünk, akkor is eljöttek volna, csak addig is baszogatnak, amíg ideérünk. Most meg legalább Villéék elnyomják az egész élét a dolognak, és inkább rájuk lesznek mérgesek, hogy miért ilyen értetlenek. Egy zseni vagyok.
- Csak akkor nem jöttetek volna el – szólok, mielőtt Grid válaszolna Villének. – Ha nem lennétek ennyire begyepesedve saját magatokba, akkor talán nem kéne trükközni - vonom meg a vállam, és Mark átveszi a szót.
- Nos, a díjazás is kiemelkedő lesz, fejenként 1 millió dollár, plusz költségek, szállás stb-stb. A koncertet a Sam Boyle stadionba tervezzük, és nagyon úgy néz ki, hogy ott lesz. Nagyjából 80-100 ezer ember fér be oda, és ha végre megegyezünk, akkor lehetne örömködni, meg békülgetni. Nos? – néz körbe, erről én sem tudtam. Egy millió az kurva sok pénz egy koncertért, nyilván nem a levegőbe beszél, ha ilyen számokat tol az arcunkba. Már csak azért is, mert a kiadások is nagyon durvák lesznek, tehát nagyon kemény szponzorokat is kell szerezni, meg minden szar, rohadtul nem értek hozzá. A többiekre nézek, akik bólintanak, még Carol is jobb kedvre derül.
- Oké, mi benne vagyunk, ahogy eddig is benne voltunk. Amúgy is össze tudnánk hozni egy kurva jó kis koncertet, nem rajtunk múlna. És ha a csajok még nyomnak egy kis leszbishow-t is… - nevetek fel, persze a többiek követnek, megy is a susmus egyből, meg a beszólás, Carol és gondolom October sem nézi ezt túl jó szemmel. Kapok is egy bokánrúgást, fel is szisszenek.
- Azt lesheted Mick… max, majd privátban – kacsint Octoberre a basszerosom, és látványosan elővesz egy újságot, ahol Octoberrel virítunk a Hard Rock Cafe-ban. Basszus, ezt még nem is láttam, bár tudom, hogy volt ott egy firkász. Kikapom a kezéből és olvasgatni kezdem. Aztán flegmán visszaadom neki, hagy szórakozzanak, de halványan mosolygok. Hülye firkászok!