Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
#1Tárgy: October Soininen Szomb. Jan. 09, 2016 2:56 pm
October Soininen
Helsinki, Finnország 28.09.1990.
29
A Slaves of Hell női vokálosa
Stars & Celebs
Cristina Scabbia
Apróságok, amit jó ha tudunk...
◆ Pozitív tulajdonságok: - A zene az élete. Szenvedélyes, tehetséges, kreatív e téren. - Rugalmas, könnyen alkalmazkodik a körülményekhez. - Türelmes, kitartó, kemény nő. Ehhez kedvesség is társul. - Tudja mikor kell bölcsen hallgatni, ennél fogva az okos nők táborát gyarapítja. - Ha nem is mindig mutatja ki, de képes a mély együttérzésre és a szimpátiára. - Ha egyszer elnyered a bizalmát, számíthatsz rá a bajban. A barátaihoz, a bandájához végtelenül lojális.
◆ Negatív tulajdonságok: - Első ránézésre rideg, akár a jég. Talán az teszi, hogy szinte mindig feketében jár. Ritka, amikor nem. Még gyerekként vesztette el a szüleit egy pusztító lakástűzben. Azóta sem tette túl magát a halálukon. - Szörnyen fél a kötődéstől, attól, hogy elveszíti azt, akit szeret. - A férfiaktól különösen tart a fentiek miatt. - Sokszor ijesztően csendes. - Ha problémája van, inkább némán szenved és emészti magát. Túlságosan büszke ahhoz, hogy elfogadja mások segítségét. Nem szeret gyengének látszani.
Ha van még mit mondanod...
A 3 grácia
Egy rocker szenvedései I. felvonás
Mert a rockernek diszkóban a helye…
Egyik szombat este Jaana és Taimi elcimbáltak diszkóba. Hogy honnan jött rájuk ez a dili, lövésem sincs, de marhára el voltak tájolva, ami az identitásomat illeti. Ráadásul, ha ez nem lett volna elég büntetés, még egy sráccal is össze akartak hozni. Ami ott derült ki a helyszínen. Csakhogy a srác el se jött. HEHEEEE!!! Valahol még szeretnek az égiek. Viszont engem sem ejtettek a fejemre, elég vér volt a pucámban, hogy bravúrosan kibújjak a kellemetlen testvéri szeretetből fakadó befolyás alól. Senki sem tudja mi jó nekem, egyedül én! Nem értettem miért erőltetik rám, amit nem akarok. Igazából csak azért mentem el a lányokkal a kinyalt szilikon-ribancok és a helyi ultrajófej seggarcok gyűjtőhelyére, hogy a csajok leszálljanak rólam. Nem szálltak… A zene meg… Sokat nem ért, hogy beszéljek róla. Legfeljebb annyit, hogy komoly fizikai fájdalmat okozott. Mazochisták hallgatnak ilyen szart. Az agyam sokáig lüktetett tőle, és kezdődő agyvérzés ellen küzdöttem egész este. A hely neve, ahova vittek (mert én ugyan nem mentem magamtól) Moonlight Disco. Már a név régen rossz ómen. A csajok törzshelye azért igényes klub képét mutatta. Teltház volt. Mozdulni alig lehetett a táncolók tömegében. Nem mintha annyira mozdulhatnékom lett volna. Ilyen fhos zenére pláne. A lányok leültettek egy boxba. Biztonsági megfontolásokból jó távol a kijárattól. Diszkréten mégis azt szuggeráltam, tudták, hogy úgyis a nagy szökést tervezem. Minimum egy történelmi kirohanást. Feltűnt egy kisebb, nem túl bizalomgerjesztő baráti kör a bárpultnál. Erősen méregettek és mutogattak felém. Próbáltam tudomást sem venni róluk. Ilyenkor bezzeg a csajok felszívódnak, mint szürke szamár a ködben, vagy mint táncos lábú rittyók a Holdfényben. Jééézusom! Értelmes emberi lények létezését nem is feltételeztem errefelé, bezzeg modern Adoniszokét, szexmániás bunkókét, atlantiszi istenségek reinkarnációit, lábszagimádókét, állatmacerálókét és egyéb elvetemült szellemi toprongyokét igen. Elég volt csak végignézni a pofákon. Az egyik fickó kajánul vigyorogva elindult felém. Na bakker… – Mi a pálya? – jött a párbeszédnyitány sutba vágva a trubadúrhagyományokat. Nem sok reményt fűztem a sráchoz. – Ismerjük egymást? – tudakoltam egykedvűen. De nem vette le a hangnemből, hogy jobban jár, ha elhúz a frászba. – Hogyne, szivi. Régóta figyellek. – bökött a levegőbe két mutatóujjával pisztolyt formálva. – De jó nekem… Komolyan azt hittem, rap-pelni fog a felzselézett hajú szellemi óriás az ágyékig letolt deszkás gatyában és az 5XL-es pólóban. Azonnal álmaim férfijára ismertem benne. Erősödött bennem a gyanú, hogy egy jetivel jobban járnék. Azonnal eszembe ötlött a 40 millió eurós kérdés: vajon honnan szalajtják az ilyen IQ betyárokat? – Ö... ööö... – préselte ki magából nagy nehezen ezt az egy betűt. Látszott rajta, nagyon igyekezett nehogy összekeverje a sorrendet. – Ja. Iszol? – Kösz, nem. Mégis mivel szolgálhat egy ilyen? Cumisüvegben szervírozott langyos tejcsivel? Nem szeretek gusztustalankodni, de nem vagyok hülye mire megy ki ez az álkirályfiskodás. Ráadásul rohadt szarul csinálta. – Megfordult a fejemben, hogy... – kezdett bele valamibe. Nekem azonban volt egy olyan érzésem, hogy valójában semmi sem fordult meg a figura fejében. Az alsó ajkam harapdáltam, nehogy elröhögjem magam. – Lapos ez a buli, leléphetnénk máshova. Igen, én leginkább haza szeretnék. A szemeim felcsillantak. Hirtelen megvilágosodtam. Életem talán egyik legjobb életmentő ötlete nyilallt belém. – Bocs, mennem kell. − mondtam egy temetési körmenet bánatával az arcomon, s már indultam volna, mire a remek kommunikációs készségekkel megáldott ficsúr elkapta a karomat. – Ne már! Maradj még, jól elleszünk. – Elengednél? – Mit ajánlasz érte? – Ha most békén hagysz, szentté avatlak és szobrot emelek. – Pedig nagyon boldoggá tudnálak tenni. – Boldog leszek, mihelyst elhúztál. A szorítás engedett. Úgy tűnt, az agykapacitása végre kiterjedt odáig, hogy felfogja a negatív visszajelzéseket. Egy zseni veszett el benne! – Jobb csajokat is megkaptam már. – tette hozzá keserű szájízzel, miközben fitymálóan végignézett rajtam. Most koptatták le. Gondolom az egójának nem esett ínyére. Cry baby. Ezt a csajt te nem tötykölöd! – Tégy meg egy szívességet te neandervölgyi, gyúrj egy kicsit szókincsre! – ezzel hátat fordítottam neki és átverekedtem magam a mosdóig. Odabent bezárkóztam az egyik fülkébe. Lehajtottam a wc ülőke fedelét és rácsüccsentem. Vártam, hogy múljon az idő, hátha felszívódik a parasztképzőbe járó társaság. Nem tudom mennyi idő telt el önkéntes száműzetésben, de a tompán beszűrődő zenébe Jaana hangja vegyült. A mosdó közepén ácsorgott csípőre vágott kézzel. Megtaláltak! − Octi, nem ülhetsz egész este a budin. – magyarázta olyan kis kiokítóan. − Nem ülök. – agresszív kismalac rulz. - Két kacsatánc között árnyékgitározom. – Gyere ki szépen, ne butáskodj. Felsóhajtottam, aztán lassan kinyitottam a fülke ajtaját. Kidugtam a nyíláson a fejem, Jaana kedvesen mosolygott rám. Nála ez a csel. Ismerem! Beetet, aztán annyi! – A legközelebbi kulturlényt, aki bepróbálkozik, elrabolom, és úgy megkínzom, hogy a saját anyja nem ismer rá. – Okééé. Tudod mit? Visszamegyünk az asztalhoz, és annyit iszunk, hogy a végén fel sem fog tűnni milyen zenére riszálsz. – kacsintott Jaana. Gyanakodva rántottam fel a fél szemöldökömet. Még mindig nem tetszett ez nekem, de velem lehetett alkut kötni. Felsóhajtottam. - Jó. Mindjárt megyek. – ezzel magamra csuktam megint a budiajtót, és bőszen füleltem, hogy Jaana kimegy-e. Kiment. Még vártam néhány másodpercet. Meg akartam győződni arról, hogy valóban egyedül maradtam. Aztán kimerészkedtem a fülkéből, és odarobogtam az ablak alá. Felléptem a fal dekor kiszögellésére, felhúzódzkodtam, és fél kézzel kinyitottam az ablakot. Pókembert megszégyenítve tornászkodtam felfelé, mígnem félig már kint voltam. Megcsapott a szabadság szele. Csak volt egy kis bibi. Csípőnél beszorultam. A lábaim a mellékhelyiségben kalimpáltak. A következő, amire emlékszem, hogy Jaana és Taimi éktelenül röhögnek mögöttem, miközben minden áron kifelé kepesztek. - Sejtettük, hogy megpróbálsz megszökni. – vihogtak szinkronban. - Semmi gond, Octi. – szólt Jaana. – Ha a srácok meglátják a formás hátsódat, rólunk meg is feledkeznek. - Utállak! - Tudod mit? Hogy lásd, kivel van dolgod… Hallottam, ahogy mögém lép. Kicsit sem tetszett. - Mire készülsz??? Erre Taimi-vel elkapták a lábaimat és közös erővel kilöktek a lyukon. Tompa puffanás jelezte, hogy krumpliszsák landolt a diszkó mögötti sikátorban. - Ne is lássunk ma este! – kiabáltak nevetve odabentről. Röhögve tápászkodtam föl. - Ezért bezabálom az összes csoki jégkrémet, nektek meg nem hagyok! – kiabáltam vissza és elpucoltam a helyszínről. Hazáig meg sem álltam. De mindegy volt. Néhány percre rá Jaana és Taimi is becsörtettek utánam a lakásba. Az este egy csajos filmmel és indokolatlan mennyiségű jégkrémmel végződött.
Ville Deadman Wallow
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241
#2Tárgy: Re: October Soininen Hétf. Jan. 25, 2016 6:15 pm
Elfogadva!
Virágszálaaaaam... Nehéz, nem elfogultnak lenni Veled szemben, SŐT! De még mindig tetszik a stílusod, a kisss.. stiklijeid, ahogy menekülsz.. ahogy menekül..NÉL! Bottalüthetikanyomodat... Fog ez változni valaha?? :DDDD
Nos... hosszú a mi múltunk, és egyenesen őőőrült lennék ha félretenném erre a pár szóra, de.. elég legyen annyi, hogy nem csalódtam benned, sosem csalódom, meglátjuk mit hoz a jövőőő! *ne tőle végy optimizmusból leckét *
Irány fejes, és folytassuk ahol abbahagytuk! Kíííváncsian várom a folytatást..
Azt a gyönyörű arcot már lestoppoltuk, szóval nincs egyéb teendőd.