◆ Tulajdonságok:

Halálosan nyugodt. Egykori világjáró, jelenleg művészember. A szülei megszállottan szerették a Skandináv mitológiát, a nevét is ennek köszönheti. Jelenleg magányos farkasként él, Las Vegas vonzáskörzetében egy sivatagi farm remete szobrászaként. Mániái a kövek és az agyag. Vés.. formál.. életre kelti elméjének legrejtettebb titkait, gyermekkorában megalapozott és kiteljesedett fantáziavilágát. Műveinek alapja a mitológia, ami édesanyja folytonos elbeszélései nyomán kitöltötte szinte az egész gyerekkorát. Mindig is egyedül tengette a napjait. Hiába vették körbe emberek, nem magába forduló, csak szabad...
De ki tudja, lehet hogy mindez hazugság..(!?)
Talán csak egy egyszerű agydaganat...

◆ egyebek:

Szabad egyéniség. Ezáltal bármit is visel, alapkövetelmény számára, hogy kényelmes legyen. Leginkább a régi, hippivilághoz hasonlatos öltözetek, hosszú haj, lezseren, alkalmanként összefogva. Testét néhol tetoválások borítják a világkörüli utazások itt-ott megjelent véletlenszerű vagy épp fellángolásos bizonyítékaként.

Egy apró halászfaluban születtem..

Így kezdődik ez a mese. A helyszín.. a Norvég szigetvilág egy nüansznyi szelete, ahol apám halász volt, kemény ember, mégis nyájas, ha elért a fényes este és hitvesi csókkal üdvözölte anyám ráncos homlokát. Nem volt könnyű ez az élet. De soha, egy átkozott szó nem szólta meg e vidéket, ahogy anyám is mindent megtett, hogy én segítőkész és tisztességes felnőtt legyek. Amikor elért a tizenhat, és ott azt mondják, most már férfi vagy, én is besegítettem a halászhajó peremén, húzni a nehéz hálókat, és pénzzé tenni mindazt, amit Istenünk adott. Évek teltek el..  Talán több is, talán csak egy, de a mindennapos robot.. úgy éreztem én ennél több vagyok. Sokkalta több...

Soha nem tanultam. Mindazt a tudást amit most birtokol a fejem, az élet és tapasztalat ragasztotta rám. Amikor alakom az apám elé állt, hálával amiért felnevelt, de érzem, itt az idő mennem kell, egy szót se szólt.. Talán nem esett olyan rosszul még azelőtt soha semmi sem. Csalódottság.. Igen, valami ilyen amit tükrözhetett az arcvonások éle, egy kimért bólintás.. a mozdulatban a tisztelet ereje.. mégis könnyektől nedvesek azok a megfáradt homokszín szemek, amik folytonosan csak engem figyelnek, de nem tehettem mást.. Tudtam, hogy el kell mennem.. És hagyva is egy csókot anyám kipirult arcán, felültem az első Bohan-ra vezető kompra.

Az azt követő évek.. lassan teltek. Egyik a másik után, hol kevésből is éltem, hol többől.. itt-ott csurrant.. cseppent, de én mindig elviseltem, és ugyanazzal a mosollyal az arcomon, akár a hideg köves tengerparton is köszöntöttem a nap első sugarát.
Amszterdam.. London.. Párizs.. egyéb európai helyek, eltöltöttem némi időt, egy hónapot.. fél évet, és tanultam. Ismerni akartam a világot. Minden egyes négyzetcentiméterét, ahogy körülölelve okoz bosszúságot, hol szépet.. hol jót, hol a szívnek mélyen kedveset, megismertem hiteket.. embereket és népeket, és magamévá tettem azon elméleteket, amik az életben előre vittek.
És most itt vagyok. Hogy miért pont itt?? Nem tudom. A mai napig nem értem mi kényszerített erre, egyszerűen úgy éreztem.. itt a mese vége, itt a helyem, pont itt, Vegas kietlen szélében.. és maradok is. Egyelőre…
Egész életemben emberek vettek körbe, hol jók, hol rosszak, hol gyávák és megalkuvók, de én csak a függöny mögé néztem, jártasságot szereztem és megtanultam, hogy mit is jelent maga AZ.. ember.

Igen, magányban élek. Mégsem érzem azt, hogy magányos volnék. Nem érzem az egyedüllét keserű íz örömét, csak itt vagyok, én.. a hitem, a másik világ keltette életem, az ezernyi szín.. alak és forma a fejemben... és egy világ.. egy olyan, amelyben legbelül élek. Tökéletes.. Minden tökéletes. Érzem a teljességet…