◆ pozitív tulajdonságok:
Lobbanékony.. ha valaki átveri vagy hülyére veszi; hűséges.. a bandához és annak minden tagjához; tiszteletteljes a múlttal és a tradíciókkal; kötelességtudó.. és el is végzi a feladatot; megbízható.. már akinek, akivel egy csapatban játszik, teljes mértékben.  

◆ negatív tulajdonságok:
Hirtelen.. ha a dolgok váratlanul történnek; szenvedélyes.. a nőkkel, még valahol durva is, és eddig eszében sincs megállapodni; akaratos.. ha valamit akar, és azt a valamit tényleg akarja, nem nézi kin gázol át hogy megszerezze; és kemény.. mikor ahol kell, néha akkor is amikor lazábbra kéne ereszteni azt a gyeplőt, nem mindig tudod mire számíthatsz tőle..

◆ egyebek:
- Skandináv leszármazott. Az ősi vikingek sarja, az apjának az apja tette be a lábát először a szabad földre, - angolosítva a Langström nevet, - és hiába hogy néha vigyorognak rajta, még ma is hűséges a gyökerekhez.
- Mindazonáltal hűséges a bandához. Sülve-főve együtt, akárcsak a gyerekkori baráttal Logannal akivel együtt nőttek fel. Az apáik a legjobb barátok voltak, szinte már testvérek és ők is követik ezt a tradíciót.
- Van.. hogy nem ért egyet bizonyos döntésekkel, de tiszteli a pozíciót és ha probléma is akad, nem hozza színre csakis Logan előtt. Ha ő visszautasítja.. dühöng, de végül megadja magát a tiszteletnek. Kérdés.. meddig..!?
- Tetoválások borítják, a hátán a klub colora, de ezen kívül még néhány kisebb, talán piás, vagy csak szajhával töltött éjszaka során felkerült ilyen-olyan minta. Egy részüket egy jóbarátja készítette, "ősi" (maori) módszerekkel.

Lynyrd Skynyrd - Still Unbroken...♫

Édesen marta fel az üveg sör a torkomat a hosszú nap után. Szerettem az ilyen estéket. Csendes. Egy bárpultnál ülök, a kedvenc bárom a körzetben, a zenegépből szól valami zene és végre egyedül vagyok. Végre. Bírtam én a fiúkat nem arról van szó. Csak az utóbbi időben.. nem értettem mindig egyet. Logannel. Megváltoztam. Talán. De talán az is lehet hogy csak felnőttem. Már kurva rég felnőttem amióta először a fegyver ott feszített a kezemben, akkor mégis minden annyira más volt. Olyan.. könnyű. Odamész.. körbeveszed az ellenfelet, az erősebb kutya baszik, ti vagytok többen, egy-két golyó a fejekbe, rossz esetben elkaparni a holttesteket, jóban meg.. nem árt ha a rivális banda tudja kinek a műve, ezért még fel is égetjük a helyet és máris ott a képzeletbeli pecsét. Így mindenki tudja meddig merészkedhet és melyik az.. ami már a mi területünk.
Untam ezt.. Ezt az egészet. Mindig nézz a hátad mögé, legyen résen a szemed, és te legyél a gyorsabb. Folyamatos feszültség, nyugalom egy csepp sem, úgy alszom mint a vadak, pisztollyal a párna alatt és hiába a család védelme mögöttem, elegem volt. Már nagyon régóta elegem.
Hirtelen kaptam balra a fejem ahogy valami szóváltás csapott át hirtelen üvegtörésbe. A kezem a markolaton, csak óvintézkedés, még nem rántom elő, nem kockáztatok, itt, egyedül vagyok. De nincs gáz. Nem kell fegyver, még csak kés sem, hamar rendeződik a dolog a sötétben, egy-két pofon, néhány öklös egy-egy képbe, és hamar beáll újra a csend.

- Még egyet! – emelem meg az üveget a nyakánál fogva, az arcom nyugodt, nem hat meg a kis csetepaté a távolban és az alig észretért pultosgyerek már rakja is ki a következőt.
Beleiszom. Semmivel nem jobb mint az előző, mégis lassan döntögetem le a torkomon és csak gondolkodom. Lehetőségek.. Egész sokminden jár a fejemben, hogyan lehetne.. változtatni a jele helyzeten, de Logan.. Nem, ezt nem tehetem meg! – győzöm helyette meg magam – Vele.. Nem! – sóhajtok egy nagyot, mégis valami a háttérben azt súgja hogy ez elkerülhetetlen. Előbb vagy utóbb mindennek következménye lesz. És én nem akarom megvárni mit rejtenek a következmények.
Kicsapok egy tízest, az utolsó korty még benn lötyög az üvegben amikor kitolom magam alól a székemet. Nem érdekel. Nem hat meg. Most egész másvalami az amire vágyom. Ami lecsapolja a feszültséget.
A motorról már nyomom is a telefont.. szabad, ezért nem is tökölök többet, bőgetem fel a lovakat, bukósisak a fejre és meghúzva a gázt célzom meg a szokásos címet.

Nem vagyok izgatott. Régen még az voltam, alig egy éve még élvezettel kaparintottam a kezeimbe, de ma, megszokás. Mégis jóleső megszokás az utóbbi időben. Felcaplatok a falépcsőn, ismerősek a léptek. Megállok az ajtó előtt, alig egy emelet és rátenyerelek a csengőre. A szomszéd ajtó.. épp vele szemben, rácsozott előtér, belül egy kiskölyök, épp engem figyel. A szemeibe nézek, eltörpül mellettem, tejfölszőke, de kirohan az anyja és ijedt tekintettel kapja is fel az ölébe és tűnik el az ajtó mögött. Remek.. Félnek tőlem. Megszoktam. A color.. a kinézet.. mindenki ismeri a nevet és jól tudja hogy ott valami készül. Nincs minden rendben.
Visszafordulok amikor nyílik az ajtó előttem, a lány felkészült, úgy nézem csak egy pongyola takarja, én meg egyetlen szó nélkül belépek, a bakancs talpa hangosan nyög az instabil padlózaton, és már nyomom is neki az előszobaszekrénynek, felkenve rá a mellkasom.

- Azt hittem már nem nyitsz ajtót… - magyarázom a szemeibe, de a többi nem érdekel. Nem a csevegésért fizetek ezért lököm is be a másikkal az ajtót, az hangosan csapódik majd kiesik az ajtókeret, és vetem is rá magam a lányra. Anyag szakad.. hangos nyögések.. a vérem irányít, nem nézem mit teszek. De megkönnyebbülök. Ez az egyetlen hely. Itt nem számítanak a döntések.. Hogy rossz ember vagy e vagy jó.. hogy van e jövőd, vagy akár a következő percben a hulládra szórják a földet , és az se számít hogy tudom mit kell tennem. Hogy mit kéne tennem. De Logan ellen nem megyek. Mert ő a testvérem! Szinte.. a testvérem.. És az ember nem dobhat félre egy egész életet…